Vasárnapi Ujság – 1867

1867-02-24 / 8. szám - Bózok vára (képpel) 88. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

azonban biztos történeti adatok hiánya miatt ezen állítást nem lehet bebizonyítani. Érdekes mint XVI-dik századbeli magyar nyelvészeti emlék, II. Lajos királyunk levele a remeteiekhez, mely szóról szóra következőképen hangzik: „Mandatum Ludovici Regis pro parte Here­mitarum Remeteiensium 1516. Commissio propria Regis." „Laios, Isten Kegeielmebeol, Magiar Orszagnak es Geh Orszag­nak Kirallia, stb. az my Maramaros Varmegienkben lakó híveinknek ugy mint az feo Ispannak, Vice Ispan­nak, es az szolga biraknak. Keosze­neteonket és Jo akaratunkat stb." „Panaszolkodanak minekeink az Maramaros Varmegieben leueo Bodog asszony kalastromaba lakó Remete baratok suplicatioiokban hogy az ű otth Mara. Varmegieben leueo falobeli Jobbagiokhoz volna az Regj el mult boldog emlekeze­tes kiralioktol szabad teoruenieok es privilegiomok melliel az megh­nevezett Remete falubeli Jobbagiok tartattak oll­an szabadsagba mint az mj otth Vara. Var. leueoe otth varasink az minemes szabadsagban vannak, es nem volt az Varmegie­heoz rendelve semmi fizetesben, hanem my az otth vara­sinkhoz voltak szamlaltatva, min­den teorueniel es szabadsagai mind eleiteol fogua. Ty penig nem tud­giatok ki [akaratiabol avagy mi­czoda méltóságból indittatan, az meghneuezet frátereknek es az eo Remetej Jobbagioknak illien sza­bad regi teoruenieket es privile­giomokat meg nem tekintuen eoket az íny Mara. Varm. leueo eeotth (öt) szabad Varatinted­ el akartatok szakasztani es az Varmegiehez akarta­tok koetny, s eott­agian elis szakasztattatok es magatokhoz kapczsoltatok stb. . . (Datum Budae in festő Laurentii)." Ha figyelemmel kisérjük e sorok értelmét, azt veszszük észre, hogy őseink tiszta magyar nyelve igen keveset különbözött mostani nyel­vünktől, csak az írásmódja különbözött itt­ott. Ez oklevél bizony­ítj­a, mi­szerint a reme­tei jobbágyok­nak már a XVI-ik század elején külön jogaik valának, és hogy e zár­datemplom Bol­dog (Szent Asszony Mária) tiszteletére volt szentelve. Jelenleg ezen templomot gör. egyesült szer­tartásnak hasz­nálják; ezek ké­szítették mind e templom te­tőzetét torony­nyal, mind pe­dig az annak nyugati olda­lán levő fator­náczot. Képünk e templom há­rom gótli abla­kos déli oldalát tünteti háttérben elénk, Re­mete lakházai helység közül néhány és Apecka nevü havas messze kéklő csú­csa láthatók. Myskóvszky Viktor, hason nevü sz. Istvánról nevezett prépostságának birtoka, is kolostorának és helye. Fölötte magas szikla hegyen áll a most is lakható bozóki vár. A prépostság alapítójának Lampert főispánt és nejét Zsófiát, sz. László király nővérét tartják, kik az azonkori szokás szerint erőditvény­ alaku kolostort is építették, mint vélik, 1130. körül. Három év múlva II. Béla és utána több király az alapit­ványt megerősité és gyarapitá; azonban a terje­delmes birtokkal ellátott prépostságnak a szom­széd nemességgel századokon át birtokviszályi kérdések miatt kellett küzdenie, és nem egyszer a birtokpusztítás és kolostordúlás mellett a szerze­tesek is véres bántalmazásban részesültek. Sokkal válságosabb napokra viradt a bozóki prépostság a mohácsi vész után következett anarchicus idő­szakban. Már 1530-ban gyarmati Balassa Zsig­mond zsákmányolói a bozóki kolostorral is érez­­teték az országos viszály eredményét, midőn