Vasárnapi Ujság – 1891
1891-07-12 / 28. szám - Vidéki János (arczképpel és képekkel) 457. oldal / Élet- és jellemrajzok. - Az alsó-lendvai vásár (képekkel) Bellosics Bálint 457. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; mütárgyak
28. SZÁM. 1891. xxxviii. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 457 VIDÉKY JÁNOS. A hazai ipari tevékenység hosszas szunnyadozásához bizonyára hozzájárult az, hogy iparosaink kiképzése nem olyan volt, mint máshol, hiányzott ízlésük, vagy aki birt ilyennel, nem tudta kifejleszteni, alkalma nem volt rá, így aztán a műipar alig-alig bírt mozogni, s minden czikkel, amihez a művészi ízlésnek kellett hozzájárulni, a külföld látott el bennünket. Pedig a közönségnek megvolt már kellő érzéke az ízléses és fényűző dolgok kiválasztásához, a kereslet egyre nagyobb lett, s a külföld mindig nagyobb és nagyobb összegeket vitt el tőlünk. A hetvenes évek elején merültek föl kezdeményező eszmék az ipari tevékenységnek művészi téren való érvényesítésére. Szerényen kezdődött a fővárosban, hol egy e téren itthon még alig ismert, de külfödön már jó biit és több elismerést nyert férfiú buzgólkodott, hogy az illetékes körök a műipar fejlesztéséhez okvetlen szükséges alapfeltételeket megteremtsék. Az ízlés és helyes formaérzék rendszeres alapossággal való oktatását sürgette, s ő a maga fáradozásainak czéljául is az «ipar rajz» jelszót tűzte ki. Vidéky János sok évi tevékeny működése a műipari ízlés fejlesztésében és kiképzésében, a szakkörökben mindenütt elismerést talált, és a rajzolás s műipari stíl tanulására kiadott munkáját, praktikus és elmés összeállítású rajzlapjait a messze külföldön is kitüntető figyelemmel fogadták. Vidéky János a művészet iránti szeretetet atyjától, Vidéky Károlytól, örökölte, ki a maga idejében réz- és aczélmetszetű, valamint kalligrafikus műveivel szerzett nevet. János 1827 jan. 17-én Pesten született. Iskolai tanulmányai mellett nyelvek elsajátításával és a zenével is foglalkozott, s mint 19 éves ifjútól több zenedarab jelent meg. Hajlamai azonban a festészethez vonzották, melyben jó tanítói voltak, atyja pedig a rézmetszésre oktatta; ezenkívül a fametszést is megtanulta. A szabadságharcz egyetemi tanulmányai közt találta, előbb, mint magyar miniszteri hivatalnok Debreczenbe követte a kormányt, később, mint önkéntes vett részt a harczban. Kis-Bagon, mint sebesült, muszka fogságba is jutott. Műízlésének kifejlődését főkép gr. Zichy Lászlónénak köszöni, kinek fiával együtt járván iskolába, szünnapjait nagyobbára e családnál töltötte Pésen, Tolnamegyében, hol Sterio hírneves festő útmutatása mellett a festészetet gyakorolta. A szabadságharcz lezajlása után elébb Fajszon Kund Vinczénél, utóbb gróf Somssich József kaposújlaki kastélyában, részben pedig Gráczban töltötte az időt 1852-ig. E bujdosása után az ekkor Velenczében lakott gr. Berchtold családnál volt nevelő, s ott folytatta az akadémián festészeti tanulmányait. 1857-ben nyitott itt műtermet, 1863-ban 1000 frtos ösztöndíjat nyert, és Rómában az osztrák nagykövetség palotájában műtermet kapott, a külügyi miniszter rendeletére. Római műtermét sok nevezetes ember, a többiek között Lajos bajor király is meglátogatta. Rómából Nápolyba, Palermóba, Görögországba ment festészeti tanulmányokra. Ez időre esik festői működésének legnagyobb része. Képei többnyire a külföldön maradtak. Egy nagy képe «Hunyadi László» néhai Weisz B.F. tulajdona lett. Aquarelljei is keresett művek voltak. 