Vasárnapi Ujság – 1871
1871-11-12 / 46. szám - Egy levél Csokonaitól (1804) 580. oldal / Történelem; régiségek és rokon tárgyuak
580 a sör jó izét, sőt annak gyakran kellemetlen, néha visszataszító izt és szagot adnak. Végül sörkedvelő olvasóink kedvéért mondjuk el átalában azon hatást, melyet a tiszta, hamisatlan sör a testre gyakorol. Tiszta sör mértékletesen élvezése után egészen megkönnyebülve, fölfrisitve érezzük magunkat ; minden testi és lelki működésünk akadálytalanul, gyorsan foly; a fej szabad; nyugodtan s gyötrő álom nélkül alszunk, fölébredéskor semmi nyoma a fejfájásnak. Vidáman ébredünk föl, s fölüdülve fogunk hivatásunk teendőihez. De nem ilyen anarkotikus sör hatása, melynek roszkövetkezményei már ivás közben mutatkoznak. Elsőben is valami tompa, kellemetlen nyomást érzünk a fejben , mely azonban még nem fejfájás; azután valami nehézséget tagjainkban, különösen a lábszárakban. Ha még tovább iszunk, tompa kábulás áll be, kedvetlenekké, s a további társalgásra lehangoltakká leszünk; elmegy kedvünk az ivástól, s ha mégis iszunk, csakhamar a részegségállapota áll be; néha hányás erőltet, de ritkán következik be; a rá következő álom nyugtalan, aggasztó álomképek által zavart és hosszú. Fölébredéskor keserű izt érzünk szánkban, fejfájás, kedvetlenség a munkára, s lustaság az egész testben. — Hogy ily narkotikus sörök, folyvást élvezve, lappangó méreg gyanánt működnek, magától értetik. Betegségeket vonnak maguk után, gyöngítik az idegrendszert, s könnyen tüdő- és szívbetegségre szolgáltatnak okot. De Ha a fölhozott roszkövetkezményeket nem minden sörivó érzi is nagyobb mértékben, azért mi mégis jogosultnak tartjuk, ha némely országokban az egészségügyi hatóság a többi élelmi czikkek közt a sört is szigorú ellenőrzés alá veszi, s a csaló O és lelkiismeretlen gyárosokat szigorún megbünteti. Nem vagyunk ugyan barátai s portolói a mindenbe belenyúló rendőrségnek, de vannak esetek, melyekben a közönség maga képtelen a károk és csalások ellen magát megvédeni; ide sorozzuk mindenek előtt az élelmi czikkeket átalában, ahova kell számítani — s némely tartományokban föltétlenül — a sört is; azért ezeknek pontos ellenőrzését csak helyeselhetjük, sőt kívánhatjuk is. Kiss Elek: Debreczenben izolálva élni, s a ti gőgös Váradatokra nem vágyakodni! A franczia tűz, az ánglus hideg vérrel bennem összeelegyedett, az ur doktor és physikus, mondja meg tehetek e róla? Most egyebet nem írhattam az urnak; közelről kapom ezeket az érzéseket, s nagy szerencsémnek tartom, hogy Váradon is van egy oly nemes barátom, a kinek kebelébe az ilyeneket kiönthetem. Éljen az ur boldogul s ne utálja meg készakarva szegény, de magának gazdag barátját, — Csokonait." • Egy levél Csokonaitól. Halász József uz egyik nagyváradi lapban Csokonai Vitéz Mihálynak egy 1804-ben kelt levelét közli, mely érdekes adalékul szolgál irója jellemzéséhez. Azon esemény után volt irva, midőn gróf Rhédey Lajosnak Bihar vármegye volt adminisztrátorának neje, Kácsándy Terézia elhunyván, ravatala fölött a „Lenni vagy nem lenni, kérdések kérdése" kezdetű költeményt Csokonai elszavalta, melyért a gróf a költőnek 100 forintot küldvén, a becsérzetében megsértett költő visszaküldötte. Csokonai Biharmegye egykori főorvosának, Sándorffy Józsefnek ezt irja: ,,Debreczen, 3.juni. 1804.