Vasárnapi Ujság – 1882
1882-10-29 / 44. szám - A Petőfi-szobor leleplezése (képpel) 701. oldal / Tárczaczikkek, napi érdekü közlemények, vegyesek - Arany János temetése 701. oldal / Tárczaczikkek, napi érdekü közlemények, vegyesek
44. SZÁM. 1882. xxix. ÉVFOLYAM. VASARNAPI UJSÁG. * 701 A PETŐFI-SZOBOR LELEPLEZÉSE. Emlékezetes nap fog az maradni, melyen a nemzet a szabadság és szerelem nagy dalnokának, — harmincz évvel elhunyta után, — a főváros egyik legszebb közterén érczből emlékszobrot emelt. Lélekfölemelő ünnepély volt az, midőn az ország minden részéből összegyülének a nagy költő szellemének tisztelői, s midőn a legnagyobbtól a legkisebbig, képviselői által odagyűlt az egész nemzet a szobor lábaihoz, hogy a nagy elköltözött emlékezetének hálás kegyelettel áldozzon. Lobogók lengtek a házakon s a szobor terét körülszegő zászlók a megyék és városok czimereit hordák rudjaikon. S mialatt a szobor alatti tér ugy megtelt a a leggyönyörűbb, drága koszorúkkal, hogy egy tenyérnyi hely alig maradt üres, az alatt ott hullámzott a fényes közönség, főurak, tábornokok, magas tisztviselők, írók, tudósok, művészek és a nép erre meg erre mind eggyé olvadva a nagy szellem iránti hódolatában. Képünk délfelől tekintve mutatja a szobrot és terét, a háttérben a Duna-parti paloták elsejével, oldalt a kettős tornyú görög templommal s a melléje sorakozó házakkal. A kép ott készült a színhelyen s abban a pillanatban tünteti föl az ünnepélyt, midőn Ráth Károly főpolgármester szónoklata közben a szoborról lehullott a lepel s ott áll szabadon, szilárdan az érerszobor, égnek emelt kézzel, mintha esküdnék, hogy a rabok többé nem leszünk». pokat, s ezeken semmi más hisz, mint a fekete szegélyű papir lapok, melyeken a család, az akadémia, a Kisfaludy-társaság tudatják, hogy Arany János meghalt. Sötétzöld növények bokrai közül emelkedett a ravatal. Magas tartójú csészékben nafta lángolt, könnyű, fehéres párázatot osztva szét a hideg levegőben. A gyászpad lépcsőzete körül helyezték el a koszorúkat; többnyire babérból fonták, s feliratos szalagokkal kötötték meg. A koporsóra tették a család, az akadémia és a Kisfaludy-társaság koszorúit, s még egy negyediket, melynek fehér selymére rá volt irva : «Arany Jánosnak a Tölgyek.» Azok a margitszigeti tölgyek, melyek alatt a költő üdülést keresett, a hol hosszú hallgatás után meg is szólalt. Harminczkilencz szép tölgy van ott egy csoportban, azokat illeti a «Tölgyek alatt» czimü költemény, azok hulló leveleiből József főherczeg rendeletére fonatott koszorút Ertl Nándor felügyelő, s küldött még egy füzért is, mely a koporsó szélét szegélyezte. A költő utolsó nyarán is e tölgyek nyújtottak enyhe árnyat, s most a halálban koszorúzták. A koporsó körül egyetemi ifjak állottak kardosan. Reggeltől délig özönlött a sokaság. Két órakor többé nem bocsátottak be senkit, csak a temetésre meghívottakat. Jöttek a miniszterek mindnyájan, a delegácziókra érkezett gróf Kálnoky és Kállay közös miniszterek is itt voltak, továbbá a notabilitások egész kara, gróf Andrássy Gyula, Majláth országbíró, Haynald bibornok, a honvédség tábornokai, Graef, Henneberg, Ghiczy Béla, stb., a tud. akadémia, a Kisfaludy- és Petőfitársaság tagjai, a hatóságok képviselői, az országgyűlés tagjai Péchy Tamás elnökkel, főhivatalnokok, írók, művészek. Bihar megyét, a szülőváros Nagyszalontát, Nagy-Kőröst, mely a legszomorúbb időkben volt lakóhelye a költőnek, Vácz városát küldöttségek képviselték. Az osztrák delegáczió tagjai közül is megjelentek azok, akik megérkeztek ekkorig. Ott volt Smolka Ferencz is, az osztrák delegáczió elnöke. Már két óra körül a város minden részéről tódultak a lánczhid térre, a körútra, a kerepesi útra. A boltokat kezdték bezárni. Az előkelő kereskedéseket és üzleteket mind bezárták, kivált a menet vonalán és a belvárosban. Sok helyen kiragasztották az ajtóra: «Arany temetése alatt zárva marad.» A közgyász megható jelentése volt ez. A könyvkereskedéseket, nyomdai hivatalokat nem is nyitották ki e napon. A város intézkedése volt, hogy a merre a menet elhaladt, a gázlámpákat felgyújtották. A kikötők árboczaira felvonták a lobogókat. Verőfényes, ragyogó őszi nap volt. A tömegek roppant sokasága gyűlt össze az akadémia előtt. Lovas rendőrök igyekeztek fentartani annyi helyet, hol a temetés elvonulhasson. Minden ház ablaka elfoglalva. A temetésre kivonult egyesületek jó előre sorba álltak, zászlók alatt. Az egyetemi tanulók hosszú nagy vonalában elől az önkénytes katonák állottak. Három órakor érkeztek meg a ravatalhoz a család tagjai, s a gyászolók bensőbb ismerősei. Az özvegyet fia és veje : Szél Kálmán ref. lelkész vezette. Unokája: Szél Piroska és Arany Lászlóné foglaltak helyet az özvegy mellett a temetési szertartás alatt; körülöttük a Csengery, Gyulai, Szalay és Szász-családok női tagjai. Felhangzott a nemzeti színház énekkarának bánatos dallama. Ezután Török Pál szuperintendens, a költő régi ismerőse szólalt meg, ki most mély meghatottsággal említette föl azt a szerencsét, hogy szellemi kifejlődésére neki is volt befolyása. «A migélek — szólt — áldom nevedet.» Majd rövid imát mondott az élet és halál fejedelméhez, s aztán elbúcsúzott : «Hamvaidban is tisztelt barátunk, nemzetünk büszkesége, engedd meg, hogy elbucsúzzunk tőled! PETŐFI SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLYE OKTÓBER 15-ÉN. ARANY JÁNOS TEMETÉSE. Az akadémia palotájának márványos csarnokában emelték föl a ravatalt, s itt láthatták még egyszer tisztelői a nagy költő arczát, melyet az utóbbi évek megőszítettek, s a betegség megviselt. Köröskörül gyászlepel borította a falakat, az oszlo