Vasárnapi Ujság – 1859

1859-11-06 / 45. szám - Lendvay siremléke a pesti temetőben (képpel). Kempf 537. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek

•537 Vasárnapi Újság 45-ik számához 1859. LENDVAY SZIEMLÉKE A PESTI TEMETŐBEN. (Gerenday Antal emlékművei. — Lásd a képet 532. lapon.) Azon kegyelet, melylyel a legújabb időkben a tudomány és művészet férfiai emlékét megtisztelni szokás, még nem régi ugyan hazánkban, azonban mindig erőteljesebben nyilatkozik jeles em­lékműveink szaporodása által. Nagy örömünkre szolgál, hogy végre annyi jeles magyar sirját művészeti becsi­ emlékoszlopok díszítik, mellyekkel tisztelőik serege áldozott emlékezetöknek. Valóban épen olly emberi, mint hazafiúi kötelesség, a szellem szövétnekével nemtök gyanánt előttünk járt honfitársaink nyug­helyét, örök id­őkre szólólag megjelölni s feldisziteni; másrészről e kövek egyszersmind polgárisodásunk és korunk magasabb érzüle­tének megannyi jelei, mellyek a nagy halottak emlékén kivül, mi­rőlunk is hozandnak hireket a késő utókornak. „Halottak napján" felkerestük mi is egy-egy elnémult bará­tunkat, kivel egykor örömünket, bánatunkat megosztók — meglá­togattuk a pesti temetőket. Mig a vácziut melletti régi temetőben a feledés és elhagyottság ütötte fel birodalmát s az ott létező em­lékművek az enyészetnek és vandalismusnak estek áldozatul , az­alatt a kerepesi ut melletti uj temetőben annál nagyobb számmal támadnak azok, mintegy a földből búva elő. Az egymástól külön­böző sok emlékműnek szenteltük figyelmünket s meg kell valla­nunk, hogy nem egy művészi becsüt találtunk közöttük. Fájda­lom, hogy e különben igen kedvező fekvésű temető az üzleti szel­lem és nyerészkedő bérlőgazdaság folytán szerfelett elhagyott, va­lóban keresztyéntelen állapotra jutott s igen óhajtandó, hogy e bajoknak mind egészségügyi, mind vallásos szempontból, czélszerü Vas. Ujj. 45 sz. egyengetés (plank­ozás), kerítések stb. által mielébb és mulhatla­nul eleje vétessék. Csupán azon körülmény, hogy a temető egyes részei egyes családok által külön ápolásban részesülnek, s a felállí­tott sok becses emlékmű ad az elhanyagolt „szent helynek" némi ünnepélyes­ kinézést; ezek fedik el mintegy ama sok hiányt, melly vétkes mulasztásnak, gondatlanságnak szüleménye. A legsikerültebb emlékművek közé tartoznak e temetőben a hazafiúi kegyelet által emelt, mintegy „nemzeti emlékjelek," minő Vörösmarty Mihály síremléke, a nagy költő sírboltja felett; fényezett gránitból egy bronzból öntött lanttal a tetején; a lantot eleven örökzöld repkény folyja körül; az emlékkő alján egy kőből faragott koporsó (sarkophag) terül el, mellyet vas rostély kerit be (az emlék rajzát s bővebb leírását lásd V. U. 1858. 40 szám.) Ehhez csatlakozik Garay János síremléke; karcsú egyiptomi obeliszk, fényezett szürke márványból, alsó részének egy fülkéjében köny­vek alakjában az elhunyt költő művei vannak följegyezve (lásd V. U. 1855. 34 szám.) Továbbá művészi tekintetben figyelemre méltók még Beöthy László s Egressy Béni síremlékei; az utóbbi egy rögtönzött szikladarab, mellyen egy koczka áll, a változó sze­rencse jelképe gyanánt. Mindez emlékművek, mellyek anyag, alak, nagyság és styl tekintetében egymástól lényegesen különbözők, kellő művészi gond­dal és szabatossággal, az ismert nevű és szakértelmes Gerenday Antal szobrászunk személyes vezetése és intézkedése útján jöttek létre. Övé e részben a legnagyobb érdem, az ő hazafiúi buzgalmát illeti a legnagyobb dicséret. Azonban Gerenday Antal, ki a gránitból, vörös és szürke már­ványból faragott fentebbi művek méltóságos nagyszerűsége által monumentális szobrászi tehetségének már olly szép jeleit adó, leg­újabban ismét új oldalról mutatá be alkotó erejét.

Next