Vasárnapi Ujság – 1884
1884-02-17 / 7. szám - A győztes Bertók. Elbeszélés. Irta Sienkiewitz Henrik. Lengyelből fordította Csopey László 106. oldal / Elbeszélések; genreképek - Milesz Béla. A maorik költészetéből: I. Üdvözlő dal. II. A tohunga (pap) dala. III. Szerelmi dal. IV. Mesék. V. Egy benszülött nő éneke 106. oldal / Költemények - Az emberi bőr egészségtana 106. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
106 — A kövér ember a jó táplálkozás s nem elméje tevékenysége által bízik meg. — A kis gyermek nő, mig a kis fejsze mindig csak kicsiny marad. (Azaz: az emberi lény becsesebb bármi más jószágnál.) — A vén, rozzant csolnakot még ki lehet javitni, de az ifjúságot és szépséget nem adhatod vissza. — A moa (bizonyos madár) letapodja gyenge rata fát; hogy lehet, hogy mégis egyenesen ne az? (Nehéz a korai benyomásokat legyőzni!) — Táplálékból képződik az ember vére s a föld az, mely a táplálékot adja. (Ne add el soha telkedet s ne hagyd el a termékeny vidéket !) — Az asszony megérheti az ellenség vigalmát, a mint az levert rokonai testét az isteneknek áldozza, vagy: nem nagy öröm leányt birni, mert az talán az ellenségnek fog örökösöket szülni. H. Üdvözlő dal. (Idegenek vagy vendégek fogadására.) Légy üdvöz, idegen ; felülről az égből, Az ég legfelső részéről varázsolt A jó szellem téged ide. Légy üdvöz tehát, légy üdvöz ! III. A tohunga (pap) dala, midőn nő arczát tatovirozza. Hajolj meg, leányom, hogy kifesselek, S tatováljam álladat; Hogy ha majd idegen ház küszöbére lépsz, Ne mondják , miféle rút némber ez ? Hajolj meg, leányom, hogy kifesselek, Széppé tegyem arczodat, Hogy ha majd vigalmi ünnepre mégysz, Ne kérdjék : miféle veres ajkú ez ? Jöjj s hadd magad tetoválni, Csinossá tenni külsődet, Hogy ha majd a tánczolók körébe lépsz, Ne mondják : miféle csúnya állu ez ? IV. Szerelmi dal. Vaitematánál időztél, De lelked idejött, S felköltött engem álmomból, Kar: ho-ah, ho-ah, ho-ah, ha ! Menjetek szemem könyei S adjátok tudtára neki, A drágának, hogy szívem epeszti, Kar: ho-ah, ho-ah, ho-ah, ha ! Szép csillag a Tavera Mely reggel tündöklik , Nem kevésbbé vagy te szép, Hnia, ki szivemet emészted ! Kar: ho-ah, ho-ah, ho-ah, ha ! V. Mesék. 1. A tücsök és a hangya. Tücsök: Jöszte barátom, ide hozzám, Jöjj, szépen kérlek tégedet. Lásd : pompás minden műveleted és tetted. De hát társaiddal soha sem akarsz pihenni ? Hangya: Jöjj inkább te hozzám és segits E tágas sánczot megásni, mely mögött Csendesen s biztosan lehet nyugodni, Ha az eső kiönt s a viharok dúlnak. Ide rakjuk szemes gabnáinkat A szomorú tél elmultáig. Tücsök : Hát nem tudod : kedvem nekem csupán A vidám élet örömében van. Ha gondtalanul repdesek s éneklek A szép verőfényen s ringok a fa ágán ? (Czélzás a könnyelműségre.) Gyík : Patkány pajtás, állj meg csak ! Patkány: Minek? Gyík: Jer csak közelebb. Patkány: Nos mit akarsz? Gyík: Menjünk, szedjünk a fákról gyümölcsöt. Patkány : Miféle fákról ? Gyík: A mizóról meg a kalitkateáról. Patkány: Ejh, öcsém, itt van a mi helyünk alant; mi csak arra vagyunk teremtve, hogy a földet túrjuk. (Czélzás arra, hogy nem kell nagyra vágyni.) VASÁRNAPI UJSAG. VI. Egy benszülött nő éneke, ki szerelmi kétségbeesésben egy szirtről leugrott. Oh napsugár, csak még egy pillanatra Világíts nekem, a földről távoztodban ! Kegyelmes istenek, mért nem vettétek el Betegség által nyomorult éltemet? Bensőm fellázadt s gyűlöli az embert, Ki vétkesen gúnyolja keblem titkát. — Mondjátok meg, hát nem vagyok szebb mint Parihi, A távol dél, kit dicsőítve magasztalnak ? Tahetahe viruló szépségéről beszélnek Szokai ifjú kelleméről. Hírök mint kéntűz terjed szét, Melyet senki