Vasárnapi Ujság – 1888
1888-02-26 / 9. szám - Petőfi Sándor haláláról 147. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyak.
148 A kaukázusi hadtestek soraiban a legénység mindaddig szolgálni köteles, míg csak testi ereje engedi, a szabadságoltatásról ott szó nem lehet. A hadsereg nyugtalan elemei büntetésből a Kaukázusba küldetnek, hol az előmenetelre nincs az út előttük elzárva, és annyi bizonyos, hogy Oroszország legkitűnőbb tábornokai mindannyian a Kaukázus iskolájából kerültek elő. Kaufmann tábornok híres expedícziója a turkománok ellen kizárólag a kaukázusi hadtestek csapatjai által eszközöltetett, és egy Sass vagy Anrep kikkel 1849-ben mi is megismerkedtünk — hosszú évek során harczoltak a híres Samyl cserkesz vezér ellen. Gurkó tábornok, a mozgósított orosz haderők fővezére, nyíltan kijelentette, hogy a kaukázusi csapatok közreműködése nélkül sem védelmi, sem pedig támadó akcióba nem fog bocsátkozni, s így történt, hogy épen azon időpontban, midőn Szt.-Pétervárott a békés hangulat legélénkebben nyilvánult, Sándor czár parancsot adott, miszerint mindkét kaukázusi hadtest tüstént Bessarábiába vonuljon. A laikus ember e parancs keresztülvitelében nem látott egyebet, mint az orosz sereg szaporítását, de más benyomást tett ezen intézkedés Berlin és Bécs mérvadó katonai köreiben, hol annak jelentőségét tökéletesen megértették. Oroszország nem tagadhatja többé, hogy háborút akar, éspedig az osztrák-magyar monarkhia Achilles-sarka ellen fordítja támadása súlypontját. Mikor, és mily körülmények közt fog ez megtörténni, e kérdésre válaszolni nem vagyunk képesek. Jelen sorainkban csakis a három nagyhatalom iszonyú haderejének állomásaival akartuk olvasóinkat megismertetni, mely ezért a czikkünkhez mellékelt térkép segítségével bizonyára el is értük, mely térképen a fekete négyszögek az osztrák-magyar, a vonalozott négyszögek a német, a körök pedig az orosz csapatokat jelölik. — VASÁRNAPI UJJSÁG. 8. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A régi Magyarország. 1711-1825. Irta Grünwald Béla. Megjelent a Franklin-társulat könyvnyomdájában. Ára 4 frt. A publiczistikai téren oly kiváló névvel biró szerző e terjedelmes tanulmányában Magyarország történetének egy fölötte szomorú korszakáról nyújt részletes képet, eredeti kútfők nyomán, egészen önálló fölfogással s a történetírók által eddig kevés figyelemre méltatott szempontokat is felölelve. Mint előszavában írja, eredetileg Magyarország ébredésének korszakát, az 1825-től 1848-ig terjedő időt szándékozott vázolni, ugyanazt, melyet «Huszonöt év Magyarország történetéből» czimű munkájában Horváth Mihály is leirt, de melyhez az ujabban megnyílt levéltárak és más iratforrások igen sok becses s a korszak történetére lényeges ujabb adatokat hoztak napvilágra. De hogy az olvasó helyesen megítélhesse és méltányolhassa a nemzeti szellem ezen kori föllendülésének magasságát, arra okvetetlenül szükséges ismerni azt a mélységet is, melyből a kiemelkedés történt. Így jött létre annak a korszaknak a vigasztalan képe, mely a nemzet elernyedésének, dermedésének, elsülyedésének korszaka volt; a szatmári békekötésre következett egy egész század, melyet a szerző e művében igazán megdöbbentő színekkel rajzol, azon okoknak részletes fejtegetésével, melyeknek az elnemzetietlenedés