Vasárnapi Ujság – 1896

8. Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A választások eredménye 739. oldal

20. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI IJJSÁG. 739 A baladás pedig mind erőteljesebb lesz. Jön az 1864-diki gazdasági válság s a takarékpénztár az év végén kitűnő eredményt mutat föl; az aszály, az inség nyomán a budai szőlők pusztulni kezdenek s a takarékpénztár két kézzel segít enyhíteni a csa­pást; az osztrák-porosz háború megingatja a hitelt, aggodévá teszi az embereket, idegességet áraszt a piaczra és megrohanják a pénzintézeteket, de a bu­dai takarékpénztár szilárdan áll. Hitele olyan, erős­sége annyira ösmert, hogy osztrák pénzintézetek milliókat akarnak elhelyezni nála a biztonság okáért. Ám egyszerre csak az igazgatóság azt veszi észre, hogy ba nagyobb eredményt akar elérni, akkor az elfoglalt alapon nem maradhat meg. Buda, ha nőtt is, ha gyarapodott is, csak Buda maradt, s az igazi élet Pesten lüktet. Kimondja tehát, hogy Pesten fiók-intézetet nyit s e czélból részvénytőkéjét föl­emeli. Mielőtt azonban tervét végrehajtaná, arról értesül, hogy Pesten már megalakult a Pest-budai fővárosi takarékpénztár, s belátva, hogy két ilyen pénzintézet még sok s a boldogulás mindegyikre kétes: akkép oldja meg a kérdést, hogy az említett takarékpénztárral egyesül, minek következtében az «Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár» áll elő? Nem sokára a Dorottya-utczában hatalmas épületet emel, a mely több mint félmillióba kerül. Az «Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénz­tár» már ekkor oly erős, hogy az 1873 ban bekövet­kező krach sem árt neki, a mint nem ártottak ama zűrzavarok sem, a melyek a gszdasági élet terén fölmerültek. Az intézet igazi fénykora még ezután következett. 1888-ban Rötzer Ferenczet, a kereske­delmi bank addigi irodafőnökét hívták meg igazga­tónak, kinek vezetése alatt az intézet mily rendkívüli sikereket ért el, arról ékesen tanúskodnak az intézet történetéről kiadott emlékműben fölsorolt számok, melyekből mutatványul néhányat alább közlünk. A most jubiláló hazai pénzintézetnek a törté­nete igazán érdekes, mert az egész magyar hitelélet fejlődését mutatja meg. A magyar pénzintézetek félszázad alatt semmiből óriássá nőttek s átültették a nyugat kétszázéves fejlődésének gyümölcseit. Vagy nem mutatja-e legjobban a magyar gazdasági élet fejlődését az, hogy ennek az intézetnek alapítása első éveiben 1—3 millió forint fordult meg a pénz­tárában, mig 1895-ben már csaknem egy milliárd. A betétek félmiilóról 28 millióra szaporodtak, a mi arra mutat, hogy a nagy közönség, mely hajdaná­ban gyümölcsözetlen pénzét ládáiban őrizte, fokoza­tosan jobban és jobban megbízott a takarékpénz­tárakban. A váltó mennyiségének 33 ezer forintról 12 millióra való emelkedése üzleti forgalmunk óriási fellendülését jelenti. A jelzálogkölcsönöknek 290 ezerről 31 és fél millióra emelkedése azt mutatja, hogy az a rég óhajtott intenzív mezőgazdasági ter­melés mégis csak terjed Magyarországon ; a jöve­delmek 21 ezerről két és fél millióra emelkedtek. Ezek az arányok régi kitűnő pénzintézeteinknél egyformán megtalálhatók s egynek történetében nemcsak az egész magyar gazdasági fejlődés, de az összes társintézetek története is meg van irva. Az intézet ünnepi közgyűlésén, mely okt. 19-én folyt le, vendégek sorában jelen voltak: Darányi Ignácz földmivelési miniszter, Falk Miksa, Fabiny Teofil, és az összes budapesti pénzintézetek vezér­igazgatói. Összesen 73 részvényes jelent meg, a kik 93 szavazatot képviseltek, Az emelvény főhelyét Harkányi Frigyes elnök foglalta el. Tőle jobbra és balra ültek az igazgatók. A jubiláris ülést báró Harkányi Frigyes nyitotta meg, a ki üdvözölve a megjelenteket, melegen megemlékezett a takarék­pénztár alapításában részvett férfiakról. Azután az ünnepi szónok, dr. Országh Sándor tüzetes beszéd­ben ismertette az intézet félszázados