Vasárnapi Ujság – 1865
1865-10-29 / 44. szám - Vajda Hunyad (képpel) P. Szathmáry Károly 552. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti müvek
.552 537. 612. — Pesti Divatlap 1848. I. 390. 420. 672. 699. — Nemzetőr 1848. II. 17. — Életképek 1848. I. 369. 570. — Szilágyi S: Magyar forradalom története 1848 és 1849-ben, Pest 1850. 43. 150. — Szilágyi S: Magyar forradalom férfiai 88. 92. — Horváth Mih: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben Genf 1865. Puky Miklósnál. I 105. III. 254. — Danielik: Magyar irók. I. 350. — Uj Ismeretek tára Pest 1852. IV. 12. V. K. 637. — Menekvés Debreczenbe. Pest 1850. 12. — Scenen und Bilder aus d. ung. Revolutionskriege Pest 1850. 189. — Levitsnigg: Kossuth u. seine Bannerschaft. I. 55.165. II. 201. 292. — Pressburger Zeitung. 1849. I. 106. 414. II. 702. 77. — Zilahy: Petőfi Sándor életrajza. Pest 1864. 111. 146. 152.) „Munkások Újsága felelős szerkesztője és kiadója Táncsics Mihály, meginditá ezen közrendűek számára irt népszerű politikai hetilapot 1848. ápril 2-án; jelmondata volt: ,,A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindeneskor intézkedhetik." Táncsics hogy lapját olcsóbbá tegye és ezáltal a munkás osztály közt méginkább elterjeszsze, saját nyomdát szerzett, s azon nyomatta lapját; május közepén azonban a kormány ettől eltilta, mert a nyomdatulajdonjoghoz kötött 4000 ft. biztosítékot le nem tette.. A M. U. tovább is megjelent változó körülmények között az év végéig. — 1849. febr. 15-én, midőn Táncsics lapját újra ki akará adni, mivel a kivánt 5000 ftnyi biztosítékot le nem tehette, a hatóság által Debreczenben letiltatott. A lap egyik szorgalmasb munkatársa Horárik volt. Megjelent 1848 ápr. 2-tól fogva minden vasárnap 8-rét egy ives számokban ; aug. 10-től hetenkint kétszer vasárnap és csütörtökön fél-fél iven; uj folyamának l-ső száma 4-rét alakban kéthasábu féliven szept. 24-kén adatott ki, azontúl minden kedden és pénteken az év végéig. — Nyomatott az 1. — 7. száma az egyetemi nyomdában ; 8. — 15. sz. a szerkesztő saját betűivel; 16. — 33 sz. és uj folyam 1. — 18 sz. Kozma Vazulnál; 19. — 26. Lukács és társánál Pesten. Előfizetési ára három évnegyedre Budapesten 2 forint, postán küldve 3 forint, egyes számnak ára 3 kr. p. p. 1848 ik végén 738 példányban küldetett szét a pesti postán. — 1. — 33 sz. 424 lap ur folyam 1 — 25. sz. 108 lap; az utolsó (26.) szám 1848. dec. 29-én adatott ki. (Kossuth Hírlapja. 1848. 506. 537. 586. — Életképek 1848. I. 570. — Nemzetőr. 1848. 1 sz. II. — Közlöny. 1849. I. 108. 120. 154. — Pesti Divatlap. 1848. I. 699. Szilágyi S. A magyar forradalom férfiii 1848/9. Pest.1850. 77. — Der Ungar (Klein.) 1848. II. 1234. — Danielik. Magyar irók. Életrajz-gyűjtemény II. 335. — Levitschnigg : Kossuth u. seine Bannerschaft. II. 206. — Honi irod. Hirdető ,1848. 