Vasárnapi Ujság – 1897

1897-06-27 / 26. szám - Corzan Avendano Gábor jubileuma (arczképpel) 423. oldal / Élet- és jellemrajzok - Kneippról. Szüry Dénes 423. oldal / Élet- és jellemrajzok - Brassai halála 423. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

2.i. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM, ki tulaj­donképen a kazikumukokhoz tartozik. Ezek a lezgi nyelv középső csoportjához számít­tatnak, a Koiszu völgy legkeletibb részében laknak, vagy 35,000-en vannak s vakbuzgó fana­tikus mohammedánok. Az első kötetnél nem kevésbbé érdekes és ér­tékes II. kötetből, mely a gróf Zichy gyűjtemé­nye régészeti részének bemutatója és magya­rázója, csak egy pár különösen fontos és jel­lemzetes ábra bemutatására kell szorítkoznunk. A kún nyeregnek és a csegemvölgyi nyereg rekonstrukcziójának ábrái Pósta Béla munká­jának fölötte érdekes utolsó részéből valók, melyben az ethnographiai gyűjtemény arch­ae­ologiai tanulságait vonja le széleskörű össze­hasonlítások és éles szemű megfigyelések alap­ján. A csegemvölgyi nyereg töredékét csakis a modern bokharai nyereg és magyarországi kún nyereg alapos ismeretével lehetett rekonstruálni s ezzel egyszersmind előttünk van a legrégibb nyereg, melyet leletekből egyáltalában isme­rünk, s élesen tűnik szemünkbe annak a kun nyereggel való bámulatos egyezése. A bokharai dísznyereg fából való. Felül csontszegélyekbe foglalt tarka festett minták borítják, az eleje ozmat bőrrel van behúzva. A könyv 11. Miklós czárnak van ajánlva; az ajánlási lapot Rubovics csinos rajza díszíti, mely a Maeotis mocsaraiban szarvast űző hunokat ábrázolja, mig a kép oldalréczét alul Zichy Jenő gróf családi czimere zárja be. VASÁRNAPI ÚJSÁG: 423 CORZAN-AVENDANO GÁBOR JUBILEUMA. Az idősebb tanárnemzedéknek a legjelesebb és legérdemesebb tagjai közé tartozik Corzan - Avendano Gábor, a budapesti V. kerületi ál­lami főgimnázium derék igazga­tója, kinek tiszteletére tanártársai, barátai és volt tanítványai öröm­ünnepet rendeznek azon alkalom­ból, hogy gimnáziumi igazgatói mű­ködésének most 30-dik esztendejét töltötte be. Harmincz évi hivataloskodás sem munkának, sem érdemnek nem cse­kély dolog, kivált a tanári pályán, a­mely teljesen magának követeli az egész embert, és cserében ad ugyan örömeket is, de nehézségei és izgalmai oly számosak, hogy a költő és bölcsész Erdélyi János egyenesen «lebunkózásra» méltó­nak mondta az olyan embert, a­ki 30 évnél tovább tanárkodik. Pedig Erdélyi korábbi elhúnyta miatt nem érkezett 30 évig sem tanárkodni, s a­míg ka­thedrájában ült, egyike volt a legtekintélyesebb és legtiszteltebb tanároknak. Corzan-Avendano Gábor, úgy látszik, nem osztozik az Erdélyi János véleményében, mert ő már mint igazgató is betöltötte a 30 évet s e közben arra is volt ereje és ideje, hogy egy ideig (1869) az egyetemen is működjék, mint a felsőbb természettudomány magántanára, sőt hogy (1872 óta) a Ludovika-akadémián is tanítsa a szám- és természettant. Mindezeknek betető­zéséül pedig irodalmilag is oly szorgalmasan művelte a mennyiség- és természettudományokat, hogy ide vágó kisebb munkái egész kis könyv­tárt tesznek. E működéséért a Magyar tud. Akadémia már 1864-ben levelező tagjává vá­lasztotta. Corzan-Avendano Gábor spanyol eredetű nemes családból származott, mely a múlt század elején, III. Károly uralkodása alatt költözött ősi hazájából Magyarországba. Atyja főbányataná­csos volt s igen gondos nevelésben részesítette fiát, ki 1827-ben aug. 20-ikán Szomolnokon született. Alsóbb iskoláit Eperjesen, S.-A.-Uj­helyben, Kassán és Selmeczen végezte. Még be sem fejezte tanulmányait, mikor az 1848-iki események őt is magukkal ragadták s honvéddé lett. A háború után, 1850-ben a még csak 22 éves ifjú Bécsbe ment s ott a műegyetemet végezte. Onnan haza jővén, tanári állást kapott kassai főgimnáziumban és a jogakadémián, hol a a politikai számtant adta elő. Ennek a próbál­kozásának a szép sikere mindenkorra a tanári pályához kötötte le. 1854-ben ugyancsak Bécs­ben tanári vizsgálatot tett s oklevelet nyert a a mennyiség- és természettudományokból. Kas­sáról 1858-ban Budapestre került s itt a kir. katholikus V. kerületi főgimnáziumban rendes tanár, majd 1866-ban helyettes, 1867-ben pedig rendes igazgató lett s az ma is. Mint középiskolai igazgató talán ő az egyetlen élő ember azok közül, kiknek igazgatói