történetét. Majd megemlékezett arról a két férfiúról, kik az intézet élén állanak s annak vezetésében az első helyet foglalják el. Az egyik az elnök: báró Har­kányi Frigy es, ki tanuja volt az intézet keletkezésé­nek, s annak mindenkor tántoríthatlan hive és támo­gatója maradt. A másik a vezérigazgató: Bötzer Ferencz, ki 8 év óta viszi az igazgatás nehéz s ez alatt kiváló képességével, szeretetreméltóságával, szakavatottságával és ügyszeretetével a sikerek egész sorozatát vívta ki. Az éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után dr. Jankovuli János miniszteri tanácsos indítványozza, hogy a közgyűlés fejezze ki köszö­netét a szép emlékbeszédért. Azután Zsoldos vezér­titkár mutatta be az igazgatóság jelentését, mely 100.000 forintnak közművelődési és közjótékonysági czélokra való elosztását javasolja, a mit a közgyűlés élénk helyesléssel megszavazott, e szép határozat­tal tevén még emlékezetesebbé az intézet ötvenéves jubileumát. Rozsnyói. A VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE. Gyorsan lezajlottak a választások. Korteske­désre nem sok idő jutott. Október 5-ikén felosz­latták az országgyűlést, október 28-ikán pedig már megtörtént a választások legnagyobb része. Az első napon 352 képviselő számára állították föl az urnákat. November 5-ikén lesz az utolsó nap, de arra a napra már alig jutott egy ke­rület. A választási mozgalmak első napjain sűrűn emlegették a jelölteket. De aztán fogytak. Régibb képviselők is visszahúzódtak. Némelyik kerület úgy megváltozott, hogy az eddigi képviselője rá sem ismert. Már új embert is talált ott, a ki az ő helyére pályázott. Az összeülő országgyűlésnek sok új embere lesz, a kiket eddig még nem is­merünk a közéletből. Az ellenfelek az eddig biztos kerületekben is megjelentek, és keztyűt dobtak. A mérkőzések hevességéből semmit sem von le, hogy sok képviselőt egyhangúlag válasz­tottak meg, mert itt is kérlelhetetlen tényezők működtek közre az ellenfél visszavonulására. Míg az országban átalában szenvedélyesen folyt a harcz, Budapesten ilyen csöndes válasz­tások még nem voltak. Igazi választási mozgal­masság egyetlen kerületben sem kapott életre. Az ellenzéki jelöléseken meglátszott, hogy csak a zászló fentartását akarják jelenteni. Különben magok a választási zászlók egészen eltűntek a házakról. A rendőrség veszedelmesnek találta a három, négyemeletes házak tetejére kiszúrt zászlókat. A tavaszi ünnepélyek alkalmával megtörtént, hogy egyet lesodort a szél s halálát okozta egy derék polgárnak. A zászlókat tehát, a mint szél kezdett fújni, bevétették. így még tarka külsőségét is nélkülözte az alkotmányos harcz. Kora reggel bérkocsikon vitették magokat a szalagos és kokárdás bizalmi férfiak. A kocsik bakján hordár vagy inas lengette a jelölt nevé­vel ellátott zászlót. Kalapok a tollak mellett, vörös vagy fehér; szokatlanúl sok falragasz mindenfelé ; csoportok bizonyos utczákon; egy­egy harsány «éljen»; a gyerkőczök éles rikolto­zása, s a szavazó helyeknél fölállított rendőrök, kik néha többen voltak, mint a kíváncsiak, — ennyi a külsőség, minden feltűnőbb utczai élet nélkül. A zászlós bérkocsik aztán egész nap robogtak szerteszét a városban, szedték össze a szavazókat. Még, katonaságnak sem jutott sze­rep. Csak délután, vagy a hol tovább tartott a szavazás, este felé mutatkozott nagyobb érdek­lődés a közönség részéről. Az eredményben azonban alig kételkedett valaki. Nyugodtan, legkisebb rendzavarás nélkül következett be, a mire számítottak. Az I. kerületben (Vár) senki sem kételkedett, hogy Falk Miksát ismét nagy szótöbbséggel választják meg. Ellenfele Kasics Péter nyug. miniszteri taná­csos volt, függetlenségi programmal, de alig haladta túl a 200 szavazatot. Falkot 766 szótöbbséggel vá­lasztották meg. — A II. kerületben (Víziváros) Da­rányi Ignácz miniszter 1045 szavazata ellenében a függetlenségpárti Pártos Béla 108 szavazatnál ma­radt. — A