Vasárnapi Ujság – 1880
1880-06-27 / 26. szám - Arany János. (Petőfi Sándor rajza után) 26. szám / Arczképek, Hazaiak - Bem. (Rajzolta Petőfi Sándor) 26. szám / Arczképek, Hazaiak - Petőfi utolsó arczképe. (Orlay Soma 1849-ki festménye után) 26. szám / Arczképek, Hazaiak - Puskin Sándor 26. szám / Arczképek, Külföldiek - Puskin Sándor (arczképpel) 413. oldal / Élet- és jellemrajzok - Az iskolaév végén 26. szám / Népviselet; genrekép - Vivant vacationes! (Gyulay László rajza) 26. szám / Népviselet; genrekép - A gőzház (52 kép) 26. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Petőfi reliquiák: A csonka torony Nagy-Szalontán 26. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Petőfi reliquiák: Dalaim. Petőfi kézirata 26. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez - Petőfi reliquiák: Petőfi Zoltán egy napos korában. Rajzolta apja deczember 16-án 1848. 26. szám / Vegyes tárgyuak; illusztrácziók elbeszélésekhez
Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és / egész évre 12 frt POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt: \ félévre ... 6 « I Csupán a VASÁRNAPI ÚJSÁG: / egész évre 8 frt \ félévre... 4 « Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK: | egész évre 6 frt * \ félévre ... 3 « Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. BUDAPEST, JUNIUS 27. XXVII. évfolyam. 26-ik szám 1880. D PUSKIN SÁNDOR: ALOL a madár, ha fészkét megszedik is. Sőt tán még szivrehatóbban a nagy fájdalomtól, mely szivét betölti vesztesége fölött. Ily megszedett fészkű énekes madarak Oroszország költői. Ama száz év óta, hogy a fehér czár nagy birodalmának irodalma van, — mert idejét nagyon kevéssel tehetni többre, — a szellem munkásai érezték legjobban, mi az a zsarnokság. Magasan röpülni vágyó lelkeknek szárnyát szegte a zord despotizmus, mely semmitől, sem irtózik oly igen, mint a szabad gondolattól s a szellemnél semmit nem óhajtna inkább bilincsébe verni. Az orosz irodalom története egész tragédia. Novikoffot egy tudós társaság alapítóját börtönre vetették, Kyleseffet, Pestelt, Murawieff Sergiust fölakasztották, Buteseffet, Odojevszkit halálra kínozták, Batjuskoffot számkivetették, s midőn visszatért, őrültté tették, Gribojedoffot az utczán verették agyon s lófarkon hurczolták testét, Baratinszkyt közkatonának sorozták s oly munkát végeztettek vele, melybe belehalt, Polejaeff mint fegyencz veszett el, Herzen Sándor, Turgenyeff Miklós (történetíró), Miczkievics Ádám (a nagy lengyel lyrikus), Bakunin és sok mások külföldön haltak száműzetésben, Turgenyeff Iván a nagy regényes író most is külföldön él, Csernisevszky, az orosz szoczialisták vezére Szibériában súlyos bányamunkára szorítva pusztult el tizenhét évi sanyargatás után, Sevcsenko börtönben halt meg, Dosztojevszki tíz évet töltött szibériai bányamunkában, Gogol szintén nagy részét tölté életének száműzetésben, Lermontoff egy jól kifőzött párbajban estetett el, — s elő se lehet mind számlálni, a kik életükkel, szabadságukkal, boldogságukkal adóztak azért, hogy íróknak, költőknek születtek — Oroszországban. S az orosznak ezért mégis van irodalma. És pedig, mintha be akarná bizonyítani azt az örök igazságot, hogy a szellem a börtönben, bilincsek közt is szabad, jelentékeny irodalma. Már a fönnebb elősoroltak között is előfordul néhány elsőrendű tehetség, akit bármely nemzet irodalma büszkeséggel mondana a magáénak. De talán valamennyi között legfényesebben ragyog az orosz irodalom egén az a név, mely e sorok fölött olvasható, s mely iránt az orosz nemzet e hó 17-én rótta le a hódolat adóját az által, hogy az «orosz irodalom barátainak szövetsége» impozáns ünnepélyességek között szobrot emelt emlékére. Nemzeti ünnep volt ez, de egyúttal a világszabadságnak is ünnepe, mert Puskin Sándor elsősorban a szabadság költője volt az óriási börtönben, melyet Oroszországnak nevezünk, s midőn az orosz nemzet e költő emlékét ünnepeli, nem teheti anélkül, hogy a szabadság istenének oltárán ne gyújtson áldozattüzet. Puskin Sándor európai jelentőségű tehetség volt, bár minden izében orosz. Szellemi rokon lord Byronnal, kinek befolyása Puskinnak minden művén föl érezhető, a nélkül, hogy azok nemzeti sajátosságukat elvesztenék. Helyesen mondja Bérczy Károly, Puskin «Anyagi mijének klasszikus magyarra fordítója, hogy «költészete ostoroz, hogy javítson, és zokogva nevet saját honi viszonyain, midőn ezeknek természetes hű képét tárja fel». Puskin Szergejevics Sándor 1799. május 26-án született előkelő régi orosz családból. Ereibe azonban néger vér is vegyült. Dédanyja ugyanis leánya volt egy Hannibal nevü afrikai szerecsennek, kit Nagy Péter czár szolgálatába von s ki ott tábornoki rangra küzdte föl magát. A franczia és olasz nyelvet már szülői házánál elsajátította s már igen korán föltűntek szellemi szép tulajdonságai, melyeket szilajságra hajló természete se birt elhomályosítani. Tizennyolcz éves volt, midőn az iskolából a pétervári nagyvilág zajába lépett, hol az előkelő, vagyonos, költői hirü ifjút tárt karokkal fogadták s mindenfelől kitüntették. A külügyminisztériumban vállalt hivatalt, de sem hiva- PUSKIN SÁNDOR.