Vasárnapi Ujság – 1865
1865-09-24 / 39. szám - Pótlék dr. Tóth N. János életirásához 491. oldal / Apróságok - Beregszászi Pál emlékezete. Tóth Mihály 491. oldal / Történeti czikkek s rokon - Nagy kort ért embereink. Inkey Ádám 491. oldal / Történeti czikkek s rokon
szólaa, engedi magát bámultatni, s végre elfogadja a hozott ajándékot, mely a mi pénzünk szerint 10 ftnál kevesebb nem lehet. Néha kocsizásra is kirándul Iszolka. Egy ideig kocsiját egy másik is követte, melyen zenekar foglalt helyet, s a sétakocsizás alatt válogatott darabokat játszott; s zenekíséret azonban újabb időben, hihetőleg hatósági beavatkozás folytán, elmaradt. Midőn szépapja több mint negyven évvel ezelőtt Oroszországban hasonló pompát fejtett ki, sőt husz testőr kozákot is tartani bátorkodott, kik kocsija mellett lovagoltak . Miklós czár, a ki épen ily jelenetnek szemtanuja volt, ezt a mulatságot megtiltotta; sőt midőn az eset ismétlődött, Kievben a szent atyát el is záratta. Párthiveinek, továbbá kincseinek nagy száma könnyűvé tevék előtte, hogy Kievből Lada Gorába szökhessék át s itt mintegy uj Betlehemet alapítson. Miklóa czár reklamálta is mint orosz alattvalót, de a pénz mindennél hatalmasabb volt, s tizenkét bukovinai paraszt megesküdött reá, hogy Lada Górában született. Pár év előtt Iszolka Rebich pénzhamisítással volt vádolva, mert házából hamis pénz került forgalomba. A keresztyének előtt ez óhajtott alkalom volt a büszke zsidó szent megalázására. A jó Iszolka a zsidók pokoli lármája daczára kímélet nélkül befogatott. Az elfogás alkalmával oly durván jártak el, hogy tükröket és szent edényeket összetördeltek, szőnyegeket összeszaggattak. Iszolkát börtönbe vetették, de ahányszor kihallgatására került a sor, mindannyiszor mélyen hallgatott, egy hangot sem tudtak belőle kicsikarni. Párthívei és rokonai tettel és pénzzel egyesültek kiszabadítására, de a törvényszék élén oly ember állt, akit ily súlyos gyanú esetén Dárius kincse sem ingathatott meg. Midőn hívei átlátták, hogy ígéretekkel, ajándékokkal nem boldogulhatnak, azon gondolatra jöttek, hogy e férfit okkal móddal eltávolítsák. Ez csakhamar magasabb hivatalra, más helyre tétetett át, utóda pedig a szentet, bizonyítékok hiánya miatt csakhamar fölmentette. A pénzhamisítás kútfejét később másutt fedezték föl, s kiderült, hogy a szentet és megháborított családját igaztalanul vádolták azzal, mintha pénzhamisításra képes lett volna. A megtestesült bárgyúság bűnre sem képes. ** Nagy kort ért embereink, többnyire a XIX. századból. Összegyűjtötte: Inkey Ádám. (Folytatás: 274. Inkey János, tagja a megyei ellenzéknek és jeles mezei gazda, Zala, 17 S0—1840; — 60. 275. Inkey Imre, II. zólyomi főispán, Zala, 1788-1848; — 60. 276. Mednyánszky Alajos báró, főispán és akad. igazg. tag, Nyitra, 1784—1844; — 60. 277. Sivó János, abonyi földbirtokos, Pest, 1798-1858; 60 278. Torma József, f. b. ellenzéki előharczos, Erdély, 1800 — 1860; - 60. 279. Bethlen Katalin, gr. Teleky Józsefné, nagy tudományu nő, Erdély, 1701—1760; — 59. 280. Bernáth József, alispán és országgyül. követ, Bihar, 1801 — 1860; — 59. 281. Blaskovics Sándor, ügyvéd, Pest, 1798 — 1857; — 59. 282. Csányi László, ellenzéki vezér és kormánybiztos, Zala, 1790-1849; 59. 283. Dőry Miklós, földbirtokos Zomborban, Tolna, 1804-1863; — 59. 284. Gencsy László, földbirtokos, Borsod, 1797-1856; — 59. 285. Inkey Imre, I. megyei tisztviselő, földbirtokos Raszinyán, Zala, 1754—1813; — 59. 286. Inkey Imre II. özv. szül. nemeskéri Kiss Jozefa, Tolna, 1795 — 1855; — 59. 287. Wesselényi Miklós b., idősb, ellenzékvezér és országgyül. követ, Erdély, 1750—1809; — 59 éves. 288. Bihari János, hires czigány-zenész, Győr, 1769-1827; — 58. 289. Inkey Károly, alispán és országgyűlési követ, Somogy, 1750 — 1808; — 58. 290. Keglevics Miklós gróf, ellenzékvezér, Heves, 1789-1847; — 58. 291. Kerkapolyi István, alispán és országgyül követ, Zala, 1789-1847; — 58. 292. Lavotta Ker. János, hires hegedűművész, Pozsony, 1762—1820; — 58. 293. Máriássy Pál, földbirtokos, Gömör, 1798-1856; 58. 294. Záborszky Imre, országgyül. képviselő, Somogy, 1798 — 1856; — 58. 295. Zichy Lászlóné, szülei, gr. Széchenyi Mária, Sopron, 1805 — 1863; — 58. 296. Kozma Dénes, országgyül. követ, Erdély, 1805-1862; — 57. 297. Inkey Ferencz II., zalamegyei fölkelők kapitánya, Zala, 1698-1755; — 57. 298. Száva Károly, a pecsét- és czimertanban híres tekintély, Erdély, 1807 — 1864; —57. 299. Darázs József, ügyvéd Nagy-Kanizsán, Zala, 1789 — 1846; — 57. 300. Tisza Lajos özv., szülei, gr. Teleki Johanna, Bihar, 1806-1863; — 57. 301. Botó József, ügyvéd, Pozsony, 1808 — 1864; — 56. 302. Búsán Sámuel, magyar párti horvát földbirtokos, Varasd, 1804—1860; — 56. 303. Horváth János, író, Pest, 1808—1864; — 56 éves. 304. Inkey Antal, táblabiró és földbirtokos, Somogy, 1774—1830; — 56. 305. Jiringer József, országgyül. képviselő, Pozsony, 1807 -1863; — 56. 306. Pompéry Jánosné, szül. Szente Mária, Borsod, 1800-1856; — 56. 307. Szegedy Sándor, alispán és országgyül. követ, Somogy, 1805—1861; — 56. 308. Barkóczy László, fehérvári püspök, Zemplén, 1792—1847; — 55. (Vi%e következik.) Ezen nyolcz rendbeli munkák leszállitott áron is kaphatók a szerző özvegyénél. Mind ezen munkáiból, mind különösen ez a gyakorlat terén kifejtett szorgalmából az épitészetbeni jártassága, a városi és egyházi elöljáróság előtt feltűnvén, több nagyobbszerü épitéseknél felügyelőséggel bizatot meg. 1833-ik évben hites polgárrá, később egyházi tanácsossá is megválasztatott, mely minőségben mindig kitűnő lelkiismeretességgel működött . Házasságra lépett 1821-ik évben, most gyászos özvegységre jutott Palotai Asboth Beáta asszonynyal. Kimúlt életének 75-ik, házasságának 44-ik évében 1865. aug. 3. Szülőföldének s egyházának, hivatala s az irodalom terén mind végig buzgó hive maradt. Közli Tóh Mihály: Beregszászi Pál emlékezete. (Meghalt 1865. aug. 8-án.) A magyar szakirodalom és rajzművészet egyik fáradhatlan törekvésű úttörő bajnokának emlékezetét akarjuk e néhány sorban a magyar közönségnek átadni. Beregszászi Pál okleveles mérnök és nyug. rajztanár, született Debreczenben 1790-ik év nov. 21-ikén Beregszászi István és Mezei Erzsébet szüleitől. Alsóbb és felsőbb tanéveit a debreczeni főiskolában végezvén, mérnöki pályára lépett. E végett a pesti kir. egyetembe ment, hol 3 éven keresztül nemcsak a kiszabott tanokat tanulmányozta, hanem azok mellett a rajzolás különböző remeiben s a rézre metszésben is gyakorolta magát s a mérnöki oklevelet 1814-ik év tavaszán megnyerte. Hogy azonban a rajz és épitészet különféle ágaiban, még alaposabb ismeretet szerezhessen ; a bécsi cs. k. egyetemben folytatta tanulmányait, a honnan haza térvén, nemcsak szülőföldén, de több megyében is mérnöki szolgálatot tett. 1819-ik évben a rajz és épitészet ny. r. tanára Kiss Sámuel meghatálozván, e hivatal betöltésére a nm. m. kir. helytartótanács által pályázat nyittatott, s a több pályázó közül rajztanárul neveztetett ki, mely hivatalát 1858 ik év aug. 1-ső napjáig ernyedetlen szorgalommal folytatta, a midőn melle gyengülését érezvén, hivataláról leköszönt, s hosszas fáradalmat méltányoltatván, egész fizetéssel nyugdíjaztatott. Mily kitűnő szorgalommal működött hosszas tanári pályáján, megtetszik onnan, hogy nemcsak a rajziskolát több százra menő szabad kézi, és különféle mesteri művek ismeretére vezető rajzolatokkal látta el, hanem a rajz és építészeti szakra tartozó több rendbeli munkát adott ki, melyekhez a szükséges rajzolatokat rézbe önmaga metszette. Ide tartozó munkái, melyek Debreczenben özvegyénél ma is kaphatók, e következők: 1. „Az építés tudományának az a része,melyben az épületekre teendő költségeknek számba vevése adatik elő" — 4 festett rajztáblával. 2. „Melyben az épülaek erős és alkalmas volta adatik elő." 3. Az épületre teendő fedeleknek ismertetése és rajzolása", 76 festett rajztáblával, kemény fedélbe kötve, ára 7. fz. 4. „A rajzolás tudományának kezdete", 5 festett rajztáblával, kötve kemény borítékban. 