15. — „Reform," politikai radical lap, „Szabadság. Egyenlőség. Testvériség." jelszóval. Felelős szerkesztők: Nádaskai és Zerffy; kiadótulajdonos: Emich Gusztáv. A megbukott „Honderű" hamvaiból keletkezett 1848. ápril 6-án. Iránya s beltartalmára nézve szolgáljanak a juniusi programmjából kivett következő sorok: „sajtószabadság, és esküttszékek, lelkiismeretes igazságszolgáltatás, egyenlőség a törvény előtt polgári és vallási tekintetben, sociális viszonyaink rendezése, szóval : politikai létünknek a szabadság, egyenlőség, testvériség tiszta alapjára fektetése. Ezek azon fődolgok, mik mellett a „Reform" küzd. Ezen alapelvek nyomán lapunk kiterjeszkedik az államigazgatás és politika minden ágaira. Vezérczikkeinkben igyekrendünk a népre s annak felvilágositására alaposan hatni, valamint annak tökéletes szabaddá tétele mellett küzdeni. A legkülöntárgyubb czikkekben ki fogunk terjeszkedni az igazgatás és műveltség minden ágaira. Az ügyvéd, az orvos, a katona, a biró, a mezei gazda, az iparűző mind egyenlőn s elegendő szellemi anyagot találandnak müködéskörük számára... Ugy látszik, a kitűzött iránynak nem felelt meg, mert még azon év aug. 6-án megbukott és 110 előfizetőjével, kik közül 87 vidéki volt, a „Népelem"-be olvadt. Megjelent 1848. ápril 6-tól jun. végéig csütörtökön és vasárnap egy-egy 4 rétü iven; jul. tól kezdve hétfőt kivéve mindennap kiadatott féliven ; havonkint legalább két pár divatképpel és más műmellékletekkel ; nyomatott Budán az egyetemi nyomdában; előfizetési ára félévre helyben 5 ft. — vidékre négyszer küldve 6 ft. p. p. — 1848 ápr. 6. — jun. 29. 1 — 25 szám, 202 lap; jul. 1., aug. 6. 1—32 sz. 160 lap adatott ki. (Pesti Hirlap, 1848. I. 518. 520. — Kossuth Hirlapja 1848. 357. — Nemzetőr. 1848. 11. — Reform. 1848. II 16. — Der Ungar (Klein). 1818. II. 1262. 1476. 1730.) „Ellenőr", radikal lap, Kőváry László által alapítva, kinek szerkesztése alatt Kolozsvárott 1848. máj. 1-én indult meg; kiadta Tiricsh János. Ezen becsületes törekvésű, szabadelvű lap Erdélyben nagy hiányt pótolt. Kőváry lelkes védője volt minden magyar nemzeti közérdeknek, melyek az egygyé forrt két hon nagyságát és dicsőségét czélozzták. Az uniónak egyik hatalmas apostola. Fiatal, életteljes tűz s alaposság volt az, mely lapjának minden számát ajánlotta; a magyar országgyűlésre követté választatván, helyette a szerkesztést jul. 23-kan Dósa Dániel elvbarátja vette át visszatértéig. Az „Ellenőr" 1848. nov. 10 kén megszűnt, midőn kevéssel azután Waldener osztrák tábornok Kolozsvárra bevonulván, a kiadó Tiltsch elfogatott. Megjelent az „E." hetenkint négyszer , kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap, egy ives szám, nagy ivalakban; nyomatott Kolozsvárit a főtanoda betűivel. Előfizetési ára félévre helyben 5 ft., postán 5 ft. 52 kr. p. p. (Pesti Hirlap, 1848. I. 418. 518. — Batikál lap, 1818. 3 sz 11. Kossuth Hirlapja 1848 88. 116. 150. 411. — Kolozsvári Hiradó 1818. I 60.Der Ungar (Klein). 1848. II. 3312. — Kőváry: Erdély története. 1818/9. 42. 120. — Jelenkor: Encyclopaedia. Pest, 1858. 70. 