Vasárnapi Ujság – 1901
1901-11-03 / 44. szám - A héjjasfalvi honvédemlék (képpel) 711. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Temetőben (képpel) 711. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Petőfi-ereklyék (képekkel). Gyüjtötte és irta Kéry Gyula 711. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
712 VASÁRNAPI UJSÁG. 42. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. zés után, azon esztendő késő őszén vándorszínészként kopott ruhában Pestről Debreczenbe érkezett, egyenesen Schwarcz Samu ügyvéd házának kis kapualjába sietett, s ott várakozott az úttól kimerülve Pákhra, a ki mint debreczeni jogász nevelő volt az ügyvédnél és nála is lakott. — Hozzád jöttem — mondta a kapuban didergő költő a hazatérő Pákhnak, — hogy ha meghalok, legyen, a ki eltemessen. E percztől kezdve Pákh áldozatra kész barátja lett Petőfinek. Rögtön gondoskodott ruháról s néhány napig magánál marasztalta. Onnan Petőfi a debreczeni szinház jegyszedőnőjéhez, özvegy Fogasnéhoz költözött. Betegség és nyomor voltak itt kisérői. Ki ne ismerné «Egy terem Debreczenben» czímű költeményét, melyben a többi közt így énekli meg nyomorát: Kifogya szépen A fűtő szalmám, S hideg szobában alvám. Ha fölvevém kopott gubám Elmondhatám Mint a czigány, ki a hálóból néze ki: «Juj, de hideg van oda ki!» Fogasné fűtetlen szobájában fázott és éhezett a költő. Még íróasztala sem volt, hanem a ládán írta költeményeit, köztük azt a szépet is, mely így kezdődik: Boldogtalan voltam Teljes életemben, Csak az vígasztal, hogy Meg nem érdemeltem . . . Hű barátja, Pákh Albert istápolta és vigasztalta őt e keserű időben. Élénk és humoros szelleme üdítő hatással lehetett Petőfire. A következő esztendő (1844) februárjának közepe felé a költő azzal az elhatározással indult Pestre, hogy összegyűjtött és szépen leírt verseit értékesíti. Debreczenben hagyta ládáját, a háziasszonynál maradt 110 váltóforintnyi tartozásáért pedig Pákh vállalt kezességet. Vándorlása közben Petőfi betért Egerbe is, ahol fölkereste Tárkányi Bélát a papnevelőben. Tárkányi, aki minden áron lebeszélni igyekezett Petőfit a színi pályáról, a kispapokkal együtt valósággal ünnepelte őt. Maguknál tartották, lelkesedve hallgatták költeményeit, s végül útiköltséggel is ellátták. Mikor egy heti kínos vándorlás után a költő Pestre érkezett, kopott ruháját Sass István azonnal kicserélte a sajátjával. Petőfi azonban hiába kínálta verseit a könyvárusoknak, egyik sem akarta megvenni. Már-már a kétségbeesés szélén állt, midőn barátai rábeszélték, hogy forduljon Vörösmartyhoz. És a nagy költő melegen fogadta az ifjú pályatársat, átolvasta verseit, megadta neki az erkölcsi elismerést és lelkes ajánlással az irodalmat és művészetet pártoló Nemzeti Kör elé terjesztette a versek kiadásának ügyét. Az indítvány egyhangú pártolásra talált. Elhatározták a kiadást, s Petőfi nyomban 75 pengő forint előleget kapott, amelyből azonnal megküldé Pákhnak a debreczeni háziasszonynál maradt tartozását. Ugyanekkor Vachot Imre, ki átvette a Garay János szerkesztésében megjelent "Regélő Pesti lap"-ot, s azt július 1-től «Pisti Divatlap» Divatczimen folytatni szándékozott, Vörösmarty és Bajza ajánlatára felszólította Petőfit, hogy