sem tud elfojtani. •— S én rám csalódás és gyász várakozik. Kétségbeesés fog el, szemem elhomályosul . El van végezve — halálba dőlök. (Vége köv.) 7. SZÁM. 1884. XXXI. ÉVFOLYAM. AZ EMBERI BOR EGÉSZSÉGTANA. Az egészségtannak alig van fontosabb és érdekesebb kérdése, mint a bőr ápolása és tisztántartása. Minden egészséges állapot a bőr kellő gondozásán kezdődik, és ennek daczára, semmire sincs az embereknek nagyobb része kevesebb tekintettel, mint a testi egészség e követelményére. Az emberi bőr, tudjuk, két főrétegből áll — a három-, négy- vagy épen hétbőrű emberek a mesék országába tartoznak. A külső, a felhám, vagy epidermis, apró sejtekből van összerakva, melyeknek átmérőjük alig ötszázadrész hüvelyk. E sejtek közül száz meg száz használódik el naponta mosdás és ruháink dörzsölése által, s újul meg újra az alsó rétegekből. Átalában a felső bőr nem egyéb, mint az alsónak növedéke, sőt színét is nagyrészt attól kapja. Az alsó bőr, vagy dermis, egészen különböző természetű. Migamannak nincsenek idegei és véredényei, addig emez oly sürüen van azokkal behálózva, hogy nincs része, melyet a legfinomabb tűvel is megszúrhatnánk, nélkül, hogy vér jöjjön belőle. Az alsó bőr a a test sejt- és zsírszöveteiben van beágyazva, s az abból eredő idegek bizonyos kicsiny nyúlványokban végződnek, melyeket pupilláknak nevezünk. Ha az asztalt megérintjük, ezt a felső bőrön át az alsó bőr idegei és pupillái segélyével érezzük meg. A pupillák legszámosabbak a tenyéren, az ujjakon és a sarkakon, innen a testrészek fokozott érzékenysége. Nagyító üvegen át könnyen megkülönböztethetjük a pupillákat, melyeknek hossza körülbelől egy századrész hüvelyk, átmérője pedig egy hétszázharminczadrész. Fontos alkatrészét teszik még a bőrnek a mirigyek, melyek hosszúkás csöveken át egy-egy likacsban (pórus) végződnek. E mirigyek választják ki megfelelő csöveiken és pórusaikon át a test izzadmányát. Legszámosabbak a tengereken és sarkokon. A tengeren, egy négyszög hüvelyknyi helyen, némelyek szerint 2700, mások szerint 3500 ilyen mirigy, illetőleg bőrlikacs van. Számuk kevesebb a nyak és a hát táján, hol egy négyszöghüvelykre alig esik több 400-nál. Az egész testen átlag két és fél millióra lehet tenni számukat, ugy hogy azt is kiszámították, hogy egymás tetejére téve egyenes vonalban huszonnyolcz mérföldnyire nyúlnának el. Ennyit a bőr alkatáról. A mi czélját és feladatát illeti, részben a test védelméül szolgál, részben pedig a vér hőmérsékét szabályozza az által, hogy a külső levegőt közvetíti. Végre elválasztó közegül és tapintó szervül is szolgál s fentartja köztünk és a külvilág közt az érintkezést. Tapasztalatból tudjuk már most, hogy a meghűlés milyen könnyű és milyen veszedelmes dolog. De kevesen bírnak arról fogalommal, hogy mennyire nagy része van a bőr gondatlan és hanyag ápolásának is a betegségek előidézésében. Ha hűlést engedünk a bőrre hatni akkor, mikor a véredények vérrel telnek, például mozgás után és mikor a mirigyek az elválasztás folyamatát teljesítik, akkor ez különösen az idegekre hat károsan, az idegekről átvesz magát az orra és torokra, vagy épen a tüdőkre, s végre a fejbe. Ezért egyik főszabálya az egészségtannak a bőr gondozása. Mert rendesen minden mulasztás e tekintetben hűlést erdményez. Mondtuk már, hogy a bőr egyik fő tevékenysége az elhasznált anyagoknak a testből való eltávolításában áll. Mik ezek az anyagok? kérdezheti az olvasó. Víz, hőség, szénsavas gázok ásványrészek s még több egyéb elemek. Vegyük csak az izzadságot, melyről kevesen tudják, mily bonyolult összetételből áll. Ezer rész izzadmányban van kilenczszáz kilenczvenöt rész viz. S öt rész más anyag, minők szerves állományok, ásványrészek, só, zsir és bőrhám. Felnőtt, egészséges egyén minden huszonnégy órában 300 gramm szilárd anyagot mintegy 400 gramm szénsavgázt választ el bő szén át, ide nem számítva a víztartalmat. Mindezek az anyagok a vérből jönnek, mely az élő organizmus nagy forrása. Ha tekintetbe vesszük e szerint, hogy a bőr minden nap elveti használt sejtjeit, hogy a perspiráczió működése szünetlen, és hogy már ruházatunk is nagy mértékben akadályozza azt, mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz a bőr tisztántartásának elengedhetlen szükségessége. Az egészséges bőr mérsékelten nedves és teljesen különbözik a lázbeteg vagy egészségtelen egyén száraz bőrétől. Meleg vagy langyos fürdők gyakori használata e szerint fontos föltétele az egészségességnek. Mert a hideg fürdő, bár mint edző szer igen hasznos, a tisztaságra nem bizoly hatással, mint a meleg. Még egy kitűnő utasítást lehet adni a szappangok használatára is. Kerülni kell a közönséges sárga szappant, mely alkali tartalma miatt durvítja és rontja a bőrt. Hasonlóan több-kevesebb hátránnyal járnak a különféle színes és illatos szappanyok. Szines vegyi anyagokkal, rossz olajokkal telve sem tisztító, sem puhitó tulajdonságokkal nem bírnak s gyakori okai a bőrkiütéseknek. Különösen anyáknak és dajkáknak ajánlandó e körülmény figyelmökbe, kiket foglalkozásuk a kisded gyönge bőrével hoz érintkezésbe. Mert ha bizonyos szappangok a felnőttek bőrét is izgatják, annál kellemetlenebb hatásúak a gyermekekre. A Pear-féle angol szappan még eddig legsikeresebben oldotta meg a technikai nehézségek kérdését, melyek egy minden tekintetben tisztító hatású f a mellett ártalmatlan szappany előállításával állnak kapcsolatban. Természetesen a bőr tisztántartására maga a szappany még nem elegendő, ehhez megfelelő életrend is szükséges, mint például a szeszes italoktól, túlságosan tápláló étkektől való tartózkodás, akkor, ha a bőrkiütésekre is hajlandóságot mutat á átalában rendes és mértékletes élet. Az állatokat már ösztöneik is sarkalják bőreik gondozására, ha másként nem lehet, egymásnak segítnek ebben. Sőt bármily furcsának tessék: a sertés is csak azért fetreng a sárban, hogy annak segélyével eltávolítsa testéről a zsíros izzadmányt. Annál nemesebb feladata tehát a tisztaság az embernek. A GYŐZTES BERTÓK. — Elbeszélés. — Irta SIENKIEWICZ HENRIK. Lengyelből fordította : CSOPEY LÁSZLÓ. (Folytatás.) Második rész. Bertók otthon. I. Aztán megint elmúlt néhány hónap. Közeledett a nyár. Pognenbin meggyfái teljes virágzásban voltak, mezői pedig zöldültek a rozsvetéstől. Egy ily napon ott ült Magda asszony szobája küszöbénél, és burgonyát hámozott ebédre. Az aratás ideje még jó messze volt, Pognenbinben pedig nem valami gyöngy volt az élet. Ez tükröződött vissza Magdolna elsoványodott, gondtól terhelt arczán is. Bizonyára, hogy elfeledje gondjait, azért hunyta be könnyedén szemeit, és dudorászott halk, vékony hangon arról, «mint harczol az ő Bertókja a csatában, mint ír neki levelet onnét és hogyan válaszol ő azokra, mert ő annak felesége». A verebek ugyancsak csiripeltek a háztetőn, mintha csak túl akarták volna harsogni dalát, de Magdolna asszony nem vette azt számba, folytatta dalát, s majd a házi ebre, majd a melegen sütő napra, majd az országútra és ösvényre tekintgetett. Lehet, hogy azért nézett olykor-olykor a gyalogösvényre, mert az vezetett a vasúti állomásra. És tetszik a jó Istennek úgy rendelni, hogy a mai napon ne hiába nézzen a gyalogútra. A távolban valami emberi alak tünt elő, az asszony szeme fölé tette tenyerét s ugy nézett a messzeségbe, de igy se bírta fölismerni az érke-