Vasárnapi Ujság – 1863
1863-02-22 / 8. szám - Lisznyai Kálmán 8. szám / Arczképek, Hazaiak - Lisznyai Kálmán (arczkép). Székely J. 65. oldal / Élet- és jellemrajzok - Bártfa egy része 8. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Gróf Széchenyi Ödön „Sympathy” nevü dunai csónakja 8. szám / Vegyes képek
Előfizetési föltételek le 63-ik évre: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt, postán küldve vagy Buda-Pesten házhoz hordva : Egész évre (január—december) 10 ft. Fél évre (január—junius) 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság : Egész évre (január—december) 6 ft. Fél évre (január—junius) , 3 ft. Csupán Politikai Újdonságok : Egész évre (január—december) 6 ft. Fél évre (január—junius) 8 ft. Mult vasárnap a két főváros népsége ünnepélyes temetésnek volt tanuja. A népszerű költőt, Lisznyai Kálmánt, ki hosszú szenvedések után febr. 13-án a budai császárfürdőben halt el, kisértük végső nyughelyére, a pesti temetőbe. — Lisznyai egyike vala azon költőknek, kik a legszebb reményekre jogosítva lépnek fel, kiktől a közönség — első dalaik után itélve — folyvást valami nagyot, rendkívülit vár. Azonban csak pályájuk, egyéniségük és sorsuk rendkívüli; szenvedésük és szerencsétlenségük nagy; oly nagy, hogy elnyomja kedélyvilágukat; befejezetten hagyja képzelődésük művét s az utókor, mely alkotásaik szellemét vagy szépségét keresi, a halomra szórt ötletek között már csak az egyes érzések nyomaiból ismeri fel a szeretetre méltó egyéniséget, kinek saját korabeliét, még termékeny erejét csodálták. És valóban a „Palócz dalok," „Madarak pajtása," „Dal-zongora" írója egyike volt a legtermékenyebb költőknek, ha ez alatt csupán a versek számát kell értenünk. Termékeny , fejlődési fokok nélkül; mert ha a pályája kezdetén és végén — a „szivemhez" és „lélektan költésze" czim alatt irt költeményeket vesszük , köztük alig van valami különbség eszmei tisztaság, fris és mély érzés tekintetében, sőt talán első költeményei jobban megragadják a szivet; több gyönyört, na Lisznyai Kálmán. (1822-1863.) gyobb élvezetet nyújtanak a képzelődés- műelőadás, hol az ő verseit nem szavalták, nek. Annyi tény, hogy midőn Petőfi irogatni kez-Lisznyai igen korán, gyenge ifjúságában dett, nem vala merészebb ambitiója, mint a lépett fel a költői pályán s emlékezünk rá, Lisznyaiéhoz hasonló verseket irni, vagy mily kedveltek, mily kapósak voltak dalai; s inkább az ő közkedveltsége és népszerüségem volt iskolai ifjúság, önképző társulat, igével birni. Később, Petőfi pályájának délpontján, Lisznyainak nem volt forróbb vágya, mint költő-társa által megénekeltetni, ki Tompát, Kerényit, Aranyt stb. megénekelte. „Majd, ha meghalsz, Kálmán, akkor megénekellek," mondá enyelegve Petőfi. És Sándor vola a „tizek" közöl az első; Kálmán a negyedik, aki elköltözött — s az ének elmaradt. A „tizek" 48 előtt fiatal írók társulata volt, mely önálló fellépés által emancipálni akarta magát a kiadók önkénye alól; azonban az akkori mostoha viszonyok között, mint „társulat" eredményt nem mutatott, de egyes tagjai később kitűnő helyet foglaltak el az irodalomban. Petőfin és Lisznyain kívül Kerényi és Obernyik is elköltöztek már az eredeti „tizek" sorából. Lisznyait a forradalom után, midőn ,,Palócz dalaival" először megjelent , szárnyára vette a hir, és soha költő rövidebb idő alatt sem nagyobb népszerűségre nem emelkedett, sem munkája nagyobb kelendőségével nem dicsekedhetett. De et e népszerűség inkább elkapta, mint fejlesztette. Még egyszer „dal-estélyein" tűnt fel, melyekkel az országot bejárta s melyekben nagy szavalatt LISZNYAI KÁLMÁN. WB 7