Vasárnapi Ujság – 1897
1897-06-27 / 26. szám - Corzan Avendano Gábor jubileuma (arczképpel) 423. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kneippról. Szüry Dénes 423. oldal / Élet- és jellemrajzok - Brassai halála 423. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
2.i. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM, ki tulajdonképen a kazikumukokhoz tartozik. Ezek a lezgi nyelv középső csoportjához számíttatnak, a Koiszu völgy legkeletibb részében laknak, vagy 35,000-en vannak s vakbuzgó fanatikus mohammedánok. Az első kötetnél nem kevésbbé érdekes és értékes II. kötetből, mely a gróf Zichy gyűjteménye régészeti részének bemutatója és magyarázója, csak egy pár különösen fontos és jellemzetes ábra bemutatására kell szorítkoznunk. A kún nyeregnek és a csegemvölgyi nyereg rekonstrukcziójának ábrái Pósta Béla munkájának fölötte érdekes utolsó részéből valók, melyben az ethnographiai gyűjtemény archaeologiai tanulságait vonja le széleskörű összehasonlítások és éles szemű megfigyelések alapján. A csegemvölgyi nyereg töredékét csakis a modern bokharai nyereg és magyarországi kún nyereg alapos ismeretével lehetett rekonstruálni s ezzel egyszersmind előttünk van a legrégibb nyereg, melyet leletekből egyáltalában ismerünk, s élesen tűnik szemünkbe annak a kun nyereggel való bámulatos egyezése. A bokharai dísznyereg fából való. Felül csontszegélyekbe foglalt tarka festett minták borítják, az eleje ozmat bőrrel van behúzva. A könyv 11. Miklós czárnak van ajánlva; az ajánlási lapot Rubovics csinos rajza díszíti, mely a Maeotis mocsaraiban szarvast űző hunokat ábrázolja, mig a kép oldalréczét alul Zichy Jenő gróf családi czimere zárja be. VASÁRNAPI ÚJSÁG: 423 CORZAN-AVENDANO GÁBOR JUBILEUMA. Az idősebb tanárnemzedéknek a legjelesebb és legérdemesebb tagjai közé tartozik Corzan - Avendano Gábor, a budapesti V. kerületi állami főgimnázium derék igazgatója, kinek tiszteletére tanártársai, barátai és volt tanítványai örömünnepet rendeznek azon alkalomból, hogy gimnáziumi igazgatói működésének most 30-dik esztendejét töltötte be. Harmincz évi hivataloskodás sem munkának, sem érdemnek nem csekély dolog, kivált a tanári pályán, amely teljesen magának követeli az egész embert, és cserében ad ugyan örömeket is, de nehézségei és izgalmai oly számosak, hogy a költő és bölcsész Erdélyi János egyenesen «lebunkózásra» méltónak mondta az olyan embert, aki 30 évnél tovább tanárkodik. Pedig Erdélyi korábbi elhúnyta miatt nem érkezett 30 évig sem tanárkodni, s amíg kathedrájában ült, egyike volt a legtekintélyesebb és legtiszteltebb tanároknak. Corzan-Avendano Gábor, úgy látszik, nem osztozik az Erdélyi János véleményében, mert ő már mint igazgató is betöltötte a 30 évet s e közben arra is volt ereje és ideje, hogy egy ideig (1869) az egyetemen is működjék, mint a felsőbb természettudomány magántanára, sőt hogy (1872 óta) a Ludovika-akadémián is tanítsa a szám- és természettant. Mindezeknek betetőzéséül pedig irodalmilag is oly szorgalmasan művelte a mennyiség- és természettudományokat, hogy ide vágó kisebb munkái egész kis könyvtárt tesznek. E működéséért a Magyar tud. Akadémia már 1864-ben levelező tagjává választotta. Corzan-Avendano Gábor spanyol eredetű nemes családból származott, mely a múlt század elején, III. Károly uralkodása alatt költözött ősi hazájából Magyarországba. Atyja főbányatanácsos volt s igen gondos nevelésben részesítette fiát, ki 1827-ben aug. 20-ikán Szomolnokon született. Alsóbb iskoláit Eperjesen, S.-A.-Ujhelyben, Kassán és Selmeczen végezte. Még be sem fejezte tanulmányait, mikor az 1848-iki események őt is magukkal ragadták s honvéddé lett. A háború után, 1850-ben a még csak 22 éves ifjú Bécsbe ment s ott a műegyetemet végezte. Onnan haza jővén, tanári állást kapott kassai főgimnáziumban és a jogakadémián, hol a a politikai számtant adta elő. Ennek a próbálkozásának a szép sikere mindenkorra a tanári pályához kötötte le. 1854-ben ugyancsak Bécsben tanári vizsgálatot tett s oklevelet nyert a a mennyiség- és természettudományokból. Kassáról 1858-ban Budapestre került s itt a kir. katholikus V. kerületi főgimnáziumban rendes tanár, majd 1866-ban helyettes, 1867-ben pedig rendes igazgató lett s az ma is. Mint középiskolai igazgató talán ő az egyetlen élő ember