Vasárnapi Ujság – 1882

7. Általános nép- és országisme - Egy magyar ember Khináról. Faragó Ödönnek a földrajzi társaság november 16-ki ülésében tartott fölolvasásából (10 képpel) 742. oldal

742 geri utat tett az afrikai, spanyol, olasz, franczia és angol vizeken. Mikor a h­úsz éves, de már kész tengerész hazatért az expedíc­ióból, a család egyik barátja nagyszabású követelésekkel támadta meg. «Aztán öcsém! ha újra látjuk egymást, remélem, admirálnak tisztelhetem!» Ugy ám ! de az admirálnak éles szemekkel kell bírnia, a mi tengerészünk pedig közelről lát. Hogyan látná ő meg Lilybaeumból a kar­thagóiak hajószerelését"? Nem is lett az admiralitásból semmi, ha­nem visszatért Fiuméba, hol a kikötő-építészet­nél keresett alkalmazást, — egyszersmind az angol, franczia, olasz és spanyol nyelvekben szerzett (hogy a németről ne is szóljunk) eddigi ismereteit gyakorlatilag szélesbítette. Az 1873. évi bécsi világtárlat alkalmával a khinai kormány két vámtisztségi kinevezési ok­mányt ajánlott föl a külügyminisztériumnak, hogy ezek alapján egy osztrák és egy magyar alattvaló nyerhessen kezdetleges alkalmazást a mennyei birodalomban. Ez a messzi­ kalandos út tetszett Faragó Ödönnek. Benyújtotta kérvényét, melyre gróf Szapáry fiumei kormányzó és Catinelli minisz­teri tanácsos különös közbenjárására kedvező vá­laszt nyervén, az osztrák részről kinevezett Fries lovaggal együtt 1873 szeptember havában útnak indult Khina felé. Faragó Khinába érkeztekor Shangaiban lőn alkalmazva, de öt hónap leteltével főnöke kiváló ajánlatára már Pekingbe hivatott be, hol egy évi idő engedtetett neki a khinai nyelv tanul­mányozására. Miként fogott hozzá, miként bir­kózott meg vele, ezt képzelni sem birjuk mi, kik a khinai nyelvet csak azokról a bogarakról is­merjük, melyeket hollandul kalmárok a thea­áruik takaró papírjaira szoktak festeni. De hogy emberül megbirkózott ezzel a faunológiá­val, bizonyítja az, hogy egy év elmúltával több khinai kikötőben alkalmaztatott asszisztensi mi­nőségben, végre 1880-ban, tehát szolgálata 7-ik évében, az ichangi kikötő vezetésével bízatott meg ideiglenesen. Itt a kereskedelem fejlesztésére tett alapos és sikeres ügyködésével annyira magára vonta a kormány és főnökei figyelmét és elismerését, hogy a következő évben, a khinai nyelvből fel­tűnő sikerrel letett vizsgálata után császári ten­gerészeti vámigazgatóvá neveztetett ki, s mint ilyen útólag Pekingbe hivatott föl, hogy ott a főfelügyelőségnél a khinai titkárságot vezesse. Pekingbeli tartózkodása alatt elegendő al­kalma volt személyét, tehetségeit, jellemét Sir Robert Hart főfelügyelővel és a khinai kormány más kitűnőségeivel megismertetni, s ez által egy magasfokú államhivatalra, a minden tekintetben igen fontos tien­tsi­i vámigazgatóságra, több méltó vetélytárs közül kiválasztatni és kine­veztetni. Faragó Ödön előkelő állásához mérve még igen fiatal, 29 éves, magas, szép külsejű, kedves modorú férfi. A magyar nyelvet — bár legfö­lebb olvasásban gyakorolhatta — nem feledte el, úgy beszéli, mintha soha kinn nem lett volna a csanádi határból. Saját erejéből, kitartással, kötelességhűség­gel, pártfogók nélkül idegen országban emelke­dett kiváló állásra. Üdvözöljük itthon ! DR. A QUARNERÓI ÖBÖLBEN. Te vijjogó sirály, Hajónk körül ne járj, Viharral ne ijeszsz. Kiálthatsz ! nem hiszek, Csöndesek a vizek, Hajónk vigan evez. VASÁRNAP­I ÚJSÁG. A tenger eleget Látta a felleget És a villámokat: Örü­l, hogy itt vagyunk, Láthatja mosolyunk, S egyszer ő is mulat. Jól esik, itt a hol Örök magány honol, A vidám társaság. Hajh, csak igaz marad , A hol egy sziv akad, Megszépül a világ. Ne fáraszd hát