Vasárnapi Ujság – 1888
1888-04-01 / 14. szám - Orosz életképek: Lubbendorf 229. oldal / Elbeszélések; genreképek - Perczel Béla (arczképpel) 229. oldal / Élet- és jellemrajzok
12. SZÁM. 1888. xxxv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. PERCZEL BÉLA. A jelen év megdöbbentő módon pusztít jeleseink soraiban. Beköszöntőül Sennyey Pál bárót ragadta el, majd Ghyczy Kálmánt szólította ki az élők sorából, kire egy héttel Somssich Pál következett. Mind jelentékeny, nemzetünk történetében fontos szerepet viselt férfiak. Alkanczellár, tárnokmester, majd országbíró s a főrendi ház elnöke volt az első; a második egy országos nagy pártnak vezére, két ízben elnöke a képviselőháznak, a legválságosabb időben pénzügyminiszter ; a harmadik egykor a konzervatív párt képviselőházi vezére, majd a Deák-párt vezérférfia s szintén elnöke a képviselőháznak. Ez év nem töltötte meg be első negyedét s már ismét egy kiváló férfiút ragad ki sorainkból Perczel Bélában, a magyar kir. kúria elnökében, kivel közéletünknek egyik legtiszteltebb, legrokonszenvesebb alakja hanyatlik a sírba. Az érdemes férfiú élete számos izben volt már ismertetve e lap hasábjain, adatait nem szükséges részleteznünk s elég, ha kiemeljük nyilvános pályájának főbb mozzanatait. Perczel Béla a már a XVI. században történelmi névvel birt bonyhádi Perczel családból származott s fia volt Perczel Sándornak, kinek huszonkét gyermeke közül Móricz a szabadságharcznak volt vitéz tábornoka, Miklós is jeles katona s utóbb Tolnamegye főispánja, most országos képviselő. Testvéreivel együtt ő is gondos nevelésben részesült. Nem kisebb ember, mint Vörösmarty Mihály volt a Perczel-fiuk nevelője, ki lángoló hazaszeretet, nemes, nagy eszméktől hevülő lelkét növendékeibe is átplántálni igyekezett. Béla befejezvén tanulmányait, mint 21 éves ifjú 1840-ben lépett Tolna megye tisztikarába, hol fokonkint emelkedett s 1848-ban már alispánja volt a megyének, hol megbecsülhetetlen szolgálatokat tőn hazája ügyének a szabadságharcz alatt a közigazgatási téren, mint fivérei a harczmezőn. A forradalom után visszavonulva élt, de magányában is fölkereste a közbizalom s igazságszeretete annyira ismeretes vola, hogy a pörös felek, az akkori bíróságok mellőzésével, közös akarattal őt keresték meg igazságtételért, ki azt oly meggyőző modorban, annyi pártatlansággal szolgáltatta ki, hogy ami a judikaturában csaknem hihetetlen, rendszerint mindenik fél meg volt elégedve. Midőn a hatalom szükségét érze a nemzethez közelíteni, 1860-ban a helytartó tanácshoz nevezte ki, hol a közjogi és közigazgatási ügyeket vezette. Ám az alkotmányos időjárás csakhamar véget ért s Perczel Béla ismét visszavonult a közélettől s itt csak 1865-ben találkozunk vele ismét, mint a bonyhádi kerület országgyűlési képviselőjével s egy évre rá királyi itélőtáblai bíróval. De régi kerülete 1867-ben is képviselőjévé választá. Az országgyűlésen nem játszott zajos szerepet, mindazonáltal a Deákpárt tekintélyei közé tartozott s annyira birta képviselőtársai nagyrabecsülését, hogy pártja elnökévé választá, 1872-ben pedig a képviselőháznak első alelnöke, a Bittókabinet idején pedig elnöke lett s mint ilyen, higgadt, igazságos modorával vívta ki valamennyi párt tiszteletét. A fuzionális kormánynak 1875-ben ő volt első igazságügyminisztere s igazságszolgáltatásunknak számos nevezetes reformja épen az ő minisztersége idejére esik. Ekkor történt a bíróságok ujjászervezése s ekkor született meg az igazságügy terén az ujabb alkotmányos a?rának legjelentékenyebb alkotása: a büntetőjogi kódex. A sokszor szenvedélyektől izgatott politikai élet azonban nem igen felelt meg az ő engesztelékeny, békés természetének s az igazságügyminiszteri tárczát letevén, azt a nyugalmasabb bírói pályával cserélte föl, melyre valódi hivatása volt. Az akkor még fönnállott semmitőszék elnöke, majd a magyar kir. kúria két osztályának egyesítésekor annak, Majláth György országbíró mellett, másodelnöke, ennek gyászos kimúlása után pedig, 1884 végén elnöke lett, mely állásaiban kiváló judicziumának ép oly fényes tanúbizonyságait adá, mint nem közönséges szervező tehetségének. Híven teljesíté kötelességét magas állásában egészen ereje fogytáig. De a betegség már a mult év elején ágyba dönté s a betegséggel tizenhat hónapon át vívott nehéz küzdelem után márczius 25-ikén kiszenvedett. Abban