Vasárnapi Ujság – 1862
1862-01-05 / 1. szám - Petőfi lakása Gödöllőn 1844. (képpel) 8. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek
itt terjedelmes epreskertet, vannak; a h. böszörményi határban a forradalom előtt fennállott Karap-féle selyemtenyésztő intézetnek nagy kiterjedésű eperültetvényei még mindig használható állapotban léteznek. Egy nagy természetbuvár mondja : „Azon hat hét alatt, melyben a selyembogár elvégzi munkáját a selyemtenyésztésből a legszegényebb család is megkereshetne gazdálkodási hátramaradás nélkül 100 forintot évenkint." Asszonyaink szeretik a selyemruhákat, ne restelkedjenek azért foglalkozni a selyemtermeléssel. A mult évben a m. kormány is felszólított bennünket a dologra, sőt ingyen tojásokat is ígért, de e felszólításnak Debreczenben és vidékén, mint hivatalos helyről megtudtam, semmi sikere sem lett, mindössze is Hadházon termesztettek kisebb mennyiségben. Ennek egyik okát az akkori hatóság eltévesztett intézkedésében találom, amennyiben a tojásokért a szolgabírósághoz rendelt folyamodást. Nem olyan emberek vagyunk mi, hogy minden csekélységért irkafirkálgassunk, hivatalszobákba instancziákkal futkározzunk! — Hozzánk közel Mátészalka körül évenként meglehetős mennyiségű selyemgubó kerül eladás alá. Külső tisztaságra a debreczeni és vidéki nép átalában kevés gondot fordit. Az udvarkörnyék legtöbb helyt rendetlen és piszkos. A vidéki házak épületei egykér uradalmi községet, péld. B.-U. Város, Tetétlent kivéve, kicsinyek, rendetlenül épitvék. Sok helyt az építkezési ős stylushoz tartozott, a házak elejét nem vonni ki az utczára, hanem az elébe még a disznó-ólat illeszteni. Mily különbség tűnik szemeibe az utazónak, midőn péld. a dorogi, szoboszlói, nánási, kabai, h.böszörményi kicsiny, utczára rendesen egy ablakú, minden rend nélkül össze-vissza épült, s itt-ott kerítetlen lakházakat, a szathmármegyei svábok czélszerü, ízletes és széHs sorban álló épületeikkel összehasonlítja. A lakházak egészségtelen levegője egyik oka a mezőről beszorult földmivesosztály sápadt arczszinének, kisdedek betegeskedésének s gyakori halálozásának. Valóban szükség van a H.-Böszörményben alapítandó kerületi kórházra, s a másutt is, mint B.-U.-Város, Sz.-Mihály, újonnan alapított physikusi állomásokra s a Debreczenben is évenkint szaporodó orvosokra. És ez igen jellemző körülmény.Plátótól kérdék egyszer, hogy ha mint utazó idegen városba jutna, micsoda jelekből ismerné meg ott a népnevelés elhanyagoltságát ? „Abból, ugymond a bölcs, hogy ha ott sok az orvos és biró!" (Plut. de rep. I. 2.) Az életmódot ami illeti, ezeket közölhetem. Debreczenben a nép legtöbb hust eszik, szalonna pedig talán az egész világon itt fogy el legtöbb. Vidéken még nyári munka idején sem esznek rendesen hust. A hajduvárosok különös ételneme a tésztáskása, mely más vidékeken ismeretlen, itt pedig a külső munkásoknak egy nap ugy mint más nap rendes élelmét képezi. Ezt kinn a mezőn a gazda vagy megbízottja készíti, ugy hogy miután vasfazékban a szalonnát megsütötte, a zsirba egy két marék köleskását vet s azt ottan megpirulni hagyja. Ez megtörténvén, vizet tölt hozzá, s ebbe több kását és otthon elkészített száraz tésztát vet. Az egészet pedig addig hagyja főni, míg a kása jól megpuhul, de egészen széllyel nem fő, így egy fél óra alatt kész az egyszerű és ízletes étel. Tiszán innen sokkal válogatósabb a mezei munkás. Ott ismerek helységet, melyben a napszámosok délre pálinkát, levest, húst s vastag ételt vagy tésztát követelnek a gazdától. A pálinka-ivás mindenütt nagy mértékben elharapódzott , nélkülözhetlenné vált. Otthon a gyermek is rendes porcziót kap; leányok azonban, főleg legények előtt, még némi tartózkodással isszák. Szegényebb házaknál lakodalmakban is e mérges ital szerepel bor helyett. Senkisem igyekszik gátat vetni az elharapódzott szokásnak, melyben egyik okát tartom a legalsó nép szellemi tompaságának és nyerseségre való hajlamának. Gyökeres orvoslást e tekintetben nem adhat más, mint a virágzó mezőgazdaság, mely olcsó és bő táplálékot nyújthatna a népnek, s nem űzné azt ereje visszanyerése végett végmenedéket a pálinkánál keresni. Lásd e tárgyat bőven s alaposan fejtegetve. Vegyt. Kép: Csengeri I. 275. A fényűzés a nőnemnél igen elterjedve, Debreczenben és Nánáson leginkább. A krinolin parasztleányoknál sem ritkaság, noha átalában még úgy tartja a nép, hogy közülök azt „becsületes személyt” nem veheti magára. Tűz elleni biztosítás kevéssé van elterjedve e vidéken. Debreczenben azonban a gyakoribb szerencsétlenség miatt a Magyar biztositó-társaság erejét igen-igen sok házon láthatni. A szomszéd községekben olyan sehogy se áll a dolog, a mint Tetétlenről a „Debreczeni Közlöny" 22-ik száma jelenti. H Böszörményben 1858-ban leégett körülbelől 300 ház s a kárvallott nép 10 — 15 épületnél, mint hivatalos helyről tudom, máig sem biztosított többet. Azon érdekeltségnél fogva, melylyel a közönség minden iránt, a mi Petőfi életirásához tartozik, viseltetni szokott, egyike tisztelt munkatársainknak beküldé hozzánk azon ház rajzát, melyben Petőfi 1844-ben Gödöllőn lakott, s mi a rajzot azonnal fára is metszettük, habár ezen ház alakja semmiben sem különbözik a más magyar helységekben szokásos formáktól. Petőfinek ifjabb éveiben szokása volt, nyáron, hacsak tehető, néhány hetet falun tölteni. A mondott évben a regényes fekvésű Gödöllőt választá ki. Egy más ilynemű nyári kirándulása alkalmával pedig Dömsödön töltött néhány hónapot, s a dömsödi és gödöllői villegiatura napjai között aligha fordult elő valami lényeges különbség. Azon időben Petőfi szülei Dömsödön laktak. Sándor tehát voltaképen csak hazarándult, s egy barátjával, akinek szintén kedve kerekedett egy kis faluzásra, közösen fogadtak szállást. Két ház volt azon udvarban, s beleköltöztek a nagyobb épületbe, fizetvén érte egy évre 20 ftot váltóban! Két hónapot töltöttek itt csendes visszavonultságban, s ezalatt Petőfi több kisebb versezeteit s a „Salgó" czimü nagyobb költeményt irá. Gödöllői időzésének gyümölcse köztudomás szerint, a „Szerelem gyöngyei" lettek. (Folytatása következik.) Petőfi lakása Gödöllőn. Petőfi lakása Gödöllőn 1844-ben.