Vasárnapi Ujság – 1871
1871-11-05 / 45. szám - A „Fekete-tűzhely” Herczegovinában (képpel). S. L. 562. oldal / Általános nép- és országismre - Egy normandiai haltenyészde. Gyulay Béla 562. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon
562 tavak mellett fekvő valamennyi kikötővel egyenes összeköttetésben áll. Tizenhárom nagy vaspályavonal fut itt össze 8 250 vonat érkezik és indul el naponként. Chicago fekvése a többszörösen áthidalt és lassan hömpölygő Chicago folyam két partján nemcsak igen előnyös, hanem egyszersmind szép is. Terjedelmes lapályon, mely a tenger szine fölé csakis 560 lábnyira emelkedik, a város akkora területet foglalt el, melynek nagyságáról csak ugy lehet kellő fogalmunk, ha elgondoljuk, hogy kilencz angol négyszög mildnyi területen több mint 12,000 épület hamvadt el a szörnyű égés által. A föld értéke, mely 1849 ben valami 7 millió, 1857-ben pedig 30 millió dollár volt, az utóbbi években igazán mesés magasságra emelkedett. A város jelentékenyebb épületei voltak a börze, a tengerész kórház, az akadémia, a városház, galnaraktárak (elevators), vízvezetési művek stb. Volt az emlitetteken kivül még 17 bankja, 20 könyvnyomdája, 14 methodista, 10 katholikus és 60 presbyterianus temploma s másféle felekezetű imaháza. E világhírű kereskedelmi pont lakóinak nagyszerű vállalkozási szelleméről tanúskodnak azok a hatalmas és költséges középitkezések, melyek e várost oly nevezetessé tették. A Chicago folyó alatt az 1000 láb hosszú Washington-alagutat építették szekerek és gyalogjárók számára. Két angol mérföldnyi távolságból a Michigan-tó alatt egy nagyszerű vízvezetést építettek, mely a várost a legpompásabb ivóvízzel látja el. A lakosok gazdagsága sokszerű fényűzési építkezésekben tűnt elő, s a két angol mérföldnyi hosszú Wabash-boulevard és a tópart hosszában végigvonuló Michigan-sétány nemcsak Új-York legszebb utczáival, de sőt Európa fővárosainak bármely fényes főutczájával is bátran versenyre kelhetett volna. E gyönyörű épitmények most majd mind a borzasztó tűzvész áldozatai lettek, melynek gyászos keletkezése szintén megerősiti ama példabeszéd igazságát, hogy kisszerű okokból néha óriási eredmények származnak. Október 8-án éjjel egy béres petróleum-lámpával kezében az istállóba ment; a lámpát egy tehén fölrúgta és az égő petróleum az épület farészeit azonnal meggyújtotta. A lángok csakhamar átcsaptak a szomszéd házak fedeleire is és az akkor dühöngött szélvihar továbbra megtette a magáét a veszedelem gyors terjesztésére. Abban a reményben, hogy a tűz tovább harapódzását megakadályozhatják, egész utczákat röpítettek légbe lőporral, de hát emberi munka és erőlködés itt nem segíthetett, csakis a harmadnap bekövetkezett erős esőzések olthaták el 10-én a rémítő tűzvészt, miután Chicago déli felének a tó mellett fekvő része majdnem egészen hamuvá lett. A mint mondták, több száz ember veszti el életét s a köz- és magántulajdonokban szemvedett kár több mint 300 millió dollárra rúg. Az égés alatt valóban irtóztató jelenetek fordultak elő. A roppant sietségben és ijedelem közepette némelyek legértéktelenebb holmiaikat menték meg, míg az igazán szükségeseket pusztulni engedék. Az irtóztató izgatottságban sokan eszüket vesztették, megőrültek, sőt voltak olyan hitvány gazemberek is, a kik az átalános zavart fölhasználva, rabolni