Vasárnapi Ujság – 1866
1866-05-13 / 19. szám - Ásványtermelés és bányaipar. Husovszky K. 230. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon
ha valami gyanúst vesz észre, visszavonul. Az oly farkasok, amelyek ily esetben sem hátrálnak, az éhség által a végső kétségbeesésig juttatva, önmaguk feletti uralmukról is megfeledkeztek. Ez azonban csak ritkán jön elő, s a nép ajkán a farkasról kerengő sok rémtörténet nagyobb része túlzott, vagy épen mese. Tény az, hogy éhség által gyötörtetve az erősebb farkas gyöngébb társát megöli és megeszi. Izomereje oly nagy, hogy egy juhot képes jó távolra elvinni. Legszívesebben védtelen állatokat támad meg, kivált a juhnyájakat tizedeli. Szarvasmarhát mindig hátulról rohan meg, jól tudva minő veszélyessé válhatik számára az éleiről való támadás. A bevett tápot rendkívül gyorsan emészti meg gyomra, miből kimagyarázható falánksága, mely annyira megy, hogy ha zsákmányra nem bír szert tenni, a dögöt is megeszi. Nem létezik egyetlen háziállatfaj sem , mely előtte biztonságban lenne, mindenütt hol honos, az őztől elkezdve a fogolyig, a ló és szarvasmarhától a házi szárnyasokig, üldözője minden állatnak, sőt még a vakondat és egeret sem tartja tekintetbe nem vehető csekély prédának, mint a zsugori, ki nem csak ezerekre vágyik, hanem mohón kap a fillér után is. Párosodási ideje deczemberben kezdődik s ápril hóig tart. Ez idő alatt élethalálra küzdenek egymással a hímek. A nőstény sürü bozótban mohával kibéllelt vaczokba, vagy szirtüregbe vonul s ott fiadzik meg tizenegy holnap múlva. Kölykeinek száma három és kilencz között változik. A nőstény önfeláldozással védi fiait, nem csak ellenségeikkel szemben, hanem saját apjuk ellen is, ki Saturnus példáját követve, nagyon hajlandó utódai felfalására. A farkas, vadságának daczára szelídíthető. Cuvier egy erre vonatkozó érdekes esetet említ, mely szerint egy urnak annyira szelídített farkasa volt, hogy őt ebként kísérte mindenüvé, utóbb elutazván, hosszabb időre farkasát a párisi Jardin des Plantesnak ajándékozta. Az állat eleinte nagyon szomorú volt, később megszokott ugyan, de gazdájáról nem feledkezett, s midőn az egy év múlva felkereste, fölismerte, s minden módon igyekezett a viszontlátás feletti örömének kifejezést adni. A farkas élete 15—18 évre terjed. Ellensége az emberek és kutyán kívül nincs. Bőre igen alkalmas, tartós, meleg, téli ruhák bélelésére, bundára, lábzsáknak stb. Husa oly büdös, hogy semmiféle állat nem eszi meg. Lázár Kálmán: •230 Ásványtermelés és bányaipar. Átalában tekintve, a földmivelés mellett egyik legjelentékenyebb foglalkozási ágát a lakosságnak hazánkban a bányászat s ezzel összeköttetésben levő iparnemek képezik, s kivéve Angol- és Oroszországot, nem létezik oly állam Európában, mely ásványtermékeink mennyisége és különféleségére nézve Ausztriával, illetőleg hazánkkal megmérkőzhetnék. — Tekintsük közelebbről bányászatunkat, s úgy fogjuk találni, hogy ez mind a mellett is, hogy nem fizetik oly nagy kiterjedésben, mint például a mezei gazdászat s nem is oszlik meg ez megfelelő arányban a birodalom egyes országai között, mint az utóbbi, mindazonáltal nem tagadhatni azt, hogy kisebbnagyobb mérvben mindenütt képviselve van, s hogy épen azon számát véve az államlakosságnak, mely a bányamiveléssel s az azzal kapcsolatban levő iparnemekben keresi kenyerét s találja foglalkozását, nemzetgazdászati szempontból iparfejlődésünk egyik legfontosabb s legszebb reményekre jogosító tényezőjének tekinthető. Ami az ásványtermelékeket magukat illeti, ezek mind sikaszra, mind változatosságra nézve a mezei gazdászat termelvényeivel bátran parvonalba helyezhetők s tekintve a gazdag ásványtelepeke , remélni lehet, hogy még mindeddig ki nem aknázott bányakincseink napfényre jöttével s a bányamivelésnél alkalmazandó észezerü mivelésmódok terjedésével a jelesb ásványoknak pénzértéki öszszege mindinkább növekedni, maga pedig bányászatunk a nemzeti iparágban mint jelenékeny tényező azon kitűnő polczra fog emelkedni, melyre átalában hivatva, van. A bányamivelés nemcsak a földmivelés, hanem a műipar sajátságaiban is részesül. Hasznosnak a bányamivlés csak akkor mondható, ha a mivelésre forditott költségek kisebbek, mint az