Vasárnapi Ujság – 1864
1864-09-25 / 39. szám - A szőlős-ardói templom (képpel) Ragályi László 405. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti müvek - Bikaviadal Madridban (képpel) 405. oldal / Nép- és országisme
által lakott (s e lapokban szintén bemutatott) nagy-kőrösi házikó jutott, t. s hogy eltöröltetik a föld szinéről s a késő nemzedék hiába fogja keresni ez épitészeti ritkaság nyomait. Mert valamint Nagy-Kőrösön Arany János háza útjában állott az ottani kollégium építésének : szintúgy akadályozza a kecskeméti kis iskolaház is a mellette épülő csinos új templom emelkedését, s azért kell pusztulnia, sőt eddig tán már el is pusztult. Az a kérdés már most, melyik évben járt Petőfi a múzsák ezen szerény templomába ? Egész bizonyossággal nem tudjuk, de mindjárt kiszámítjuk a legnagyobb valószinüségig. Bármennyit okoskodjék is még itt ott némely békételen ember Petőfi születése helyéről s gyermekkoráról, több évi kutatásaink következtében néhány fő adat már teljesen tisztába van hozva. Igy az, hogy Petőfi Sándor 1823. jan. 1-én Kis-Kőrösön (Pest megyében) született. Itt laktak szülei 1821. novembertől 1824. novemberig. 1824-től 1830-ig szülei Félegyházán laktak s ez időben atyja a félegyházi és kecskeméti mészárszéket bírta bérben. Hat éves korában, tehát 1829 ben került Sándor először az iskola padjára, még pedig a szóban forgó kecskeméti ev. elemi iskolába, ahol két évig tanult, é s az egész idő alatt Hábel József mészáros házánál lakott, aki atyjának szék-árendáló társa volt. Mikor Kecskemétről visszakerült, akkor szülei már Szabadszálláson laktak, hova 1830 ban költöztek és 1839-ig itt maradtak.Ezek hiteles adatok. Petőfi életrajzából tudjuk, hogy Kecskemétről egyenesen Szent-Lőrínczre vitték iskolába, hol egy évet töltött, azután Pestre került, hol 3 évig, innen Aszódra, hol szintén 3 évig járt iskolába. 1838-ban Selmeczre küldték a retorikába, hol azonban, mint tudjuk, félév múlva végkép elbúcsúzott az iskolák padjaitól s belevetette magát az élet nagy tengerébe, építtetett, az sem hagyományok, sem az egyházi jegyzőkönyv után ki nem tudható. Ez utóbbi különben is, — csak 1814-ik évtől kezdődik,,tiszteletes Ecsedi János uram" idejében. A templom nagyon egyszerű, benne semmi faragványok; hossza 8, szélessége 5 öl. A tornyon, — bár az a ref. híveké — máig is fenn áll egy vasgömbön álló vaskereszt. 1761-ik évben a villám ugyan lesújtotta, a mikor szintén kereszttel ékitett négy fiók tornyát is összezúzta; s ekkor a fióktornyok lehányattak, de a nagy toronyra a kereszt, gróf Csáky István, Szőlős-Ardó akkori kegyes földesura iránti kegyeletből, ki az egyházközséget felkérte, hogy örök emlékül hagyják meg — ismét feltétetett. — A templom 1824 ik évben megújíttatván, a még épségben levő sekrestye, és a templom egy harmadáig terjedő bóltiv kihányatott, a régi goth ablakok helyett, melyekről visszafordult kereszt függött, újak készíttettek. Ekkor a leomlott meszelés alatt több emberi alakot ábrázoló festéseket lehetett látni. — Én, ki ezeket gyermekkoromban bámultam, nem gondoltam, hogy e lapok szerkesztőségének felhívására 40 év múltával kell róla számolnom, mert ha akkor jobban megvizsgáltam volna, most bizonyosan bővebb adatokkal szolgálhatnék. Reménylem azonban, hogy régiségbúvár tudósaink az épület mostani alakjában is sokkal több érdekes adatot fognak