Vasárnapi Ujság – 1876
1876-12-31 / 53. szám - Illyés Bálint. Szabadsághős felett 847. oldal / Költemények
43. SZÁM. 1876. XXHI. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 847 békekötés éle a mi államunk testébe is belevág. Menjünk tehát, mint ezelőtt száz évvel, birodalmat felosztani s jutassuk Törökországot Lengyelország sorsára. Lengyelország fennmaradása is gát lett volna Oroszország útjában; tehát föl kellett osztani. Épen ugy vagyunk ma Törökországgal! A történelem az élet mestere. Fogadjuk el intését, dolgozzunk ismét a magunk kárára és Oroszország javára. Engedjünk Oroszországnak olyan hódítást, amely őt erősiti, kereskedelmét gyarapitja s pénzét és jövedelmeit emeli; mi pedig ellensúly gyanánt kárpótoljuk magunkat olyan megszállással, melyre ráfizetünk, s amely nekünk csak gyűlöletet, Oroszországnak pedig barátságot szerez a megszállott területen. Osztozkodjunk! Adjunk Németországnak mivelt németeket Szilézia tájáról s foglaljunk Herczegovinát, és Boszniát, mert onnét kapunk miskároló honfitársakat és barátságos aszalt fügét — vagyis akarom mondani — aszalt szilvát. Végezzünk mindezekről Bécsben ! Meg ne hallgassuk, mit akarnak más felé. A báltéri palotát nem lehet úgy kiszellőztetni, hogy ez a régi légkör teljesen kitisztuljon belőle. A ragályos betegségeket pedig a légkör terjeszti. De a pardon! Most jut eszembe, hogy a diplomaták, mióta Vilmos császár istennek tulajdonította a német hadak diadalát, s az államférfiak, mióta Tisza Kálmán isten kegyelmétől várja a főrendek előtt a mi pénzügyi kibontakozásunkat, a magasabb hatalmakat is számba veszik. Igaz! A tervezgetésekbe onnét felülről is beleszólnak és — (oli közmondások! hányszor elmondjátok ti az igazságot, mikor hegedűszóban kell beszélni!) „Sokat elrontanak az égben Abból a mit elvégeznek Bécsben ! * Oh szent Szilveszter! fordulunk immár te hozzád is. Megérdemled a figyelmet tőlünk. Sok rosz esztendejét eltemetted a magyarnak; sok gondját bele fojtottad a mult és a jó bor tengerébe. Tudom, hogy ezt az idén is megteszed s meg is teheted, mert ugyan van-e nép, a mely ugy tiszteljen téged,mint a magyar nép? Ünnepet ül nevednapján, bévedd estet rendez s ételes italáldozatokat hoz a te tiszteletedre. Saját nevenapját, vagy a disznótort nem üli meg nagyobb ünnepélyességgel, mint a te nevednapját,melyet végig viraszt, s melyet azzal szeret megbecsülni, hogy akkor hegyen-völgyön lakodalom legyen s — mint a kálomista böjtkor — csak az böjtöljön, a kinek épen nincs mit enni! Oh szent Szilveszter! Te két határszélre telepedtél: vajon nem látsz-e kétfelé is, mint János, a pogányok istene? Lásd, mi szegény földi halandók mindig előre nézünk s mégis mindig csak hátra látunk. Hiába nyitjuk ki szemeinket , ezek kevéssel érnek többet, mint a cseh üveggyárakban készült kristályszemek. Nem látunk a jövendőből épen semmit, s csak a múltra emlékezünk. Vajon látsz-e te valamit a másnapból, vagy a más évből? Lesz-e csakugyan háború? nem lesz-e döghalál? lesz-e bő termés? terem-e sok gyümölcs és jó bor? lesz-e kelete mindennek? stb. stb. Mind fontos kérdések ezek, vagy Péternek vagy Pálnak ezek hozzák az áldást, ezek teszik boldoggá vagy boldogtalanná a népeket. Ezekben látogatja a földet a jó isten, ki áld, vagy ver, de talán el nem hagy minket egészen. Irodalom és művészet. — Illyés Bálint költeményei csinos kiállításban már megjelentek Budapesten a Franklin-társulatnál, s a szép nyomású kötet mintegy 15 ívre terjed, ára fűzve 1 frt 60 kr. A szerző barátainak van ajánlva. Maga Illyés Bálint hiven jellemezte kötetét .felhívásában, mert e gyűjtemény valóban ugy van összeállítva, a mint ígérve volt; ifjusági és szerelmi dalok mellett komolyabb és