Vasárnapi Ujság – 1891
1891-11-08 / 45. szám - Vaszary Kolos Balaton-Füreden. Sziklay J. 742. oldal / Élet- és jellemrajzok. - A radai templom (képpel) 742. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; mütárgyak - Az uj herczegprimás üdvözlése 742. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
46. SZÁM. 1891. xxxvm. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 749 Szögyény László ő felsége személye körüli miniszter távirata a következő : «Fogadja kérem főméltóságod őszinte szerencsekivánatomat tiszteletteljes kifejezéssel.» Cziráky Béla gróf külügyminiszteri osztályfőnök : «Fogadja főméltóságod hódolatteljes üdvkivánataimat.» Csáky Albin gróf vallás és közoktatásügyi miniszter: «Magyarország primási székében herczegségedet legmélyebben, legőszintébben üdvözli Csáky Albin.» Vay Miklós báró, a főrendiház elnöke s a tiszáninneni református egyház főgondnoka : «Az örvendezve üdvözlők sorában hódoló tisztelettel kér egy szerény helyet herczegséged alázatos szolgája : Vay Miklós, a főrendiház elnöke.» Hidassy Kornél szombathelyi püspök, a kit a nyáron egy ideig primásjelöltül emlegettek. «Tartós testi, lelki egészséget és sok áldásos sikert egyházi működéséhez kiván régi tisztelője.» Kuncz Adolf csornai prépost: «Hódoló tisztelettel és a legőszintébb örömmel üdvözlöm főméltóságodat kath. egyházunk és hazánk legmagasabb főpapi székén.» Fesztetich Tasziló gróf, Keszthely földesura: «Benső és igaz örömmel értesültem főmagasságodnak országunk főpapjává történt kineveztetéséről, a mely ezúttal minden keszthelyinek büszkesége. Midőn örömömnek ezen sorokban kifejezést adni sietek, áldásdús herczegprimási működéséhez tiszta szívből hosszú és boldog életet kivánok, gróf Fesztetics Tasziló.» Grivicsics ezredes, az esztergomi helyőrség parancsnoka : «Örömteli szivvel fejezem ki ugy a saját, mint a tisztikar nevében legszívesebb üdvkivánataimat.» Budapest főváros közönsége a következő táviratot küldte: «Budapest főváros közönsége nevében legmélyebb tisztelettel s legbensőbb hazafiúi örömmel van szerencsém üdvözölni főméltóságodat Magyarország herczegprimásává és esztergomi érsekké történt legkegyelmesebb kineveztetése alkalmából. Legnagyobb hálával, örömmel fogadta ő felségének ezen legmagasabb elhatározását Budapest főváros róm. kath. vallású lakossága, mely főméltóságod magas személyében immár hódolatteljes tisztelettel saját lelki pásztorát is üdvözli. Rath Károly Budapest főpolgármestere. » A herczegprimás a főváros üdvözlő táviratára a következőleg válaszolt: «Méltóságos Ráth Károly főpolgármester urnak Budapesten. Fogadja méltóságod mélyen érzett hálás köszönetemet Budapest főváros közönsége s róm. kath. vallású lakossága nevében kifejezett szives hazafiúi üdvözlete s rokonszenvéért. Legbensőbb örömmel és megilletődéssel fogadtam azt, teljes tudatában azon kötelességnek, a melylyel az ország fővárosa iránt mint hazafi s mint főpásztor tartozom. Magasztos feladataimat azonban sikeresen csak ugy oldhatván meg, ha a mindenható segítsége mellett a főváros közönségének és szeretett füveimnek lelkes támogatásával találkozom , ennélfogva tiszteletteljesen kérem méltóságodat, hogy legbuzgóbb hazafiúi és főpásztori törekvésemben engem támogatni méltóztassék. Vaszary Kolos:» Vaszary Kolos herczegprimás a pozsonyi kath. autonom hitközség üdvözlő táviratára Drexler polgármesternek következőleg válaszolt: «A pozsonyi róm. kath. autonom hitközségnek rokonszenves üdvözlete nagyon megörvendeztetett. Fogadják szives köszönetemet és üdvözletemet. Kérem főpásztori és buzgó törekvésem lelkes támogatását. Vaszary Kolos. a Zala-Egerszeg város legközelebb tartott rendkívüli közgyűlésén örömét fejezte ki a felett, hogy Vaszary Kolos a megye szülöttje neveztetett ki herczegprimássá; a város örömét küldöttség fogja az új herczegprimásnak kifejezni, s a várost az nap kivilágították. Esztergom város üdvözletére a herczegprimás válaszul a következő levelet küldte : «Tekintetes Hercz Antal dr. polgármester urnak, Esztergomban. Esztergom városának, szeretett híveimnek tekintetességed által tolmácsolt lelkesedése, örömnyilvánítása s üdvözlete primási legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmából, mélyen meghatott 