Vasárnapi Ujság – 1876
1876-08-06 / 32. szám - Székács József 32. szám / Arczképek, Hazaiak - Pelagics archimandrita 32. szám / Arczképek, Külföldiek - Székács József (arczkép) -á-r- 497. oldal / Élet- és jellemrajzok - Basi-bozukok 32. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Boszniai menekült dalmát pandurok közt 32. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Szokol vár Szerbiában 32. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek - Zvornik vár a Drina mentén 32. szám / Táj- és utiképek, Külföldiek
Előfizetési föltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG . POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: / ' : évre .. 12 frt félévre.. Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG: / egész évre., i félévre .. .. ' 8 frt Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : /ITM éTe 4 « i 1 félévre 3 6 frt 32. szám. —1876. Budapest, augusztus 6. XXIII. évfolyam, SZÉKÁCS JÓZSEF. (1809—1876.) ITt is egy név, ott is egy név, hányat elvisz minden egy év! Így sóhajtunk fel önkénytelenül, midőn a szomorú hirt vesszük, hogy irodalmunk régi érdemes veteránjainak száma ismét kevesebb egygyel, — Székács Józseffel. Jóval több, mint negyven éves írói pálya s társadalmi érdemek emlékei vannak e névhez kötve, melyet hit, köztisztelet és szeretet sugárzott körül, s ősz fürjeivel és mosolygó arczával a hol megjelent, senkinek sem jutott eszébe, halálát várni annak, a kitől ujabb munkákat vártunk még és pedig egészen a régi erőben s tapasztalás és izlés által finomult formákban, évről évre érettebb gyümölcseit a gondolkodásnak és nemes érzéseknek. Csak nemrég is, ismételve ott láttuk őt a Kisfaludy-társaság felolvasó asztalánál, derült homlokkal, mint a napsütötte havas bérez, ékesen szóló ajakkal, mely gyakran elragadott s nem egyszer elbájolt, vidám kedélylyel, mely mint a nyájas szeptemberi nap hoszszu és meleg őszt igért. Hetek óta halljuk már súlyos betegsége aggasztó hirét, de nem szüntünk remélem felgyógyulását, s vártuk, hogy kezéből veszszük még a teljes Horácziust, e mosolygó bölcset, kinek erkölcsei és hangja oly jól illettek hozzá. De reményeink ezúttal megcsaltak, s ma a szomorú kötelesség jutott részünkbe, összeszedni pályája elszórt emlékeit, hogy azokból az ember képét, a maga egész épségében s teljes kerekségében összeállítani megkisértsük. Mert ritka élet dicsekhetik oly összhanggal, mint az övé. Székács József 1809-ben, február 2-án született Orosházán, hol atyja jó módú és tisztes iparos volt, de akit számos gyermekkel áldott meg a gondviselés.. A becsületes timármesternek nem igen volt kilátása arra, hogy fiait tanittathassa, még felsőbb iskolákban is, s a kis Jóskát, hogy a helybeli elemi iskolákat végezte, a maga becsületes mesterségére akarta fogni. De Szigeti János, a ki az orosházi vegyes, ajkú evang. gyülekezetnek magyar ajkú papja volt, a fiúban oly szellemi elevenséget és szorgalmat fedezett föl, hogy rábeszélte atyját: tanittassa tovább a gyermeket. Elküldötte tehát a mezőberényi kis gymnáziumba, ahol Benka Ádám volt a tanár s ez a csakugyan évről évre szebb reményekre jogositó fiút csakhamar bevezette nemcsak a latin nyelv elemeinek ismeretébe, hanem a klasszikusok értésébe és szeretetébe is. Nem korán kezdvén az iskolákat, már 18 éves volt, mikor a philosophiára mehetett Sopronba ; de e késedelem inkább javára, mint kárára volt, mert elméje fejlettebb, kedélye tisztultabb s jelleme állapodottabb volt, mint mai napság a legtöbbeké, kik az iskolai pálya hasonló fokán (még éretlenül) állanak. Székács ekkor már nemcsak a római klasszikusokat folyvást olvasta, hanem a görög nyelvben is szép előmenetelt tett az iskolában, amit később, magánszorgalom utján annyira vitt, hogy hellenistáink egyik legkitűnőbbje válik belőle. De hasonló kedvét lelte az akkor már legújabb, klasszikus korszakába lépett magyar költészetben is, mely már Berzsenyit és Köleseit, a két Kisfaludyt és Vörösmartyt nevezhette első rangú csillagainak. Esetleg Berzsenyi volt az első magyar költő, akit Székács olvasott, és a formáiban Horáczius, de szellemében egészen magyar ódaköltő mind a két irányban nagy és mély benyomást tett lelkére s ízlésére. SZÉKÁCS JÓZSEF.