1866-ban Velenczében megházasodott, nem sokára pedig hazatért Mayer István püspök meghívására, és Simor János érsek az esztergomi képezdébe tanárnak nevezte ki. Itt is sokat festett; ezek közt van Krisztus mennybemenetele, Szent Jeromos, a magyarországi Justitia. A fővárosnak abban az időben pezsdülni a kezdő élete azonban Vidékyt is ide vonzotta, s VIII. kerületi reáliskola rajztanári állását nyerte el. Itt kezdődik működésének kj korszaka, a műipari rajz és ízlés érdekében való eredményes tevékenysége. 1872-ben a rajztanítás reformjáról irt értekezésében fejtette ki először, hogy a hazai ipar fejlesztésére az ízlést korán kell nevelni, s megadni a lehetőséget, hogy ezt az ízlést minél többen elsajátíthassák. Felszólalása nem hangzott el, s nézeteit bővebben is kifejtette, s a fővárosi tanács támogatásával találkozott. így lett Vidéky megalapítója Budapesten az iparrajznak. 1879-ben átvette az iparrajziskolák vezetését. Második gondja a magyar nők eszthetikai művelése és e téren keresetképessé tétele volt. 1879-ben a fővárosi tanács külföldre,Német-és Francziaországba tanulmányútra küldötte. Ennek sikere itthon azonnal jelentkezett, a tanítványok rendkívüli számban gyűltek iskolájába. Mint városi képviselő, ő indítványozta a józsefvárosi polgári leányiskolát is s 1880-ban az első, és most is egyedüli, edényfestészeti iskolát szervezte. A női rajziskolát is ő állította fel, mindhármat a közgyűlés és fővárosi törvényhatósági tanács támogatásával. 1884-ben a kereskedelmi minisztérium megbizásából készítette első nagy művét, a «módszeres szabadkézi rajzmintákat». Az 1885-iki orsz. kiállításon bemutatott tanítvány-munkákkal itthon s a látogató külföldiek előtt nagy figyelmet ébresztett. Kiválók érdemei a magyar motívumok felkutatásában, melyeket bujdosása idejében Somogymegyében 1852-ben kezdett gyűjteni, valamint azok megrajzolásában és festésében. 1872 óta, mióta a főváros szolgálatában működik, Vidékynek minden gondolata oda irányult, hogy az iparrajzoktatást előbbre vigye. E törekvéseknek, e gondolatoknak terméke megszületett egy munkában, a «Módszeres rajzoktatás»-ban, melyet a párisi «Société anonyme des imprimeries réunis» czímű hírneves czég szerzett meg magának és nagy költséggel adott ki magyar, franczia és német nyelveken. Azon körülmény, hogy oly jeles férfiak, mint azok, kik a nevezett franczia czég élén állanak, elsősorban annak artisztikus-tekhnikus főigazgatója, Claude Motteroz, felismerték Vidéky módszerének horderejét és gyakorlatiasságát, melyen az elemi iparrajzoktatás terén alaposan és biztosan lehet haladni, adja meg jelentős becsét Vidéky e munkájának; bizonyítja ezt a franczia belügyminisztérium hivatalos «Bibliographie de la France» czímű lapja, melynek egyik számában Vidéky a jelesebb franczia szerzők sorába vétetett fel. E lap Vidéky munkájáról így ír : «E munka módszere szabatosságának és gyakorlatias logikájának köszöni, hogy a nyilvános- és ipariskolákba a legelső sorba küzdötte magát. Helyesnek tartottuk, hogy oly művészetben, melyben versenyzőink kitűnnek, nemzeti iskoláinknak felajánljuk ezt a munkát, mely leginkább kitünteti vetélytársaink elvitázhatatlan haladottságát.» És