— Tisztelt barátom! — Én most nem mehetek Váradra, de talán nem is megyek soha; — nem annyira azért, hogy nemo libenter recolit, qui lesit locum, — hanem csak hogy életemben sehol sem találtam kevesebb gyönyörűséget, mint ott. Esméri az ur Rousseaut, ítéljen utánna engemet. Ott a szívnek nincs rubrikája, a bagatelláknak azonban ezer van. — Mihelyt az Isten az én születésemet a maga jó tetszésével valósággá tette, mindjárt szivemre nyomta azt a stempelt, melyhez csak seculumokként szokott nyúlni, s azt a karakterizáló mondást ejtette rá: te szabad légy! — Nem kell nekem a politikai szabadság, nincs is szükségem reá; én egy persiai sophi, egy indostáni nábob, egy európai respublika, vagy akármi ország és fejedelem igazgatása alatt tudnék szabad lenni. — Nem kivánok egyebet, hanem hogy testemet ne bántsák, ne akadályozzanak annak szükséges megelégitésében. Lelkem kivül és felül áll az ő sférájokon, az egyedül az enyém. Szükségem annyi van, amennyit betölthetek, ha telik, szaporítom, ha nincs módom benne, kevesitem, eb ben! Ha szeretnek, ha becsülnek, ha tisztelnek, meg nem vetem, ha máskép csinálnak velem — kivált e plebecula, már az akár aranyos, akár szűrös, akkor Horacziussal: mea virtute me involvo, et beatam paupertatem sine doto quero. Ilyen érzésekkel tudok én barátom e kietlen Egyveleg. ** (Északsarkvidéki expediczió.) Payer Gyula főhadnagy a frankfurti földrajzi és statisztikai egylethez intézett levelében azt irja, hogy útját, melynek feladata egy nagyobbszerü expedicziónak útját előkészíteni, minden számításon felül álló siker koronázta. Egy terjedelmes, nyilt sarki tengerre akadt oly vidéken, melyet eddig teljesen hajózhatlannak tartottak, és melybe az orosz, svéd és német expedicziók hiába igyekeztek behatolni. E siker, mondja Payer, az egész sarki kérdésnek más fordulatot ad, és a sark elérhetése kérdésének új, sokat igérő alapot nyújt. Sikerének kulcsát abban véli találni, hogy majd minden eddigi expedíczió e tengervidékre igen korán ment és igen korán tért onnan vissza, mert a kedvező hajózási igény őszre esik. Azután azt is hibának tartja, hogy az expedícziók igen közel jártak Novaja-Semlä vagy Spitzberga partjaihoz, míg neki úgy tetszik, hogy a 40 és 42 hosszfok a legalkalmasabb hely a sark megközelitésére. Előrehaladását e tengeren nagy sajnálkozására az élelemhiány akadályozta. ** (A Darwinismus áldozata.) Anglia Carlisle városában egy, Howard nevü 34 éves ember a sajátságos körülmények között ölte magát okt. 19-én az Eden folyóba. A parton talált naplója szept. 24-től kezdődik s röviden ezeket tartalmazza: „Az élet, a mint van, nem egyéb minden jelentőséget nélkülöző szónál; várakozás egy más jobb élet után. Egy erős, eltökélt lelkületű ember képes kioltani ez életet, amidőn elégedetlenség szállja meg a földi dolgokkal. Ezért az öngyilkosok nem gyávák; a gyáva inkább mást öl meg, mint önmagát. Én kész volnék becsületes életet élni, de nem látok semmit, amiért méltónak találnám az életet. Letekintve e lágy vizekbe, úgy tetszik nekem, hogy ez a legkényelmesebb kivezető út e siralom völgyéből, mely minden jövő nélkül tárul elénk, míg a múltba tekintve, Darwin bebizonyította, hogy nem vagyunk egyebek naturalizált majmoknál. Bár soha ne születtem volna!" — Howard ezután végrendeletét írja meg, melyben óráját, gyűrűit, ruháit atyjának, egy fontnyi pénzét pedig annak hagyja, a ki őt kifogja. Midőn azonban a folyóhoz ment, hogy beugorjék, eme sorokat jegyezte meg naplójába: „A nálam levő egy fontot Allen nevü vén koldusnak ajándékoztam, ne vegyék el tőle !" ** (Egy gazdag különcz.) Néhány nap előtt Mayer Mátyás linzi háztulajdonos lakásán holtan találtatott. Egyedül lakott három emeletes házának első emeletén, s a ház többi része évek óta lakatlan vala; maga főzött s Ferencz nevü szolgáján kivül, ki csizmáit tisztitá, nem bocsátott senkit maga elé, sőt gyakran megesett, hogy szolgája előtt is — az egyetlen élőlény, kivel érintkezett — 4—5 napig zárva maradt szobája ajtaja. A mult hó 23-tól kezdve a ház kapuja s a Mayer lakosztályához vezető ajtó folytonosan zárva volt s a háztulajdonos nem volt látható. 