Vasárnapi Ujság – 1880
1880-06-27 / 26. szám - A budapesti egyetem jubileuma 422. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek - Királyasszony kertje. Porzó 422. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények; vegyesek - Petőfi-reliquiák (4 képpel. Petőfi; Arany János; Bem kéziratával és Petőfi «Persons-Beschreibung»-jának másolatával) 422. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak
422 VASÁRNAPI ÚJJSÁG. Petőfi-reliquiák. A nemrég elhunyt Petőfi István végakaratához képest e napokban adták át a nemzeti múzeum igazgatójának azt a barna bőrrel borított kézi táskát, melynek külső lapján e fölirás olvasható: «Petőfi Sándor költeményeinek kézirata». Kétségkívül nagybecsű ajándék, melyet a nemzeti múzeum kegyelettel fog őrizni féltettebb ereklyéi között. A táska tartalma azonban nem egyedül a költemények kéziratából áll; ott találhatók a mellett mind ama tárgyak, melyeknek sorozatát nemrég közölték a lapok a hivatalosan fölvett leltár után. E tárgyakat nekünk már évek előtt volt alkalmunk láthatni, mikor Petőfi összes költeményei legutóbbi teljes kiadásának sajtó alá rendezése alkalmával Gyulai Pálnál voltak s «Petőfi-reliquiák» czim alatt a régebbi években számosat közöltünk a «Vasárnapi Újság»ban a Petőfi által megőrzött kéziratokból, jegyzetekből, levelekből, nyomtatványokból stb. * Hogy ez alkalommal az érintett ereklyék a nemzet közkincsévé váltak, s a közönség érdeklődése újra feléjök fordul, azt hisszük, olvasóink szívesen veendik, ha bemutatjuk ez ereklyék ama részét, mely még eddig közölve nem volt, s mely egészen uj oldaláról tünteti föl a költőt, t. i. mint rajzolót. Azok a szép kaligrafikus betűk, melyek Petőfi kéziratát jellemzik, szilárd és biztos kézre mutatnak, mely nemcsak a tollat, de a rajzónt is ügyesen vezetheti. S valóban az a papírra vetett néhány vázlat, melyet iratcsomóban talál* Petőfi utolsó költeménye «Szörnyű idő» («V. U.» 1869. évi 52. sz.).— «Lapok Petőfi Sándor naplójából» (»V.U.» 1876. évi 48—49. sz.).— «Petőfi jegyzetei a franczia forradalomról» («V. U.» 1876. évi 1. sz.). — «Levele Szemere Bertalanhoz» («V.U.» 1869. 52. sz.). — «Levelei Bem tábornokhoz» («V. U.» 1875. 23. sz.). Két levele nejéhez («V. U.» 1875. 1. sz.) stb. ható, megerősíti e föltevést, s a mellett bizonyít, hogy Petőfinek a formák iránt kiváló érzéke volt, s ha festőnek képezi magát, egyátalában nem látszik kizárva a lehetőség, hogy mint festő is jelentékeny magaslatra emelkedik. E vázlatokat mutatjuk be olvasóinknak hű másolatokban. Az első Arany János arczvonásait tünteti föl, s a kis verset Arany sajátkezüleg irta a vázlat alá. Hogy e vázlatos rajz nem épen hűtlenül tüntette föl a nagy epikus akkori vonásait, e mellett bizonyít feltűnő hasonlata Arany korábbi arczképeihez. A második kép Bem arczképe. A kis szürke generális rut ember volt, valóságos tatár pofa, melynek arczcsontjaira — Petőfi szerint — kulacsot lehetett volna akasztani. Mezey József emliti, hogy Bemnek az volt a legsikerültebb arczképe, melyet Petőfi rajzolt s mindig a tárczájában hordott szembe téve Szendrey Júliának Barabás által rajzolt arczképével. Ha gyanitásunk nem csal, ez volt Bemnek Mezey által emlitett arczképe, mert noha papírja nagyobb, semhogy kiterjesztve egy kis zsebtárczában elfért volna, de a papíron meglátni, hogy össze volt hajtva oly alakra, hogy egy tárczában kényelmesen elférhetett. A harmadik Petőfi fia, egynapos korában. Egyszerű de biztos kézzel rajzolt profilvázlat, mely csak az arczot mutatja a homlok azon részéig, ahol a kis gyermek fő kötőcsipkéje kezdődik. Ugyanazon a lapon, melyen Arany János