más helyen ugyan a lap így ír: «Vidéky módszerének elve az, hogy a rajzolás összes elemi gyakorlásait az alapos művészi tehetségek kifejlesztésére fordítsa, minek : az alakok tekintetében a jó emlékezőtehetség, a látás szabatossága és az aesthetikai érzés. Midőn e munkát franczia nyelven kiadjuk, tesszük azt azon meggyőződéssel, hogy iskoláinknak az iparrajzoktatás terén a legmódszeresebb tanítást nyújtjuk és azt, mely leginkább alkalmas azon tanítványok számára, kik a műipar különböző ágaira készülnek.» Vidéky e jeles munkája, melyről a franczia lap minden dicséretét nem is közöltük, 14 füzetből áll; ezekből 4 a mértani, 2 a szabadkézi rajzzal foglalkozik, és 8 füzet a haladottabbak számára való mintákat nyújt. A 14 füzet 140 mintalapja, a legegyszerűbb ábrákon kezdve a legkomplikáltabbaknak látszókig halad, mindenütt előbb a vázat, azután a teljesen kidolgozott képet adván. A színes lapok élénk összhangja a színérzék igen jó fejlesztője. Díszes és korrekt a kiállítás és nyomás is, első rangú franczia intézetben készülvén, mely a költségeket sem kímélte. Vidékynek még több ily irányú műve van készülőben, egyik Francziaország számára: magyar színes motívumok a különféle iparágak használatára, 80 lapon, nagy ívlétű alakban; másik: elemi rajzoktatás. A sok munkának, sok fáradtságnak legszebb sikerét itthon csak nemrégiben vívta ki Vidéky azzal, hogy évek óta kedvencz eszméje, melyért annyit buzgólkodott, agitált, végre meg fog valósulni. Ugyanis mult évi decz. 22-én hagyta helyben a belügyminiszter a fővárosi törvényhatósági bizottság azon határozatát, hogy 254,296 frtnyi költséggel a Lónyay- és Oroszlán-utczák sarkán a fővárosi iparrajziskola fölépíttessék. És bár ez intézet a főváros közönségének bőkezűségét, minden nemes és szép iránti buzgalmát hirdeti, Vidéky lelkes buzgólkodása is hozzájárult, hogy a tervezet megvalósítása nem késett soká. Vidéky arczképe mellett bemutatunk két képen műipari tárgyakat, festett majolikákat, tálakat, kancsókat, serlegeket , vázákat az egyik csoportban, és kulacsokat a másikban. Ezek tanítványainak művei, s a legtöbb darab magyaros motívumokkal van ékesítve, azokkal a strilizált virágokkal, tulipánokkal, rózsákkal, czirádákkal stb., melyek régi hímzéseken, domború varrásokon, a szűrökön, vagy a régi kancsókon és edényeken maradtak ránk. Kimnch László rajza VIDÉKY JÁNOS, a fővárosi iparrajziskolák igazgatója. AZ ALSOLENDVAI VASAR. Olyan a mi édes hazánk néprajzi tekintetben, mint egy szebbnél-szebb virágokból összekötött bokréta, vagy mint egy tarka, tulipánokkal telehimes szűr. Egy mezőn nyílik az a sok szép virág, csak az illatuk, színük más, s az egyik a gallér körül nyújtózkodik, a másik a derekán, a harmadik az aljára került. Ott van fenn a Tiszaháton a Mikszáth «görbe országa» — Palóczország; Erdélyben a Szent-Anna bűvös vize, illatos fenyvesek, felleget szántó bérczek köré gyűlve az erős székely nép ; lenn a kies Zala őserejű földjén a göcseji bocskoros. A Göcsejtől délnyugatra Alsó-Lendva mellett tenyérnyi síkon elszórva az a husz és egynehány község, mely ünnep- és vasárnapon annak a sugártoronynak kenetes, öreg hangú harangjára, a Kata-harangra hallgat. Úgy elülnek a czikk-crakkos erdőcskék között, mint a harasztba rakott fogolyfészkek; mindegyikhez ellátni abból a kis százszemű középkorbeli váracskából.