Vasárnapi Ujság – 1876
1876-02-06 / 6. szám - Deák Ferencz 6. szám / Arczképek, Hazaiak - A gyász napján 81. oldal / Elmélkedések; Értekezések; fejtegetések - A kehidai ház 6. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Deák Ferencz szülőháza Söjtörön 6. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Deák lakása Puszta-SzentLászlón 6. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Puszta-Szent-László 6. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak
TJ,,,/; , , • FM Í L 1 VASÁRNAPI ÚJSÁG és ... / egész évre .. Előfizetési feltételek: POLITIKAI ÚJDONSÁGOK EGYÜTT: \ «1*» Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG: / \ félévre .. .. . 8 frt I Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK : ( egész évre . 4 « 1 \ félévre .. .. 6. szám. —1876. Budapest, február 6. XXIII. évfolyam. A GYÁSZ NAPJA M. EGHALT. El is temettük. A nemes sziv a földé, a nagy lélek az örökkévalóságé! — Mi maradt hát nekünk? — Egy üres hely ott a képviselőházban, egy üres hely a társadalmi életben. Ki tudná betölteni ! Egy üres hely a vezéri polczon. Akárki foglalja el, nem lesz az ő helye betöltve! Deákhoz képest mindenki második e hazában. Megsirattuk. Önzésből. — „Ámde hol van igazi bánat, a mely nem önös! Ki nem veszite semmit a halottban! Képmutatóan sir, vagy közönyös." Megtiszteltük végtisztességében. A kegyelet minden adóját megadta neki a trón és a nemzet. Nagy szivét a királyné koszorúja tette ünnepeltté. A trón és a korona megvallotta veszteségét ravatalánál. Érezni fogja azt még sokáig. A magyar királyi szék oszlopának első támaszát vesztette. Mi elvesztettük „a vén embert", a tanácsadót, a bölcseséget. Van-e olyan bánat, mint a mi bánatunk!? „Nincsen példa, nincsen hasonlat, nincsen vigasztalás!" Sírjunk a prófétákkal. A halál sokat pusztít. Az élet keveset teremt. A nagyok és erősek egymás után hullanak. „Halnak, halnak, Egyre halnak, Szine, lángja a magyarnak. Itt is egy név, Ott is egy név. Hányat elvisz minden egy év." Jaj nekünk, ha végkép meghaltak nagyjaink! Jaj nekünk, ha elfeledkezünk róluk, mint a halottról, ki az élőknek szivéből kiment! A gondviselés nem pazar a nagyokban. A legnagyobbakat csak századok adják a számos milliókból álló nemzeteknek is. Érdemünknek tulajdonitsuk-e, hogy a mi maroknyi nemzetünk nem szegény a legnagyobbakban sem? Méltók voltunk-e, méltók leszünk-e rájok? Ki a félholt tetembe életet lövelt és hitet támasztott a tespedő közöny, vagy a kétségbeesett lemondás utján járókban; ki a lelkesedés tűzlángjával a világ figyelmét ránk irányzó tettekre lobbantá e népet; ki az elszakadt multat és jövendőt a türelem hűségével, az igazság nagylelkűségével ismét egybekapcsolta: három ily alak egy században csak a gondviselés különös kegyelméből adatik egy népnek. A legnagyobb veszteségben is felemel a tudat, hogy ezt érezzük. Nem elég-e ez örökségnek Deák után is, hogy ő a mienk volt? Hányszor fog még Magyarország áldást meríteni az ő szelleméből! Ha jár a földön feddhetetlenség , Deák az volt. Ha van emberben következetesség, Deákban feltalálhatod. Ha az igazság emberben nem túlságos tökély: Deák igazságos volt — igénytelenséggel. „Így vegyültek az elemek benne, hogy fölkelhető a természet s világnak mondható: Ez férfi volt." Minő eszmény! Az egyensúlyban levő szivnek és észnek, DEÁK FERENCZ.