azok közül, kiknek igazgatói kinevezését még a király Ő felsége írta alá; mert az alkotmányos élet visszaállítása óta a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorolja ezt a jogot. Corzan-Avendano Gábor elejétől kezdve kedvelt tagja volt Budapesten nemcsak a tudományos köröknek, hanem a társaságnak is. Neje, kivel 42 év óta él boldog házasságban, Kronenthali Sacher Károly galicziai helytartó és udvari tanácsos leánya és Sacher-Masoch ismert német író unokatestvére. Fiai közül az egyik a honvédhuszárságnál szolgál mint főhadnagy, a másik pedig a gróf Károlyi uradalmaknál van alkalmazva. Idősebb leánya, László Mihály országos képviselő művelt neje, az ifjabbik pedig Kerényi Endre árvaszéki ülnök felesége Veszprémben. Az ünnepelt megnyugvással tekinthet vissza hosszú pályájára, melynek fáradalmait és küzdelmeit oly sok szép siker koronázta, s boldogan fogadhatja a mostani megtiszteltetést, melyben tanártársainak kortársi elismerése és szeretete, tanítványainak hálája és ragaszkodása oly szépen nyilatkozik. Az nem öröm, hogy a gyors szárnyú idő elhalad fölöttünk, de az büszke öröm és boldogság, ha úgy munkálkodhattunk, hogy fáradozásainknak hasznos és maradandó becsű gyümölcsei termettek. Corzan-Avendano Gábornak oka van ilyen büszke örömre. Élvezze ezt még sokáig! KNEIPPROL. Kneipp Sebestyén elhúnyta alkalmából közölt képeinket kiegészítjük mai számunkban még eggyel, mely fényképfelvétel után azt a wörishofeni ismert jelenetet tünteti elő, amely ott a Kneipp úgynevezett «egészségügyi előadását» követőleg minden délután ismétlődött. Ő ugyanis naponta négytől ötig magyarázgatta rendszerét híveinek, kedélyes, vonzó modorban, s a mint aztán a szószékről lelépett s a plébánia felé haza menőben volt, az egész hallgatóság nyomon követte őt úgyszólva odáig. Leirhatlan az a tisztelet és ragaszkodás, amellyel környezték. Boldog volt, aki hozzá jutott s akit megszólítása ért. Aki ezeket a jeleneteket látta, teljesen értette azt a rajongást. Kneipp egyénisége lekötött és tiszteletet parancsolt még olyanoknak is, akik nem értettek egyet a rendszerével. Ami ezt a rendszert illeti — hol a föltétlen jó? Sehol. Minden gyógymódban van valami jó. Az övében sokan találtak írt. Rendszere vitatható, de ami egyéniségét illeti, arra nézve azon százezerek szemében, akik hozzá vándoroltak, — egy a vélemény. A férfi ideálja volt. Kötelességérző, szívben nemes, gondolkodásban emelkedett s azon a nyomon másokat is emelő. Nem ismerte a századvég életczélját: az «Én»-t. Egy czél lelkesítette őt: a humanismus és az emberiség java. Ennek élt, ezért küzdött meggyőződése hévteljes és magával ragadó egész erejével önzetlenül. Ez az, ami meghajlást követel s ez nyerte meg részére az emberek szivét. Most hogy nyugodni a föld alá került, azt hiszem vele együtt lenyugszik az ő bajor falujának varázsa is. Ma már szebb, természettől vonzóbb helyeken művelik tapasztalt orvosok a rendszerét. Nevének emléke egy ideig még — mert hát nevek emléke manapság hamar feledésbe kerül — mérsékelten vonzani fog, de lassan-lassan a szebb helyek felé fognak húzódni a hívei. Wörishofennek az ő egyénisége adta a jelleget. A gyógyíthatatlanok egész serege csüggött rajta vakhittel, akik gyógyszer hiányában a lelkész jótékonyan vigasztaló tekintetét vitték magukkal hitök erősítésére balzsamul. Ezt ma Wörishofenből nem kapja többé senki se. Lehetnek ott a mesternek beavatott örökösei, akik értelemmel kezelik a tőle nyert útmutatás nyomán a vizet, de hát a jelen esetben nem ezen fordul meg a kérdés, hanem az egyén varázsán. Azt az öreg úr nem hagyhatta örökségül senkire, azt vele együtt elhantolták a falu sírkertjébe. Szüry Dénes: CORZAN AVENDANO GABOR. BRASSAI HALÁLA. Az agg tudós június 24-ikén reggel 7 órakor hunyta le szemét. Már néhány hete betegeskedett, s a kolozsvári Erzsébet-kórházba vitette magát, hol a legnagyobb gyöngédséggel ápolták a száz esztendős aggastyánt. Betegsége nem mutatkozott fenyegető veszélyűnek, s hitték is felgyógyulását a jó öregnek, ki egész életében oly mértékletesen élt, s testi és lelki épségét annyira megőrizte. De az aggkor előállt kérlelhetetlen követelésével. Csak két hete, e hó 10-ikén volt, mikor életkoráról beszélgetvén látogatói, Brassai egész határozottan mondta, hogy 1797 június 15-ikén