III. kerületben (Ó-Buda) Vörös László kereskedelmi államtitkár ellen Kreutzerl Jakab mint néppárti, önmagát léptette föl. Kapott 22 szavaza­tot, melyben benne van a maga szavazata is. — A IV. kerületben (Belváros) b. Podmaniczky Frigyes ellen a választás kezdetekor Füredy Ferencz ügy­védet (függetlenségi) léptették föl. Csak szállingózva szavaztak rá 26-an ; ekkor aztán bejelentette vissza­lépését. — Az V. kerületben (Lipótváros) már erő­sebb küzdelem fejlődött ki, két szabadelvű párti jelölt közt. Az eddigi képviselő Mezei Mór ügyvéd ellen a kereskedők Schlesinger Pál nagykereskedőt léptették föl, de csak három nappal a választás előtt. Mezeit 1246 szóval 807 szavazat ellen újra megválasztották. — A VI. kerületben (Terézváros) Radocza János szabadelvű párti és Vázsonyi Vilmos függetlenségi közt délig tartott a szavazás Vázsonyi ekkor 136 szavazattal visszalépett. — A VII. kerü­letben szocziálista jelölt is volt, dr. Goldner. Meg­választották Morzsányi Károly volt képviselőt, a kire 2108 szavazat esett, míg Bartha László független­ségire 290, Goldner szocziálistára pedig 19. — A VIII. kerületben (Józsefváros) ismét Berzeviczy Albert a képviselő. Kapott 1939 szavazatot, míg ellenfelei: Holló Lajos (függetlenségi) 425, Kovács Albert (nemzeti párti) 266 ot. — A IX—X. kerület­ben uralkodott a legnagyobb élénkség, s itt késő estig tartott a szavazás. Kőbányáról, Rákosfalvárói kocsikon, hangos éljenzés közt jöttek a választók a Ferencz városba. Volt paraszt bandériuma is az ellen­zéknek. Tolnay Lajos volt képviselő ellen a függet­lenségi párt Springer Ferencz fiatal ügyvédet léptette föl, a ki a Ferenczváros benszülöttje, s a polgárság nagyon felkarolta jelöltségét, de megválasztását ke­resztül nem vihette. Tolnay 1172 szavazata mellett Springerre 682 esett. Az ország kerületeiből érkezett híreket a legna­gyobb érdeklődéssel várták a fővárosban. Este külön kiadású lapok jelentek meg. A vidékről először az egyhangú választásokról érkeztek tudósítások. így választották meg a minisz­terek közül b. Bánffy Dezső miniszterelnököt Szilágy-Somlyón, Lukács László pénzügyminisztert Abrud­bányán, b. Fejérváry Géza honvédelmi minisztert Temesvárott, a dunaszerdahelyi kerületben Erdély Sándor igazságügyminisztert. A jászberényi választás eredményét mindenfelé nagy érdeklődéssel várták, Apponyi Albert mérkő­zését Erdély Sándor igazságügyminiszterrel. A he­ves küzdelem vége, hogy gr. Apponyit 682 szóval Erdély 591 szavazata ellenében, tehát 91 szótöbb­séggel megválasztották. Lukács László pénzügy­miniszternek is nagy harcza volt Egerben az eddigi képviselő, Szederkényi Nándor függetlenségi Ugron­pártival, s csak 3 szótöbbséggel győzött. Kecs­kemét egyik kerületében sem dőlt el a választás sorsa, hanem pótválasztás lesz. Az alsó kerületben gr. Zichy Nándor néppárti 340, Bartók Lajos Ugron­féle függetlenségi 148, Rapcsányi István Kossuth­féle függetlenségi 122, Nagy Mihály szabadelvű 166 szavazatot kapott, s így Zichy és Nagy közt pót­választás dönt. A felső kerületben két függetlenségi lépett föl, s Kossuth Ferencz 382, Horváth Ádám volt képviselő (Ugronista) 422, Kaas Ivor 361 sza­vazata mellett majd csak a Horváth és Kossuth közti pótválasztás dönt. A lőcsei választás azért volt érde­kes, mert innen jutott a múlt országgyűlésre az egyetlen néppárti, Zelenyák János kath. pap, ki ellen most Engelmayer József szabadelvű lépett föl s kevés szótöbbséggel győzött is. Halason elbukott a függetlenségi párt egyik ismert alakja, Kolozsvári Kiss István, helyette Latkóczy Imre államtitkárt 21 szótöbbséggel választották meg.— Wlassics köz­oktatási minisztert Csáktornyán választották meg, míg Szombathelyen a néppárti Major Ferencz 342 szótöbbséget nyert vele szemben. Zala-Eger­szegen is a néppárti Farkas József győzött Klamarik János osztálytanácsos fölött. Karczagon Jókai lépett

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék