Vasárnapi Ujság – 1894
1894-02-11 / 6. szám - Kriza János: Arató leány (Wordsworth) 82. oldal / Költemények - Kriza János: Erdővidék az én hazám 82. oldal / Költemények
82 említi el, hogy az egyesület nyolcz év alatt 1797 anyát és gyermeket mentett meg a pusztulástól és gyógyíttatott ingyen 8569 gyermeket. Nagy szám ez, ha tekintetbe vesszük, hogy az egyesület csupán a jószívű emberek pártfogására van utalva és a múlt esztendeig az államtól semmiféle segedelemben nem részesült. Az egyesületnek rendkívüli küzdelmébe kerül czéljának megvalósítása, de csodálatos szívóssággal működik a nemzeti ügy érdekében. Elérte azt is, hogy saját háza van a fővárosban, a terézvárosi Mozsár utczában. Ez szerény, egyemeletes kis épület, mely oly sok szenvedő anyának és elhagyatott gyermeknek nyújt meleg, családi fészket. Igazi minta családi ház az. Rend és tisztaság uralkodik benne. A szobák egyszerűek, de igen alkalmasak. A szerencsétlen anyák koronként oda gyűlve vigasztalják egymást és táplálják gyermekeiket. Az egyesület, melynek a központban 873 tagja van, emberbaráti működésének körét kiterjesztette a vidékre is, s ez ideig fiókegyesületek alakultak Szabadkán, Váczon, Szegeden, Mendén, Tápió-Sülyben, Tápió-Sápon, Rákospalotán, Kalocsán, Kókán, Tápió-Szécsön, Temesvári és Nyitrán, szervező bizottságok működnek Beszterczebányán, Trencsénben, Szegzárdon, Győrött, Komáromban, Kecskeméten, Szolnokon és Zomborban. Az életrevaló egyesület, vezetőinek lankadatlan buzgalma által anyagilag és erkölcsileg mind jobban gyarapszik s közeledik ama kitűzött czélhoz, hogy a gyermekvédelem ügyét országosan szervezze. Ez a fényes eredmény aránylag ily rövid idő alatt első sorban Stefánia özvegy trónörökösnének köszönhető, aki az egyesületnek védnöknője s igazán hathatós pártfogója. Mikor pár évvel ezelőtt Tabódy József cs. és kir. kamarás, az egyesület elnöke, Laxenburgban tisztelgett a főherczegnőnél, a fenséges asszony kijelentette, hogy mindent kész megtenni a valóban jótékony egyesület érdekében. Majd családi gyászára czélozva ezt a mélyen megható nyilatkozatot tette. — «Mostani szomorú helyzetemben legnagyobb vigasztaló örömömet a haza gyermekei megmentésében, mint életem egyik legszebb hivatásában találom.» Valóban fenkölt lélekre és nemes szívre valló nyilatkozat, melyet a főherczegnő a főváros főpolgármesteréhez intézett leiratában ismételt. A védnöknő érdeklődésének legújabban is fényes jelét adta. Az özvegy trónörökösné hivatott művelője a festőművészetnek és egy saját festésű szép képet ajándékozott az egyesületnek a vasárnapi jótékony bazár czéljaira. A trónörökösné a főváros polgármesterét, a belügyminisztert és a herczegprimást sajátkezű levelekben kérte föl a «Fehér Kereszt» egyesület anyagi és erkölcsi támogatására s abbeli óhajtását fejezte ki, hogy az ezredévi ünnep alkalmára minden vármegyének legalább a székhelyén állíttassák egy-egy fiókegyesület, szeretet* vagy lelencz-ház. Stefánia özvegy trónörökösné mellett második szerencsecsillaga az egyesületnek özvegy gróf Károlyi Alajosné, Erdődy Fanny grófnő, Erdődy Lajos gróf leánya, s leszármazott unokája a II. Rákóczy Ferencz szépségéről és szívjóságáról híres nővérének. A grófnő özvegye a felejthetetlen emlékű gróf Károlyi Alajosnak, aki majdnem egy fél századig képviselte Ausztria-Magyarországot a legelső európai udvaroknál. Károlyi Alajos a külföldön becsületet szerzett a magyar névnek, melynek hajdani lovagias hírét az ő szereplése újította föl a külországok fejedelmi udvarainál és előkelő társaságaiban. Berlinben, Londonban nagyszerű házat vitt, melynek a lelke felesége volt, akivel 1867-ben lépett