Vasárnapi Ujság – 1871
9. Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Az orosz czár Emsben (képpel) 416. oldal
„Tekintetes Ur! Minémű Romlásra jutott légyen szegény Városunk, eddig tudom értésére esett a Tekintetes Urnak: nem kívánom tehát ezt az ítéletet írni vagy festeni, quaequae ipse miserrima vidi, et quorum pars magna fui, mert az a Hajlékozska is, hová a világ lármája elől vonni szoktam magamat, s az a kertetske is, mely nékem Tusculanum gyanánt szolgált, azon rémitő Csapásnak áldozatjává lett. Üszög és hamu közt irom ezen soraimat; s az Ég között, mely még nem szánt és közöttem, kit a kevéstől is megfosztott, tsak egy vékony deszkázat vagyon, melly az első ellen sem védelmezhet. Kiégett ablakaimon keresztül szórja most is a sovány szél magam' és szomszédim' pernyéjét e szomorú Levelemre, melly hosszabban panaszolni és az által alkalmatlankodni nem akarván, a Tekintetes Urnák szíves Segedelméért esedezni bátorkodik. A nádra, létzre, gerendára és deszkára legnagyobb szükségem volna, hogy míg az elsőzések beállanának, egy oltalomfedelet állíthatnék fejem felibe. Amiből a Tekintetes Úr, maga megszűkülése nélkül segíthet: instálom alázatosan méltóztassa azzal segélleni tsekély voltomat. A vasszükség kénytelenit a kérésre, anynyival is erősebben, hogy tehetősebb Atyámfiai s Jóakaróim ugyanezen veszedelembe borultak. Megújítván előbbi alázatos kérésemet s annak foganatját tellyes bizodalommal elvárván, magamat a Tekintetes Urnák Grátziájába ajánlom s egész tisztelettel maradok Debretzenben, jun. 15-ik napján 1802. alázatos szolgája Csokonai Mihály, m. k." Kivül a levélboritékon még e megjegyzés olvasható: „Kérettetnek ezzes Kardszagi Birák Uraimék, méltóztassék ezen levelet T. Pap József urnak, minél elébb lehet Igarra által küldeni." Bizony még az is elég csigapostai közlekedés lehetett, mert a jun. 15-én irt s bizonyára sürgőleg útnak inditott levelet czimzett T. Papszász ur csak egy hónapra kapta meg, mint a levél hátlapjára irt jegyzéséből kitűnik: Percepi d. 14 ajulii. 1802. A levél Csokonainak költői pecsétjével van ellátva, mely hoszszas körben koszorúba foglalt lant tetején csillagon álló galambot ábrázol. Miress Béla: Az orosz czár Emsben. Forró nyáron talán azért meddőbb a történelem, mert akik a történeti eseményeket csinálnák, ilyenkor nem érnek rá. Pihenés munkájában fáradoznak. Fürdeniök kell. Az évnek azt a szakát nevezik „morte saison"-nak, „holt idény"nek, mikor az országok sorsának intézői nyakig ülnek a vízben. Tudjuk, hogy tavai is az úszó fürdőből ugratta ki a franczia fegyverzetes Vilmos porosz királyt, ki azonnal el is hagyta Emset, hogy más fürdőbe menjen. Vízfürdőből vérfürdőbe. Ems különben rendes tartózkodási helye a porosz királynak, illetőleg most már német császárnak. Ez idén Sándor orosz czár is itt időzött. Ems nem panaszkodhatik tehát, hogy nincsenek magas vendégei. Mind a német császár, mind a minden oroszok czárja több mint egy öles. Az orosz czár nagy barátja mindennek, a mi német. Udvaránál a német kulturának hódol, német hivatalnokokkal, tudósokkal, művészekkel veszi magát körül s első volt, ki a porosz fegyverek diadalát üdvözölni sietett. Épen ellenkező tehát, mint az orosz trónörökös, a ki gyűlöli a németeket s egész lelkével a francziákon csügg. Az orosz czár emsi tartózkodása alig zavart több vizet, mint a mennyit épen a kádba töltöttek, hogy magas testét megfüröszsze benne. Ünnepélyek, kivilágítások, diadalivek, nagy ebédek, vacsorák meg pohárköszöntések voltak ugyan feles számmal, de ez már olyan megszokott dolog, hogy U j-K a 1 e d o 11 i a. ii. Páris, 1871. julius. Nouméa Uj-Kaledonia fővárosa, melyet 1854-ben Tardy de Montravel hajós-kapitány alapított, kinek alig lehetett czélja itt főváros építését kezdeni. Természeti szegénysége miatt, később a telepesek itt száltak meg e katonai őrhelynél és igy lett város belőle. Első neve — Port-de-France — a Fort-de-France-val való névhasonlatosság miatt cseréltetett föl Nougiéa-val. Az említett Fort-de-France Martinique szigeten fekszik. Montravel egy könnyen védhető pontot keresett és Nouméa helyénél különbet alig is találhatott volna, mert az egy keskeny földnyelv, melyet a torkában levő erődke tökéletesen véd, a parton pedig az előtte fekvő Nou és Bouset szigetek közt a hajóknak kitűnő menhelyet nyújtó kikötők vannak. Meglehet, ez előnyös hadászati fekvésének köszönhette, hogy még kicsinységében a benszülött vadak dühe által el nem söpörtetett. Hátrányára nemcsak a természettől való sivársága van, hanem az is, hogy vízszükséget szenved. Egy mérföld távolságra esik e víz- és növénygazdag szigetben a legközelebbi folyócskától. 