Vasárnapi Ujság – 1859
1859-11-06 / 45. szám - Lendvay siremléke a pesti temetőben (képpel). Kempf 537. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek
•537 Vasárnapi Újság 45-ik számához 1859. LENDVAY SZIEMLÉKE A PESTI TEMETŐBEN. (Gerenday Antal emlékművei. — Lásd a képet 532. lapon.) Azon kegyelet, melylyel a legújabb időkben a tudomány és művészet férfiai emlékét megtisztelni szokás, még nem régi ugyan hazánkban, azonban mindig erőteljesebben nyilatkozik jeles emlékműveink szaporodása által. Nagy örömünkre szolgál, hogy végre annyi jeles magyar sirját művészeti becsi emlékoszlopok díszítik, mellyekkel tisztelőik serege áldozott emlékezetöknek. Valóban épen olly emberi, mint hazafiúi kötelesség, a szellem szövétnekével nemtök gyanánt előttünk járt honfitársaink nyughelyét, örök időkre szólólag megjelölni s feldisziteni; másrészről e kövek egyszersmind polgárisodásunk és korunk magasabb érzületének megannyi jelei, mellyek a nagy halottak emlékén kivül, mirőlunk is hozandnak hireket a késő utókornak. „Halottak napján" felkerestük mi is egy-egy elnémult barátunkat, kivel egykor örömünket, bánatunkat megosztók — meglátogattuk a pesti temetőket. Mig a vácziut melletti régi temetőben a feledés és elhagyottság ütötte fel birodalmát s az ott létező emlékművek az enyészetnek és vandalismusnak estek áldozatul , azalatt a kerepesi ut melletti uj temetőben annál nagyobb számmal támadnak azok, mintegy a földből búva elő. Az egymástól különböző sok emlékműnek szenteltük figyelmünket s meg kell vallanunk, hogy nem egy művészi becsüt találtunk közöttük. Fájdalom, hogy e különben igen kedvező fekvésű temető az üzleti szellem és nyerészkedő bérlőgazdaság folytán szerfelett elhagyott, valóban keresztyéntelen állapotra jutott s igen óhajtandó, hogy e bajoknak mind egészségügyi, mind vallásos szempontból, czélszerü Vas. Ujj. 45 sz. egyengetés (plankozás), kerítések stb. által mielébb és mulhatlanul eleje vétessék. Csupán azon körülmény, hogy a temető egyes részei egyes családok által külön ápolásban részesülnek, s a felállított sok becses emlékmű ad az elhanyagolt „szent helynek" némi ünnepélyes kinézést; ezek fedik el mintegy ama sok hiányt, melly vétkes mulasztásnak, gondatlanságnak szüleménye. A legsikerültebb emlékművek közé tartoznak e temetőben a hazafiúi kegyelet által emelt, mintegy „nemzeti emlékjelek," minő Vörösmarty Mihály síremléke, a nagy költő sírboltja felett; fényezett gránitból egy bronzból öntött lanttal a tetején; a lantot eleven örökzöld repkény folyja körül; az emlékkő alján egy kőből faragott koporsó (sarkophag) terül el, mellyet vas rostély kerit be (az emlék rajzát s bővebb leírását lásd V. U. 1858. 40 szám.) Ehhez csatlakozik Garay János síremléke; karcsú egyiptomi obeliszk, fényezett szürke márványból, alsó részének egy fülkéjében könyvek alakjában az elhunyt költő művei vannak följegyezve (lásd V. U. 1855. 34 szám.) Továbbá művészi tekintetben figyelemre méltók még Beöthy László s Egressy Béni síremlékei; az utóbbi egy rögtönzött szikladarab, mellyen egy koczka áll, a változó szerencse jelképe gyanánt. Mindez emlékművek, mellyek anyag, alak, nagyság és styl tekintetében egymástól lényegesen különbözők, kellő művészi gonddal és szabatossággal, az ismert nevű és szakértelmes Gerenday Antal szobrászunk személyes vezetése és intézkedése útján jöttek létre. Övé e részben a legnagyobb érdem, az ő hazafiúi buzgalmát illeti a legnagyobb dicséret. Azonban Gerenday Antal, ki a gránitból, vörös és szürke márványból faragott fentebbi művek méltóságos nagyszerűsége által monumentális szobrászi tehetségének már olly szép jeleit adó, legújabban ismét új oldalról mutatá be alkotó erejét.