Vasárnapi Ujság – 1860
1860-04-08 / 15. szám - Soós Miklós: Magyarország dalhazája 170. oldal / Költemények
170 dön egyszerre fölszólítást olvas hazájából, hogy a tengeren szolgáló minden magyar térjen haza az ottani folyamhajózásnak minél avatottabb emberekkel való ellátására. — Azonnal kész volt határozata, hogy a nagyobb munkássági tért s több hasznot, s talán nagyobb dicsőséget igérő külföldi szolgálatba ne álljon. — Azon kezdett egész erejéből munkálkodni, hogy Magyarországra jöhessen. — De mielőtt Magyarországra jöhetett volna, 1845-től kezdve két évig kellett az alsó Dunán, a Vaskaputól a tengerig járó hajókon szolgálnia. Ez időt nem töltő haszon nélkül. Ekkor dolgozta ki az alsó Duna térképét, amint későbbi években a Száváét készítette el. Másik érdeme ezen időkből, hogy ő volt első, ki főkapitányának a Vaskapu alatti Dunán a vontató hajózást javasla és végre is hajtotta. Ezután a felső Dunán lett kapitánnyá. Egy év múlva az akkori igazgató, cs. k. korvett-kapitány Kudriajfsky, az ügynökséghez nevezte ki, s hajózási felügyelővé (inspector) tette 1847-ben. Uj hatáskörében azonnal egész terjedelmében kiismervén a helyzetet, a kereskedelmi viszonyokat, a hajózást, uj vállalkozásokat, a haladás és továbbfejlesztés terveit dolgozta ki és terjeszté elé. Javaslatai némelyike elfogadtatott és sikerült, némelyike nem jött alkalmazásba, mert igen merésznek tartatott. Javaslatai közöl említünk néhányat : a tiszai hajózás Szegedtől Szolnokig és Tokajig: a marosi hajózás Aradig; a bégacsatornai hajózás Temesvárig, vas, áruszállító kis hajókkal; a szávai vontató (remarque) hajózás; a vontatás kiterjesztése a Tiszán; a kőszén-szállítás vashajókkal; az oraviczai kitűnő magán-kőszénbányák megvásárlása; a társaság uszály hajóinak oly számra szaporítása, hogy az evezős hajókon való gabonaszállítás leszoruljon a versenytérről, melynek létezése elmúlt századokra emlékeztet. ő csak a hajózás érdekének élt, s e szenvedélye tette könnyűvé, egész kedvteléssé a hazai kereskedelmi forgalom előmozdításáért kifejtett munkálkodását és a társaság érdekében teljesített kötelességét. Kötelessége végrehajtásában fáradhatatlan, mint elöljáró hű és igazságos, mint parancsnok emberséges, s elöljáróival szemben őszinte volt. 1848-ban is fáradhatlanul dolgozott a társaság érdekében; — s midőn ekkor a társaság ügyei vagy el voltak hagyatva a személyzettől, vagy sok részben elhanyagolva, s már végromlás szélén állottak, ő folytonosan munkás volt a közlekedés és forgalom fentartásában s a társaság más érdekeiben, a mennyire a viszonyok engedték. Az akkori ideiglenes kormánytól fölszólittatván, vegye át az igazgatást, a társulat érdekében vélt cselekedni, ha a személyzettől elhagyott vállalatot nem engedi elesni. A háború végével visszatérvén a társaság személyzete, ő eltávolíttatott a szolgálatból, s egyideig azon tétlenségben kellett vesztegelnie, melynél nagyobb nyomort nem ismer egy tevékeny és vállalkozó szellem.— Azonban fölszabadulván e kényszeritett tétlenség alól, s valódi tere, a hajózás is el levén zárva előle, 1851-ben haszonbérlővé lett Leiningen özv. grófné birtokán. Fáradhatatlan munkásság, javítási törekvés s gyakorlati tapintat különböztették meg őt csakhamar ezen pályán is. Az angol és német legkitűnőbb munkák tanulmányozásával a magyar gazdasági viszonyok ismeretét párositá, nem hanyagolván el kedvencz tanulmányát sem : a hajóépítés, a kereskedelmi szak, s minden, mi a hajózást közelről, távolról érdekli, szorgalma tárgya volt. Ezen tanulmányok közepett érlelődött meg benne a szándék, hogy, mihelyt bérleti ideje lejár, ismét visszatér azon pályára, melyet múltja és vágyai szabtak eléje. —I Ekkor ajánlá föl újra is szolgálatát férfias nyíltsággal a dunai gözhajótársaságnak, mely azt nem fogadta el. De egyszersmind ekkor mondatván ki a Duna szabadsága, mely megszünteté az eddigi gözhajótársaság kiváltságos szabadalmát, kész lett határozata. — Azonnal több hajótervet dolgozott ki, s terjesztett néhány legnagyobb és vagyonosabb gabonakereskedő elé, és nem sikertelenül. A zimonyi Spirta kereskedőház fiatal főnöke fölkarolta az eszmét, s azonnal fölajánlá erélyes segítségét az első magángőzös építésére a Dunán. Ezen hajóépitésnek jelentőségéhez legjobb magyarázat azon czikksorozat, melyet e hajó épitése alatt irt, s mely tavaly magyarul a „Pesti Napló"-ban, németül önálló füzetben, és francziául ugyanoly alakban Odesszában jelent meg. Ez iratban a viszonyok gyakorlati