1.) (Folyt. k&v.) Vajda-Hunyad i. Van-e hazafi vagy honleányi kebel, mely a Hunyad szóra a közönségesnél nagyobbat ne döbbenjen? Van-e keresztyén, ki ne ismerje azon nevet, mely több mint negyedszázadig védte Nyugatot Kelettől, a czivilizácziót a barbár elnyomástól, a keresztet a félholdtól? Van-e magyar, ki hallván e kis város és ódon kastélya nevét, vágyat ne érzett volna, járni azon megszentelt nyomokon, melyen a művelt világ egyik megmentőjének vas-sarkai tapodtak; hol a hős atya mellett, a két ifjú oroszlán, László és Mátyás, a harczok iskolájában s a honatyák bölcs tanácsaiban növekedett; ismerni a helyet, hol a szentté avatott Capistrano harczra tüzelte Erdély hőseit s megáldá a harczba sietők fegyverét? . . . És mégis, fogadni mernék, hogy hazánk érteni és érteni tudó közönségének nagy része ugyanazon tévedésben van, melyben magam valék, mielőtt ez év juniusában a hunyadi várat személyesen föl nem kerestem. E tévedés abban áll, hogy a nagy Hunyadiak ős várában pusztán álló falakat,tisztességes romokat képzelünk, minőket még eleget látunk a hazában; falakat és puszta boltokat, hol a mult ködébe kell visszaszállania a képzeletnek, hogy lelkesedést merítsen, nem lévén többé semmi tárgy, mi ott a jelenben lekösse. És ezen tévedést egyetlen kép, egyetlen leirás ez ideig el nem oszlatta; még nem akadt toll, mely értesítsen, hogy e vár nem csak mint nagy történeti nevek birtokosa, hanem mint műemlék, mint Európa középkori műépitészetének egyik legszebb példánya is, nem csak a magyar, hanem a művelt világ s az építészet szakférfiai és műkedvelői figyelmét a legnagyobb mértékben megérdemli. Hányszor hallottuk s halljuk felsóhajtani a műbarátot és hazafit, hogy régi dicsőségünk legszebb emlékei romba dőltek; hányszor hallunk emelkedő szózatot a dicső múltnak a késő jelenben megörökítésére; csak nem rég határoza el a magyar tudományos Akadémia, hogy jeleseink egykori lakásait a fővárosban kőtáblákkal jelölje, s ime kevesen tudják még kevesebb snek jut eszébe, hogy ime itt egy még ép vár, majdnem történetünk legragyogóbb korszakából; egy kastély, mely nemcsak a hozzá kötött nagy nevekért, hanem mint azon korszaknak hiteles, mert évszámokkal ellátott műemléke s mint az egykori hires budai s hihetőleg visegrádi királypalotáknak kis mintája, csak a nemzet és fejedelem egy szavára vár, hogy a tudománynak és nemzetnek megmentessék ; amannak, mint ama korszak csúcsíves építészetének műremeke, mely egy pompás s még csaknem teljesen ép kéthajóju lovagtermet, felséges erkélyeket, portálét, kápolnát s ablakszemöldöket foglal magában, a legszebb faragott művel gazdagon építve s mind e korig oly épen megmaradva, hogy a számanélküli családi czimerek, ékítmények nagy része tegnap bevégzett faragásunak látszik; ennek, mint a hazafi lelkesedés ötödfél százados oltára, melyhez elvándorolva a nagy ősök példáin tanuljon hazát szeretni s annak szolgálatában „hősi bért aratni." Lesz-e hang, mely elkiáltsa e hazában. Ime, mig ti kisebb embereiteknek alig századig tartó porladó s néhol művészietlen oszlopkákat emelgettek: a keresztyénség és haza egyik legelső hősének nagy műizléssel épült s egész korotokig épen fennmaradt sasfészke, legnagyobb királyotok gyermekjátékainak színhelye, hol még megvan az a fülke, hol a nemzet martyrja Hunyadi László született, hol mutatják a szobát, hol a derék Capisztrano lakott s a szószéket, melyről hiveit buzditá; hol épen áll még azon kápolna, melyben a nagy hős kardja megáldatott s diadal- Vajda-Hunyad vára Erdélyben. — (Rohbock után Keleti Gusztáv.)