Vasárnapi Ujság – 1877
1877-06-10 / 23. szám - Petőfi kéziratai 363. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak
364 VASÁRNAPI ÚJSÁG. csosné, Paulayné asszony a férje fölött uralkodó asszony s Molnárné asszony és Helvey Laura k. a. a két leány szerepében mind kedvvel, vidáman játszottak s egész este derült hangulatban tárták a meleg daczára is elég szép számú közönséget. Az operánál e héten egy uj dalmű kerül szinre, mely a nyári hőség daczára is bizonnyal fog közönséget vonzani. Ez Massénak „Pál és Virginia" czimü három felvonásos dalműve, melyhez Bernandin de Saint Pierre hasonczimü világhírű idylljéből Barbier és Carré irtak verses szöveget. A darab minden felvonása két tableaura oszlik, mely gyönyörű díszleteivel (ültetvényes telep, sziklabarlang, pálmaliget, kilátással a tengerre, hajótörés a tengerparton) összehangzó keretet képez a kevés drámai elemmel bíró, de sok költészettel írott darabhoz, melynek zenéjét a színpadi zeneirodalom terén a francziák a legsikerültebbnek tartják a háború óta. A dalművet szombatra tűzték ki előadásra. Donadio Bianka kisaszonnyal Virginia, és Pauli úrral Pál szerepében. új népszínművet mutattak be a népszínházban jun. 2-án. Czime ,,A vöröshajú", szerzője Lukácsy Sándor, a színház rendezője, kitől vidéki színpadokon több darabot is játszanak. „A vöröshajú" nem valami tartalmas, vagy érdekesen szőtt meséjű darab, de mert van benne élénkség, több alakja mozgékony, párbeszédeiből nem hiányzik a népiesség jóizü zamatja, és mert szép dalok vannak bőven belé szőve és azok egy része Soldosnénak jut, az előadás pedig minden részében igen jó volt: az egész darab mulattatta a közönséget, és a szerzőt a főbb szereplőkkel együtt minden felvonás után kitapsolták. A „vöröshajú" (Soldosné) egy szegény leány, olyanforma mint a „tücsök". Vidám, jókedvű, egyenes szivű lány, kinek azonban sok baja van hajának szine miatt, mert mindegyre szemére vetik, hogy „vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó." De ezt Szilaj Kata (igy hívják) megczáfolja, s kedvese anyját meggyőzi, hogy méltán elfogadhatja menyének. A darab meséje különben két testvérfiú szerelméből szövődik. Az egyik fiú, Ferke szereti a vörös hajút, ki ellen az anyának az a gyönge ellenvetése van, hogy vörös. A másik, az idősb fiu András pedig régi szerelmi bút hordoz szívébe. Még 16 év előtt jegyben járt egy Ágnes nevű lánnyal, de azt féltékenységéből ott hagyta, s beállt katonának. Ágnesnek nemsokára egy lánya született. Teljesen indokolatlan, hogy mikor András visszatér a katonaságból, s engeszteli Ágnest, mert nem akar ez hozzá menni nőül, mikor még mindig szereti, s ezt gyermeke érdeke és saját tisztessége is így kívánná. Végre azonban a „vörös hajú" összehozza őket. A darab legmulatságosabb alakja egy falusi dudás legény, kit Eöry jókedvvel és hatással személyesített. Természetesen Soldosné volt az előadás kegyencze, mert e kitűnő művésznő mindig és mindenben tetszik. Tamási, Tihanyi, Együd, Szabó Karola, Pártényiné, Lukácsyné játszották a nagyobb szerepeket a közönség elismerése mellett. A dalok közt igen tetszett a „Nem szól a tilinkóm, elhasadt" kezdetű, melynek dallamát állítólag Petőfi neje szerzette. A budai színkörben