Vasárnapi Ujság – 1859
1859-01-30 / 5. szám - Kisfaludy Sándor (arczkép) Z. K. 49. oldal / Élet- és jellemrajzok
A Vasárnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél iven jelenik meg. A KIA fizetési dij 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a Politikai Újdonságokkal együtt 4 pft. vagy 4 ft. 30 kr. uj pénzben. Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasitandó. Kisfaludy Sándor, 1846.) (1772 Kisfaludy Sándorról sokszor irt már a Vasárnapi Újság, de még nem közlé arczképét — pedig ki érdemelné azt inkább, mint ő? Végig nézve ama hálás tiszteletet érdemlő úttörők lelkes csoportján, a kik félszáz évvel ezelőtt a veszni indult magyar nyelv dolgát szivükre vették s értő előitélettel és életgonddal szembeszállva, az alvó irodalmi élet lendítésére s kalauzolására szent szövetségben egyesültek , köztük ezen férfit, az első sorban találjuk. De Kisfaludy Sándornak nemcsak azon, többekkel közös nagy érdeme van, hogy az öntudaton kivül minden más, anyagi vagy szellemi jutalom reménye nélkül, a nemzeti nyelv apostolául szegődött akkor, midőn ezt az idegen ösvényre tévedt mivelődés közvéleménye bohó idővesztegetésnek tartotta s megvetette, avvagy kinevette, neki különös köszönettel is tartozik az irodalom, mert ő volt első, ébredező költészetünkben, a ki az idegen formák mellőzésével hangot, alakot a nemzeti kedélyből meritett. Kisfaludi Kisfaludy Sándor — Károly testvérbátyja — született Sümegen, Zalamegyében, 1772. sept. 23-án, jó birtokú nemes családból, melly magát Csák Mátétól származtatta. Alsóbb iskoláit kitűnő sikerrel Győrben végezte, a bölcsészetet Pozsonyban; de itt már idejét csak részben áldozta az iskolai tanulmányoknak, jobban érdekeltetvén egyfelől Schiller és az elszórva jelentkező magyar költészet, más felől az 1791-ki mozgalmas országgyűlés hazafias jelenetei által. Az országyűlés előtt szünóráit a várban, a magyar lelkű papnövendékeknél, az országgyűlés alatt pedig az ülésekben, színházban és zenével töltötte. — Kedvencz s jól kezelt hangszere a hegedű s eleinte az obolya is voltak. 1786. óta özvegy atyja látván, hogy nyolcz gyermeke közt legnagyobb fia Sándor, kevésbé a kenyértudományokra, mint inkább zenére s irodalomra hajlik, hogy a gyakorlati élet számára, mig nem késő, megtartsa, 1792-ben haza vitte s törvényre szánván, Husztit és Verbőczyt adta kezébe s ezek tanulására szigorúan rászorította. A fiú nappal a „Corpus juris"-t tartotta maga előtt, éjjel magyar könyvet olvasott, s lopva két szomorujátékot irt : „Ulysses és Penelopé"-t, meg „Seneca halálát." hamar Hanem az erőtetett életbe beleunván, katonaságra kivánkozott s apjának is beleegyeztével, mint hadapród a most Hannover, akkor Lipót nevet viselt huszár ezeredbe lépett, ide azért, mert ez Erdélyben tanyázott, mellyet látni gyermeksége óta kedvencz vágyai közé tartozott. Elment hát a lelkes ifju, magyar nyugotról magyar keletre. Ez itt volt a fordulópont szellemi életében s határozott egyszersmind irodalmi munkásságára nézve, nem lesz hát érdektelen egy ez időben kelt levelének ide vonatkozó sorait kijegyeznünk. — ,,Nyires nevezetű faluban kellett meghalnunk — irja Kolozsvárról, Skublics Imre, zalai főjegyző barátjának — s gondold el, mint elszomorodtam: Erdélynek, hol magyarokat véltem találni, mindjárt első helységében egy lelket sem leltem, a ki magyarul értsen, — mind oláh volt. Búmban nem tudtam aludni. Vége, gondolom, a magyar nemzetnek, melly már csak ugy áll fenn, mint egy hajdani erős várnak most naponkint düledező, hulló, végre egészen eltűnő omladéka! — S ezen szivet szaggató órámban itt Kolozsvárt, hol még rokon magyar sziveket leltem, eltökélettem magamban, hogy én szegény magyar nemes ifjú, de azon régi igaz magyarok ivadéka, kik a magyarnak hazát szereztek és egy nagy, dicső nemzetet alapítottak, homályomba rejtezve, akár mint katona, akár mint egyszerű polgár, szivem véréből, hazafiúi érzelmeimből, mint a selyem^s bogár, egy fonalat fonák, mellynél fogva veszni indult nemzetiséví' KISFALUDY »ANDOK. \ "V'&J-