házasságra, melyből egy fia és három leánya született. A grófnő ünnepelt szépség volt a londoni, berlini és bécsi főúri körökben, hol a jótékonyságáról és vendégszeretetéről híressé vált magyar grófnőt bájos nővérével, a boldogult Széchenyi Béláné grófnéval együtt «Götter Kinder» névvel tisztelték meg. A nemes grófnőnek szivét, melynek vallásos és fenkölt érzése minden emberi nyomor iránt fogékonnyá teszi, s a szeretet leleményességével lesi az alkalmat, hogy azt enyhíthesse, mindenki magasztalja. A grófné legújabb műve az a nagyszabású bazár, mely vasárnap, febr. 11 -én lesz, múzeum-utczai palotájában. Ez műkincsekben egyik leggazdagabb palotája fővárosunknak s magában is fényes látványosság. A grófnő itt rendezi a bazárt a «Fehér Kereszt» egyesület javára, melynek bizonyára tekintélyes jövedelme lesz e jótékony bazár rendezéséből. Főrangúak és a polgári osztály tagjai, valamint a művészek és írók egyaránt siettek a jótékony czél érdekében adományokkal és szolgálataikkal támogatni a grófnőt, aki nemes idealizmusával előljár főúri társaságunkban és oly sok szerencsétlen embernek a szeméről törüli le a könyvt. A vasárnapi bazár terjeszteni fogja az eszmét, növelni fogja a részvétet a «Fehér Kereszt» egyesület iránt, mely oly üdvös működést fejt ki a társadalom és a nemzet javára. Ez alkalomból bemutatjuk Károlyi Alajosné grófné arczképét, azon festmény után, mely Berlinben, a nagyhírű Richter Gusztáv műtermében készült. Dr. KOVÁCS DÉNES: Barnult kezében sarlaja, Kévét kötözve foly dala, Oh halld, mi búsan-édesen Ömleng el messzi völgyeken. Oly édesen pacsirta-szó Fülembe még nem hangicsált, Midőn virányos fészkiből Lövellve nyílként égbe szállt; Oly édesen kakuk se' szól, Midőn a bérez homályiból, Mely szent titokban hallgata, Hangzik tavaszszal jósdala. Mit énekel, ki mondja meg? Egy régi székely bús regét Talán a mult viszályiból. És a csaták hős gyermekét ? Vagy tán a dal gyöngébbszerű, Szerelmi kéj vagy szívtérfi ? Csoportos inség, gond mián Danolt olyan búsan a leány ? Bármit danolt a székely lány, Ő mélyen érezé baját, És mint szakadt bús éneke Sürögve lordá sarlaját. Soká gyönyörben ámulék, S hogy a határon túl valék, Szívemben a leány dala Még untalan hangzik vala. Háry Gyula rajza* HALÁSZKUNYHÓ A RÉGI HÁZ OMLADÉKAI MELLETT. Jókai Mór :A nagy ellenség a czírau elbeszéléséhez. KRIZA JÁNOS KÖLTEMÉNYEIBŐL. Erdővidék az én hazám . . . Erdővidék az én hazám, Katonának szült az anyám, Zöld erdő zúgásán, Vadgalamb szólásán Nevelt fel jó apám. Miként zekés gyermek lettem S a kabalát megülhettem, Mentem a szántóba, S apám háborúba A francziák ellen. Nyílj mélyebben te barázda, Patakként folyt könnyem árja, Apámat háború, Anyámat sok gond, ba Szegényt elragadta. Holnap indul a legénység Ivomondóba, semmi mentség. Zöld erdő zúgását, Vad galamb szólását Majd meghallom es még. Az arató leány.* Oh nézd a székely lány amott Kalászmezőben egyedül. Mint sajka, tenger habjain. Fel-feltűnik, majd elmerül. * Wordsworth után, szabadon. A NAGY ELLENSÉG. Elbeszélés. Irta JÓKAI MÓR. Ezen a helyen állt valamikor a kapronyi malom. Itt volt a mintagazdaság; ott a kis falu a templomocskával! Talán azok a fűzfák meg tudnák mondani: merre volt a patak, mely a malmot hajtotta? Ezt pedig én nem a magam fejétől találtam ki. Több, mint egy félszázad múlt el azóta, hogy valamikor itt ezen a tájon jártam; a kő is tarjagos lesz annyi idő alatt; az az út sem létezik már, amelyen akkoriban szekérrel jártunk. Hogy jutott volna eszembe erről a kősivatagról annak a paradicsomi boldog tanyának a képe, ami gyerekkorom emlékéből fenmaradt? Ha nem volt a tanyán egy öreg halász, maga (Folytatás.)