kinevezését még a király Ő felsége írta alá; mert az alkot­mányos élet visszaállítása óta a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter gyakorolja ezt a jogot. Corzan-Avendano Gábor elejétől kezdve ked­velt tagja volt Budapesten nemcsak a tudomá­nyos köröknek, hanem a társaságnak is. Neje, kivel 42 év óta él boldog házasságban, Kronen­th­ali Sach­er Károly galicziai helytartó és ud­vari tanácsos leánya és Sacher-Masoch ismert német író unokatestvére. Fiai közül az egyik a honvédhuszárságnál szolgál mint főhadnagy, a másik pedig a gróf Károlyi uradalmaknál van alkalmazva. Idősebb leánya, László Mihály or­szágos képviselő művelt neje, az ifjabbik pedig Kerényi Endre árvaszéki ülnök felesége Veszp­rémben. Az ünnepelt megnyugvással tekinthet vissza hosszú pályájára, melynek fáradalmait és küz­delmeit oly sok szép siker koronázta, s boldo­gan fogadhatja a mostani megtiszteltetést, mely­ben tanártársainak kortársi elismerése és szere­tete, tanítványainak hálája és ragaszkodása oly szépen nyilatkozik. Az nem öröm, hogy a gyors szárnyú idő elhalad fölöttünk, de az büszke öröm és boldogság, ha úgy munkálkodhattunk, hogy fáradozásainknak hasznos és maradandó becsű gyümölcsei termettek. Corzan-Avendano Gábornak oka van ilyen büszke örömre. Élvezze ezt még sokáig! KNEIPPROL. Kneipp Sebestyén elhúnyta alkalmából kö­zölt képeinket kiegészítjük mai számunkban még eg­gyel, mely fénykép­felvétel után azt a wörishofeni ismert jelenetet tünteti elő, a­mely ott a Kneipp úgynevezett «egészségügyi előadá­sát» követőleg minden délután ismétlődött. Ő ugyanis naponta négytől ötig magyarázgatta rendszerét híveinek, kedélyes, vonzó modorban, s a mint aztán a szószékről lelépett s a plébá­nia felé haza menőben volt, az egész hallgató­ság nyomon követte őt úgyszólva odáig. Leirhatlan az a tisztelet és ragaszkodás, a­mel­lyel környezték. Boldog volt, a­ki hozzá jutott s a­kit megszólítása ért. A­ki ezeket a jeleneteket látta, teljesen értette azt a rajon­gást. Kneipp egyénisége lekötött és tiszteletet parancsolt még olyanoknak is, a­kik nem ér­tettek egyet a rendszerével. A­mi ezt a rend­szert illeti — hol a föltétlen jó? Sehol. Minden gyógymódban van valami jó. Az övében sokan találtak írt. Rendszere vitatható, de a­mi egyéniségét illeti, arra nézve azon százezerek szemében, a­kik hozzá vándoroltak, — egy a vélemény. A férfi ideálja volt. Kötelességérző, szívben nemes, gondolkodásban emelkedett s azon a nyomon má­sokat is emelő. Nem ismerte a szá­zadvég életczélját: az «Én»-t. Egy czél lelkesítette őt: a humanismus és az emberiség java. Ennek élt, ezért küzdött meggyőződése hév­teljes és magával ragadó egész ere­jével önzetlenül. Ez az, a­mi meg­h­ajlást követel s ez nyerte meg részére az emberek szivét. Most hogy nyugodni a föld alá került, azt hiszem vele együtt le­nyugszik az ő bajor falujának vará­zsa is. Ma már szebb, természettől vonzóbb helyeken művelik tapasz­talt orvosok a rendszerét. Nevének emléke egy ideig még — mert hát nevek emléke manapság hamar fe­ledésbe kerül — mérsékelten von­zani fog, de lassan-lassan a szebb helyek felé fognak húzódni a hívei. Wörishofennek az ő egyénisége adta a jelleget. A gyógyíthatatla­nok egész serege csüggött rajta vak­hittel, a­kik gyógyszer hiányában a lelkész jótékonyan vigasztaló tekintetét vitték magukkal h­itök erősítésére balzsamul. Ezt ma Wörishofenből nem kapja többé senki se. Le­hetnek ott a mesternek beavatott örökösei, a­kik értelemmel kezelik a tőle nyert útmutatás nyomán a vizet, de hát a jelen esetben nem ezen fordul meg a kérdés, hanem az egyén va­rázsán. Azt az öreg úr nem hagyhatta örökségül senkire, azt vele együtt elhantolták a falu sír­kertjébe. Szüry Dénes: CORZAN­ AVENDANO GABOR. BRASSAI HALÁLA. Az agg tudós június 24-ikén reggel 7 órakor hunyta le szemét. Már néhány hete betegeske­dett, s a kolozsvári Erzsébet-kórházba vitette magát, hol a legnagyobb gyöngédséggel ápolták a száz esztendős aggastyánt. Betegsége nem mutatkozott fenyegető veszélyűnek, s hitték is felgyógyulását a jó öregnek, ki egész életében oly mértékletesen élt, s testi és lelki épségét annyira megőrizte. De az agg­kor előállt kérlel­hetetlen követelésével. Csak két hete, e hó 10-ikén volt, mikor élet­koráról beszélgetvén látogatói, Brassai egész határozottan mondta, hogy 1797 június 15-ikén

Next