kezdettek; ezeket a nép azonnal kivégezte. A városban jelenleg ostromállapot van kihirdetve Sheridan tábornok parancsnoksága alatt. A „Fekete-tűzhely" herczegovinában. Herczegovina hegyi lakói, törzsrokonaikhoz, a csernagoraiakhoz (Cserna Groza, Fekete-hegy, Montenegro) hasonlóan, féktelen, vad és tettdús életet folytatnak. A szomszéd montenegróiakkal egy vérűek, egy nyelvűek és egyenlő szokásuak lévén, a herczegovinai hegylakók nem örömest tekintik magukat török alattvalóknak, sőt inkább szivesebben tartanak montenegrói testvéreikkel mind háborúban, mind béke idején. Midőn itt a „béke" szót használjuk, voltaképen csak azt az időt akarjuk alatta érteni, melyben a portának az engedelmességet nyiltan, valamennyi staresina (nép vénei) és glavar (főnök) egyhangú határozatából föl nem mondották. Béke a szó valódi értelmében sohasem létezett e hegyek között, mert ameddig törökök, herczegovinaiak és törzsrokonaik lesznek, addig a fegyverek se fognak megrozsdásodni hüvelyeikben. A török már mint mohammedán is gyűlölséggel viseltetik a keresztyén iránt, melyet az utóbbi török hitű uralkodójának minden előforduló alkalommal megfelelő mérvben igyekszik illő keresztyéni szeretettel visszafizetni. Az ország igen keveset terem, és ezt a keveset sem lehet úgy fölhasználni, hogy annak jövedelméből az aránylag túlságosan magas adókat, melyeket vérlázító szigorral szoktak behajtani, kellő módon fizetni képesek lehetnének. A jóllét emelésére a török kormány részéről épen semmi sem történik. A török főbb hivatalnokok, pashák és pashalikok a különféle adókat, melyeket ők saját önkényökből vetettek a népre, annyiszor szedik föl, ahányszor zsebeik megürülnek és egymástól főleg csak annyiban különböznek, hogy némelyek az emlitett szép foglalkozáson kivül csak ,,Raf"-ot, mig mások „El-Raf"-ot csinálnak, azaz: némelyek semmit, mások meg épen semmit se tesznek. Minthogy pedig az, amit a pashalik minden kigondolható zsarolás fölhasználásával kicsikarhat, zsíros jövedelmei legfőbb részét teszi, nem lehet csodálnunk, ha a népesség kizsákmányolása és kiszívása valóságos rendszer szerint fizetik. A hegyi lakó pedig legfőképen a marhatenyésztésre van utalva s némely években a rosz legelő miatt alig hogy életben tarthatja jószágait, és igy hogy volna hát képes azt a borzasztó sok adót aranyban és ezüstben lefizetni, még ha valamennyi elsoványodott marháját pénzzé tenné is? Azáltal, hogy nyáját idegen legelőre terelte, már magában véve is hadat szent a jogszerű tulajdonosnak, és így nem ritkán maguk közt a törzsfelek között is véres szivódásokra kerül a dolog. A kormány soha sincsen tekintettel az adókivetésnél a jó vagy vonz termésű évekre, és igy természetesen mindjárt kész a lázadás, mihelyest nyomasztóbb terheket rónak a népre. Mihelyest egyszer a fölkelésre a jelszó megadatott, azonnal megélénkülnek a kopár magaslatok. Hegyet-völgyet harczi zaj és riadás tölt be, a puskák csappantyúi fölhuzatnak, a handzsárokat fényesre köszörülik, a szélesebb utakat eltorlaszolják, a szoros utak- és hegyszakadásokban a meredek sziklafalak széleit kőrakásokkal látják el, hogy azokkal az ellent porrá zúzhassák és mindenki, aki csak a puskát bírni képes, önként fegyver alá siet és mindannyiszor hőstetteket visz véghez, valahányszor fegyverét használni kénytelen. Hogy elhatározó