Vasárnapi Ujság – 1878

1878-03-24 / 12. szám - Kossuth és a növényvilág (képpel). Herman Ottó 189. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem; gazdaság és rokon

12. SZÁM. 1878. XXV. ÉVFOLYAM. VASAKBA fi U-JÖAU­. U 1/ Kossuth és a növényvilág. A mult őszön egy jó barátom egy levelet adott át olvasás végett. Könnyed és mégis szilárd, férfias vonások oly szavakká s mondatokká sorakoztak e levél­ben, a melyekből az igazi magyar kedélyesség szintúgy kiragyogott. A levél vége felé kissé megváltozott a hang: szólt ott azután a bánat, különösképen pedig az a vágy, mely a szerelem után a leghatalmasabb, sőt a mely, a mint az ember vénül, mindinkább hatalmasodik, hogy végre is túlkiáltson mindent, még a szerelem szavát is : szólt e levél végéből a­­ honvágy. És mégis­ a­mily erősen volt kifejezve a honvágy, úgy átérzett rajta valami, mi úgy is rémlett mint erős eltökélés, akarat, meg úgy is rémlett mint csöndes lemondás, meg úgy is mint szeretet, ragaszkodás mind halálig. A levelet a hűség,­ szeretet és ragaszkodás mintaképe, a jó öreg Iliász Dániel ezredes irta. Egy helye a levélnek különösképen véste be magát a lelkembe, nagy hatással volt reám. Szólott pedig ez arról, hogy őket, a száműzötte­ket, kiknek szive v­gyis csordúltig van telve bánattal és fájdalommal, kedves földjeik, — kik, ha nem is valami nagyon boldogok, de mégis legalább otthon vannak, könnyebben viselhetik el ott az anyaföldön az élet nyomorát, mert találnak szivet, mely megosztja velők a terhet, találnak fület, mely meghallgatja, szót, mely megvigasztalja őket, — hogy hát ezek a kedves földjeik mégis csupa panas­szal, merő sötét kép­pekkel teli levelekkel keresik föl, ilyenekkel ko­pogtatnak be a collegnói virágos rózsás­­ pusz­tába. Még ő, Ihász, csak elviseli, mert hát kön­­nyebb a vére; de Kossuth! — bizony—mondja Ihász — ha az a sok panaszkodó látná, mint tépelődik-töprenkedik, háborog annak lelke, mint kínlódik az napokig el­zárkózva, önmagát gyö­törve , fontolóra venné a dolgot, magába szál­lana s megkímélné azt, a ki a kíméletet oly nagyon megérdemli. E dolgokat olvas­va, — bizony bennem is megszólalt az a „kis biró". És éjszakának idején, oly órában, a mikor tökéletesen magamé vagyok s idé­z­zem a képeket, hogy biráskodh­assam önma­gam s mások fölött, ez órában előttem állott egy kép: Prometheus, a mint a hontalanság szirtjéhez oda van lán­czolva, s mint tépi és szaggatja a panaszok keselyűje azt a szivet, mely telve van hazasze­retettel és — a keselyű marása nélkül is — fájdalommal­ matag Láttam azt az ál­oroszlánt is, mely nem bír fölocsud­ni, hogy karmának egy csapásával kettétörje a lánczot, szabadítsa föl Prometheus karját, hogy védhesse önma­gát és másokat azoktól s még más fajta kese­lyűktől is. És van nekem azután egy jó barátom, ki férfikora délszakán is meg tudta magának őrizni a kedély épségét, mert nagyon sokat jár a ter­mészet templomába, hogy Flóra istennőnek hó­doljon, azt gyermekeiben imádja. Nem jár ő csak úgy a szomszéd rétre vagy erdőbe — olt, dehogy­ szolgáltatott ő már virágmisét az Athosz hegyén, a Balkán gerinczein s az Aetna csúcsán; tisztelkedett egy szép Centaureánál Malta szige­tén, majd a Csalhó karcsú Ledebour-jegenye­fenyőjénél. Az a jó barátom egy-egy incselkedő szavamra még el tud