8 legbensőbb örömmel töltött el. Leendő székhelyem egyszersmind legkedvesebb emlékeimnek, Esztergom városa iránt mindenkor megőrzött szeretetemnek központja. Ugy érzem, hogy hosszú távollét után Esztergomba hazaérkezem. A mindenható segítsége s szeretett híveimnek lelkes támogatása mellett, hazánk és szentegyházunk javára, apostoli királyunk dicsőségére és Esztergom városa jogosult érdekeinek előmozdítására irányuló, legjobb akaratú hazafiúi s főpásztori törekvésem siker nélkül nem maradhat. Ezen érzelmeim mellett fogadja tekintetességed és a város közönsége lelkes üdvözletükért szivem legmélyéből fakadó köszönetemet és legbensőbb örömem őszinte kifejezését. Viszontlátásig : Vaszary Kolos.» Ebből is kitűnik, hogy Vaszary Esztergom székhellyel lett kinevezve. Egyébként a székhely kérdése végmegoldást nyert, ugy, hogy a király Budapesten való tartózkodása és az országgyűlés együttléte alatt a primás a fővárosban fog tartózkodni. Az elsők közt, kik az új herczegprimást üdvözölték, volt Samassa József egri érsek, ki november 1-én kelt latin levélben lendületes sorokban fejezte ki bizalmát, hogy az új herczegprimás teljes mértékben meg fog felelni nagy feladatainak és disze lesz a nagy állásnak, melyet elfoglal. Üdvözölte a főpapot Jókai Mór is, ki Balaton-Füreden régóta, mint a fürdő tisztelt házigazdájával érintkezett vele s levelében megjegyzi, hogy minden igaz hazafi szivében, valláskülönbség nélkül, a legőszintébb örömet kelti a főpap kinevezése. A herczegprimás erre a következő távirattal felelt Jókainak : «Fogadja kitüntető figyelme és nagybecsű jóindulatáért szivem legmélyéből fakadó köszönetemet, oly kérelemmel, hogy legjobb akaratú hazafias törekvésemben és nehéz feladataimban tapasztalt jóindulatával engem támogatni kegyeskedjék.» VÁZLATOK A FRANCZIA FORRADALOM TÖRTÉNETÉBŐL. Második sorozat. Egykorú és a legújabb források után. IX. Fructidor 18-ika és Campo-Formio. A direktóriumi kormány tehetetlensége márrég idő óta elfordította tőle a közvéleményt, s bizonyos mérsékeltebb irány kezdett lábra kapni, melynek képviselője magában a direktóriumban Carnot volt, s mely érezhetően ellensúlyozta annak szélsőbb elemeit, különösen Barras-t és Rewdell-t. Ezekből egészítette ki most a közbizalom a törvényhozás új választás alá került részét. Nem voltak ezek royalisták, de mindenesetre távol álltak az augusztus 10-diki emberektől, s éles ellentétet képeztek a kormány férfiaival szemben. Legjellemzőbb kifejezést nyert a hangulat e megváltozása Pichegru tábornok megválasztásában, kit Condéval és XVIII. Lajossal való összeköttetései rég gyanússá tettek a directorium előtt. Barras belátta, hogy ez áramlatoknak túlsúlyra kapása a direktórium bukását fogja maga után vonni, s koczkáztathatja esetleg a forradalom minden eddigi vívmányait. Még nagyobb idegenkedésekkel nézte a készülődéseket Bonaparte, ki pontosan értesülve volt a Francziaországban történőkről. Ott a forradalom szülte és emelte naggyá, nagy tervei és ambícziói annak gyökérszálaihoz voltak nőve, ha a királyság restaurálódik, bizonyos, hogy minden jelentőségét elveszti. Ezért volt, hogy leveleiben nem szűnt meg Barrast a cselekvésre izgatni. «Le kell tartóztatni az emigránsokat, meg kell törni az idegenek befolyását. Ha katonai erőre van szükség, hívja haza a hadsereget. Törje meg az Angliának eladott újságírók sajtóját. Ami engem illet, én nem állhatok ily ellenséges törekvések közepette; ha nincs mód orvosolni a bajokat, s véget vetni XVIII. Lajos befolyásának, beadom lemondásomat.» Barras, Carnot iránti vak gyűlöletétől is ösztönözve, kinek nevét sem volt képes hidegvérrel kiejteni, belement a tervbe, s Hoehe tábornokot hívta meg a hadügyminiszteri székbe, hogy általa hajtassa végre a tervezett államcsínyt. A terv abból állott: Hoehe által csapatokat vonatni össze Páris körül a nyugati hadsereggel való csatlakozás ürügye alatt, hogy a fegyveres erő aztán felhasználhatóvá legyen a direktórium által a törvényhozó gyűlés ellen tervezett merényletre. De a csapatok Páris felé közeledtének híre nagy nyugtalanságba ejtette a közvéleményt és a törvényhozó gyűlést. Pichegru, aki sejtette a direktórium szándékát, nemzetőrség szervezését indítványozta a polgárok