Vasárnapi Ujság – 1862
1862-08-24 / 34. szám - A kakui tüzimádók (képpel) 400. oldal / Nép- s országisme
400 Gino közelebb intétt s a deszkalapról levoná a boritékot. — Per Diol hisz ez a „Szigall" a smirnai öbölben! kiáltá gyermekies örömmel s még egyszer megbámulva, lábujjhegyen a mint jött, távozott az ajtó felé. — A mint látom — szólt Drago — az ur házasember. Hát neje is vele utazik ? — Nem — válaszolt Gino — már több év óta özvegy ember. — Ki számára van hát e tündérlak ? — Jej, hadd mutassam meg! s ezzel Dragót az ur hálószobájába vezeté s ott egy olajfestményre mutatott. Egy alig 16 éves leánykát ábrázolt ez. Tiszta, szép vonásait márványszerü halványság borita, mit az éjsötét hajzat még feltűnőbbé tőn. Csak az égszínkék szerek adtak némi színezetet s élénkséget e méla arcznak. — Szép, mint egy Madonna — jegyzé meg Drago, Gino felé fordulva. Ez nem válaszolt; arcza szokatlan komorrá jön, Drago ösztönszerűleg megsérté, hogy itt minden kérdezősködés, gyöngédtelenség volna. S most jerünk reggelizni s aztán igyekezzünk, ha lehet, még ma, Cattaro alá jutni. Egy óra múlva Drago a kormányos mellett állt, oly elégülten, mint még soha éltében, szemét Ginóról egy perczig sem véve le s várva a vezényletet. De szavak helyett csak egyes, hol éles, hol vontatott fütty hall szőtt. A horgony egyhangú kelepeléssel emelkedett ki, a vitorlák egymásután tárultak fel, beölelve a még friss reggeli szelet. Egy hang, egy szó nem hallszott a legénység között, mint megannyi eleven gép mozgott s működött az. Alig tíz percz s a hajó már tova simulni kezdett a sötétkék vizszőnyegen. A vitorlás bárkák s csónakok egész raja kelt versenyre vele, de a ,,Seagull nevének megfelelve, mind levitorlázta őket s nemsokára az öböl egy fordulatánál, mint a délibáb oly sebesen a mint jött, tünt el, a partra kitolult bámuló nép szemei elöl. Eordegh Jenő szülei is laktak, bár kevéssel a gyermek születése után onnan Félegyházára költöztek. Méltánylattal nézi most a haza Kis Körös lakosainak kegyeletes érzelmeit, melyeket városuk nagy szülöttje iránt tanusitanak azáltal, hogy emléket emelének neki, mely a lángész és hazafiúi erények tiszteletét hirdesse most és az unokáknak, nemzedékről nemzedékre. Az emlék, melynek rajzát itt közöljük, a kiskörösiek költségén Pesten, Gerenday Antal szobrászati műtermében készült sóskúti terméskőből, s díszes talapzaton egy oszlopot mutat, melynek tetején a költészet jelvényei (lant, koszorú stb.) felett Petőfi jól talált mellszobra látható Az egész mű magassága 14 lábnyi s Kis-Körös legszebb helyét disziti, az ev. iskolaépület előtti térről nézvén a főpiaczra s a csekély távolságban álló azon házra, melyben a költő született. Hogy ez emlék jelentőségét megítélhessük, szükség figyelembe azon szempontot, vennünk melyből azt maguk a felállitók tekintik. „Tudjuk mi jól — irja lapunk mult számában kiskörösi tudósítónk —, hogy Petőfinek az egész haza, a hon szivében, Pesten fog a hazához és nagyhírű fiához méltó emléket emelni, — de ez nem zárja ki, hogy Kis-Körös, Petőfi szülővárosa, külön is ne bizonyítsa dicső fia iránti kegyeletét. „A kis-körösi emlék tehát nem országos, hanem csupán kis-körösi emléknek terveztetett, s azért felállításához is csak Körös és vidéke járult." Kis Fogadják a kis körösi hazafiak teljes elismerésünket lelkes buzgalmukért, melyhel nagy fiuk emlékét az utókornak átadák. Önként merül fel bennünk a kérdés : az országosan tervezett Petőfi-emlék mikor lép már komolyan előtérbe? s az e czélra begyült összegek mikor nőnek oly summává, hogy a mű létesítéséhez hozzá lehessen fogni ? Petőfi emlékszobra Kis-Körösön. P<*töli emlékszobra Kis-Körösön. Lapunk mult számában volt említve azon csendes ünnepély, melyet a mult hetekben Kis-Körös város és vidékének lelkes lakossága elhunyt nagy költőnk emlékének szentelt. Pestmegyében Kis-Körös Petőfi Sándor szülőhelye. Sokáig eltérő s ingatag nézetek uralkodtak e tekintetben, főkép miután egyesek nyilatkozataiból, sőt magának Petőfi műveinek is egyes helyeiből az sült ki, hogy gyermekkori éveit Petőfi csakugyan más helyeken, Félegyházán, Szabadszálláson stb. tölté; azonban néhány évvel ezelőtt épen e lapoknak sikerült, a kiskörösi ev. egyház t. lelkészétől nyert keresztlevél bemutatása által, az e tárgy körüli homályt felderíteni, miből kisült, hogy Petőfi Sándor Kis-Körösön 1823. január 1-én született, hol akkor A bakui tűzimádók. Baku, mely a „baadku" (hegyi szél) persa szóból ered, erődített kikötőváros a Kaspi-tenger nyugati partján, az Aspheron félsziget déli részén, mely az egykor persa, most orosz hatalmat uraló Shirvan tartományhoz tartozik. Bakunak mintegy 6000 lakosa, s egy görög-orosz, 8 egy örmény templomon kivül,több mecsetje és jelentékeny vendégfogadója van. Egyéb épületei közös említésre méltó a sakknak a város észak-nyugati részén egy halmon levő palotája. Baku, minthogy jeles, soha be nem fagyó réve van, fő állomáshelye a kaspi-tengeri orosz hajóhadnak, s Astrakanon kivül legjelentékenyebb kereskedőváros a Kaspi-tenger mellett. Baku legfőbb nevezetességét a közelében levő kőolaj- (naphta) források s az örökké égő tűz képezik. E kőolaj-források, melyek már K. u. 912. évben ismeretesek voltak, egy 3/4 óra hosszúságu s 1000 lépés szélességű síkságon találtatnak. Mélységök különböző, némely forrásoké 90 lábnyira is