Vasárnapi Ujság – 1868
1868-11-15 / 46. szám - A kelet-indiai; chinai és ausztráliai hajózás s tengeri-kereskedés. 554. oldal / Általános nép- és országisme - Az ősrégi kova- és obsidián eszközökről. Rómer Flóris 554. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
bírónak fiai Zsigmond király új adománya mellett erősítik meg magukat e vár birtokában. Bél Mátyásnak kéziratban maradt „Abaujmegye leírása" szerint Imre nádornak fia Péter, a hires koronaőr is, ki Bécs-Ujhely börtönében halt el 1548-ban, birta volna Füzér várát, és azt I. Ferdinánd iránti hűtlenségéért veszte el; utóda azonban Gábor, noha előbb Izabella hive volt, utóbb I. Ferdinánd pártjára térvén, visszakapta többi birtokával e várat is, míg 1567-ben történt halálával annak birtokosa is megszűnt lenni. Utána a Báthoriak ecsedi ágát találjuk Füzér birtokában; e családból utolsó ura Báthori István (kinek leányát Erzsébetet, a vérben fürdő csejtei szörnyet, Nádasdy Ferencz vette nőül.) Ecseden 1603-ban tett végrendeletében így szólt: „Füzér várát hagyom Báthori Erzsébet asszonynak, mind két ágán lévő maradékának Keresztúr nevü faluval együtt," — továbbá ,,egy arany kelyhem vagyon, bátyámiúl maradt, Nádasdy Ferencznének hagyom." — E házasság folytán hatvan éven túl a Nádasdiak birták Fűzért is, mig az 1670-ben lefejezett országbiró Nádasdy Ferencz hűtlenségi bélyegen többi javai közt ezt is elvesztvén, ismét a koronára száll. Időjártával Füzér vára báró Károlyi László kezeibe jutott, ki után Dessewffy Imre őrnagy és Keczer György maradékai jutottak birtokába, és mindaddig lakhelyül használhatták, míg az utolsó Rákóczi forradalom idejében több várral együtt lerontatván, emésztő falainak martalékául hagyatott. az idő ben. A kelet-indiai, cliinai és ausztráliai hajózás és tengeri kereskedés. Visin János, osztrák kereskedelmi tengerészkapitány Perzagnoból a cattarói öböl egyik kis helységéből, teljes nyolcz évet töltött saját két árboczos hajójával ,,Splendido"-val a kelet-indiaichinai és ausztráliai vizeken. Néhány évvel ezelőtt, amint visszaérkezett hosszú útjából, egész esemény volt látni és hallani e férfiút, ki oly messze határokon annyi ideig lobogtatta Ausztria vörös-fehér zászlóját. A trieszti tőzsde egy több tagu bizottságot nevezett ki, hogy a derék tengerészt a hajózásra és kereskedelemre nézve érdekes otani viszonyok iránt kikérdezze. Visin, rövid kivonatban, a következő fölvilágositásokkal szolgált, melyek, reményijük olvasóinkat is fogják érdekelni. A Kelet-India, China és Ausztrália közé eső utakra könnyű ottani hajós legénységet szerezni, de Európába egy sem jő közülök szívesen. Erre azonban könnyű angol, holland vagy spanyol és portugál hajóst találni. Kevert hajós népet legszokásosabb angol vagy spanyol nyelven vezényelni, mert e két nyelv legjobban el van az itteni hajós népnél terjedve. Mig a hajó Indiák s Ausztrália közt jár, elég a hajós legénységnek a hajóra léptekor egy havi fizetését előlegezni, de ha Európába indul a hajó, akkor két havi fizetés-előleget kivánnak. Az európai s amerikai hajós legény havi fizetése mintegy 30 ftra, a chinaiaké, ausztráliaiaké mintegy 20 ftra megy. Ez utóbbiak leginkább rizzsel, hallal, szárított hússal s vizzel élnek; a többi ugy mint az európai tengerészek