azokból kiaknáz tt érctek piaczi ára, azért soha sem helyeselhető oly bányának miveltetése, mely a reája forditott költségeket meg nem tériti, kivételt képez azon eset, melyben a folytonos mivelésnél a valószínűség oda vezet, hogy az később jutalmazó, bő nyereséget nyujtana. A bánya miveléa tetemes tőkét vesz igénybe, mert az sok költséggel van összekötve; azonban különféle bányáknál különbözik a költségek nagysága is, mely tekintetben sok függ az ásványok vegyületi mineműségétől, a bányateleknek alkotásától; minél mélyebbre kell hatnia a bányásznak a föld gyomrába kincsek után, s minél nehezebb akadályok elhárításáról kell gondoskodnia, annál nagyobb költséget vesz igénybe a bányamivelés; sőt igen gyakran ugyanazon bányában is különböző helyeken különbözik a jövedelem; csak azon átalános esetet vegyük fel, hogy véletlenül munka közben a nemes éreznek gazdag erőt követvén, sziklákat repesztve egyszerre vizforrásra bukkannak a bányászok, mely a kősziklák közül mindinkább előre nyomulván, nagyobb és nagyobb tért siet elboritani, mig végre annak elháritásáért vizhuzó gépekről kell gondoskodni, hogy igy a munka tovább folytattathassék. Minthogy pedig a bányák jövedelme gyakran igen változékony s bizonytalan, többször van rá eset, hogy azok miveltetése egy ideig veszteséggel jár, ennélfogva ha azt is tekintjük, hogy a bányák miveltetésére nagyobb tőkék kívántatnak, sokkal czélszerűbb, ha e czélra részvényes társaságok állanak össze, mint ha a bizonytalan eredmény magánosok által vétetik czélba. Igy például hazánkban majd mindenütt a magánosok egész társaságokat képeznek s igy a miveltetési költségeket közösen viselvén, a jövedelmet maguk közt aránylag bizonyos időközönként felosztják, vagyis a bányász nyelvén szólva: „Ausbeut"-ot osztanak ki. Ami a magyar bányászat állapotát illeti, az már a legrégibb idő óta virágzásban van. Mert nem is említve a magyar évrajzokhoz nem tartozó római időt, midőn a dácziai aranybányák már teljes virágzásban voltak, és Zalatnán (Auropolis) rendes bányafelügyelőség volt felállítva: az érczgazdag magyar hegyek már első királyaink alatt sok idegen bányászt édesgettek a természettől gazdagon megáldott hazánkba, s a történetírásból láthatjuk, hogy a középszázadokban magyar bányai termékekkel nagyszerű európai kereskedés fzetett, mely által egyes családok, p. o. a hires Fugger-ck roppant gazdagságra tettek szert. A bányatermények gazdagságára nézve az összes európai státusok közt az ausztriai birodalom, és ismét ennek tartományai közt Magyar- és Erdélyország a leggazdagabb. Nem lesz talán érdektelen ezen átalános fogalmak megismerése után azon munkálatokkal kissé megbarátkoznunk, melyeken a nemes érczeknek átalában keresztül kell esniök, hogy igy a közforgalomnak átadatvan, egyrészt a nemzet átalános csereértékéül szolgálhassanak, másrészt ők pedig különféle iparkészítményekre alkalmazhatók legyenek. Legelső teendője a bányásznak : I. A kutatás vagy turzás (Schürfen ). Kutatni annyit tesz, mint haszonvehető telepeket (Lagerstätte) szabályszerűen fölkeresni. A következők megérthetésére nézve meg kell említenem, miként a hegységek származási időszaka (Formations Periode) képletnek, és pedig a legrégibb ős-, a későbbi átmeneti-, s a legújabb ülep-képletnek neveztetik. A telepnek a látkörközi fekvése : dilleje (Verflachen); hosszasági vonala: csapása (Streichen); a telep tömege: kömeg (Ausfüllungsmasse); a fölül fekvő kő: födil (Hangendes); és az alatta fekvő kő az u. n. fekil (Liegendes). Már ezen előege a foglalkozásnál, tehát a kutatásnál is nélkülözhetetlen a bányamértan (Markscheidekunde) és a födisme (Geogno.ia), hogy mind a telepek csapását és dűlejét megvizsgálhassák, mind a képleteket megkülönböztethessék; a természetrajz pedig segédkezet nyújt a réteg viszonyai, a netalán bennök talált állat új vagy növény kővé vált maradékai vizsgálata által, melyekből korukat megítélhetni, valamint a hegységek egyéb figyelmeztető mutatványai által; igy például már a régiek tarka szinü füvet vagy mohot szerettek a kutatásnál találni, mivel azt a felénk befolyásának tuajdontották, s bizonyos fanemeket, melyeket gránitra mutató jelnek tekintettek; a gránit pedig az ős képlethez tartozik, mely