a jelentésben, melylyel a kir. kúria alelnöke a gyászesetet e magas testületnek tudomására hozza, ki van emelve az a szerénység és nemes lelkület, melylyel a megboldogult a vele érintkezők szeretetét és tiszteletét minden körben megnyerte, föladatának teljes átértése, mely fontos birói állásában az ügyrend szigorú megtartásában és az igazságszolgáltatás egysége fölötti lelkiismeretes felügyeletben nyilvánult s a kötelesség szigorú betöltése, melyben mindig legelői járt. Egész jelleme bírónak alkotá. Szenvedélytől mentes, higgadt, igazságos biró volt ; de nem ama rideg szigorúságú birák közül való, kiknek vezérelve: «fiat justicia, pereat mundus»; hanem az igazság követelményeit az igazi emberszeretettel egyeztetni tudó, a merev formalitások között is az eleven életet kereső, az anyagi igazságot mindig szemek előtt tartó birák közül való, igazi erkölcsi tartalommal, elfogultságtól mentes ítélő erővel, a jellemnek tisztaságával s erős kötelességérzet mellett rendkívül jó szívvel, — egy szóval a bíróban a leglényegesebb és legszükségesebb tulajdonokkal, melyek nélkül lehet valaki kitűnő jogász, nagyszerű paragrafusismerő, de a törvények intézkedéseit az erkölcsi magasabb követelményeknek is teljesen megfelelő módon alkalmazó biró nem lehet soha. Midőn Perczel Béláról azt mondja kora, hogy «igaz biró» vala, a legméltóbb dicséretet adja meg neki, de semmivel nem ad többet, mint amennyit valóban meg is érdemelt. 229 LÜBBENDORF. — Életkép az orosz társaságból. — A moszkvai kormányzóság területén lakó orosz főurak közt S. grófot illette az elsőbbség, és pedig három oknál fogva. Először valami 80 négyszög mértföldnyire terjedtek uradalmai, másodszor neje a legszebb asszony volt az országban, harmadszor pedig azért magaslott ki mindenek fölött, mivel a czár különös kegyét birva, a szó szoros ertelmében senkitől sem kellett tartania. E három prerogativával azonban soha sem élt vissza, hanem fejedelmi fénnyel berendezett palotájában az egész orosz főnemességet kiváló szívességével lekötelezte. A krimiai hadjáratban több ízben tüntette ki magát, és Miklós czár, midőn utolsó óráját eljöttnek érezte, felkérte S. grófot, hogy a trónörököst ép oly híven szolgálja, mint őt. Az új aera, mely II. Sándor cár trónra lépte után Oroszországban a legkedvezőbb körülmények közt vette kezdetét, S. grófot legkevésbbé sem lepte meg, mert az uralkodó feltétlen bizalmát birva, keveset törődött a reformokkal, melyek különben az orosz nemesség kiváltságait nagyon megnyirbálták. Télen ugy mint nyáron csak akkor jött Szentpétervárra, ha szükséges volt, hogy jelenlétével az udvar fényét emelje, különben pedig folyvást falun lakott. Minden évad mulatságai csakis S. grófnál voltak igazán főúri módon élvezhetők, s ha kora ősszel a vadászatok megkezdődtek, mindenki Balatonba sietett, úgy, hogy a fővárosban még keresve sem lehetett volna a «haute creme», az előkelő arisztokráczia tagjaiból valakit otthon találni. Igaz, hogy sok irigyei voltak, kik a fejedelmi fény és pompa tündöklését kaján szemmel nézték, de azért a világért sem nélkülözték volna a baratogi szép napokat, s végre még a legfanyarabb egoista is kénytelen volt bevallani, hogy a házigazdának és szeretetreméltó nejének vendéglátása sehol a világon párját nem találja. Ha a véletlen úgy hozta magával, hogy egyikmásik vendégsorozatban a legkeményebb ivók találkoztak, S. grófról egyikük sem mondhatta el az elázás diadalát, sőt egy ízben Kristoft mingreliai herczeg nyolcz nap és nyolcz éjjel tartó dáridó után megszökött Baratogból, habár mindenki tudja, hogy sehol a világon oly erős ivók nincsenek, mint a Kaukázusban. A szentpétervári legelőkelőbb klubok tagjai, kik leginkább azért jöttek Baratogba, hogy a házigazda mesés aranyhalmazait kissé megapasszák, néhány meghiúsult kísérlet után tökéletesen megkoppasztva kullogtak vissza, mert S. gróf, ki előtt a pénznek semmi értéke sem volt, még a legborzasztóbb «jeu d'enfer» közepette sem vesztette el soha jó kedvét, s végre, midőn vendégei testileg végképen kimerültek könnyű szerrel erőt vett rajtuk. Nehogy azonban valaki közülök azt mondhassa, hogy a mulatságot Balatonban drágán fizette meg, S. gróf Szent-Pétervártt tartózkodásakor legelső alkalommal úgy rendezte a dolgot, hogy nyereségét az ottani exkluzív klubok zöld asztalain ismét elvesztette. Megtörtént PERCZEL BÉLA.