szoktak. A Filippinák és Jáva szigetén fölvett matrózokat tartozik a kapitány, a szolgálati idő leteltével, saját költségén haza küldeni. Hong-Kongban, Manillában, Singaporeban és Bataviaban rendes üzérek vannak, kik a hajót a kellő legénységgel mindenkor ellátják. Mindamellett, hogy Hong-Kongon és Batavián kivül az összes kelet-indiai szigeteken s Chinában sehol nincs osztrák ügyvivő (consul), mindenütt bizton számíthatni a helybeli hatóságok oltalmára és segélyére. A singaporei s manillai kikötőkben a hajók minden szükségletéről könnyen és elég előnyösen gondoskodhatni. Ausztráliában is olcsó az élelem, de a kézimunka rendkívül költséges. A hajójavítás legjutányosabb a Filippinákon, hol a mesterember napszáma 1 , —1, 2 frtra, míg az ausztráliai kikötőkben 5—6% frtra megy. A hajózásnak legnagyobb ellensége, különösen a chinai tengerpartokon s az indwhinai szigetségekben, az orkán, mely a déli 10 és északi 30 szélességi fok között, júniustól novemberig borzasztó rombolást tesz. Az orkán közeledtét rendesen három napos szélcsend, vagy 3 óra felhők mellett apró esőzés előzi meg s a légsúlymérő ez alatt 28--50 fokra hág fel. Ezenkívül Chinában s a Filippinákon májustól októberig északkeleti, az év többi részében délnyugati szél uralkodik. A délnyugati szelek átalában rohamosabbak, gyakran erős esőzéstől kísérve , míg a délkeletiek szárazak, csendesek. A chinai tengerről, a Borneo-, Jáva-szigetek s Singapore partjairól a legjobb, legmegbízhatóbb térképek vannak, melyek utasításai nyomán könnyen kikerülhetni a sziklákat, zátonyokat. A chinai partok mentén járó tengeri rablókat nehéz előre eléggé kerülni, mert hajóik ép olyanok, mint a rendes kereskedő hajók; de ha a kereskedelmi hajónak megbízható — különösen európai — legénysége, egy-két ágy uja s kellő számban kézi fegyvere is van, könnyen megfutamíthatni e rablókat, mert nem bírnak valami nagy bátorsággal. Mi a hajózás jövedelmezőségét illeti: Chinából vagy Keletindiából legelőnyösb az Európába, Ausztráliába, vagy a Manilla, Pai, Batavia és Surabaia (Java szigete) közti rövidebb utazás. Java és China közt kevés nyereség kínálkozik. Chinában s az Indiákon átalában igen szabatosan s rendesen kezelik és az áru átvételénél azonnal fizetik a vitelbért, Ausztráliában e részt kissé óvatos legyen a kapitány. A ki- és berakodás, átvételi szabályok s a várakozási napokra, a biztosítási eljárásra stb. nézve ép azon föltételek vannak ott is szokásban, melyek Európában, Chinában, a Filippinákon minden hajó tonnánként 3 , tallér rébért fizet. Egészségügyi kiadása sem Chinában, sem Indiában, sem Ausztráliában nincs a hajónak. Egészségi szempontból legtöbbet szenvedni a forróláztól, különben mind Chinában, mind az Indiákon és Ausztráliában nem hiányzanak kórodák, s ezek közt a jávaiakat átalában legjobbaknak tartják. Egy-egy hajóslegény gyógyításáért és ellátásáért naponként fél tallér fizetendő, s a kapitány tartozik a nem belföldi betegekért előre az egész gyógyítási s ellátási költséget lefizetni. Ha odavaló matróza betegedett meg, annak gyógyítási költségeiért nem felelős. Az Európával való összeköttetésben legmegbízhatóbb a singaporei vonal, melyen az ausztriai levelek 35 nap alatt érkeznek el; a Chinából s a Filippinákról