férfiasabb hazafiúi költemények, s lyrai versek mellett kisebb elbeszélő művek követik egymást, s több darabon észrevehető, hogy a szerző, korához illő műgonddal tartott még egyszer szemlét művein, mielőtt kötetben és így maradandóbban bocsátotta az olvasó közönség kezére. Lyrai verseiben a szabadsági eszmék, emlékek és mozgalmak : egy szóval a nemzet politikai és szellemi szabadsága sokszor előfordulnak, s még az elbeszélő költemények egy része („Zrinyi Boldizsár", ,,Bánk bán", „Mikes keserve", „Ötödik László", ,,A száműzött neje" stb) is olyan tárgyakat vesz fel, melyek a zsarnokság ellen és a szabadsági mozgalmak mellett keltik fel az olvasó hangulatát és érzelmeit. Szorosabb értelemben vett szerelmi költeményei jóformán csak azok a népdal formában irt csinos kis dalok, melyek egyszerűen „Dal" czim alatt vannak a többi költemények között, mintegy fűszerezőül, beosztva. „Kölcsey emlékezete", de kivált „Csokonai emlékezete" kiválóbb ünnepi ódáink közé tartoznak, s a költő pathetikus érzelmeit és emelkedett gondolkozását mutatják ; érzelmei melegségére pedig csak a „Barátim viszontlátásakor" (1871.) cziműt idézzük, melyet a magyar barátságos ünnepek e téli napjaiban szívesen közöltünk volna mutatványul, ha már lapunkban korábban meg nem jelent volna. Egyátalán úgy voltunk a mutatványvers választásával, hogy amiben meg akartunk állapodni, annak nagy része épen lapunkban jelent meg, mígnem az itt következőről meggyőződtünk, hogy ezt most mutatjuk be lapunkban először a mi olvasó közönségünknek. Szabadsághős felett. Koszorút a hősnek sirhalmára, Tűzzetek rá babérkoszorút! — Hajh, nehéz a vérjelölte pálya, Hajh, nehéz a vérjelölte út! S erre vitte keble lö szerelme, A nagy eszme, mely szivében élt, Hadd legyen most sírja megjelelve: Tűzzetek rá, — tűzzetek babért! ... Sok sivár szív teng a haza földén, S nyugszik békén, hűvös árny alatt, Sok van, a ki kincsszekrényét töltvén, Nézi hol van a kövér falat... Tenni, hatni nincsen gondolatja, Nincs szivében szentebb érzemény: S utja végig rózsákkal kirakva, S büszke fővel futja könnyedén. Hajh, a hősnek nincs nyugalma, kénye ; Nincs családi tűzhely és fedél; Lelke nem sóvárog kincsre, fényre, Nem vakítja kába szenvedély... A szabadság égi szent sugára Él sűvében olthatatlanul; Ez vezérli élet és halálra, Vérmezőkön, fénylő csillagul! És jutalma ? — Oh ne kérdd! —jutalma, Hogyha tán a szent ügy elbukott: Gunykaczajból futni gunykaczajba, És viselni a koldusbotot. ... Ali, a vadnak van barlangja, odva, S enyhe fészket lel az orvmadár: De a hős a nagyvilágba dobva, Mint kiverteb, — szédelegve jár ! S mégis, mégis, bármi drága áron. El nem adná lelke kincseit. Büszkesége nem a czifra járom, Mely csak szolgalelket boldogít; Büszkesége: csonka, béna tagja, S a hazáért lángoló kebel. .. önmagát azért meg nem tagadja, Bárha máglyalángon hamvad el. Ez a hős... a honszabadság őre! ... Oh hajolj meg emléke előtt! — Érted ment ő száz csatán előre, Hogy kiküzdje a dicső jövőt... S vére, — oh ne félj! — nem folyt hiába; Bár kezén a szent ügy elesett... Bevegyült az a földnek porába , Hogy eszmével lenne terhesebb. Oh e vércsepp zálog a jövőre ! — El ne csüggedj sors-üldözte nép! — Felsüt a nap a Kárpát-tetőre, S a nagy eszme ki fog kelni még; — Felnövekszik, — s hoz lombot, virágot: A szabadság élőfája majd . .. Oh legyen hát mindörökre áldott, A ki érte küzde, érte halt! ... Koszorút a hősnek sírhalmára, Tűzzetek rá babérkoszorút! Hajh, nehéz a vérjelölte pálya, Hajh, nehéz a vérjelölte út! Hadd pihenjen rózsaágyon alva, Ki tövisen bujdosott, mig élt; Ekesüljön föl rideg sírhalma .. . ... Tűzzetek rá . .. tűzzetek babért!! — Párisban megjelent magyar könyvekre hívjuk fel a szülők