1863—1866-ig több kísérletet tettek, hogy vízhez juthassanak. Noumía lakossága nem haladja meg a kétezeret, és ebből is csak 500 lélek polgári foglalkozású, a többi mind katona. Ez állapot mintaképe a franczia inpraktikus telepítésnek, melyet bármennyire ostromol a sajtó, elitélt a történelem, nem akarnak, vagy nem tudnak elhagyni. Az angolok roppant sikerű rendszere épen ellenkező, például Viktóriában, noha igen gazdag és népes tartomány, 350 katona van; Brisbaneban 100,000 lélekre 16, és Tasmaniában 200,000-re 7 katona esik. A francziák azonban arra ügyelnek, hogy a telepek jól őrizve legyenek, de arra nem, hogy előmenetelekre történjék valami; példa van rá, hogy készpénzzel nem lehetett, csak 18 hónapi vesződség után, a hatóságtól egy bizonyos területet nyerni, noha a kormánytól rendeletük van, hogy az egész szigetet fölosztva elárusítsák. Nouméaban vendéglő is van. Könnyű falzatból emelt laktanya, mely fakörfallal szakaszokra van osztva. És e szakaszok szobáknak hivatnak, bár a padlás vászonnal van helyettesítve, s igy minden szó, még a szomszéd horkolása is áthallszik a negyedik szobából is. A város apró kis kerttel körített házakból áll, és egy ilyen ház 5—6 ezer frankba kerül. A városba belátogatnak a benszülöttek, különösen a főnökök és dohányt koldulnak. A ki pedig pénzzel vagy más áruval bír, cserekereskedés útján, melynél a pénz csak pótlást vásárol. Az ócska katona kabátok és nadrágok a legkeresettebb fényűzési czikkek. A kinek ilyen van, az már előkelő kinézést adhat magának, de csak néhanapján öltik föl a drágaságokat. A benszülöttek falvai 20—50 sárral betapasztott vesszőből font kunyhóból állanak. A kunyhók födele magas, ablak hiányzik, az ajtó törpe és szűk. Az ajtó fölött kivülott díszlenek sorjában kiakasztva az ellenségek megemésztett testének koponyái. A kunyhó egyetlen üregében mindig füst foglalja el a legfelsőbb rétegeket, ugy hogy csak a benszülöttek módjára kuporogva lehet bennmaradni, mi egy kissé korlátozza a szabadságot, de aztán teljesen meg is véd a kimondhatlan sokaságú szúnyogok és legyek ellen. A kunyhók vad rendetlenségben fekszenek egymás mellett. E nyomorult viskókból álló falvak természetesen az őserdők homályában vannak imitt-amott elszórva, mert Új-Kaledónia tengerparti lapályait a legpompásabb őserdők borítják. Leggyakrabban előfordul a tengerpart közelében a Linne által úgynevezett Rhisophora mangle, egy igen szép, magas fanem, amelynek törzsét számtalan gyökerei a levegőben kiemelkedve tartják, s mintegy díszesen és művészileg készült állványon emelkedik föl a szédítő magasságba. E fák, szerteágazó gyökereikkel áthatolhatatlan védgátakat képeznek a tenger partjai körül. E sűrű erdőségbe csak egyik gyökérszálról a másikra ugrálva lehet behatolni roppant sok fáradsággal és ez után gyakran messze tereket bejárhat az ember, mind elárasztott vidékeken. A gyökereket pompás és nagyságban az esztendeikkel vetekedő osztrigák fedik, s egyetlen fagyökerei közül százanként lehet kiszedni őket. A francziák a benszülöttek rokonszenvét épen nem birják,mig az angolok dicsekedhetnek azzal. A benszülöttek azon nézetben vannak — s ezt nem lehet fejükből kiverni — hogy a franczia nemzet két nagy tribusból képződött: katonákból és hittérítőkből. Azok büszkék, önkényesek, önzők és részakaratúak; ezek szelidek, résztvevők és jótékonyak. Egy törzsfőnök el akarta egyszer űzni a hittérítőket, azonban a nők miatt nem lehetett. A keresztyénség mindennap előhaladást tesz. A papok, a földművelésben a nép oktatói, Európából hozott háziállatokat osztanak ki köztök; a sertés kedvencze a benszülötteknek. Egyik főnök maga beszélte a következő államcsínyt. Államcsíny persze a maga vad módja szerint. Pajama törzsfőnök volt, s midőn a francziák 1854-ben elfoglalták a szigetet, az angolok iránt való barátságból az utonjöttek ellen harczra akarta ingerelni népét. A francziák megtudták, üldözőbe veszik, Pajama menekül és a rengetegben bujkál nappal, hol gyökerekkel és levelekkel él, csak este lopódzik a törzs tagjainak valamelyik kunyhójába, hol az éjet tölti és étkezik. Poulone, Pajama testvére, egy napon fejedelem bátyját több cinkosával egy fához álnokul megköti, aztán elővezeti az üldöző francziákat, akik meglövik Pajamát. Ekkor Poulone a tetemre lépve így szólt: Az orosz czár Emsben, elég hozzá egy kis dalárdai évforduló, nem szükséges okvetlenül egy orosz czár. Egyébiránt a fejedelmek találkozása maga mindig csendes, épen olyan, mind a hegytorokban lappangó ködfolt, mely csak lassanként növekedik, emelkedik, tornyosul, míg eltakarja a napvilágot s földrengető "vihar kerekedik belőle. Képünkön ott láthatni az orosz czárt, amint kemény, barátságtalan arczczal halad egy virágárus leány mellett, ki virágot kinál neki. Mellette van nagy newfoundlandi ebe, hátul pedig két rendőrbiztos, kik folyton nyomában vannak és ügyelnek drága életére.