a bozóki kolostort kifoszták, és a szerzeteseket ré­szint megsebzék és legyilkolák, részint szétszó­rák, és eképen Bozók Balassa Zsigmond kezébe került, bizonyosan birtokainak is legalább tete­mesb részével, mert egy részét Csábrág ura Ba­lassa Menyhért, Zsigmond bátyja, tartá hatal­mában. Bél Mátyás szerint Balassa Zsigmond I. Fer­dinánd királytól adományt is szerzett Bozókra; és habár a nevezett történetíró szerint magát a kolostort és egyházat a hatalmas szerzet már ugy épité, hogy az megtámadások ellen védhelyül is szolgálhasson, mindazáltal Balassa Zsigmond ke­zén még inkább váralakot nyert, és már 1554-ben benne Péchi Jánost várkapitányul találjuk. (M. Levelestár 135. 136. lap.) Meghalván Balassa Zsigmond 1559-ben magtalanul, Bozók várát vég­rendeletileg özvegyének Fáncsy Borbálának hagyományozta. E nő nyolcz évig élt e vár birtokában, nem háborítatlanul; már 1561-ben nádori közbenjárásért kellett folya­modnia ama sérelmek miatt, melye­ket Krusith János korponai kapi­tánytól kellett szenvednie. 1567-ben kimúlván Fáncsy Borbála is, Bozók várát bátyjának Fáncsy Györgynek hagyományozta. Ekkor az ország rendei a többi közt a bozóki pré­postság helyreállítását is sürgeték, és arra már Lépes Bálint skopi czím­zetes püspök királyi adományleve­let is eszközlött magának, de bir­tokba nem juthatott, mert Fáncsy György nemcsak hogy a tiltakozá­sokra nem hajtott, de a várat még inkább erősséggé alakította; idő­közben pedig bizonyos feltételek mellett a prépostságot Kis-Tapol­csányi Tamás fiának Jánosnak át­írta, kitől azonban ismét családjára visszakerült, mert 1635-ben fia Fáncsy György már a korponai és bozóki vár főkapitánya volt. Ennek azonban fia Fáncsy Pál magtalanul elhalván, a vár és hozzá tartozott birtok átszállott idősb György test­vérének Fáncsy Gáspárnak ágára, és pedig ennek II. Pál és János fiaira. II. Pál gyer­mektelen lévén, és különben is, nevezetesen 1649-ben az esztergomi érsekség részéről szüntelen perrel háborgattatván, özvegye Balassa Szidónia a prépostság egy részét a nagyszombati jezsuiták­nak hagyá, honnan a bozóki uradalom fele a pesti kir. egyetem tulajdona lőn. Az uradalom másik fele végett Szelepcsényi György érsek küzdött, hogy ismét egyházi vagyonná tehesse. És ezt an­nál könnyeb­ben mert elérhette, e rész Fáncsy János­nak kezéről an­nak fiára Fán­csy Gáspárra szállott, ki pap­pá levén,1684-ben mint kano­nok az eszter­gomi káptalan tagja volt, a következő év­ben pedig a Fáncsy­ak fér­fiágát sirba vitte.­­ Ekkor Szelepcsényi a bozóki vár és uradalom felét a jezsuiták ré­szére ugy nyer­te, hogy az ál­tala alapított papnövelde ala­pítványához tartozzék, hon­nan idővel az a pesti köz­ponti papnö­velde birtokává vált. A bozóki vár — mint képünk mutatja — most is fennáll. Haj­dan a Fáncsyak fészke volt, hol 1632-ben Eszterházy Pál is meg­fordult. A Tökölyi korban 1678-ban az ország is megerősíttetni rendelé. Ez évben történt, hogy a Tököly pártján harczoló Balassa Imre Bozók vá­rát a benne volt foglyok árulása folytán elfog­lalta, és a várnagyot Dobis atyát, Mora István kapitán­nyal és a korponai plébánossal együtt lefejezteté. N. I. A remetei c. templom (Máramarosban).­­Bozók vára, Slontmegyében. — (Keleti Gusztáv rajza.) Bozók vára. Hontvármegyének északi részében a Korpo­nára vezető úttól balra terül el a regényes úgy­nevezett bozóki völgy, hajdan a premontrei rend 88

Next