magad! Vészjósoló szavad Hajónk föl sem veszi. Mienk a pillanat, Vissza nem tartanak A vihar jelei. Menj vissza! mondd meg a Viharnak, hagyja ma A kötődést heve. Mienk a tenger is . . . Ma semmi kedve sincs Megbirkózni vele. DALMADY GYŐZŐ: EGY MAGYAR EMBER KHINÁRÓL. Faragó Ödönnek a földrajzi társaság november 16-ki ülésében tartott fölolvasásából. A hires velenczei utazó, Marco Polo óta, ki hátrahagyott munkájában igen sok érdekes, de sokszor mesének is túlzott dolgokat ismertet Khináról, — már annyiból is jelentékenyen meg­változtak a viszonyok, hogy az utas ma már a szuezi csatornán keresztül 45 nap alatt, Ameri­kán át pedig — folyton utazva — 40 nap alatt eljuthat Khinába. Közlekedésünk ilyen javulása lehetővé tette a világ körüli sétautazásokat, de mivel az még így is igen fárasztó munka, meg nagy költekezéssel is jár,­­ csak igen kevés ember teszi meg. Ha messze világot látott em­ber jut közénk, azt meg szoktuk kérdésekkel ostromolni, s érdeklődéssel hallgatjuk. Ilyen felfogásból indulva, ki, én is bátor leszek Khi­náról egynémely dolgot előadni, úgy, a­hogy azt ott láttam, hallottam és tanultam. A­mi Khinának kiterjedését és lakosainak számát illeti,­­ az ezekre vonatkozó adatok pontossággal meg sem állapíthatók mindaddig, míg Khina belseje a nagy világ előtt zárva áll. A tulajdonképeni Khina területe 1.297,999 négyszögmérföld. Népessége volt 1812-ben 360.279,897 lélek. Ez adat, mit Tyia-csing csá­szárnak köszönhetünk, csak megközelítő lehe­tett akkor, most pedig igen csekélynek bizo­nyulna, ha lelkiismeretes népszámlálást le­hetne keresztülvinni. De a mandarin osztály min­dent a sötétségben szeret tartani, s könnyen megeshetnék, hogy a valódi nép­számnak alig felét vallanák be, csakhogy a lehető adó­több­letet elkerüljék. Hogy a khinai miképen nevezi önmagát és országát, arra egyenes választ adni nem lehet. Khinának hivatalos neve mindig az uralkodó házéval áll összefüggésben. [Ha a dinasztia vál­tozik, az ország régi neve ujjal cseréltetik ki. A jelen elnevezés, melyről az általunk is hasz­nált Khina szó ered, Tá-csing-kuo, magyarul a nagy mancsu-tatár birodalom. 238 évvel ezelőtt Khinát Ming birodalomnak hívták. Legköznapi­asabb neve Csung-kuo, magyarul Közép biroda­lom, oly értelemben, hogy Khina képezné a világ szívét vagy közepét; a­mi azon túl esik, az mind idegen, barbár. Innen jön az, hogy a khi­nai az emberiséget is két részre osztja, neveze­tesen csüng — váj vagyis khinai és nem khinai. Az irodalomban Khinának megint van egy, az előbbiektől egészen eltérő, de sokkal hangzato­sabb neve, ez a Hou-kuo, magyarul a szépségnek vagy virágbőségnek birodalma , értve olyan or­szágot, a­mely a virágos gondolkozású, tehát költőies emberekben bővelkedik. Ez által Khina szellemi műveltsége és irodalmának nagysága jelképeztetik. Mindezen elnevezések csakis Khinára mint államra vonatkoznak. Egyes individuumok nem­zetiségének meghatározása megint máskép történik. Ha Khina akármely városában tartóz­kodva az utczán egy embert megállítunk és azt kérdezzük tőle , milyen nemzetbeli­? vagy azt feleli, hogy ő cshi-zsén, azaz zászlós ember, tehát máncsu-tatár, vagy pedig chán-zsen, magyarul derék ember, de a­mi magában foglal mindent, a­mi khinai, így nyelveket chán-hsá-nak, irodalmukat pedig chan-vén nek nevezik. A chán szó Khina egyik híres dinasztiájának a neve volt. Vallásra nézve a khinai átalában a Buddha hit alapelveit vallja magáénak, mely Kelet-Indiából származott át. A művelt osztály, intel­ligenczia, minden hitfelekezet nélküli, azaz a két nagy khinai bölcs, Konfíiczius és Menczius tanait követi. Khinai nyelven e két név másfé­leképen ejtetik ki, u. m. az első Kung-fu-szu, a másik Meng-tzu. Konfíiczius, a még ma is élő Kung család alapítója, élt 550 évvel Krisztus születése előtt, vagyis 200 évvel Róma megala­pítása után. Az általa tanított hit főparancsa az, hogy «szeresd és becsüld felebarátod, légy en­gedelmes szüleid iránt». Menezius pedig a munkásságra és békés életre buzdította hallga­tóit, a nép száján maradt mondása az : «a­mely ember azt mondja, hogy ő képes egy hadsere­get összeállítani, s a hadtudományban jártas, az nagy bűnös­. Khinának mint államnak létezése vissza­vihető a legkorábbi időkre. Hátramaradt ha­gyományai szerint első uralkodóháza már Krisz­tus születése előtt a 2852-ik évben megalakult, tehát 303 évvel az özönvíz után. E hosszú évek során császári uralkodóháza 33-szor változott, míg trónján a mai napig nem kevesebb, mint 268 uralkodó ült. A khinainak nyelve, szófűzése, igen kez­detleges. Az egész inkább hasonlít a kis gyer­mekek beszédéhez, a­mikor megkísértik gondo­lataikat először szavakba foglalni. Különben e nyelvet művelni, fejleszteni vagy idomítani nehéz is lett volna, a­mennyiben ily irányú haladásnál nagy akadály volt és lesz mindig az írása. A khinai nyelvnek ugyanis nincs a-b-c-je, írása inkább rajzolás, mint írás. Ilyen szórajza vagy írásjegye van minden egyes fő-és melléknév, ige és összekötő szócskákra, a­melyek között némi hasonlatosságot vagy egyéb rokonságot is fölfedezni fáradságos és eredmény­telen munka lenne. Hogy a khinai nyelvnek hány önálló írásjegye van, azt kerek számban meg nem határozhatom. A Khang-hsi császár pa­rancsára készült szótár mintegy 50,000 külön írásjegyet tartalmaz. Hogy tehát a khinai nyelv minden betűjét megtanulja úgy az ember, hogy azokat emlékezetből leírni tudná, vagy hogy azoknak többféle jelentéseit eszében tarthatná, arra egy halandónak az élete nem elég. Mind e nehézségek daczára a khinai írott nyelv az, a­melyet a világ más czélszerűbb írásmódja fölött az emberiség legnagyobb része használ. Saját­ságos az is, hogy a khinai betűk alakja és jelen­tése — feltalálási idejöktől s számítva — oly ke­veset változott, hogy ezeréves feliratok még ma is egész könnyűséggel olvashatók, míg olyan könyvek, a­melyek 30 évszázaddal ezelőtt vol­tak írva, stylus és más tekintetben mint irány­adók szerepelnek. Nagy nehézség a khinai nyelv elsajátításánál már az is, hogy a tárgyak vagy eszmék elnevezésére nem rendelkezik a kellő mennyiségű hangokkal. Különböző hangzású szava csak 421 van, ilyenek: csáng, csháng, csuán, cshuán ; tyüek, cshüek , kuáng, khuáng, tszung, tszhung, stb., hogy pedig a hangszegény­ség zavart ne idézzen elő a beszédében, szüksé­ges lett a hangokat több rendbeli hangfoko­zatok által különböztetni meg: így például e hanggal «li» a khinai több mint 140 külön­féle tárgyat vagy gondolatot fejez ki, de míg li* körtét jelent, addig li3 sógorasszonyt, li1 pe­dig szilvát. A khinai nyelv tanulmányozása közben több oly szavakra jöttem, a­melyek előttem a magyarhoz viszonyítva felette rokonhangzásuak­nak tetszettek. Ilyen szavak leginkább a házi­állatok elnevezésénél gyakoriak, nevezetesen: kutya khinaiul kou-dza, vagy déli kiejtéssel ku­tza; macska khinaiul mao-dza. (Szembetűnő, hogy a horgony, vulgo vas­macska elnevezésre a khinai thie-mao-dza kifejezést használ, a­melynek szószerinti magyarra fordítása vas­macskát jelent.) A tyúkot khinaiul tyi szóval jelölik; a Zó-nak ugyan átalános neve má, de már a fehér vagy habos színű lovat a khinai is Zó-nak nevezi. Ilyen rokonhangzásuak még: a nő, khinaiul m­i; méz, mi-dzu; láncz, lán-dzu; 53. SZÁM. 1882. xxix. ÉVFOLYAM.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék