Vasárnapi Ujság – 1858

1858-11-21 / 47. szám - More patrio (képekkel). Jókai Mór 556. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek

556 Némellyek Montecuuulinak voltak hajlandók tulajdonítani a tet­tet, mellyet akkor a fölizgatott kedélyek, harmincz évvel Wallen­stein meggyilkoltatása után, inkább hittek, mint mertek kimon­dani. Halála után Péter vált a szövetkezés lelkévé, szerencsétlensé­gére olly testvér után, ki mellett csak vétkei tűntek föl. Bukásába Miklós gyermekeit is belesodorta. Zrinyi Miklós kétizben volt házas, Draskovics Euzébia mag­talanul halt el. Löbl Zsófiával három gyermeket nemzett: Ka­talint , Borbálát és Ádámot, ki halálakor két éves volt. Va­lamennyit felhivatta a kormány, Bécsbe vitette, ott nevelte. — Midőn nagybátyjuk feje Német-Ujhelytt porba hullott, ők is föl­vették a Gnade nevet, mellyre változtatta Lipót a Zrinyit. Ké­sőbb visszaadta Ádámnak nevét, a lovász-mesterséget, de nem ad­hatta neki atyjának szellemét. Az eszme, mellyért atyja lángolt, tán a nyelv is, mellyen hallott, idege­nek maradtak a Caprara ezredbeli ifjú alezredesnek. A sors, melly, mig élt, hazájából száműzte, meg­engedte mintegy csere fejében, hogy érte meghaljon. Zalánkem­en­nél hullott el 1695, s kevéssel utóbb sirba szállott a Zrinyi név. Péter vérpadon végezte életét. Neje, a büszke Frangepán Anna, kolos­torban megörült, családjának vég­romlásán. Veronika leánykája, Miklós leányai feledékenységben multak ki. Fia Boldizsár, kivel a nevelés atyja halálát elfelejtette, Kufsteinban végezte életét mint örült, husz éves fogság után 1703. Vele egy évben szállott sírba távol hazájától, az ázsiai tenger­par­ton Zrinyi Ilona, testvére, Rákóczy Ferencz anyja, Tökölyi Imrének hőslelkü neje, nő gyöngeség, férfiú durvaság nélkül. Benne a Zrí­nyieknek magva szakadt. More patrio. Regényes kóborlások JÓKAI MÓRTÓL. (Folytatás.) Hanem hát hagyjuk abba a mulatságot; késő ősz az idő, októ­ber közepe; ha még Erdélybe akarunk bejutni s a havasokon jönni keresztül, ugyancsak sietnünk kell. — Derék uti és házi gazdám még a lehető legnagyobb siet­ségről is gondoskodott; ő ma­ga, egy fia és egy unokatest­vére (derék két jó fiu még ab­ból a régibb ivadékból) oszták meg az ut örömeit és fáradal­mait velem. Kőrisbányáig há­zasparipáikat küldék előre s odáig kocsin tettük meg az utat. — A mint Déznán tul a b­é­csi hegytetőre felértünk, gyö­nyörű és ritka természeti tü­nemény ragadta meg figyel­münket; egy ködszivárvány; a lehulló köd csak ollyan ma­gasan állt fejünk felett, hogy a nap keresztül süthetett rajta, s ez által egy ollyanforma szivárvány támadt körülünk, minőket gyermekkorunkban fecskendővel idéztünk néha elő, csakhogy sok­kal nagyobb ívet képező, átmérője lehetett harmincz lépés. E gyö­nyörű tünemény tovább egy óranegyednél kisért bennünket, akkor kisütött a nap s előttünk állt a gyönyörű Körös völgye. Délfelé egy nevezetes hegy alá értünk, kár, hogy ollyan ro­szul tudom a neveket megtartani a fejemben, különben megmon­danám, hogy hiják; ezen a hegyen végtül végig ugy vannak el­szórva a drágakövek s karniol, achat, jáspis, chalcedon, sardonyx, mint nálunk a Svábhegyen az agyagpala : néhol öt hat fontos kar­niol darabok a