védelmére. Barras és társai már alig leplezték czéljukat, de belátták, hogy Hoche-sal nem mehetnek semmire, mert nem lévén még 30 éves, nem volt törvény szerint jogosítva miniszteri szék betöltésére. Hochet tehát visszaküldték, az államcsíny elhalasztást szenvedett s a directeurök Bonaparte-^al indítottak meg tárgyalásokat. Hoehe elkeseredve, betegen tért vissza hadseregéhez, s nemsokára aláásott egészsége sírba vitte, mások azonban azt hiszik, megmérgezték. Bonaparte nem először volt abban a helyzetben, hogy elhatározó lépést koczkáztasson meg. Már a császár meghatalmazottjaival való alkudozása közben fölmerült az eszme, hogy német fejedelemmé vagy lombardiai királlyá tegyék, mint hajdan a Sforzák voltak. Az emigránsok XVIII. Lajos nevében ajánlatot tettek neki, hogy ha a királyt trónra segíti, Francziaország connetable-jává, Milano örökös herczegévé teszi. De Bonaparte egyszerűséget és közönyt szenvelgett. «Falura vonulok, — mondá, — gazdaságomnak szentelve minden időmet. Lemondok minden közhivatalról. De mégis .... van egy, melynek neve is örömmel tölti el szivemet: a békebiróság.» Ez azonban nem akadályozza, hogy Barras ajánlataira előbb Lavalette hadsegédét, később Augeraut küldje Párisba, a viszonyok tanulmányozására. Augerau egy kőmives fia, XVI. Lajos alatt bevádoltatva, dezertált és magával vitte kapitánya lovait, melyeket Svájczban eladott, s aztán a nápolyi hadseregbe lépett. 1792-ben visszatérve Francziaországba, őrnaggyá, majd tábornokká lett. Három milliót visz Bonapartétól Barrasnak, hogy az államcsíny költségeit fedezze. Egyike a legnagyobb zsákmányolóknak. A direktórium előtt arannyal kivarrt vörös maroquin csizmákban, Mantua ostrománál szerzett gyémántgyűrűktől csillogva jelen meg. Brumaire 18-ika előtt inzultálja Bonapartét, másnap megöleli, 1814-ben megint inzultálja, hogy 1815-ben ismét megalázkodjék előtte. Ez az, akire Bonaparte a párisi expedícziót bízza. Az ő terve különben még nem egyéb, mint hogy 28 éves kora daczára a direktóriumba választassa magát; egy ily törvényes kor előtti választás őt kedvezményes helyzetbe hozná társai felett, a többit aztán majd meglátja. Teljes ünnepélyességgel történt meg Augereau bemutatása is a direktórium előtt, mint rendesen azon tábornokoké, kik az ellenségtől elfoglalt zászlókat hozták Párisba. Nyilt ülésben, a székein ülő öt directeur közepette a hadügyminiszter előlépett és ünnepi beszéd kíséretében mutatta be Augereaut, ki viszont rövid beszéddel válaszolt. Barras sietett őt Páris katonai parancsnokává kineveztetni, daczára Carnot, és a szintén mérsékelt párti új directeur Barthelemy ellenvetéseinek. Az izgatottság e közben egyre növekedett; a mérsékeltek és a direktórium közötti összhang helyreállítására többek közt Stael asszony szalonjában és barátai által is tett kísérletek végkép hajótörést szenvedtek. Augusztus 31-ikén már így ír Lavalette Bonapartehoz: «Az annyiszor emlegetett mozgalom végre ki fog törni: a direktórium ma éjjel 15—20 képviselőt készül letartóztatnia. És csakugyan szept. 2-án (fructidor 16.) már mindenki tudta, hogy 75 képviselő letartóztatását tervezik. Másnap a direktórium ismeretlen kézből falragaszokat hordatott szét, melyek egyike Pichegrut árulással és Condé herczeggel való összeköttetésekkel vádolta. De Pichegru és a törvényhozás más fenyegetett tagjai nyugodtan maradtak, s cseppet sem törődtek sem saját személyek, sem a törvényhozó gyűlés védelmével. Mindössze 800 gránátos állott rendelkezésére a törvényhozó gyűlésnek Ramel tábornok vezénylete alatt. Augereau megszállja két hadosztállyal a törvényhozás palotáját s kertjét s elfoglalja a bejáratokat. Csak egyetlen egy őr vonakodik felnyitni a rácsot. A teremben összegyűlt képviselők látva, hogy minden ellenállás hasztalan, megtiltják Ramelnek a tüzelést. Augereau berohan, nyomában a forradalom leggyászosabb alakjai: Santerre, Fournier, Rossignol, s megállva Ramel előtt, harsány hangon rákiált: — «Ramel parancsnok, miért nem engedelmeskedett a minisztérium és az én parancsomnak?» — «Mert én a törvényhozó gyűlés parancsa alatt állok.» — «Kitette magát annak, hogy haditanács elé állítom és főbe lövetem.» — «Kötelességemet teljesítettem.» — «Elismer-e engem hadparancsnok-