és aláhanyatlás szomorú folyamatát okvetetlenül maguk után kellett vonniok. Ez okok nem lévén egyedül az akkori nemzet, tehát az uralkodó osztályok, a nemesség léhaságában, szűkkeblű önzésében s kiváltságaihoz való merev ragaszkodásában, hanem közreható okok gyanánt sorolja föl az uralkodó ház idegen voltát s az ország és az örökös tartományok között keletkezett viszonyt, továbbá a rendi alkotmány természetét, mely az osztályérdeknek mindent alárendelvén, az állam igazi fogalmát megalakulni s vezérlő eszmének kifejlődni nem engedte ; végre az országnak kedvezőtlen gazdasági és társadalmi alakulását, mely az ipar és kereskedés szerveinek teljes hiányában, s egy alkotásra hivatott erős, egészséges középosztály megalakulásának lehetetlenségében az országot szükségképen pangásra és rengésre kárhoztató, a politikai, gazdasági, szellemi és társadalmi élet több ágazataiban. Ezek az eszmék vonulnak végig a közel 600 lapra terjedő nagy munkán, mely az itt fölsoroltaknak oly megkapó s bár fölötte elkeserítő, de egyúttal annyira tanulságos illusztrácziója, hogy szerintünk az a művelt ember, aki közéletünkről a közelmúltban, de nagyrészt még a jelenben is helyes szempontokat akar nyerni, különösen pedig a közügyek terén működni akaró politikus ezt a munkát nem fogja nélkülözhetni asztalán. 1848 és 1849-ből, élmények és benyomások; okiratok és ezek magyarázata ; tanulmányok és történelmi kritika. Ez teljes czíme a nagy terjedelmű munkának, melyet id. Görgey István írt, s melyből a harmadik — befejező — kötet most hagyta el a Franklin-társulat nyomdáját. A szerző, ki Görgey Arthur tábornok öccse, e vaskos három kötetben a szabadságharczra vonatkozó számos oly adatot, okiratot, részletet tesz közzé, melyek e nagy eseményhez nem csupán mellékes jelentőségűek. Nyíltan bevallott czélja, hogy a Görgey ellen emelt súlyos vádakkal szembeszálljon, azok ellen megvédelmezze. A könyv egy része polemikus tartalmú, mint minden írott mű, mely czáfolni és elterjedt véleményeket megváltoztatni óhajt. A szerző maga is részt vett a szabadságharczban, ott volt Világosnál is, s a belső viszonynál fogva, mely a szabadságharcz egyik fővezéréhez köti, számos oly részlet, okirat és fölvilágosítás állt rendelkezésére, melyeket eddig föl nem használhattak, melyek azonban szabadságharczunkra nézve mind a mélyebben érdeklődök, mind az események búvárai előtt fontos természetűek. Görgey Arthur mellett volt bátyja,Armin is a szabadságharczban — ki azóta meghalt — ki sokat följegyzett, s ki után szintén maradtak okiratok. Igy a szerző nagy apparátus fölött rendelkezett, de fölhasznált emlékiratokat, hírlapi közléseket, saját napló jegyzeteit. Noha visszaemlékezései nem terjednek ki a szabadságharcz minden részletére s főkép Görgey tábornok hadi műveleteit és szerepléseit kisérik, mégis az iratok három nagy kötetet töltöttek be, s ezek közül az utolsó is 732 oldalt foglal el. Az utolsó kötet tagadhatatlanul a legérdekesebb, egészen Görgeyvel, a világosi katasztrófával és előzményeivel foglalkozván. Ebben csomosodik egybe a drámai érdek, mely Görgey István könyve főhősének pályáján oly végzetes. 