leggyönyörűbb erezettel, másutt a legcsudásabb chalcedon alakulások, majd lilás szőlőfürt, majd igazgyöngy tüzü bogyócsoport,majd góth templomtornyok alakjában, mind ez után útfélen, senki sem ügyel rá. Magam is hoztam el egy pár darabot e szép kövekből emlékül, mikben a világos zöld ad­at, a fehér chalcedon és a piros jáspis ollyan gyönyörű nemzeti szín bokré­tává vannak vegyülve, mintha mondva csinálta volna valami ba­rátságos demiurgus az özönvíz előtt. Van-e erről tudomásuk ter­mészettudósainknak? Eszembe ju­tott már a neve! ,,Acsuczá"-nak hiják, hogy a tatár vigye el! (­Sz ugy sem viszi el, mert nagyon nagy) Már itt kezdődik a mócz vi­lág : elmaradnak az aradmegyei derék, szálas, nyilt tekintetű barát­ságos mosolygású oláhok, s fel­váltja őket a feketegubás mócz. A tekintete is ollyan fekete. Estétől reggelig egy jónapot nem köszön senki; a falvakban, miken keresz­tül visz az út, itt-ott látszanak az újabbkori romok. Este felé érkezünk meg Kő­risbányára : innen rajta, az út mellett látszik egy hosszú sírha­lom, sokkal nagyobb, mint közön­séges sírhalmok szoktak egyszerű kőemlék áll előtte, lenni. Ez alatt fekszik a tizenhárom Brády. Kőrisbánya valaha igen szép kis virágzó magyar város volt, most háromnegyedrésze rom­;a legnagyobb uri­lakok ablakain em­­bermagasságnyi dudva hajlik alá, az udvarok be vannak növe fű­vel. Mig lovainkat nyergelték, azalatt elsiettem az ide közel fekvő hírhedett Fabu popihez (lásd a fentebbi képet). Ez azon törté­neti emlékű templom és óriási tölgyfa, melly alatt Hora és Kloska lázadó czimboráikkal összeesküdtek, innen indultak ki üdvtelen munkájukat megkezdeni. Az a legkülönösebb, hogy ez a templom épen azon Czebe falu határába esik, mellynek oláh lakosait soha sem birták a magyar urak ellen fellázítani. Czebe falujában van tizenkét nevezetes forrás, mellyben minden vászonnemü magától megfehéredik; tán ez a viz az emberek lelkére is hat. A Fabu Popi most egé­szen el van hagyva; csak te­metőnek használják még környékét; temető egyébiránt a itt van minden lépten nyomon: a kit az útfélen megölnek, an­nak emlékére egyszerű magas fakeresztet szoktak felállítani; csak innen egy álló helyemből tizenkettőt számláltam meg az uton. Kellemetes vigasztalás az utazóra minden kétszáz lé­pésnyire ollyan helyet találni, a­hol valakit megöltek. Este lett, mire rajzommal elkészültem, már holdvilág volt, mire visszatértem Köris­bányára, hol egy rozzant, ide­iglenes fogadóban vártak ránk vezetékeink. — A jámbor em­berek váltig marasztottak ben­nünket, hogy ne menjünk éjszaka tovább; előttünk van Brád és Bojern, szomorú hely mind a kettő; még egy kísértetes történetet is mondtak el nagyobb biztatásunkra: hogy néhány hét előtt maga a v­­­i­dászkríl, ki a Brády-család katastrophjából lett hires, este a brádi kastély előtt lovagolt keresztül több társával; a mint a kas­tély előtti hidra ért, lova megbokrosodott alatta, levelő nyergéből s gyilkosul összetaposta. A roncsolt embert aztán felvették társai, s szállást kerestek számára. Egy kapun sem ereszték be őket; a ki­sértetféle nép irtózott az igy meggázoltat házába fogadni, utoljára 1. Fabu Popi nevű­ templom és tölgyfa. 2. Abrudbánya. — (Lásd 558. oldalon.)

Next