27-én egy bizottmány jelent meg a házban, s Ferencz, a szolga az első emelet egyik ablakán keresztül ura lakosztályába hatolt, hol a szerencsétlent a földön fekve holtan találta. Valószínűleg gutaütés következtében halt meg s bukott le az ágyról. Nem kevésbbé valószinü az is, hogy a szerencsétlen a szeszesitalok mértékietlen élvezetének áldozata lett, mivel nagymennyiségű rum és fekete kávén kivül minden tiz napban egy akó bort fogyasztott el. A hátrahagyott tekintélyes vagyona, mely áll egy aranynyal telt doboz, közel 30,000 frt; értékben, egy terjedelmes zsák, tele koronás tallérokkal s számnélküli állampapírokból — 200,000 frtra becsültetik, mely nagyobb testvéreinek két árva gyermeke között osztatik fel. ** (Ragálygombák a rovarokban.) Hogy a pillangók, hernyók, darázsok, hangyák, pókok s több rovarok testéből néha apró 1/2—6 vonal hosszú penész szálcsák búvnak gyakran elő, azt Chinában, Új-Zeelandban, Mexikóban és az Antillákon már a 17-ik század óta, sőt az újabb időben nálunk is többször észlelték, és pedig nem kevés feltűnést okozott e tapasztalás, mivel e tüneményben az állati testnek növénnyé való átalakulását vélték látni eleinte, és ép innen eredt az ilyenekre a „növény rovarok" elnevezés, amelyeken a chinai gyógyászatban különös gyógyerejűeknek tekintettek. Azonban Tulasve, Bail, Hartig és de Bary vizsgálódásaiból kitűnt, hogy ezek tulajdonkép csak az állat organismusába jutott apró penészgombából származnak, amelyek azután azok belsejében jól tenyészvén, magszálaikat az állat testfelszínére is kitolják, ahol azok számtalan apró magvacskákat, u. n. spórákat képezve, ezek ismét más rovarok belsejébe jutnak az eledellel, és így ragályképen pusztítják azokat annyira, hogy például a fenyő-gyaponczok 50 —80%-ja ezeknek esik áldozatul. — Egy idő óta ilyenek juttatták tönkre egész tartományok selymer-tenyészetét, melyeken t. i. Botrytis bassiana nevű a penészgomba szokott így pusztítani. Hasonlólagegy másik gombafaj, az Empusa musci idézi elő a legyeknek ősszel tapasztalható tömeges elhullását, midőn t. i. felpuffadt fehér testtel oda tapadva találhatók a falakon s bútorokon mindenütt. A vetésekben gyakran nagy károkat okozott rovaroknak hirteleni kiveszése is a vizsgálatok szerint többnyire e parányi ellenségeiknek köszönhető, a midőn azok tápnedvében a gombák tenyészetétől apró kristálykák, és más gömbalakú testecskék képződnek, és az állat maga egészen megfeketedni látszik. E parányi organismusok tehát mintegy az élet és halál kapui, melyek gátat vetnek annak, hogy ez alattomos teremtések, melyek mint némely rovarok, oly helyeken lappangva töltik egész életöket, hol sem az ember koszuló keze, sem a reájok áhítozó állattársaik el nem érhetik őket — túl nagy számmal ne jelenhessenek meg az élet piaczán. (T. K.) ** (Nagy meteorkövek.) Koppenhágából okt. 21-ről irják: Néhány nap előtt egy svéd hajóraj vetett horgonyt kikötőnkben, mely a dán kormány megbízásából Grönlandba küldetett lebkövek (meteorkő) keresése végett s csakugyan sikerült is hármat találni, amiket magával hozott. Ezek egyike 500, a másik 200, a harmadik 100 mázsa súlyu. A két első óriási vastömeget a svéd kormány tarta meg, a harmadik pedig a koppenhágai muzeumba helyeztetett el. Az eddig ismert legnagyobb meteorkő a „Brittish Muzeum"-ban volt. Ez 80 mázsa súlyt nyom s Ausztráliában találtatott. Egy meteorkő van a párisi természettörténeti muzeumban, mely Mexikóban az ismert expediczió után találtatott, s 20 mázsa sulyu. A new-yorki nemzeti muzeumban szintén van egy meteorkő, melyet Texasban a vörös folyó mellett találtak, s szintén 20 mázsát nyom. ** (London népessége.) E világvárosnak a legújabb népszámlálás szerint több mint három millió, vagyis: 3.254.904 lakosa van. Tíz év óta London lakossága 447,815 emberrel szaporodott. Parasztház Szibériában.