Gerőfi társasága középszerű pártfogás közt folytatja az előadásokat, s igyekezik változatos játékrenddel és egybevágó előadásokkal érdemelni meg nagyobb pártfogást. A közelebbi napokban egy alkalmi darabot is adott ,,A szofták Budapesten" czim alatt, melyet Ősz Ferencz (álnév) irt. Mint az alkalmi daraboknak rendesen, ennek sincs értéke, s a mulattató sem sok benne. A nem rég mult eseményekre való vonatkozás miatt azonban jobban megtöltötte a második előadásnál is a színkört, mint a mennyi közönség szokott ott lenni rendesen. Rauscher K., a mintarajztanoda tanára erőteljesen metszett. A másik az olasz iskolából Boraffio-tól Madonna a gyermek Jézussal, az Eszterházy-képtár egyik becses műve, Büchel metszésében. Értékes lap a Rubens arczképe is, a nagy művész saját festménye után, metszette Lindner. Az ötödik kép Kaulbach szép illusztrácziója Martin metszésében Schiller „Teli Vilmosához", az a jelenet, mikor a Geszler emberei által üldözött rimánkodik, hogy szállítsák át a háborgó tavon. A képen feltüntetett jeleneten Teli épen akkor érkezik a háttérből levezető lejtőn. Ez értékes műlapok sokszorosan felülmúlják ez évi tagdijat (10 frt) s kereskedések utján nem kaphatók. 22. SZÁM, 1877. xxiv. ÉVFOLYAM. Az orsz. képzőművészeti társulat az idén is díszes albumlapokat adott tagjai számára, öt darab olyan rézmetszetü és rézkarczolatu képet, mely akármely metszvénygyüjteményben méltó helyet foglalhat, s bármely elegáns szalonnak ízléses fali disze lehet. Az öt lap közül legnagyobb a ,,Zrínyi kirohanása Szigetvárból." Eredetije is, melyet Kraft Péter festett, a nemz. muzeum képtárának legnagyobb darabja volt egy másik társával, mely II. József koronáztatását ábrázolja. Többé azonban nincs a múzeumban, hanem a Ludoviceum nagy termében. Kiváló műbecse nem volt a festménynek, s nem valami nagyon kínálta egyéb, mint hazai tárgya, hogy a képzőművészeti társulat metszvényben is terjeszsze. Mint metszet azonban (Stöber Ferencz metszette) szerencsésen sikerült, mert tiszta s az eredeti nem valami ékes színezése sem tárul föl narancssárga tömegeivel. Országos képtárunk művei közül kettőt mutatnak be ezúttal ismét az albumlapok. Egyik a hollandi iskola műve Metzutól ,,A hódolat" (térdeplő férfi egy nő előtt), melyet közintézetek, egyletek. A magyar tud. akadémia junius 4-dikén tartott ülésén Pulszky Ferencz ismertette a szultán által visszaajándékozott Corvinákat. Mátyás király könyvtáráról szólva, megjegyzi, hogy annak szebb darabjait a király halála után már elkapdosták és a törökök csak egy részét vitték el. Pulszky ama sikertelen kísérletek megemlítése után, melyeket Pázmány Péter, Bethlen Gábor és Rákóczi György a Corvinák visszaszerzése iránt a portánál tettek, áttért ezek ujabb történetére. A Koppe-Altiban őriztették, hol a próféták ereklyéit tartják, s hová csak igazhivők mehetnek. Hosszú időn keresztül nem látta senki, s a mi hir a törökországi kódexekről eljutott nyugatra, mindenki azt hitte, hogy a byzanczi császárok könyvtárának töredékeiről szól. A nagykövetek hiában törekedtek, hogy biztos értesülést nyerhessenek. Mindössze néhány kódexet mutattak meg nekik. Végre egy szultáni rendelet, előleges bejelentés mellett megengedte Mátyás király könyveinek megtekintését. 