Vasárnapi Ujság – 1898

1898-06-05 / 23. szám - Az Unió-ünnep Kolozsvártt (képpel) 398. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

398 Másnap pedig kiállítás nyílt meg az Unióra vonatkozó emléktárgyakból. A kiállításon Erdély ama főurai, a­kik ötven év előtt a közügyek elő­vitelén fáradoztak s azok a főúri hölgyek, a­kik az Unió kimondásához a hangulatot előkészítették, egykorú képekben vannak bemutatva. Az erdélyi főúri hölgyek által ötven év előtt készített «Unió­lobogó »-t is nagy pietással nézi a közönség. yf* *r­­:-r :. "é­s>«MwstHa A Garay-albumból. A GARAY-SZOBOR MINTÁJA SZÁRNOVSZKY FERENCZTŐL. AZ ÜNIO-ÜNNEP K­OLOZSVÁRTT. Mint az 1848-iki nagy események egyikének ötvenéves fordulóját, Erdélynek Magyarországgal való egyesülését ünnepelték lelkesen május 30-ikán Kolozsvártt, ugyanazon teremben, hol félszázaddal ez­előtt az erdélyi utolsó törvényes országgyűlés lélekemelő jelenete, az unió kimondása ment végbe. Az egységes Magyarország ünnepén a kormányt báró Dániel kereskedelmi miniszter képviselte. A képviselőház és főrendiház több tagja is megjelent; Budapest főváros részéről Láng és Kullmann taná­csosok. A Petőfi-társaság képviselőjéül Bartók Lajos alelnök. És összegyűlt nagy számban Erdély elő­kelősége, s nem hiányzottak a hadsereg képviselői sem. Az idő kellemetlen volt, az eső szakadt, pedig az ünnepély egy részének, a redut falába illesztett emléktábla leleplezésének a szabadban kellett végbe­menni. A redut termében délelőtt 10 órakor gyűlt össze az ünneplő közönség. Itt díszgyülés volt, melyet Kolozsvár városa tartott. A városi hatóság tagjai díszmagyar ruhában jelentek meg, a karzatot hölgyek foglalták el, köztük özvegy báró Bánffy Dánielné, a miniszterelnök édes­anyja, és özvegy báró Bánffy Albertné, kik az Unió kimondásakor is jelen voltak. Gróf Béldi Ákos főispán és Albach Géza polgármester mondták a megnyitó beszédeket, dr. Márki Sándor egyetemi tanár és dr. Groisz Gusztáv képviselő történelmi visszaemlékezéseket tartottak. A díszgyülés ezután levonult az utczára, hol az esőben is nagy sokaság várt az emléktábla leleplezésére. Az ünnepély eme részét az egyetemi ifjúság rendezte. Pajtzzák egyetemi joghallgató szavalt alkalmi költeményt, utána pedig Bartók Lajos adta elő ünnepi ódáját. Ditrói Nándor egye­temi hallgató mondott még beszédet s erre lehullt a lepel az épület első emelete alá illesztett emlék­tábláról. Rajta ez a felirat: Az erdélyi országgyűlés itt határozta el az unió létesítését Magyarországgal 1848. május 30. Állíttatta ez emléktáblát a kolozsvári egyetem ifjúsága 1898. Délután lakomát tartottak a városi lövöldében. A felköszöntők egymást érték. A főispán és polgár­mester után báró Dániel miniszter, Hegedűs Sándor a város egyik képviselője, Lung György budapesti városi tanácsos, Palkovics altábornagy, Groisz Gusztáv képviselő, Szász Károly ref. püspök, Bartók Lajos, Sándor József, stb. beszéltek. Este a várost kivilágították, a színházban pedig műkedvelők tartottak előadást s az Unió allegóriáját élő képben is bemutatták. VASÁRNAPI UJSÁG. 23 SZÁM. 1S9., 45. ÉVFOLYAM. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A Garay-album. A Garay-album Garay János emlékszobrának leleplezése ünnepére» czimmel díszes kiállítású és gazdag tartalmú emlékkönyvet szerkesztett Bodnár István jeles vidéki iró, a szegzárdi Garay-szoborbizottság megbízásából. A negyedrét alakú s 160 lapra terjedő díszművet Vaszary János által rajzolt papirtábla borítja, mely­nek előlapján a Garay szobrának másolata, hát­lapján pedig Szegzárd vázlatos képe látható színes nyomásban. A nagy gonddal s nagy számú kiváló irónk közreműködésével szerkesztett emlékkönyv mintegy harmincz prózai és verses költeményt foglal magában, melyekhez a költő több rendbeli képmásán kívül több érdekes, Garayra és Szeg­zárdra vonatkozó kép csatlakozik. Az írott közlemé­nyek közül fölemlítjük Perczel Dezső belügyminisz­ter előszavát, Jókai Mórnak a «Kont»-ra való s kéz­irati hasonmásban közölt rövid visszaemlékezését, s magának a szerkesztőnek több czikkét, melyek tömör rövidséggel, de magvas tartalommal és nemes előadással ismertetik Garay költészetét, leveleit, Háry Jánosát, a most leleplezett szobrot és annak készítőjét, Szárnovszkyt. A képek közül Zichy Mihálynak az «Obsitos» hősét ábrázoló rajzát emel­jük ki, melyet az album heliogravur (fénymetszetű) mellékletben közöl, s közli egyszersmind a kitűnő művésznek e rajzhoz készített első vázlatát is. Garay költeményeihez még Csók István, Garay Ákos, Faragó, Márk Lajos, Szikszay festőinktől találunk csinos illusztrácziókat, allegorikus rajzot Hirsch Nellitől, és több Garayra és Tolna megyére vonatkozó képet. Az egészben véve irodalmi nyere­ségnek mondható emlékkönyvet, melynek tiszta jövedelme a szobor költségeinek törlesztésére van szánva, melegen ajánljuk a művelt olvasó­közönség figyelmébe és pártolásába. A mű bármely hazai könyvárus útján megszerezhető fűzve 3 frtért, dísz­kötésben 5 frtért; a szoborbizottságnál Szegzárdon megrendelve 2 frt és 4 frt. Az albumból álljon itt a következő pár mutatvány: Állj soká te érczszobor, s a te szótalan, hideg vonásaid mindig arra tanítsák és lelkesítsék a válta­kozó nemzedékeket, a minek élő képmásod oly meleg szivel s oly ékesszavúan volt lantosa: a honszeretetre! Perczel Dezső. Garay János. Hősökről dalolt ő ! Szemei világát Gyöngítette folyton a múlt ragyogása. De mikor a magyar elbukott és rab lett: Megvakult, hogy többé gyászunkat ne lássa! Költő, nemes költő, a­ki dalaidból Néped homlokára koszorúkat fontál: Szobrodnál díszőrség az egész magyarság, Nemcsak az a harmincz, kinek élén Kont áll! 1898 május 3. Ábrányi Emil. Arany János ifjúsága. írta Gyöngyösy László. 158 lapra terjedő füzetben a szerző részben isme­retlen adatokat mond el Arany János családjáról, a költő gyermekkoráról, neveltetéséről, diákéveiről, szinészkedéséről, stb. Nem egy helyt összevegyíti a pragmatikus irodalomtörténeti és a szájhagyomány forrásaiból vett adatokat, s néhol úgy látszik, mintha a szerző valami regényes történetet írna. A­ki azonban a nagy költő élettörténetével behatób­ban kíván megismerkedni, érdekkel olvashatja Gyöngyösy László e kis művét is. A tanulmány előadása és nyelve egyaránt eltérnek a rendes iro­dalmi tanulmány előadásától és nyelvétől, s van a szerzőnek bizonyos tulajdonsága arra, hogy a száj­hagyomány adatait jóizű közvetlenséggel, elevenen mondja el, de nem egy helyt keresve­ keresi a népies­kedést. A kötet ára 1 frt 20 kr. Atyámfiai. Elbeszélések. írta Móra István. Az «Atyámfiai» czimű kötet húsz elbeszélést, rajzot foglal magában, tárgyát főkép a pusztai, pásztor­i életből merítve. Móra István kiváló tehetségű iró, népet, annak lelkületét, gondolkozásmódját jól ismeri s jól eltalálja a hangot, a mely alakjai­hoz illik. Először a «Vasárnapi Újság»-ban meg­jelent verseivel tűnt fel, de most bebizonyította, hogy mint elbeszélő is méltó a figyelemre. Kár, hogy a különféle zárszavakat és kifejezéseket kelleténél sűrűbben, mintegy keresve használja, a­mi művei élvezh­etőségét határozottan zavarja. Pedig Móra István nem tartozik azok közé, a­kik ilyesmire vannak szorulva, hogy műveiknek népies zománczot kölcsönözzenek, tud ő e nélkül is magyarul és népiesen jól irni. A csinos kiállítású kötet Singer és Wolfner kiadásában jelent meg, ára 1 frt 50 kr. Budapest régiségei. Szerkeszti dr. Kuzsinszky Bálint. V-ik füzete jelent meg ezen derék műnek, a mely hivatva van székes fővárosunk eddigelé meglehetős homályba borúlt múltjára fényt derí­teni. A jelen füzet a Budapest régi története körül nagy érdemeket szerzett Havas Sándor életrajzát s buvárlatainak méltatását tárgyalja, azután az úgy­nevezett «Mátyás templom»-ról ad terjedelmes közleményt. E szerint fővárosunk eme gyönyörű «Kont, a kemény vitéz.» Az volt az általános hatás, az volt az országos diadal. Nem kisebb művész szavalta Garay balladáját, mint Egressy Gábor. S mi többiek, fiatalok, mind utána szavaltuk. Nem volt fiatal ember, a­ki Garay Kontrát, a kemény vitézt valahol el ne szavalta volna. E ballada hangja egyszerű, mesterkéletlen, de rövid mondásaiban erő van, tűz és igazság. Tárgya örökké rokonszenves marad, a míg ma­gyar szivekben a szabadság szere­tete él. Én még élő tanúja vagyok an­nak a kornak, melyben Garay Kont balladája bejárta az országot, min­denütt felélénkítve az alvó közlel­kületet s bizonyságot tehetek róla, hogy magyar költő művének soha ennél nagyobb hatása nem volt. Üdvözlet a honfiaknak, kik ötven év multán a költő alakját élczben megörökíték. Budapest, 1898 márczius 28. Dr. Jókai Mór: A Garay-albumból. SZÁRNOVSZKY MŰTERMÉBEN, GARAY SZOBRÁNAK MINTÁJA MELLETT.

Next