ütközeteknél tizennégy éves fiuk, sőt nem ritkán leányok is valóságos hőstetteket vittek véghez, kétségbevonhatatlan tény. A lapályokról a nép a hegyekre húzódik föl. Ha egyszer a nők, gyermekek és öregek a fennsikokon biztonságban vannak és a nyájakat is hozzáférhetetlen magas völgyekbe rejtették, a harczias hegylakók bátran szembeszállnak elleneikkel. Mellékelt képünkön Herczegovinának egy olyan sötét emlékű helye van feltüntetve, mely ismételten a legiszonyúbb küzdelmek szintere volt, s a „Cserna-Pecz" (Fekete tűzhely) nevet valóban méltán megérdemli. E „Fekete tűzhely"nél tömegesen hulltak már nem egyszer a véres áldozatok és lehelték ki éltöket a kőbatteriák nehéz ütései alatt, a nélkül, hogy azok, akik egy-egy ilyen rémítő vérfürdő előidézésében a leghibásabbak voltak, a szomorú tapasztalatok által okosabbakká lettek volna. E borzasztó temetőhely a tartomány délkeleti részében fekszik, nem igen messze Montenegro határaitól és természeti szépségét s nagyszerűségét illetőleg egyetlen a maga nemében. A vadregényes és roppant meredek sziklatetőről megragadó kilátás nyilik a távol tengerre. Háború idején innen zúzzák szét a fölkelők roppant szikladarabokkal az ellenök előnyomuló török harczosokat. Talán érdekelni fogja olvasóinkat, ha néhány szóval bemutatjuk a valóban szép s merész felfogású, de a valósághoz mégis bámulatosan hű rajz geniális szerzőjét: Zverina Ferencz brünni tanár az, ki Lengyelországban, Volhyniában, Ukrajnában, Szerb-, Moldva- és Tótországokban, Karinthia-, Istria-, Dalmáczia- és Herczegovinában, továbbá Rozsnyák-, Bolgár-, Olasz- és Magyarországban tett utazásai alkalmával érdekes tanulmányokat és rajzokat gyűjtött s különösen hazánkból is a közép-kárpáti hegységet, a Tátrát, a lipcsei képes újság 1864—65-iki folyamaiban szép rajzokkal kisérve ismerteté meg. S. L. Egy normandiai haltenyészdte. Talán érdekelni fogja a halak iránt részvéttel és étvággyal viseltető közönségünket vagy legalább is haltenyésztőinket e leirás, melyből kitűnik, hogy kitartással a legkisebb vízforrást is pénzforrássá lehet változtatni, s hogy a mesterséges haltenyésztés nem ábránd, de nem is boszorkányság. Kis gond és szorgalom itt is megtermi gyümölcsét! Pedig nálunk a haltenyésztésre igen soknak van alkalmas helyisége, s nem egyet ismerek, ki már kész tóval rendelkezik, de nincs elég bátorsága a kivitelre, fél a sok költségtől. Szolgáljon czikkem ezek buzdítására, s legyenek meggyőződve, hogy idővel a tóból biztosabban számíthatnak dús jövedelemre, mint a legjobb szántóföldből, mely az elemi csapásoknak is ki van téve. Mindenütt, — úgymond Haak Manó, ki a nevezett haltenyészdét meglátogatta,és kitől e leírást átvesszük, ahol Rouen vidékén haltenyészde után kérdezősködtem, azt felelték: „Ha nagyon érdekeseket akar látni, látogassa meglmbleville-en de Folleville marquis urat." Föl is használtam az első kínálkozó alkalmat és meglátogattam a marq Oquis urat. Eleintén igen hidegen fogadott, mivel hihetőleg valami követelménytől, uj beszállásolástól vagy más hasonlótól tartott; mindazáltal a marquis rövid idő alatt megtudván látogatásom valódi czélját, igen szeretetreméltó lett s én egy igen tanult férfiút ismertem meg benne. Imbleville egy kis folyócska vagy helyesebben patakocska mellett fekszik, mely körülbelől 4 mérfölddel fölebb két