Vasárnapi Ujság – 1902
1902-09-07 / 36. szám - Temesvár (képekkel) 576. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
576 VASÁRNAPI ÚJSÁG. Nem . . . nem magamért... A bátyámért . . . ötezer forintot sikkasztott . . . Ezt szemlesütve s olyan halkan mondta ki, hogy alig lehetett hallani. És okosan tette, hogy e perczben nem nézett Filóra, mert ez nem tudott elfojtani egy ajkára toluló gúnyos, sőt több, szinte kárörvendő mosolyt . . . Tehát a büszke Anna bátyja is . . . Mégis csak van az életben megtorlás, igazságszolgáltatás . . . Hallgattak. S a leány kitalálta a Filó gondolatát. Poharában a bor gyöngyözését nézve, sóhajtva folytatta: — Igenf Dénes, van nemezig, van bűnhődés... Tíz esztendő múlva, éjszaka, télbe-fagyba, hófúvások között jövök magához, hogy segítsen rajtunk. Az apámat beteggé tette a szerencsétlenség és senki se tudja, hogy magához jöttem. Azt hiszik, a rokonoknál vagyok, akik már annyiszor kifizették az István adósságait . . . Most már nem segítnek többé . . . Mit tehettem? Hagyjam, hogy a bátyám főbe lőjje magát s a családunk neve beszennyeződjék? Ezt én se élném túl. S magára gondoltam, Dénes. Hisz maga is a családhoz tartozik, habár először ők, s később maga tagadta ki magát közülök . . . íá ez tetszett nekem, Dénes ... Ez az egész világtól való elszakadás, ez a földdel való barátkozás, ez a reménytelen, de nyugodt és büszke élet, ez tetszett nekem . . . A leány elhallgatott s Filó kábúltan ült a helyén. Az a fölfedezés, hogy ez a szép büszke leány az elmúlt tíz esztendő alatt gondolt ő reá s a lelke mélyén ugyanegy elvonult, zárkózott életet élt ő vele, kerülve a társaságot, kikosarazva a kérőket s talán . . . Erre a gondolatra nem tudott tovább nyugodtan ülve maradni s felugrott. Kétszer-háromszor végig ment a szobán, azután felhajtott egy pohár bort s oda állt a leány széke mögé. Két kézzel megfogta a szék karját s kissé rekedt hangon, nyers felindulással így szólt: — És most hallgasson meg, Anna, engemet. Olyasmit mondok el, amit csak egy istenteremtésének mondtam el magán kívül: az édesanyámnak. Tehát hallja ... Én nem vagyok bűnös abban a sikkasztásban, a melylyel beszennyezték a nevemet s a melyért elvették tőlem a tiszti kardomat. Azt a bűnt más valaki követte el, Anna . . . Egy gyermekkori pajtásom, lelkitesti jó barátom, ha gondolkodik rajta, kitalálja a nevét, az én szám soha sem fogja kimondani, mert a halott becsülete drágább előttem az élő emberénél is ... Ez a barátom volt a bűnös. Két héttel a házassága előtt tízezer forintot kártyázott el a kaucziójából s kétségbeesésében az ezred pénzéhez nyúlt. Rájöttek . . . Három napos házas volt s egy éjszaka szinte tébolyodottan rontott be hozzám, hogy segítsek rajta. Még azon éjjel sürgönyöztem az anyámnak, de a pénz elkésve érkezett . . . Mit tehettem ? Azt mondtam, hogy én nyúltam a pénzhez .. . Mikor már rendezve volt a hiány, az én nevem már be volt szennyezve s bár egyéb büntetést elkerültem, de a tiszti rangomról le kellett köszönnöm . . . Ilyen bűnös vagyok én, Anna s ennek a bűnösnek küldte maga vissza tíz esztendő előtt a jegygyűrűjét . . . Pár percz múlva, mikor az öreg gazdasszony benyitott a szobába, hogy elszedje az asztalt, a szép vendégkisasszonyt ott látta a gazdája keblén zogokni. . . A városi nyugdijalap bérpalotája a Küttel-téren. TEMESVÁRI KÉPEK. A báró Fejérváry-laktanya. A péterváradi kapu. A Losonczy-tér nyugati oldala. A Miasszonyunkról nevezett iskola-nővérek tanintézete és temploma. Klapka György tábornok szülőháza. TEMESVÁR Hazánk délvidékének egyik legjelentékenyebb, virágzó városában, Temesvárott nemzetközi méhészeti kongresszus gyűlt össze a múlt hó utolsó napján, melyet a kiállítás védője Darányi Ignácz földmívelési miniszter nyitott