legyen mellette segédszerkesztő. Ezzel a költő sok hányattatás után révbe ért, s első dolga volt hazasietni a húsvéti ünnepekre (ápr. 7—9) Duna- Vecsére szüleihez, kik már-már elveszettnek hitt fiukat boldog érzéssel keblökre ölelték. Néhány nap múlva Petőfi ismét Pestre jött, hogy ügyeit végkép rendezze, s hogy aztán hosszabb időre nyugodtan térhessen vissza szüleihez. Sikerein felbuzdulva, ekkor írta Sass István lakásán az alábbi tréfás levelet, melynek egyik része arra vonatkozik, hogy az «Életképek» az ő ajánlására kiadta Pákhnak Kaján Ábel név alatt«Egy este a debreczeni színházban) czimű czikkét, mely friss humorával általános feltűnést keltett. Petőfi levele szó szerint így hangzik : Pest, ápr. 15. 1844. Friczi barátom! Mit írtam, mit nem írtam előbbi levelemben ? nem tudom — az igaz, még azt sem tudom, mit fogok most írni? Tárgyam ugyan elég volna, de nem tudom hol kezdjem. Tehát rajtad kezdem, azaz Kaján Ábel barátunkon, hisz ismered? hogyne? most jött ki egy czikkje az «Életképek »-ben, épen ma. Reggel Frankenburgnál vagyok, hát a mondja, hogy aszondja: Ki is az a K. Á.? hát aszondom, hogy izé, Pakh Adalbert jó barátom. — Úgy hát, aszondja rá Frankenburg, csak önnek adom a honoráriumot, aszondja s ön majd adja át neki, aszondja. — Jól van, mondok, majd átadom csak bízza rám, mondok. — De később jobban meggondolván a dolgot, azt határzom, hogy én bizon nem adom oda Kaján Ábel barátunknak azt a négy pengő forintot, mert magamnak is roppantott nagy szükségem van rá. Különben sem teszem fel Kaján barátunkban azt a szemtelenséget, hogy első fölléptéért pénzt vegyen el. Köszönje meg, hogy nevét nyomtatva látja. Ebbéli határozatomat légy szíves Berti pajtás Kaján barátunknak tudtára adni. Te pedig ha újra nem indítottad ládámat, hát csak egymásután. — Vörösmarty arczképe is kinn lóg a falon, ott ne maradjon. — Ami pedig engem illet barrrátom ! ! ! ami engem illet: lelépek a színészi pályáról (de bizonyosan mindazonáltal nem tudom örökre-e vagy sem?) lemondok tehát a szini pályáról s tudod mi leszek ? vagyis mi vagyok már úgy szólván ? — hát izé a Regélő segédszerkesztője, a jövő félévtől kezdve,Vachot Imre mellett. Már bizonyos. Bajza, Vörösmarty, Nagy Ignácz s átuljában mindnyájan helyeslik e lépésemet. — Vachot Imre maga szólított föl. Hát te nagy itélőtehetségü barátom (mint a physiognosisból olvasók) hát te mit tartasz felőle ? Legközelebb elvárom leveledet Duna-Vecsére, hol a következő két hónapot tölteni fogom. Húsvéti ünnepekre is otthon voltam néhány napig. A napokban megyek ismét haza. Tehát írj minél előbb. A levél czíme : Petőfi Sándornak, átadandó a mészárszéknél Duna-Vecsén. De te többet írjam, mint írt literatortársad Petőfi. A levél első oldalára Sass István a következő széljegyzetet írta Pákhnak: «Nagy örömmel olvastam közlésedet. Mi több az Ungarban kijött fordításban. Hajh, mint bízom teringettét. Sass. «Nem akarlak dicsér fákkal halmozni, megdicsér maga Frankenburg a jegyzékben s a 10 pengő forintban. Csak siess Pestre. Ismerkedj meg ezen emberekkel.» Végül megjegyzem még, hogy az első oldal sarkában olvasható: «Vettem ápril 24-én, 844. Pákh Albert kezeirása. A KÉPVISELŐHÁZ ÜLÉSE OKTÓBER 28-ÁN. — Erdélyi fényképe"után.