hőforrásból ered. A marquis kastélyát háromfelől tó környezi, mely egy onnét alig ötven lépésnyi távolra fakadó forrásból kapja vizét. A viz e tóban egészen csendesnek és mozdulatlannak látszik; az ember azt hinné, teljesen álló víz van előtte, ha az élénken folydogáló csapások azt nem bizonyítanák, hogy meg sem áll. Ezt különösen azért hangsúlyozom itt, hogy elejét vegyem ama széles körben elterjedt tévelynek, mintha pisztrángok csak vad folyású hegyi patakokban tenyésznének, s a tavakban nem. Sőt ellenkezőleg a pisztrángok tavakban sokkal nagyobbra nőnek és erősebbek lesznek, főleg ha értéktelen halakat, mint kárászokat, fehérkeszegeket stb. adnak néha nekik enni. A patakocska feneke köves, a tóé ellenben finom iszapból áll, mely a legkisebb mozgásra felzavarodik. Tíz év előtt sem a patakocskában, sem a tóban nem voltak pisztrángok; a patakot ugyanis mintegy 1 t mérfölddel Imbleville alatt nagy malomgát zárja, mi miatt a netán alább létező pisztrángok föl nem jöhetnek; a tóban pedig nem létezhettek pisztrángok, mivel az nem rég egészen újból készült. Coste tanár, ki a kormány megbízásából utazott Francziaországban, hogy a haltenyésztésre alkalmas helyiségeket felkutassa, a keltett érdeket e tárgy irányt de Folleville marquisban, ki most már tíz év óta gyakorolja itt a haltenyésztést. Első kísérletét termékenyített és félig kiköltött pisztráng-petékkel tette, melyeket neki a lüningeni államintézet ingyen szolgáltatott. Első években azonban a marquisnak minden fáradozása hiába volt; az ikra ugyanis legnagyobb részt elromlott már a kiköltés alatt s a néhány kikelt halacska is pár hét múlva elhalt. A marquist orosz eredmény, illetőleg nem sikerülés mindazáltal nem rettentette vissza, a helyett inkább annak okát kutatta, s miután öt éven át hiába tett kísérleteket, végre a hatodik évben igen szép eredményt tudott fölmutatni. A nemsikerülés okairól elég legyen röviden csak annyit mondani, hogy azt először a hiányos költési készülék, azután leginkább az, hogy a petéket és ébrényeket sokat háborgatták, továbbá a helytelenül alkalmazott mesterséges etetés okozta. Mivel sem a fiatal halacskák mesterséges etetése kellőleg nem sikerült, sem kisebb vízmedenczékben őket fölnevelni nem lehetett, a marquis apró növendékeit kevéssel ama pillanat előtt, melyben külről kezdenek táplálékot magukhoz venni, a fönemlített patakba rakta, de oly helyekre, hol mindenféle vízinövények gazdagon tenyésztek. Később e czélból maga készített a patakban ily helyeket. A gyenge halacskák ott nemcsak oltalmat találtak a külellenségek ellen, hanem a számtalan vízi állat, mely oly helyeken tartózkodni szokott, azonnal táplálékul is szolgált nekik. Valódi öröm volt most látni, a halacskák mennyire növekedtek; nemsokára az egész patakot megtörték és minden további etetés nélkül egy év alatt 3—4 ujjnyi hosszúságot értek el. Feszült figyelemmel várták most a legközelebbi tavaszt, mivel ez időben a hóolvadás által a különben oly csendesen folyó patakocska vad hegyi patakká lesz, ami nyáron, bár kisebb mértékben, minden heves záporeső alkalmával ismétlődik. Azonban e tűz-, illetőleg vízpróbát is kiállotta, mert ezer meg ezer apró halat ragadott ugyan magával a zugó viz, mégis elég maradt a marquisnak is. Ez ébrénykirakás évenként folytattatott és néhány év múlva az egész patakocska