arczképe van, látható egy omló régi torony rajza. Alatta egy kapu és a deszkakerítés, valamint azon belül a házak csak vékony vonású korrajzban vannak feltüntetve, a torony maga azonban már árnyalva van. Ez a nagyszalontai „csonka torony", melyet Arany is, Petőfi is megénekelt, Arany «Az a torony», Petőfi «Csonka torony» czimü költeményében. Végül bemutatjuk még Bem kéziratpróbáját, melyet csonka kezével vetett papírra, mi 37. SZÁM. 1880. XXVII. ÉVFOLYAM. dőn a csatában jobb keze középujját ellőtték, s kísérletet tett az öreg, ha tudna-e inni. A hyeroglifek fejtegetését megszokott szem ez ákombákom vonásokból kiolvashatja a következőket: «Artillerie Pferde für Maj(or) Stein. Bother Thurm. Winkler.» Ezeken kivül közöljük még ez alkalommal a költeményekből az elsőnek, a «Dalaim» czimü versnek kéziratmásolatát, továbbá Petőfi személyleirásának facsimiléjét a Petőfi által hozzá tett jegyzettel, s végre itt adjuk Bem aláirását az erdélyi hadsereg fővezérségétől 1849 ápril 9-én kelt irat alól, mellyel Petőfinek a 3-ad osztályú katonai érdemrend adományoztatott. A muzeumnak átadott kézirat-csomag minden egyes lapja jól meg van őrizve, s még színe is kevéssé fakult meg. Hátlapján mindegyiknek ott van már a muzeum könyvtárának bélyege. — junius 24. KIRÁLYASSZONY KERTJE. SZÉP Dunapartunk aszfaltos részének figyelmes, körültekintő sétálói, egy idő óta sajátszerű változást vehettek észre oda át a túlsó parton. Ugyan mi lelhette egyszerre vén Budát, hogy ott a várkert bástyái közül három, négy — majd húsz, harmincz — végül száz meg száz alak mozog ide-oda ? De mert annyira esik tőle (ha nem csalatkozik, Buda a földteke túlsó oldalán van), csak meddő találgatásban leledzik. A szomszédja , akihez fordul, megütközve néz rá, mintha attól tartana, hogy a szegény kérdezőt megzavarta a nagy meleg. Budán! Mi történik Budán ? Hát ki járt valaha Budán ? Tanulta ugyan kiskorában, hogy ott hajdan híres kutyavásár esett, aztán török basa is lakott, azelőtt meg Mátyás király, s arra is tisztán emlékezik (harminczkét esztendeje múlt épen): a honvédek mily véres támadások után foglalták vissza. Beszélik ugyan, hogy ott most gőzerővel lehet a hegyre följutni — de ő azt hiábavaló mesének tartja. Ki jár Budára, ha csak nem levélhordó vagy miniszter ? Mi történhetik Budán, amelyben már annyi történt ? Oda sírokat kotorni, múltat háborgatni utazhat egyegy megátalkodott régész, de modern, czivilizált ember mit keresne oly távol az ő Pestjétől? Mind hasztalan ellenvetés. Budán csakugyan megint történik valami. S ha Maklár s Lourdes elég jó színhelye a csodáknak , váljon Buda mért ne lehetne ? Egy napon csak azon veszi észre magát, hogy két aranyos torony csillan a szemébe. A tornyok mögött karcsú fehér oszlopok nőnek az ó bástya törmelékeiből, majd vörös pillérek. Ezektől jobbra s balra paloták. És nini! Nem káprázat ez? Víz-sugár lövel a magasba, s opál, gyémánt és gyöngy permetéje széles kagylóba hűlt alá, hogy uj szivárvány gyanánt szökelljen föl ismét. Még egyre kételkedik, midőn a szellő egy uj mondát visz feléje. A monda ez : Lanyha tavaszi estén egy szép és előkelő asszony andalgott a kertben. Mikor fehér ruhája a zöld bokrokból kivillant, azt tudtad, mesebeli tündér lebben el ott. A szép és előkelő asszony megállt egy mohás bástya szürke fokánál s szeme ittasodva merült el a bűvös tájba. Túlnan, és Rákos elmosódó határvonalán, Cserhát lankái; balról violaszín a hegyek mögött a bíboros ég alja; előtte egy széles gazdag folyam, fönségesen úszó gőzhattyúval vagy vígan repdeső gőzfecskével s apró, surranó, füstölgő vízi bogarakkal. A hatalmas folyam szé-