Vasárnapi Ujság – 1863

1863-02-22 / 8. szám - Lisznyai Kálmán 8. szám / Arczképek, Hazaiak - Lisznyai Kálmán (arczkép). Székely J. 65. oldal / Élet- és jellemrajzok - Bártfa egy része 8. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Gróf Széchenyi Ödön „Sympathy” nevü dunai csónakja 8. szám / Vegyes képek

Előfizetési föltételek le 63-ik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt, postán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : Egész évre (január—december) 10 ft.­­ Fél évre (január—junius) 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre (január—december) 6 ft. Fél évre (január—junius) , 3 ft. Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december) 6 ft. Fél évre (január—junius) 8 ft. Mult vasárnap a két főváros népsége ünnepélyes temetésnek volt tanuja. A nép­szerű költőt, Lisznyai Kálmánt, ki hosszú szenvedések után febr. 13-án a budai csá­szárfü­rdőben halt el, kisértük végső nyug­helyére, a pesti temetőbe. — Lisznyai egyike vala azon költőknek, kik a leg­szebb reményekre jogo­sítva lépnek fel, kiktől a közönség — első dalaik után itélve — folyvást valami nagyot, rendkívü­lit vár. Azonban csak pá­lyájuk, egyéniségük és sorsuk rendkívüli; szen­vedésük és szerencsétlen­ségük nagy; oly nagy, hogy elnyomja kedélyvi­lágukat; befejezetten hagyja képzelődésük mű­vét s az utókor, mely al­kotásaik szellemét vagy szépségét keresi, a ha­lomra szórt ötletek között már csak az egyes érzé­sek nyomaiból ismeri fel a szeretetre méltó egyéni­séget, kinek saját korabe­liét, még termékeny ere­jét csodálták. És valóban a „Palócz dalok," „Madarak pajtá­sa," „Dal-zongora" írója egyike volt a legtermé­kenyebb költőknek, ha ez alatt csupán a versek szá­mát kell értenünk. Ter­mékeny , fejlődési fokok nélkül; mert ha a pályá­ja kezdetén és végén — a „szivemhez" és „lélek­tan költésze" czim alatt irt költeményeket ves­­szü­k , köztük alig van valami különbség eszmei tisztaság, fris és mély ér­zés tekintetében, sőt ta­lán első költeményei job­ban megragadják a szi­vet; több gyönyört, na­ Lisznyai K­á­l­m­á­n. (1822-1863.) gyobb élvezetet nyújtanak a képzelődés- műelőadás, hol az ő verseit nem szavalták, nek. Annyi tény, hogy midőn Petőfi irogatni kez-Lisznyai igen korán, gyenge ifjúságában dett, nem vala merészebb ambitiója, mint a lépett fel a költői pályán s emlékezünk rá, Lisznyaiéhoz hasonló verseket irni, vagy mily kedveltek, mily kapósak voltak dalai; s inkább az ő közkedveltsége­ és népszerüsé­gem volt iskolai ifjúság, önképző társulat, i­gével birni. Később, Petőfi pályájának dél­pontján, Lisznyainak nem volt forróbb vágya, mint költő-társa által megéne­keltetni, ki Tompát, Keré­nyit, Aranyt stb. megéne­kelte. „Majd, ha meg­halsz, Kálmán, akkor megénekellek," mondá enyelegve Petőfi. És Sán­dor vola a „tizek" közöl az első; Kálmán a negye­dik, a­ki elköltözött — s az ének elmaradt. A „tizek" 48 előtt fia­tal írók társulata volt, mely önálló fellépés által emancipálni akarta ma­gát a kiadók önkénye alól; azonban az akkori mostoha viszonyok kö­zött, mint „társulat" ered­ményt nem mutatott, de egyes tagjai később ki­tűnő helyet foglaltak el az irodalomban. Petőfin és Lisznyain kívü­l Keré­nyi és Obernyik is el­költöztek már az eredeti „tizek" sorából. Lisznyait a forrada­lom után, midőn ,,Palócz dalaival" először megje­lent , szárnyára vette a hir, és soha költő rövi­debb idő alatt sem na­gyobb népszerűségre nem emelkedett, sem munkája nagyobb kelendőségével nem dicsekedhetett. De et e népszerűség inkább elkapta, mint fejlesztette. Még egyszer „dal-esté­lyein" tűnt fel, melyekkel az országot bejárta s me­lyekben nagy szavalatt LISZNYAI KÁLMÁN. WB 7

Next