Vasárnapi Ujság – 1900
1900-04-29 / 17. szám - Gróf Csáky Károly az új váczi püspök (arczképpel) 269. oldal / Élet- és jellemrajzok - A leggyorsabb vasút 269. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
17. SZÁM. 1900. 47. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 269 GRÓF CSÁKY KÁROLY, AZ ÚJ VÁCZI PÜSPÖK. A hivatalos lap e hó 22-iki számában közzétett s a vallás- és közoktatásügyi miniszter által ellenjegyzett királyi elhatározással, a Schuster Konstantin halálával megüresedett váczi püspökség ismét betöltetett. Ő ezen egyházmegye fejévé gróf Csáky Felsége, Károly curcolai választott püspököt, czímzetes apátot és esztergomi kanonokot nevezte ki. E kinevezés különösen a legközelebbről érdekelt egyházmegye hívei részéről örömteljes fogadtatásban részesül. A kik gróf Csáky Károlyt közelebbről ismerik, a legszebb reményeket fűzik kettős feladattal járó fontos hivatása betöltéséhez, meg lévén győződve, hogy nemcsak mint pap, hanem mint méltóságánál fogva , törvényhozó is, meg fog felelni annak a várakozásnak, hogy az egyház és állam érdekeit az ellentétek békés elsimításával összeegyeztesse. Eddigi működése a papi térre szorítkozott, egyházi főhatósága részéről elismerést, hívei részéről hosszas plébánoskodása alatt közbecsülést és szeretetet aratva. Most nagy, széles körben fog érvényesülni megnyerő modorral párosult, emberszerető egyénisége; most az egyház, iskola és állam együttes java előmozdítására neki bőséges tér kínálkozik megfelelő eszközökkel is. Ő sokkal szerencsésebb helyzetben van a püspökség anyagi dolgait illetőleg, mint elődje, Schuster Konstantin, aki zavaros viszonyok közt találta a püspöki széket, aki azonban addig nem nyugodott, míg a legszükségesebbre szorított, takarékos élettel teljesen rendbe nem hozta az anyagiakat, a ki azután is mint a kevéssel megelégedni tudás mintaképe volt ismeretes halála napjáig, hivatásának élve s annak áldozva mindenét. Teljes elismeréssel kell adózni Schuster Konstantin érdemeinek, ki úgyszólva, kizárólag egyetlen czélnak szentelte életét, — de óhajtandó az is, hogy a magyar püspök a szélesebb értelemben vett közélettel is érintkezést keressen. Elsősorban vett hivatása az egyház és iskola érdeke mellett a nyomor enyhítése, de ezeken felül még mindig van módja és alkalma arra is, hogy a magyar közművelődés, tudomány és művészetek ápolásában is hathatós részt vegyen. Gróf Csáky Károly nemes és finom műizléséről ismeretes, s így bizton remélhetjük, hogy a művészetek támogatásában is elől fog járni. Életrajzi adatait a következőkben közöljük : Gróf Csáky Károly 1852. július 24-én született, Sopronban. Elemi tanulmányait ugyanott, a középiskolákat pedig a jezsuiták kalksburgi kollégiumában végezte kitűnő sikerrel, s ekkor értesíttette atyját, Csáky Emánuel grófot, hogy pappá lesz és 1870-ben az esztergomi főegyházmegye növendékpapjai közé lépett be, 1875. július 25-ikén pedig áldozópappá Simor prímás s Tardoskeddre küldte szentelte káplánnak ; a következő évben azonban már magához hivta udvari káplánnak és czeremonáriusnak, s e minőségében 1879-ben a szinodális vizsgát sikerrel tette le. 1880-ban Esztergom-belvárosi plébános lett s a pápa titkos kamarásai sorába emelte. Öt évig volt Esztergomban plébános, miközben a városi elemi iskolák és az óvoda igazgatójának tisztét is viselte. 1885. április 8-án a pozsonyi társaskáptalan kanonokjává neveztetett ki. Pozsonyban három évig tartózkodott, aztán 1888. november 27-én az esztergomi főkáptalan kanonokjává neveztetett ki 1890-ben colti apát, 1895-ben pedig curcolai v. püspök lett s mint a főkáptalan legfiatalabb püspöktagja, a millenniumi ünnepélyek alatt ő vitte a Felség előtt az apostoli keresztet. Mióta kanonok, évenként több ezret költ jótékony czélokra, adományai azonban legtöbbnyire titokban maradnak. De nagy érdeklődéssel viseltetik a különféle kulturális, emberbaráti, társadalmi intézmények iránt is, és azok felvirágoztatásában tevékeny részt vesz, így több esztergomi jótékony czélú egyesületnek elnöke, az ottani tanítónőképző segélyegyesületet pedig évenként nagyobb összeggel gyámolítja. Nagy buzgósággal foglalkozik a tudományokkal s tekintélyes magánkönyvtárt gyűjtött össze. Az új püspöknek mind kiváló tulajdonai, mind pedig eddigi munkássága biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy püspöki székét egyházának és hazájának javára fogja betölteni. Olyasforma is lesz ez a csodasebességű vasúti kocsi, mint a nyílvessző : két végén hegyes és tíz-tizenkétszer olyan hosszú, mint amilyen széles, hogy a levegő ellenállása minél csekélyebb legyen. Mindkét végén egy-egy kocsivezető fog állani s vigyázni előre és hátra. Három sínen fog járni e vasút; a középső sín magasabb lesz, ezen siklik végig a kocsi, míg a két szélső sín fő feladata a kocsit egyensúlyban tartani. A kocsik belsejében négy padsort állítanak hosszában, mindegyiken 25 ülőhellyel. A két középső padsor egymásnak háttal támaszkodva a középső kerék fölött, a másik két padsor pedig a szélső kerekek fölött lesz elhelyezve. Az óránként 240 kilométernyi óriás sebességet úgy lehet csak elérni, ha igen nagy mennyiségű villamosságot tudnak előállítani s állandóan működésben tartani. A kocsikat olyan könnyűeknek gyártják, amennyire csak lehet, anélkül, hogy törékenyekké váljanak. A villamos áramot fejlesztő gépeket pedig a pálya közepén állítják fel, hogy ezzel is kevesebb áram vesszen kárba. Egy ily vasút építése s fentartása természetesen roppant költségbe kerül, s csak oly helyen lehet róla szó, ahol annyira sűrű a forgalom, mint Liverpool és Manchester között. A két város közötti 52 kilométeres út tulajdonkép nem egyéb, mint gyárak és raktárak szakadatlan sorozata, amelyek között óriási a forgalom, lévén a két város Anglia legnagyobb két iparűző helye; emellett Liverpool a legnagyobb tengeri kereskedelmi kikötő is. Nevezetes még az is, hogy ez a vasút, mely sebességre fölülmúlja a modern vasúti tekhnika bármely más alkotását, ugyanazon a helyen fog haladni, melyen hetven évvel ezelőtt a Stephenson első, kezdetleges vasútja megindult. Ha ez a terv sikerül, szóba jött, hogy Brüsszel és Antwerpen közt is fognak hasonlót építeni annak a világkiállításnak alkalmából, melyet a két városban egyszerre terveznek. Kleman N. esztergomi fényképe itt: GRÓF CSÁKY KÁROLY. A LEGGYORSABB VASÚT. Sokat beszélnek most az angolok arról az új villamos vasútról, melyet Liverpool és Manchester között terveznek. Ez a két nagy város 52 kilométernyi távolságra van egymástól, s az új vasút egyenes irányban fog haladni megállóhely és kitérés nélkül, a vonatok pedig néhány percznyi időközökben indulnak s egy-egy kocsiból állanak. Erős fékezők s egyéb biztosító készülékek lesznek az összeütközések megakadályozására. S ezekre szükség is lesz, mert az 52 kilométernyi utat eddigelé hallatlan rövid idő, tizennyolcz-húsz percz alatt teszi meg egy-egy kocsi, ami másodperczenként 40 métert tesz ki, óránként tehát 240 kilométert. A szó szoros értelmében nyílsebességgel halad ez a vasút, mert ennél sebesebben sem a kilőtt nyíl, sem a parittya köve nem repül. KÉPEK A TAVASZI KIÁLLÍTÁSBÓL. A nyolczvanas évek végén az angol és amerikai képkereskedőknek alig volt kedvesebb művészük Párisban, mint a magyar születésű fiatal képíró: Karlovszky Bertalan. Apró festményeit, melyek csaknem kivétel nélkül a XVII. század kalandos lovagjainak életéből vették tárgyukat, úgyszólván még nedvesen vitték szét a festő műterméből a világ minden ín. részébe. Ezek a képek a kidolgozás rendkívüli finomságával kötötték le a műbarátok érdeklődését, s Karlovszkyt csakhamar a legismertebb miniaturefestők sorába emelték. A művész később visszakerült hazájába, s itthon csaknem minden idejét az előkelő világ szép asszonyainak festése vette igénybe. Most már mint kiváló arczképfestő vált ismeretessé, s mint ilyen szerepelt a Képzőművészeti Társulat újabb kiállításain. Arra csak nagy ritkán maradt ideje, hogy önálló kompozícziókat készíthessen. Ha azonban mégis készít ilyeneket, azok rendesen feltűnést keltenek a kidolgozás tökélyével. Ilyen munkája a mostani tavaszi tárlaton a szintén a régi századokból való Pipázó katona, ki kényelmesen veti el magát székében s nagy élvezettel pipájából bodor füstöt ereget. Ez a kép az ábrázolás finomságával Meissonier és Vinea hasontárgyú festményeire emlékeztet. A képíróknál egyéni hangulataik sajátos előadási módot teremtenek. Az elmélázásra hajló az esthomály szürke színeit, a vidám kedélyű az élénk színeket, a nap sütését keresi. Poll Hugót főleg a déli nap fényétől besugárzott alakok és tájképek tették ismeretessé. Ezúttal új oldaláról mutatja magát. Viszontlátásán késő esti órákban vezeti elénk alakjait: a faluról fölkerült fiatal parasztleányt, s a már fővárosban élő paraszt suhanczot, kik egy szállító szekér bakján beszélik el egymásnak élményeiket. A kedves jelenetre a vörös papír tölcsérbe rejtett gyertya fénye szór világosságot.