1 forint 25 kr 5. „A tárgyaknak a látszástudomány szerinti ismertetése és rajzolása." 12 festett rajztáblával, keményen kötve 2 ft 20 kr. 6. A szabad kézzeli rajzolás kezdetei: 20 rajztáblával lágy fedélbe kötve. 1 ft. 5 kr. 7. „Az építés tudományának azon része, melyben az épületek ékesitésére szolgáló oszloprendek ismertetése és rajzolása adatik elő". 8. ..Csokonai Vitéz Mihály síremléke. 2. rajztáblával, egyik a siremlék képe, másik Debreczen térképe, színezve ára lágy fedélben 60 kr. — Pótlék dr. Tóth N. János életirásához. Lapunk f. évi 34-ik számában dr. Tóth N. János arczképét s életrajzát közölvén, erre vonatkozólag Székesfehérvárról még a következő kiegészítő adatokat vesszük: ,,A „Vasárnapi Ujság" egyik elhunyt jelesünk, dr. Tóth N. János nemes méltánylattal irt életrajzához pár emlékvirágot kell fűznünk, hogy ez által egyrészről a „Vasárnapi Ujság" nagy becsű vállalata minél teljesebb legyen; másrészről hogy még egy pillantást vessünk az elhunyt dr. Tóth magánjellemébe, kinél a napjainkban egymással oly ritkán találkozó szép erény: a jótékonyságért a hála, oly nemes vonásokban nyilatkozott. Az említett életrajz ezt mondja: „Tóth János, atyját korán elvesztvén, anyja, ki nagyon beteges volt, a gyermek neveltetését rokonaira bizta"; — ez igy igazítandó ki: az elhunyt jeles férfiú édesanyjának nővére, Fekete Mária, miután saját gyermekei elhunytak, férjével, néhai Dubravay János, nánai uradalmi számtartóval egyetértve, egy éves korában magához vette, s mint saját gyermekét Székesfehérvárit és Magyar-Óvárott az elemi és gymnasialis tanodákban neveltette ; 1849-ik évtől pedig mostani férjével, Hoffmann István nyugalmazott tiszttartóval egyetértve, a felsőbb tanulmányok megszerzésére szükséges szellemi és anyagi kellékekkel ellátta. Miként fogta fel a derék ifju e jótéteményt, előttünk fekvő Déhány levele tanúsítja. 1856. julius 19-én így ír : „Holnap lesz „Te Deum laudamusunk", s hálát fogok adni istenemnek, hogy a kitűzött 5 évet szerencsésen bevégeznem engedé, s imádkozni fogok minden jótévőimért, kik anyagilag és szellemileg gyámolítani kegyeskedtek, ezek közt szeretett jó papa és mama foglalják el az első helyet, s jelenleg egyetlen óhajtásom, hogy az elvetett magnak gyümölcsét megéljék, s annak örvendjenek ; vissza ugyan soha nem fogom fizethetni a sok jót, melyet kezeikből vettem, de remélem, hogy egykoron némileg pótolni fogja ezt azon szerzendő édes öntudatuk, hogy a hazának egy tevékeny polgárt neveltek stb." 1861. november 25-én így ír: „Legyen meggyőződve, drága jó mamám, hogy hála érzetem és szeretetem csak szivem dobbanásával fog e földön megszűnni .... legyen meggyőződve, hogy minden szegény beteget épen oly készséggel részesítek orvosi tanácsomban, mint bármely gazdagot, és ennélfogva kérem a leg- és legszegényebbeket is hozzám utasitani minden tétovázás nélkül, ha t. i. különben bizalommal viseltetnek személyemhez stb." 1864. julius 22-én igy ír : „Főorvossá neveztetésem ténynyé vált . . . Ezen alkalommal nem mulaszthatom el , hogy drága jó papa <ís mamának ismét, leghálásabb fiúi köszönetemet nyilvánítsam azon buzgó önfeláldozásukért, melyek ifjú korom vezénylése által alapját vetették meg éltem jövőjének , ,illetőleg már jelenének is, mert minden bizonynyal, jó papa és mama szülői gyengéd gondviselése és nevelése nélkül nem örvendhetnék ma azon állásnak, melyet elfoglalni szerencsés vagyok; én mindenkor szem előtt tartottam azon irányt, hogy méltó legyek azon szép névre, mellyel keblökhöz fűznek, vagyis hogy megérdemeljem fióknak lenni a szó teljes értelmében." Íme a háladatosság, mely dr. Tóthnál oly szép vonásokban nyilvánult. A jóltevő Fekete Mária és férje Hoffmann István élvezik ugyan — és élvezzék is sokáig — az elhunyt jeles férfiú végrendeleti áldását, — de vigasztalhatlanok derék neveltjök elhunytán, pedig a kik nevöket jó tettel és hálával dicsőitik, nem halnak meg soha !• —tr.—