és nevelők figyelmét, mert De Gerandons szül. Teleki Emma grófnő ifjúsági olvasókönyveinek elterjedését kívánatosnak tartjuk. A lelkes magyar grófnő a forradalom utáni száműzetés idejében saját gyermekei számára készítette e könyveket, hogy a sok németből fordított s idegen szellemű gyermekolvasmány helyett jó magyar olvasmánynyal táplálja gyermekeinek szivét, elméjét s egész szellemét. Az első gyermekkönyve 1851-ben jelent meg hét-nyolcz éves gyermekek számára, kis rövid elbeszélésekkel és mulatságos színdarabokkal a gyermekek világából. A második könyv már kilencz-tiz éveseknek való, a harmadik pedig tizenegy-tizenkét éveseknek készült, s mind a háromPárisban jelent meg: franczia szedők szedték s franczia nyomda állította ki magyar nyelven. E könyveket akkor csak a száműzött magyar családok gyermekei olvasták s magyar hazafiakká képződtek tartalma által. E könyvek sorába tartozik még „Róma leírása" utazás alakjában tizenkét-tizenhárom éves ifjak és leánykák számára, melynek tartalma úgyszólván az egész művészettörténetét magában foglalja. „Az 1876. világtárlat leírása" czim alatt pedig a természettudományok, az ipar és mivelődés története van előadva. Mind e munkákat anyai gondos szeretet íratta gyermekei számára a derék grófnővel, s ajánlásukra csak annyit mondunk, hogy egy ily édesanya bizonnyal jól tudta, mit válasszon ki gyermekeinek szellemi táplálékul, s amit ő kiválasztott saját gyermekeinek , azt a többi szülők és nevelők is bátran oda adhatják gyermekeik kezeibe. Az illustrácziókat e könyvekhez, melyeknek megmaradt példányait a grófnő 1872-ben haza hozta, párisi jeles rajzolók és metszők készítették s ahhoz képest, a mennyibe az áldozatkész anyának kerültek, nagyon olcsó áron kaphatók Budapesten, a De Gerando család lakásán (aldunasor 32. szám 1. emelet 6. ajtó.) — Magyar mű franczia nyelven. Ribáry Ferencznek a tud. akadémia kiadásában megjelent s a bask nyelvről szóló értekezését Vinsan Julien francziára fordította. Az előszóban Vinsan elmondja, hogy őt, mint született baskot, nagyon érdekelte e mű, s hogy megismerhesse, megtanult magyarul, és meggyőződött, hogy nemcsak derék mű, hanem a bask igék bonyolult szerkezetét minden eddigi írók közt legjobban megállapította. Ismerteti egyszersmind akadémiánk több kiadványát. — Új dráma. Jókai drámát irt a „Szép Mikhál" czimű regényéből. A színművet a nemzeti színház drámabiráló bizottsága már elfogadta. Megemlítjük itt, hogy Jókai ismét ír egy uj regényt az „Életképek" czimű szépirodalmi napilapja számára „Ne nyúlj hozzám !" czim alatt, melynek közlését az „Életképek" újévkor fogja megkezdeni. — Hírlapirodalom. E rovatunkban már több uj lapot említettünk, melyek az új évvel készülnek megindulni. Mai számunkhoz mellékelve is kapnak olvasóink mutatványszámot egy új szaklapból, melyet dr. Dárday Sándor szerkeszt, a „Jogtudományi Közlöny" ismert szerkesztője. A „Közigazgatási Lapok" jogosultsága, sőt szüksége a napirenden levő közigazgatási szervezkedések mellett el nem tagadható, tudja ezt minden szolgabíró, minden jegyző s minden tisztviselő, aki a közigazgatással foglalkozik. Meg fogja találni a maga közönségét; mi elégnek tartjuk egyszerűen fölhívni rá az illetők figyelmét. — Az új szaklapok közül meg kell még említenünk a hazai véderő érdekeinek képviselésére alakuló „Katonai Lapok" czimü heti közlönyt, melyet Takácsy József szerkeszt, s ára egész évre ő írt. Egészen más irányt képvisel a Grubiczy Géza által megindítandó havi szakközlöny, mely „Gallus" czim alatt a baromfitenyésztés és nyulászat köréből veszi közleményeit; mutatványszáma változatos tartalommal jelent meg, s ára egész évre 3 frt. — A méhészek számára is indul egy uj közlöny, melyet