fölfedezni, melyek a be nem avatott szem előtt örök rejtélyek maradtak. Ragályi László mutatja leginkább, hogy az úgynevezett lovagias mulatság mennyire elfásítja a kedélyeket, s mily érzéketlennek kell lenni annak, akinek ily idegizgató mutatványra van szüksége, hogy jól mulathasson. Ott pedig az ilyenekben a közönség legnagyobb része gyönyört talál. Csak e nyáron is hasonló eset fordult elő Madridban. Egy bikaviadal alkalmával, — mely különben a jelentéktelenebbek közé tartozott, mert csak nyolcz bikát kínoztak benne halálra, — egy viador, La fartigo, rendkívüli tetszést aratott, mert a kifárasztott állatot nagy ügyességgel gyűrte a földre. A közönség nemcsak bravókkal jutalmazta, hanem tetszésének kézzel fogható jele gyanánt, szivarokkal árasztotta el. De e nagy kitüntetés a viadornak majdnem életébe került, mert, míg a szivarok gyűjtésével volt elfoglalva, nem vette észre, hogy egy uj bikát eresztettek a kürdtérre, s azt már a legnagyobb dühbe is hozták a pikadoresek, a bikák e kínzó szellemei, kik vörös kendőikkel akkor ugranak el a fölingerelt állat elől, midőn már-már annak szarvai közt véli látni őket az ember. Bikaviailali jelenet Madridban. A szőlős-ardói templom. (Tornamegyében. A magyar falusi régi templomok sorában, melyeket e lapokban már többször ismertettünk, építési modorának sajátságánál fogva megemlítést érdemel a szőlős-ardói ref. templom is, melynek rajza a túlsó lapon látható. Hogy ezen templom s torony mikor s ki által .405 Bikaviadal Madridban. Megvetéssel és utálattal gondolunk azon korra vissza, melyben az elkorcsosult római nép vad gyönyörrel ülte körül a vérrel öntözött czirkusi sövényt, s tapsolt a viadornak, midőn az halálos döfést kapott; azt hisszük, műveltebb századunkban hasonló eset nem történhetnék, pedig napjainkban is ily jelenet még Európában sem ritka. Madridban, sőt egész Spanyolországban, még a műveit Francziaország déli részeiben is, a szánalmat ébresztő bikaviadalokra seregesen tódul a nép, bámulni, hogy a fölingerelt állat mint vész el kínzójának kezei alatt. Ha csak az áldozatul kiszemelt bika vérzik el, még koránsem elég. A tetszészaj, az örömujongás akkor legnagyobb, ha emberélet is vész, vagy legalább nagy veszedelemben forog, s ez A kínzott állat, a legnagyobb dühben, megpillanta a dicsőségtől elvakult szerencsétlen szivargyűjtőt, s villámgyorsasággal felé rohant. Bármily veszélyes volt is a pillanat, a szegény viadort senki sem figyelmeztette, hogy mily veszély fenyegeti, már a következő perczben a neki vadult bika magasan lökte a levegőbe szarvaival, amint azt képünk mutatja. A nézők arczán legkisebb részvét, legkisebb megdöbbenés sem látszott, hanem egész erővel tapsolták a bikát, mely ily hatalmas lökést tett. A viadort csak akkor méltatták figyelemre, midőn esés közben a bika hátán termett, s bár vérző sebekkel, de mégis erősen és kevélyen ült a bőszült állat gerinczén. Midőn pedig a bika hátáról leugorva, vörös kendőt ragadott elő, hogy a szilaj állatot még inkább tüzelje; a kitört tapsvihar s a tomboló öröm egész az őrülettel volt határos. Az átalános tetszés feledtette a viadorral gyengeségét és fájdalmait; de midőn a bikát megölte, magát is lepedőben vitték haza; hanem azért a tóduló közönséget rendőröknek kellett föltartani, hogy lelkesedésében a szegény viadort agyon ne nyomja. Ily véres esemény minden jobb lelket elszo-