Európába vagy viszont érkező levelek 45 napig vannak uton. A közönséges kölcsönök, melyekre nézve legelőnyösbek az angol és hollandus pénzváltók, évi 8 százalékkal; a szerencsekölcsönök, tengerészeti váltókra, 10—25 százalékkal járnak. Legkelendőbb pénz a sterling, mely 4 ,—gy a mexikói tallér értékében van forgásban. Előnyös lenne Ausztriából Chinába, az indwinai szigetekbe s Ausztráliába, lisztet, kétszersültet, aczélt, papírt, kötelet, üveget, s len- és pamutszövetet vinni. A gyapjúszövetet ott nem kedvellik, ennélfogva ezzel nem is volna tanácsos kísérletet tenni. Onnan pedig Ausztriába igen előnyösen hozhatni különböző fűszert, nyers és feldolgozott selymet, theát, rizst, chinai tintát s figyelmet érdemelnek az ottani faragványok fából s elefántcsontból. Az Indiákról hozhatnánk borsót, gyapjút, ólmot, szegfűszeget, gumit és festékfát. Ausztráliában jó kelete van a kőszénnek, bornak, szesznek, és ott olcsón vehetni gyapjút, szarvasmarhá-s juhbőrt, faggyút és viaszt. .... Olvasónk mégis kérdhetné, hogy miért közlik e távol vidékek hajózási és kereskedelmi viszonyait épen most igy körülményesebben, holott Visin, említett tapasztalatait már évekkel ezelőtt kijelenté a trieszti tőzsde bizottsága előtt. Azt hisszük, hogy indokolva van, ha a hazai kereskedő világnak ezen chinai s kelet-indiai körülményeket utólag emlékezetébe hozzuk, mert a suezi csatorna ügye, mely egész Európát már mintegy 11 év óta foglalkoztatja, mindinkább közeledik azon ponthoz, melyen azt befejezettnek mondhatni. Ez által az adriai s középtengeri kikötők néhány ezer tengeri mértfölddel közelednek az említett vidékekhez s bizonyosan az atlanti ócean és ezek közt f önálló s mindig emelkedő kereskedésnek, mely ma is mintegy 120 millió mázsa áru forgalomra tétetik, jó nagy része — közhiedelem szerint %-a — szintén a Földközi-tenger forgalmára száll át. Tehát jó azokat ismernünk addig is, mig keleti expeditóink chinai viselt dolgait tudtunkra adja. • —y— lékei nálunk is feltalálhatók, de a mióta az ős hajdankornak e maradványait kezünkbe foghatjuk mindinkább meggyőződünk arról, hogy alig van határ, melyben simított kőbaltákat, kőcsákányokat, kőgyalukat, kőrésüket, kőgombokat ne lehetne találni, sőt a sokkal régibb érdes lapu és rendetlen élű kova- és obsidian-eszközök sem tartoznak a ritkaságok közé. Csak ismerni és gyűjteni kell ezeket, hogy saját nemzeti muzeumunkat e tekintetben is Európa többi muzeumai mellé állíthassuk. Midőn Jámbor Mihály járási orvos ur Mező-Keresztesről (Biharm.) egy obsidiant küldött be a magyar n. muzeumnak, bizonyosan nem is gyanitá, hogy ezen darabban, mely nagysága miatt már mint egyszerű obsidian is igen nevezetes, az őskor egyik legkitűnőbb iparmüvét ajándékozá &. nemzetnek, és honi régészetünket, tudtommal, egyik legnagyobb kincsével gyarapítá. A mezőkeresztesi nucleus eddig az ősvilág legnagyobb nucleusa, a nucleusok Toldija." Mit értesz nucleus alatt ? kérdé tőlem nemrég levelében egyik régészünk. — Francziaországban, hol a tudós akadémikustól az olvasni tudó napszámosig mindenki meg van győződve arról, hogy azon föld lakói ezer és ezer év előtt is legelső műveltségű nép volt Európában, és aránylag magasabb művészeti fejlődésnek örvendett, mint akármely másik e világon; hol