1849 június végén, a komáromi napokkal kezdődik a kötet és végződik a nagy katasztrófával, csaknem napról napra kisérve a rohamosan fejlődő eseményeket. Görgey tábornok mindig az előtérben áll. A szerző indokolja, magyarázza minden lépését, minden tettét, idézi szavait, iratait, parancsait, rendeleteit. Keserűséggel utasítja vissza a vádakat, rámutat az egyenetlenségre a viszályra, a magyar sereg bomladozására. Az augusztus első felének eseményei, az aradi napok, a fegyverletétel előzményei, foglalják el a kötet jelentékeny részét. Komor fejezetek. Aztán következik Világos. A nagy katasztrófa részleteit így elbeszélve egy történeti munkában sem olvassuk, s bármily meggyőződést ébreszt is bennünk Görgey István műve, senki ezt a nagy eseményt meghatottság nélkül nem olvashatja. A szerző is ott van, szabadon járhat a Bohus-kastélyba, hol a tábornok lakik, érintkezhet, beszélhet vele. Fölidézi az egész tragikus képet, személyeivel, hivatalos jelentéseivel, a Rüdiger orosz tábornokkal váltott levelezéssel, a fegyverletételre vonatkozó tárgyalásokkal, a fővezér szavaival. Leírja egyesek és a sereg hangulatát, s erősíti, hogy nem volt más tennivaló, mint a föltétlen meghódolás. Azután már csak kevés mondanivalója van a szerzőnek. Görgey Arthur megszűnt szerepelni. Előre látható, hogy e műre sokszor történik majd hivatkozás, sok czáfolatot, ellenmondást idéz föl. Az anyaggyűjtésben, az adatok megmentésében azonban megvan a szerző érdeme. Ezek mindig tárgyilagosak maradnak s kormányozzák az ítéletet. Ára 4 frt. A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig, irta Ballagi Géza; megjelent Budapesten a Franklintársulatnál. Közművelődési és politikai küzdelmeink történetének egyik gazdag és érdekes fejezetét ismerjük meg e munkából, a hazai sajtó politikai törekvésének első korszakait, melyek oly gazdagok az eszmék tanulságában, tévelygésekben, viszontagságokban és erőszakosságokban, melyekkel a hatalom elnyomta a sajtót. Ballagi Géza nagy szorgalommal kutatta föl a könyvtárakból a régi röpiratokat, kezdve a vallási vitairatoktól, a hírlapokat, a politikai nyomtatványokat, hogy bemutassa a hazai politikai irodalom fejlődését, s ezek nyomán a politikai és közállapotok képét. Adja egyszersmind a cenzúra történetét, s mindazt, ami a sajtóra vonatkozik, összekötve azokkal a szereplőkkel, kik vagy írtak, vagy nézeteikkel hatottak a sajtóra. Az érdekes munka nagy terjedelmű, 847 oldalt foglalt el, s közelebb bővebben foglalkozunk vele. Ezúttal előlegesen is fölhívjuk rá a figyelmet. Ára 5 forint. A «Segítség»album 10 és 100 frtos kiadásából az előfizetők kielégítése után csak kevés számú példány maradt fönn, miután ezekből a kiállítás költségessége miatt fölös példány nem volt nagyobb számmal nyomatható. A fönmaradó példányok, míg a készlet tart, könyvárusi úton megrendelhetők a Franklin-társulatnál, de már csak fölemelt bolti áron, még pedig a 10 frtos példányok, melyek azonnal elküldetnek, 12 ftjával, a 100 ftosok pedig, melyeknek kötése még pár hetet igénybe vesz, 120 írtjával. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben legújabb füzete (54-dik) a Bécs és Alsó-Ausztria leírásáról szóló kötetet folytatja. Ilg Alberttől az alsó-ausztriai festészet és szobrászat történetének ujabb részletét foglalja magában, b. Kaas Ivor fordításában. Ezt követi a közgazdasági élet leírása; ezt báró Babo Ágost Vilmos, Grinburg Rudolf, Guttenberg Adolf, Hecke V. és Sax Manó közreműködésével Neumann-Spallart állította össze. Tizenkét illusztráczió járul e közleményekhez. A füzet ára 30 krajczár, s megrendelhető a Révai-testvérek bizományában. Magyar-német vasúti szakszótár, szerkeszti Görgey István, az osztrák-magyar államvasut-társaság pályafenntartási hivatalnoka. Két uj füzet (12—13-dik) jelent meg a vállalatból a «marhaegészségi bizonylat» szótól kezdve a «pályabevágás» szóig terjedő tartalommal. Egy füzet ára 32 krs kapható Aigner Lajos könyvkereskedése utján. Törvénykiadások: Ráth Mórnál a következő törvények jelentek meg : Az 1887-ik évi országgyűlési törvényczikkek dr. Imling Konrád budapesti kir. táblai biró és Fritz Péter s többek közreműködésével szerkesztve. Ára 1 frt 60 kr. A dohányjövedéki uj törvény (ára 40 kr.) a bor, hús, czukor és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló uj törvény (ára 40 kr), a bélyeg és illetékekre vonatkozó uj törvények, ára 90 kr. Édes álmok czím alatt jelentek meg egy korán elhunyt fiatal színésznőnek, Lukács Piroskának hátrahagyott irodalmi kísérletei, melyeket kegyeletes kéz gyűjtött össze. Négy kis elbeszélés és rajz foglalja el a könyvecske 84 lapját, aztán Lukács Piroska életrajza következik. Megható életrajz. A fiatal lány családja ellenzése daczára színpadra lép, még első kísérleteit teszi, s a közönség biztatón fogadja. Aztán szíve keserűséggel telik el, a csalódás fájdalmát érzi a mult év nyarán fölkeresi családját Nagy-Maroson, és saját kezével tépi szét életét. Még nem volt 20 éves a szerencsétlen fiatal hölgy, kinek költői érzéke, szinpadi tehetsége még fejlődőben volt. A füzet a kegyeletnek van szánva, Aigner Lajosnál jelent meg s ára 60 kr. Felhők és csillagok czimű ujabb költeményekre adott ki előfizetési felhívást Perényi Kálmán, Esztergomban. Előfizetési ár 2 forint, díszkötésben 3 forint. Az Eredeti Magyar Daltár második évfolyamának 2-ik füzete, Hoós János zenetanár szerkesztésében csinos kiállításban s jól megválogatott tartalommal jelent meg Déván. Szöllősy Attila, Beleznay Antal, ifj. Donáth Lajos, Gaál Ferencz, Dankó Pista, dr. Angyal Armand és Hóos János irtak a füzetbe. Előfizethetni egy évfolyamra 4 írtjával, félévre 2 frt- tal, Déván. Nemzeti színház. A téli színházi idényben e hó 18-ikán az ötödik eredeti újdonság került színre, fordított műveket még eddig nem is adtak, ami a jobb jelenségek közé tartozik. Egyik sem volt selejtes mű, elég tiszteséggel megálltak helyeket. A legújabb színmű Beniczkyné Bajza Lenkétől van, «Edith» a czíme, s a szépirodalomban oly termékeny, és kivált a női közönségtől oly szívesen olvasott írónőnek második nagyobb színpadi műve és jelentékeny haladás a színpadi hatás felismerésében, a jelenetezés fűzésében, elevenségében «Rhea grófnő »-höz mérve. Az első felvonásban találni meg a legtöbb drámai anyagot és a theatrális színeket. A szerzőt többször zajosan tapsolta a közönség, de nem jelent meg. «Edith» meséje sok romantikus elemből szövődik , mindenesetre sok ennyi egy drámában, mely egyszerű, könnyen látható, de tömött tárgyat kíván. Főalakja egy fiatal nő, Edith, akit egy bűnös érzés titka kínoz, oka lesz ezáltal a bonyodalmaknak, és mikor mindent bevall férjének, akkor már nincs számára más szabadulás, csak a halál. A színmű azzal kezdődik, hogy Czégényi Gaston grófnak pár-