ismeretének, az elméleti készültségnek és világos józan észnek hatalmával bizonyítja be a gőzhajótársaság szervezetbeli hiányait, melyeknél fogva ez a gabonaszállítást nem tudta hatalmába kerülni; megmutogatja a hajóépítésbeli tévesztett irányt, s mindezt azon jószándékkal, mely mindazon nemesebb szivekbe van oltva, melyek valamely nagyobb föladatra képesek lelkesülni és élni. E czikkeire irtak ugyan egy ellenczikket, de az nem válasz, nem felelet. E férfiú személyét támadták meg, s nem a dologra szóltak; személyét is oly oldalról, hogy a védelmet a tárgyon kivül eső viszonyok csaknem lehetlenné tették. Felelete azonban, ami a dolog érdemét illeti, megjelent : egy uj csavargőzös alakjában, melynek neve „Archimedesi, s mely a mult év késő őszén, mint első magángőzös tette első útjait a szabad Dunán. Ezzel bizonyítja be, hogy igaza volt, midőn azt fejtegette, hogy a dunai hajózás legnagyobb feladata a magyar gabona szállítása, hogy a hajókat lehet czélszerübben építni, hogy a hajózást lehet olcsóbban vezetni, mint eddig történt. Bebizonyult már, hogy hajója nagyobb terhet visz, nem jár oly mélyen s gyorsabb, mint a társaság hasonló gőzösei. A bizonyíték e mellette kézzelfogható : mi szüksége volna hát írásban folytatni a polémiát személyes ellenfeleivel? Az „Archimedes" minden elenfeleit legyőzte. Ez eddigi élete a férfiúnak, kinek itt képét adjuk s kihez mi, hajózásunk, kereskedésünk érdekében szép reményeket csatolunk. A hajózáshoz tartozó legisebb részleteket ismervén, ugy hogy saját felügyelete alatt készült csavargőzösének csaknem minden szege, jártas levén a hajózásban, melyet tengeren és folyamon kitűnően értett, elméletileg és gyakorlatilag bírván a kereskedelmi ismereteket, s a mi kiváló érdeme, alig van aki a hazai folyamokat és kereskedelmi, sőt a gazdasági és iparviszonyokat mind részletesen mind általában jobban ismerné. A magyar hajózás jövőjére nézve is méltó őt ismernünk. Jelenben azj Pesten készült hajója, a szabad Dunának első fecskéje, melynek tervezőjét, építőjét és vezetőjét, Medgyaszayt, valamint tulajdonosát a fiatal Spirta hazánkfiát méltó dicséret illeti. Jövőre nézve bizonyosan még ismeretesebb lesz előttünk. Senki sincs annyira hivatva mint ő, hogy egy uj gözhajótársaság tervét kidolgozza s annak vezetését kezébe adja a közbizalom. S valóban e vállalkozó fáradhatatlan hazánkfia, jelenleg egy uj gözhajótársaság programmján dolgozik, mely a részvényesekre nézve legkedvezőbb föltételek alatt, meg akarja oldani a feladatot : gyorsabbá, olcsóbbá tenni a gabonaszállítást, amire az eddigi gőzhajótársaság nem volt kellően szerezve. —n. Magyarország dal hazája. Elmehetsz a kerek földön, A meddig nap s hold világit; Még oda is . . . hol örökké Virág nyilik, zöld a pázsit; Még sem hallasz annyi szép dalt, A mennyit zeng e nép szája Kedves, édes, szép hazámban . . . Magyarország dal hazája! . . . Legelésző fehér gulya, Mintha tisztát öltött volna . . . Ötven mérföld ... sehol egy hegy, Olyan szép sik az a róna. Botja mellett áll a pásztor, Búsan néz a messze tájra . . . Sírni kezd a kis tilinkó . . . Magyarország dal hazája! Puha füvön, árnyas erdőn, Halkan szól a nyáj kolompja; Lágy szellőcske a harangszót A faluból ki-kilopja . . . „Ha az erdőt levághatnám" Szól a juhász bús nótája — „A rózsámat megláthatnám" .... Magyarország dal hazája! Zöld erdőben, messze messze Nyárfát vágnak a legények, Május-fának ablak alá, Mindenik visz kedvesének . . . A szerelmes csalogánytól Viszhangzik a völgy magánya,Eltanulják tőle ezt is: — Magyarország dal hazája! Csárda előtt hegedülnek . . . Aki legény, katonának! Büszkén rakják azt a csárdást, A leányok körül állnak. Felcsapott már kettő, három, Ott siratja a babája. Ha elviszik . . . kidalolják, Magyarország dal hazája! Szende lányka ül lugasban, Délczeg ifjú megy feléje . . . Elpirul a lány ... ily érzést Még nem ismert szivecskéje. Elmegy ifja ... oh, minek ment! Kél a szivnek titkos vágya, S öntudatlan dalt hangoztat . . . . Magyarország dal hazája! Keng a bölcső, kis faházban. . . Oly jó a dal altatónak! Alomfátyolt szőnek vele Szemére a szunyadónak. Dalon alszik, dalra eszmél, Dal a bölcső lágy párnája. Hazát dalban kezd szeretni .... Magyarország dal hazája! Magyarország dal hazája, Oh, hol van több forrás arra? Kevés öröm a sok búval, Legyszebb tárgy a magyar dalra. Volt Petőfink, Csokonaink . . . Szivek kedves csalogánya. Vig dalunk is . . . szomorú is . . . Magyarország dal hazája!