most, főleg a világtárlat után és a st. germanói múzeum megnyitása óta mindenütt a kőkorról beszélnek, — mindenki tudja, mi a nucleusz ! — Én kőmagnak nevezném, ha ezen szónak a füvészetben és földismében más értelme nem lenne. Addig tehát, míg valaki jó szót nem talál, maradjunk a nucleus mellett, mi egyébkint nem más, mint azon sok lapu, többnyire kúpos vagy hasábos obsidian vagy kova-darab, mely fennmarad, miután a késpengékre vagy nyílhegyekre alkalmas szálakat vagy lemezeket ütés által róla lepattogtatták. Azon példány, melyet Szabó Samu tanár a kolozsvári múzeumból Párisba hozott, nagy feltűnést okozott az anthropologiai kongressuson. Azóta ő egy másikat is küldött be Maros-Vásárhelyről, és egy harmadikat is ígért. A 4-dik darab mely csak diónyi nagyságú, Ároktőről való és Szalay Ágost uré; ez volt az első magyarországi példány, melyet láttam. Az 5-ik és 6-ik darabot Kelecsényi József ur ajándékozá a m. egyetemi régiségtárnak; ezek Nyitra-vidékiek. Gyanítottam, hogy a múzeumokban, obsidian czég alatt lehetnek kőeszközök is, s kérdést intéztem Hantken barátomhoz, és valódi meglepetésemre a fennebb érintett darabot nyertem lerajzolásra és közlésre. Bizonyos vagyok benne, hogy ez az európai tudósok közt feltűnést fog okozni. De mindez csak anyag, melyből és melyről készültek azon fölötte éles, feketés, élükön zöldesen áttetsző kés- és nyílhegyek. Kérdés már most, vannak-e pengéink is? Bizonyosan vannak, és talán nagyobbak, mint akárhol a földön; csakhogy ezekre eddig senki sem ügyelt. A mezőkeresztesi pengék 5 'a hüvelyknyi hosszuak, majd 8'' szélesek és alig domborúak valának ; meglehet, hogy egészben vagy töredékben számos kézen meg is fordultak, vagy hogy a felső-magyarországi természeti tájakban obsidian név alatt fel is lelhetők. Bár ne sajnálnák az illető tárak őrei, vagy egyes ásványgyűjtemények birtokosai ezen sorok olvasása után a kova- és obsidian példányokat figyelmesen megvizsgálni, vajjon nem léteznek-e köztük hasábos vagy kúpos darabok, melyek nem birnak az ásványtani formálásnak lapjaival, hanem emberi kéz által szánt szándékosan körül-körül leütés vagy lepattogtatás által képezett egyenközü lapokat mutatnak. Eddig csak kevés ilyen kova vagy obsidian lemez, nyílhegy stb. fordult elő, mint p. o. Nyitra, Baranyamegyéből Kelecsényi József és Horváth Antal urak darabjai közt, de az egyetemi régiségtárban vannak obsidian szálkák Tokaj és Pécs vidékéről is; s erősen hiszem, hogy ha hazánkfiai ezen tárgyaknak nagyobb figyelmet fognak szentelni, és főleg a bojtárokat, pásztorokat, s a föld népét egyátalán buzdítnák az obsidian fekete, üvegforma és tűzkő, lapokkal ellátott, de nem puskakő, darabok gyűjtésére, nemsokára e tekintetben is igen érdekes gyűjteményekkel fognánk bírni. Bő atatást lehet remélni a csontbarlangokban a csepegő kő rétegei alatt, és azon helyeken, hol a vulkánok közelében, hazánkban leginkább a Hegyalján, találtatik. E kőből az őskorban baltákat, vésőket, nyílhegyeket, stb. készítettek. — B. F. Az ősrégi kova- és obsidian-eszközükről.") Három-négy év előtt alig sejtiték honunkban, hogy az emberi műveltség és ipar e legrégibb em*) Obsidian (Bouteilienstein) fényes, szélein sötét-zöldesen áttetsző, fekete üveg kinézésű és kagylós törésű kő: