Vasárnapi Ujság – 1871
1871-08-13 / 33. szám - Uj-Kaledonia (5 képpel). U. G. II. 416. oldal / Általános nép- és országismre - Az orosz czár Emsben (képpel) 416. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
„Tekintetes Ur! Minémű Romlásra jutott légyen szegény Városunk, eddig tudom értésére esett a Tekintetes Urnak: nem kívánom tehát ezt az ítéletet írni vagy festeni, quaequae ipse miserrima vidi, et quorum pars magna fui, mert az a Hajlékotska is, hová a világ lármája elől vonni szoktam magamat, s az a kertetske is, mely nékem Tusculanum gyanánt szolgált, azon rémitő Csapásnak áldozatjává lett. Üszög és hamu közt irom ezen soraimat; s az Ég között, mely még nem szánt és közöttem, kit a kevéstől is megfosztott, tsak egy vékony deszkázat vagyon, melly az esső ellen sem védelmezhet. Kiégett ablakaimon keresztül szórja most is a sovány szél magam' és szomszédim' pernyéjét e szomorú Levelemre, melly hosszabban panaszolni és az által alkalmatlankodni nem akarván, a Tekintetes Urnák szíves Segedelméért esedezni bátorkodik. A nádra, létzre, gerendára és deszkára legnagyobb szükségem volna, hogy míg az essőzések beállanának, egy oltalom-fedelet állithatnék fejem felibe. A miből a Tekintetes Ur, maga megszűkülése nélkül segíthet: instálom alázatosan méltóztassa azzal segélleni tsekély voltomat. A vasszükség kénytelenit a kérésre, annyival is erősebben, hogy tehetősebb Atyámfiai s Jóakaróim ugyanezen veszedelembe borultak. Megújítván előbbi alázatos kérésemet s annak foganatját tellyes bizodalommal elvárván, magamat a Tekintetes Urnák Grátziájába ajánlom s egész tisztelettel maradok Forró nyáron talán azért meddőbb a történelem, mert akik a történeti eseményeket csinálnák, ilyenkor nem érnek rá. Pihenés munkájában fáradoznak. Fürdeniök kell. Az évnek azt a szakát nevezik „morte saison"-nak, „holt idény"nek, mikor az országok sorsának intézői nyakig ülnek a vízben. Tudjuk, hogy tavai is az úszó fürdőből ugratta ki a franczia fegyverzetes Vilmos porosz királyt, ki azonnal el is hagyta Emset, hogy más fürdőbe menjen. Vizfürdőből vérfürdőbe. Ems különben rendes tartózkodási helye a porosz királynak, illetőleg most már német császárnak. Ez idén Sándor orosz czár is itt időzött. Ems nem panaszkodhatik tehát, hogy nincsenek magas vendégei. Mind a német császár, mind a minden oroszok czárja több mint egy öles. Az orosz czár nagy barátja mindennek, ami német. Udvaránál a német kulturának hódol, német hivatalnokokkal, tudósokkal, művészekkel veszi magát körül s első volt, ki a porosz fegyverek diadalát üdvözölni sietett. Ezen ellenkező tehát, mint az orosz trónörökös, a ki gyűlöli a németeket s egész lelkével a francziákon csügg. Az orosz czár emsi tartózkodása alig zavart több vizet, mint amennyit épen a kádba töltöttek, hogy magas testét megfürössze benne. Ünnepélyek, kivilágítások, diadalívek, nagy ebédek, vacsorák meg pohárköszöntések voltak ugyan feles számmal, de ez már olyan megszokott dolog, hogy elég hozzá egy kis dalárdai évforduló, nem szükséges okvetlenül egy orosz czár. Egyébiránt a fejedelmek találkozása maga mindig csendes, épen olyan, mind a hegytorokban lappangó ködfolt, mely csak lassanként növekedik, emelkedik, tornyosul, míg eltakarja a napvilágot s földrengető "vihar kerekedik belőle. Képünkön ott láthatni az orosz czárt, amint kemény, barátságtalan arczczal halad egy virágárus leány mellett, ki virágot kínál neki. Mellette van nagy newfoundlandi ebe, hátul pedig két rendőrbiztos, kik folyton nyomában vannak és ügyelnek drága életére. U j-K a 1 e d o 11 i a. ii. Páris, 1871. julius. Nouméa Uj-Kaledonia fővárosa, melyet 1854-ben Tardy de Montravel hajóskapitány alapitott, kinek alig lehetett czélja itt főváros épitését kezdeni. Természeti szegénysége miatt, később a telepesek itt száltak meg e katonai őrhelynél és igy lett város belőle. Első neve — Port-de-France — a Fort-de-France-val való névhasonlatosság miatt cseréltetett föl Nouqiéa-val. Az említett Fort-de-France Martinique szigeten fekszik. Montravel egy könnyen védhető pontot keresett és Nouméa helyénél különbet alig is találhatott volna, mert az egy keskeny földnyelv, melyet a torkában levő erődke tökéletesen véd, a parton pedig az előtte fekvő Nou és Bouset szigetek közt a hajóknak kitűnő menhelyet nyújtó kikötők vannak. Meglehet, ez előnyös hadászati fekvésének köszönhette, hogy még kicsinységében a benszülött vadak dühe által el nem söpörtetett. Hátrányára nemcsak a természettől való sivársága van, hanem az is, hogy vízszükséget szenved. Egy mérföld távolságra esik e víz- és növénygazdag szigetben a legközelebbi folyócskától. 1863—1866-ig több kisérletet tettek, hogy vizhez juthassanak. Noumia lakossága nem haladja meg a kétezeret, és ebből is csak 500 lélek polgári foglalkozású, a többi mind katona. Ez állapot mintaképe a franczia inpraktikus telepitésnek, melyet bármennyire ostromol a sajtó, elitélt a történelem, nem akarnak, vagy nem tudnak elhagyni. Az angolok roppant sikerű rendszere épen ellenkező; például Viktoriában, noha igen gazdag és népes tartomány, 350 katona van; Brisbaneban 100,000 lélekre 16, és Tasmaniában 200,000-re 7 katona esik. A francziák azonban arra ügyelnek, hogy a telepek jól őrizve legyenek, de arra nem, hogy előmenetelekre történjék valami; példa van rá, hogy készpénzzel nem lehetett, csak 18 hónapi vesződség után, a hatóságtól egy bizonyos területet nyerni, noha a kormánytól rendeletük van, hogy az egész szigetet fölosztva elárusitsák. Nouméaban vendéglő is van. Könnyű falzatból emelt laktanya, mely fakörfallal szakaszokra van osztva. És e szakaszok szobáknak hivatnak, bár a padlás vászonnal van helyettesitve, s igy minden szó, még a szomszéd horkolása is áthalszik a negyedik szobából is. A város apró kis kerttel körített házakból áll, és egy ilyen ház 5—6 ezer frankba kerül. A városba belátogatnak a benszülöttek, különösen a főnökök és dohányt koldulnak. Aki pedig pénzzel vagy más áruval bír, cserekereskedés útján, melynél a pénz csak pótlás, vásárol. Az ócska katona kabátok és nadrágok a legkeresettebb fényűzési czikkek. Akinek ilyen van, az már előkelő kinézést adhat magának, de csak néha napján öltik föl a drágaságokat. A benszülöttek falvai 20—50 sárral betapasztott vesszőből font kunyhóból állanak. A kunyhók födele magas; ablak hiányzik, az ajtó törpe és szük. Az ajtó fölött kivál ott díszlenek sorjában kiakasztva az ellenségek megemésztett testének koponyái. A kunyhó egyetlen üregében mindig füst foglalja el a legfelsőbb rétegeket, ugy hogy csak a benszülöttek módjára kuporogva lehet bennmaradni, mi egy kissé korlátozza a szabadságot, de aztán teljesen meg is véd a kimondhatlan sokaságú szúnyogok és legyek ellen. A kunyhók vad rendetlenségben fekszenek egymás mellett. E nyomorult viskókból álló falvak természetesen az őserdők homályában vannak imitt-amott elszórva, mert Új-Kaledónia tengerparti lapályait a legpompásabb őserdők borítják. Leggyakrabban előfordul a tengerpart közelében a Linne által úgynevezett Rhisophora mangle, egy igen szép, magas fanem, amelynek törzsét számtalan gyökerei a levegőben kiemelkedve tartják, s mintegy díszesen és művészileg készült állványon emelkedik föl a szédítő magasságba. E fák, szerteágazó gyökereikkel áthatolhatatlan védgátakat képeznek a tenger partjai körül. E sűrű erdőségbe csak egyik gyökérszálról a másikra ugrálva lehet behatolni roppant sok fáradsággal és ez után gyakran messze tereket bejárhat az ember, mind elárasztott vidékeken. A gyökereket pompás és nagyságban az esztendeikkel vetekedő osztrigák fedik, s egyetlen fagyökerei közül százanként lehet kiszedni őket. A francziák a benszülöttek rokonszenvét épen nem birják,mig az angolok dicsekedhetnek azzal. A benszülöttek azon nézetben vannak — s ezt nem lehet fejükből kiverni — hogy a franczia nemzet két nagy tribusból képződött: katonákból és hittéritőkből. Azok büszkék, önkényesek, önzők és roszakaratuak; ezek szelidek, résztvevők és jótékonyak. Egy törzsfőnök el akarta egyszer űzni a hittéritőket, azonban a nők miatt nem lehetett. A keresztyénség mindennap előhaladást tesz. A papok, a földmüvelésben a nép oktatói, Európából hozott háziállatokat osztanak ki köztök; a sertés kedvencze a benszülötteknek. Egyik főnök maga beszélte a következő államcsínyt. Államcsíny persze a maga vad módja szerint. Pajama törzsfőnök volt, s midőn a francziák 1854-ben elfoglalták a szigetet, az angolok iránt való barátságból az ujánlöttek ellen harczra akarta ingerelni népét. A francziák megtudták, üldözőbe veszik, Pajama menekül és a rengetegben bujkál nappal, hol gyökerekkel és levelekkel él, csak este lopódzik a törzs tagjainak valamelyik kunyhójába, hol az éjet tölti és étkezik. Poulone, Pajama testvére, egy napon fejedelem bátyját több czinkosával egy fához álnokul megköti, aztán elővezeti az üldöző francziákat, a kik meglövik Pajamát. Ekkor Poulone a tetemre lépve igy szólt: Debretzenben, jun. 15-ik napján 1802. alázatos szolgája Csokonai Mihály, m. k." Kivül a levélboritékon még e megjegyzés olvasható: „Kérettetnek Nztes Kardszagi Birák Uraimék, méltóztassék ezen levelet T. Pap József urnak, minél elébb lehet Igarra által küldeni." — Bizony még az is elég csigapostai közlekedés lehetett, mert a jun. 15-én irt s bizonyára sürgőleg útnak inditott levelet czimzett T. Papszász ur csak egy hónapra kapta meg, mint a levél hátlapjára irt jegyzéséből kitűnik: Percepi d. 14-ajulii. 1802. A levél Csokonainak költői pecsétjével van ellátva, mely hosszas körben koszorúba foglalt lant tetején csillagon álló galambot ábrázol. Miiess Béla: Az orosz czár Emsben. Az orosz czár Emsben.