pirulni, mi ebben a mai világban, a­melyben a gyermek is túl van az elpirulás bántalmán, ritka egy tulajdonság, nagy kincs. — No, de igaz is, hogy e tulajdonság nem zavarja barátomat abban, hogy a növénykultusz szent eklézsiájában jó pap és tekintély legyen. Sokáig rejtegetett ő valamit előttem, a mit azu­tán ki kellett csikarni, a mire biztatni kellett. És ez azután ez volt s igy ment : — Látod lelkem, annak az öreg Kossuth­nak csak panas­szal szolgálnak az emberek, kese­rítik, gyötrik. Hát bizony csak szedd össze azokat a szépségeket és ritkaságokat s küldd el neki — hátha egy jó percze lesz belőle! Hát, kérem, kisül, hogy az a jó barátom már hat év óta tartogatott egy levelet s növény­küldeményt Kossuth Lajos számára, s hat álló évig eltöprenkedett azon, hogy tolakodás ? nem tolakodás ? szerénytelenség ? s több effélében. A csomag elment. Volt benne többek között a mi közös szere­tőnk, a bottavölgyi vad basarózsa is. Költötte annak hirét már sok ember, sok könyvben, de imádója, ki a mezőségi Bottavölgy csöndjében fölkeresse, rajtunk kívül kevés akadt. Ugy május elején, e völgyben tömötten együttállva, e virág százezrei megnyitják vérpiros kelyheiket, csillog­tatják arany porzógyürüiket, ragyognak, tün­dökölnek, mert pompájukat rendkívüli módon fokozza finoman hasogatott, bojtos levélzetök telizöld szine. Ez a zöld enyh­iti a piros szint s az egész oly látványt nyújt, mely a természet minden barátját szinte elbűvöli. Cserébe, óhajtásképen, két növény volt meg­nevezve Felső-Olaszország flórájából, melyekről bizonyos volt, hogy Kossuth Lajos jó ismerősei és kedveltjei. •Jó idő telt el azután. A rügyek dagadozni kezdtek s én kezdtem attól tartani, hogy megjön Erdélyből a posta: a Bulbocodium virít! mely aztán elviszi barátomat, hogy őszig ne is lássam s igy addig majd nem is gyönyörködhetek Kos­suth Lajos feleletében. A felelet megelőzte a Bulbocodium hirt s itt következik : Gollegno al Baraccone Tisztelt Uram ! 12-187S­Már két hónapja mult, hogy köszönettel tarto­zom Önnek, a szintoly válogatott mint rendkivü­­lileg becses növénygyűjteményért, melylyel engem tisztelt Uraságod megtisztelni, megörvendeztetni méltóztatott, s mely azért is, minthogy Öntől a hír­neves szaktudóstól, a növényország avatott kutató­jától ered, s azért is, mert számos előttem ezideig teljesen ismeretlen fajokat tartalmazó, szerény gyűj­teményemnek díszét képezendő. Hogy hálás köszönetem kijelentésével ily sokáig adós maradtam, annak oka az, hogy kö­szönetemet néhány növény viszontkiddésével óhaj­tottam kisérni, s az utóbbi két hónap alatt csak­nem folyvást annyira többször hozzá fogtam beteges voltam, hogy bár a rendelkezésemre álló növény­példányok átnézéséhez, azt mindannyiszor abba­hagyni voltam kénytelen. Végre még­is kiválogathattam néhány pél­dányt, kíséretül az Aeth­ionema Thomasii és Saxifraga florulenta mellé, melyeket Ön kije­lölni szíves volt. — A néhány olaszországi nö­vényhez pár amerikait is hozzá csatoltam, me­lyek közt talán kettő (Primula mistassinica és Trillium erectum var flavum) érdekelni fogja Önt. Azonkívül szabadságot vettem magam­nak, mutatványul egynehány Algát is hozzájuk cj ^XA^W^tvy fit ir^A­­bvrJj^­­ J^jojsJXa-CM ^do. JríDoru^JU Jvn^for Crvc. cou^jjro^^­Kossuth növénygyűjteményéből.

Next