1862-ben e czél vezette három tudósunkat: Ipolyi Arnoldot, Henszlmann Imrét és Kubinyi Ferenczet a török fővárosba. Prokesch-Osten közbenjárása folytán meg is láthatták a konstantinápolyi könyvtárban őrzött kódexek egy részét, fölismerték ezeket Corvináknak és jegyzéket készítettek róluk. Henszlmann, ki 1864-ben tett jelentést sztambuli kutatásairól, Dethier, Kubinyi és Mortman jegyzetei alapján 75 Corvin-kódexet sorolt fel. Ezek közül négyet Abdul-Aziz szultán 1869-ben a király ő felségének ajándékozott suezi utja alkalmával, ki azokat a magyar nemzeti múzeumnak ajánlotta fel. Az idén végre meghozta Tahir bej az ismeretes, már több ízben elősorolt 35 Corvinát. Az egyes kódexek rövid ismertetése közben előadta Pulszky, hogy azon 23 kódex, melyet Dethier Konstantinápolyban Mátyás könyvtárából valónak állított, már mind itt van, de a Kubinyi által látott 17-ből még 8 hiányzik. A szultán által küldött könyvek között pedig van négy, melynek létezéséről nem tudtak eddig. Az összes jegyzékben fölemlítettek közül mintegy 34 maradt Sztambulban, nagyobbára görög írók munkái. Végül két kérdésre felelt még Pulszky. Az egyikre, — arra t. i., hogy a visszakerült könyvek mind Corvinák-e, mit mostanában többen kétségbe vontak, határozott igennel. Nincs nyoma, hogy a törökök másunnan is vittek volna el könyveket, mint Budáról; a bizanczi kódexek valószínűleg elégtek. A másik kérdés az, hogy az eddig ismert kódexeiken kívül lehet-e remény még több Corvin-kézirat felfedezésére Konstantinápolyban ? Keressük Janus Pannonius magyar grammatikáját, Nicolaus de Mirabilibus (Csoda Miklós) De machinis bellicis-ét; van-e remény rá, hogy megleljük valaha ? Bizony nagyon halavány. De mégis szükséges lenne, — indítványozta előadását befejezve Pulszky, — ha az akadémia, birodalmunk konstantinápolyi nagykövete utján, megkéretné a török kormányt az Eszki-Szerail könyvtára teljes jegyzékének elküldésére. Az akadémia éljenzéssel fogadta ez értekezést, s a jelenlevő Trefort miniszter azonnal kijelentette, hogy a minisztérium a legnagyobb készséggel meg fogja tenni ez irányban a szükséges lépéseket. Ezután Deák Farkas tartott értekezést a „nagy" Csáky Istvánról, ki Erdélynek a 16-ik századbeli eseményeiből ismeretes. A földtani társulat jan. 6-iki ülésén dr. Szabó József értekezett a Heves megyében Szarvaskő falunál található „Wehrlit" nevü kőzetről, melyet Wehrle selmeczi tanár után neveznek igy, ki azt először vizsgálta meg vegyileg. Egy pár szakszerű értekezés után következett Zsigmondy Vilmos nagyérdekű jelentése a budapesti városligeti ártézi kútról, melyből itt értesült először a közönség, hogy az ártézi kút fúrása sikerült. Zsigmondy a társaságnak ezelőtt 11 évvel tartott ülésén pendítette meg először a tervet, hogy a városligeti tó mellékén ártézi kút fúrassék. Zsigmondy utalt mindenekelőtt arra, hogy a városligetben meleg vizet gyanított, gondolván, hogy az ottani réteg a margitszigetinek folytatása csupán, de a nyolcz évi munka alatt meg kellett győződnie, hogy e réteg a Duna alatt mélyen lehajlik, s a városligetnél nem találhatói meg. Idővel azonban a kifúrt iszap hőfokának emelkedése mégis sikerrel biztatta, s csakugyan az ernyedetlen fúrás következménye az jön, hogy jan. 4-ike óta az artézi kút már nem kérdés, hanem tény. A történelmi társulat június 7-iki ülésén Hegedűs K. Lajos tartott emlékbeszédet a nemrég elhunyt Szalay Ágoston fölött, melegen szólva a művelt és tevékeny férfiú működéséről. Az emlékbeszéd után Károlyi Árpádnak „A magyar huszárok a smarkadi táborban" czímű értekezését olvasta föl Szilágyi Sándor. Az értekező egykorú följegyzések után szól a huszárokról, kik V. Károly császár hadseregének legjobb részét képezték, s kik az adolfi és mühlbergi ütközetekben tüntették ki magukat és igen félelmesek lettek az ellenségre. Parancsnokuk Nyáry ezredes volt. A huszárok a hadjárat alatt itt-ott zsákmányoltak is, ugy hogy Istvánffy történetíró följegyzé, mikép sok szegény legény gazdagon tért haza e háborúból. — Végül az ülés folyó ügyeket tárgyalt. Fölemlítjük ezek közül, hogy Pest-Kis-Kunmegye, Győr városa, Csikmegye, Bihar megye, Szabadka városa 100—100 frttal a társulat alapitó tagjai közé léptek. Évdijas tag jelentkezett 25. Kollmann müncheni tanár tiszteletbeli taggá választatott. Az ülés végén Salamon Ferencz indítványt tett, hogy a társulat pozsonyi kirándulása alkalmából, mely augusztusban lesz, a környéken levő csatatereket hadmérnöki szempontból össze kellene hasonlítani az ott vívott csatákról fönmaradt leírásokkal. Az indítvány helyesléssel találkozott, s bővebb megvitatása a legközelebbi havi ülésre tüzetett ki. Gr. Eszterházy Kálmánnak az erdélyi múzeumegylet elnökévé és dr. Mosel Károlynak ugyanezen egylet alelnökévé lett megválasztását a király megerősítette. A marosvásárhelyi „Kemény Zsigmond-társaság" f. hó 3-án tartá alakuló közgyűlését. Elnökké dr. Apor Károly, a társulat úttörő ideiglenes elnökét választották meg; alelnökké dr. Knöpfler Vilmost, titkárnak Tolnai Lajost, segédtitkárnak Kerekes Sámuelt, pénztárnoknak Jenei Albertet, ügyvédnek Dájbukát Jánost. Ezenkívül 15 tagú bizottságot választottak az ügyviteli szabályok kidolgozására ; e bizottságban kolozsvári és budapesti tagok is vannak. Az alapítványok ezer forintot már meghaladtak. Egyház és iskola. A budapesti egyetem rektorának megválasztása e hó 8-án történt meg. Pauler Tivadar 9 szavazatot kapott Hoffmann Pál 7 szavazata ellen, de kijelentvén, hogy számos teendői következtében a választást el nem fogadhatja, új szavazás volt, melyen Hoffmant választották meg, ki 10 szavazatot nyert, Apáthy 4-et, Cserny kettőt. Haynald kalocsai érsek, ki püspökké kineveztetése 25-ik évfordulóját most ünnepli, a Szent István rend nagy keresztjét nyerte el kitüntetésül. A kormány bíbornoki méltóságra ajánlta, de a pápa megtagadta a kinevezést. A nagyváradi gör. kath. püspökség alapításának száz éves jubileumát, e hó 3-án ülték meg Nagy-Váradon. Az isteni tiszteletet Olteanu püspök tartotta, s ő osztotta ki az érdemjeleket is. Maga a püspök a Ferencz-József rend nagy keresztjét kapta. Ballagi Mórnak, ki reform, hittanári állomásáról lemondott, hálajelül emléket szándékoznak adni volt tanítványai, most gyűjtenek e czélra, s gyűjtésök eredményéből Ballagi Mór nevére alapítványt is szándékoznak tenni. Az állami tanítónő-képezde kitűnő tanerőt nyert Péterfy Sándor kineveztetése által, ki itt rendes