képlet a legdúsabbnak tartatik; de különösen szerették a telérnek vasas tündékjét, azaz a napra való kimentét (Ausbeisen), ahonnét ezen ős közmondat is származik, mely maiglandivik a bányászoknál: „Es itt kein Bergwerk so gut, Als es hat einen eisernen Hut." Sőt ujabb időkben is némely növények (mint a Salicornia herbacea, salciola sodae, carex maxima stb.) érczeket foglaló teléreknek jeléül tekintetnek. A kutatásnál mindig határozott szándék tételeztetek föl vagy fémekre vagy savakra vagy pedig éghető ásványokra (brennbare Fossilien), mert ezek szerint a kutatási módok is némileg különböznek. Jelen vzlat csak az arany és ezüst, mint a nemes fémek rendéhez tartozó legnemesebb érezek kutatására szorítkozik. Szerfelett könnyíttetik e munkálat, ha azon tájékról, melyben fölfedezéseket reménylenek a vállalkozók, előbb egy tájrajzot készíttetnek, és a kutató tudomást szerez magának a hegységek kora és viszonyairól. Mir ha ezek a földisme szabályai szerint reményt nyújtanak, megkezdetik a kutatás, először is a fővölgyeknek vizsgálásával ; azután az áradások vagy özönök által leszakasztott minden egyes kődarab, különösen a patakok ágyában szorgalmas és figyelmes vizsgálat alá vonatik; amiért is kiváltkép a vidéket jól ismerő emberektől tudakolják meg: váljon az illető tájékban léteznek , és hol? nagy esőzések által a fedező földtől kopnasztott meredekségek, szakadások vagy kimosások, melyekben a telérek tündékje leghamarább szembe ötlik. Na ezekben telérkőmeg vagy fémek nyomai találtatnak, ezek már eléggé kimutatják azoknak a vizsgálat alá vont tájékbtni jelenléteket, s miután így az óhajtott siker már gyanittatik, a mellékvölgyek is hasonló vizsgálat alá vonatnak, mindazonáltal igyekezik a kutató magának meggyőződést szerezni: vájjon a talált telérkőmeg vagy fémdarabocskák nem hullottak-e csak a zúzdákhoz történt elszállítások alkalmával. Ha már most a nehéz munka által edzett bányászok a kutatás eredményéhez nagy nehezen a fölfedezéshez eljutottak , ekkor a telepnek szerencsés fölfedezése után annak további kiigazítása történik, azaz mivel a hegységek vonala és a telérkőmeg rétegviszonyaiból következtetik a bányászok a telér vagy telérke valószínű csapását is, azért galykákkal és csákányokkal keresztbe réseket vágnak, míg több pontban a telér eléretik. Lapályokban többnyire csak torlatok találtatnak, s ha netalán azokban telér gyanittatnék, azt földfuró által szokták fölfedezni. Ezután következik a fölfedezett telérnek megbecsülése: valjon oly szerkezetű e, hogy a miveltetésre érdemes és alkalmas ? erre nézve a termék vagy szabad aranynak benfoglalt mennyiségéről a kutató előleges meggyőződést az u. n. szérke (Sí hertrog) által szerez magának, az ezüst és zaitaraly tartalma felől pedig tűzi kérme által; — jól megvizsgálja továbbá, mily terjedés és mélységgel bír a telér, nehogy kültelérke (Rasenläufer) által ámíttassék el, mely csekély mélységben többnyire már egészen kivágja azaz elveszti magát. — Fölveszi aztán bányamérőileg a telér dülejét, csapását és — a mennyire lehet — mélységét, hogy meghatározhassa : miként juthatna a telérhez legrövidebb utón, akna (Schacht) által-e függélyes irányban lefelé? a mi mindig költségesebb, vagy pedig kedvező körülmények közt járna (Sollen) által? majd vizszintesen-e a telér csapása után? mely utóbbinak, akkor van legkivált helye, ha a hegyek meredekek, és a telér tündékje a völgyig terjed. (Vége kavi Egyveleg, — (Kölcsey epigrammja a debreczeni kollegiumban.) A Vasárnapi Újság közelebbi számában egy kis czikk jelent meg Debreczenről, s ott a főiskola rövid ismertetésében van emlitve, hogy az erdélyi tanulók közt az van elterjedve, hogy a főiskola egyik szobájának gerendájára egy epigramm van felirva Kölcseytől sajátkezüleg. E napokban azon tudósítást kaptuk a főiskola egyik mostani lakójától, hogy ezen epigramm valóban látható az ócska kollégiumnak diákok lakására szoláló szobájában, és vallósággal Kölcseyének tartják. A kollégium régi voltához intézett versescske következőleg hangzik: „Tiszteletes vénség agg boltozatilnak alatta, „Megvallom,remegek, félve, nyakamba zuhansz." „Hagyd azt' monda az agg épület ,hallani unom," „Mert nagyapád is már ellenem igy panaszolt."