Vasárnapi Ujság – 1894

1894-04-01 / 13. szám - Kossuth 1858-ban. Skócziai fénykép után 13. szám / Arczképek, Hazaiak - Kossuth és Ihász Dániel 13. szám / Arczképek, Hazaiak - Kossuth és Pulszky Ferencz. 1852-iki daguerreotyp után 13. szám / Arczképek, Hazaiak - Ruttkayné Kossuth Lujza 13. szám / Arczképek, Hazaiak - Kossuth Lajos életéből: Díszlakoma az Astorhouse-ban Amerikában Kossuth tiszteletére. – Kossuth lakása Sumlában. – Kossuth elindulása Kiutahiából. Egykorú rajzok. – Kossuth megérkezése Amerikába. – Egy feldiszített utcza New-Yorkban. – A Kossuth tiszteletére a tüzérség felett tartott szemle New-Yorkban. (A «Kossuth Amerikában» czimű könyvből) 13. szám / Időszerű illusztrácziók - Kossuth Lajos halottas ágyán. Roskovics Ignácz rajza 13. szám / Időszerű illusztrácziók - Kossuth 1848-ban. Kiss György szoborműve 13. szám / Műtárgyak - Kossuth Lajos. Parlaghy Vilma festménye 13. szám / Műtárgyak - Kossuth egykori lakóháza Collegno al Baracconeban 13. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Kossuth lakóháza Genuában. Dörre Tivadar rajza 13. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Kossuth nejének síremléke Genuában 13. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Külföldiek - Kossuth halála. A «Vasárnapi Ujság» turini tudósitójának levele 205. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények

13. SZÁM. 1894. BUDAPEST, ÁPRILIS 1. 41. ÉVFOLYAM. gát mozgattuk táviratainkkal. Az a nagy ember sokat szen­vedett, de vele szenvedtünk mi is, kik szivünk vérével irtuk meg azokat a szomorú hireket a magyar hazának. Turinnak, ennek a szép pie­monti fővárosnak, egyszerű utczája a Via dei Mille, de büszke a neve s Garibaldi di­csősége fűződik hozzá, a kinek a szobra ott áll az utcza torko­latában, a Po folyó partján. Ennek a történeti nevezetes­ségű utczának 22-dik számú házában lakott Kossuth Lajos. Régi, ódon ház, valami nápolyi grófnak a tulajdona, de most örök emlékű a magyar nemzet előtt, mert falai közt múlt ki Kossuth Lajos. A két­emeletes ház tágas térre nyílik, hol lombos fák közül szobrok kandikálnak elő s levegőjét magasra szökkenő szökő­kutak teszik frissé, kelle­messé. A ház erkélyéről jobbra látni lehet a Supergát, az olasz királyok pompás temetkező­he­lyét, balra a hóval födött Al­peseket. Kossuth, a­ki szenve­délyesen szerette a természetet, nem csoda, hogy Turinban la­kott, hol a természetnek oly sokféle szépségében gyönyör­ködhetett. De talán öreg korán kívül épen ez a természet­imádás volt halálának oka. Turin éghajlata épen nem olaszos. Az Alpesek­ről mindig metsző szél fújdo­gál végig a piemonti síkságon. A­mint beléptem az ajtón, megdöbbenve állottam meg a küszöbnél. Kossuth csaknem ülő hely­zetben feküdt ágyán. Három magas párna volt a feje alatt. Az egykor hatalmas ember ott vergődött ágyán. Kezeit idegesen mozgatta. Hófehér szakállával és hajával szinte ellentétben volt láztól piros arcza. Szemei, az egykor bűvös varázsú szemek, nyitva voltak, de hiányzott belőlük a lélek tükre ; ajkai, a melyekről egy­kor egy nemzetet felrázó fényes szózatok hangzottak, ezt rebeg­ték fájdalmasan: — «Jaj, jaj!» Több szót már nem tudott mondani. Az utolsó öntudatos szó, a­mit kiejtett, az volt, a­melyet ifjabb fiának, Lajos Tivadar­nak mondott megérkezése nap­ján, márczius 16-án. — «Fiam, roszul vagyok!» Ettől fogva nem volt érthető szava. Ha világos perczei vol­tak is, nem beszélt. Elég volt azonban az a kínos jajszó, hogy szivembe nyilal­jon és zokogva hagyjam el a nagy ember szobáját. Rutt­kayné, ez az áldott szívű as­­szony, velem együtt zokogott. Kossuth mozdulataiban még ekkor is annyi erő tükröződött, hogy nem csoda, ha egyesek biztak felgyógyulásában, noha Bozzolo tanár, a hires belgyó­gyász, már ekkor letett minden reményről. Napról-napra négy- c*V N* KOSSUTH 1848-BAN. KIRK György szoborműve.

Next