Vasárnapi Ujság – 1902
1902-01-26 / 4. szám - Petőfi állítólagos koponyájáról (képekkel) 58. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
58 VASÁRNAK ÚJSÁG. kővel díszített fehér ruha volt, Rainer főherczeg Lónyay grófnéval, a ki rózsaszínű tüllruhát öltött fehér és fekete csipkeburkolattal, Lajos Viktor főherczeg Amália főherczegnővel, aki rózsaszínű ruhát viselt, Koburg Fülöp herczeg Mária Valéria főherczegnővel, akin égkék selyemruha volt aranynyal áttört csipkeburkolattal, Lipót Salvátor főherczeg Erzsébet Amália főherczegnővel, aki rózsaszínű tüllruhát viselt, ezután Lónyay gróf és Koburg Lipót herczeg következtek, végül pedig a mátkapár lépett be az ebédlőterembe. Belépésükkor a zenekar Mendelssohn nászindulóját játszotta. Erzsébet főherczegnő khinai fehér selyembe volt öltözve, a derékon könnyű csipkedísszel és kemény prémszegéllyel. Ebéd közben vidám hangulat uralkodott. A menyasszony szüntelenül a vőlegényével beszélgetett, jobbkéz felől leendő apósa ült. Csak rövid ideig tartott az ebéd, aztán a király a társasággal a szalonba ment át s nemsokára a vendégek eltávoztak a kastélyból. A renuncziáczió. A Burg szertartásos osztályának nagytermében január 22-ikén déli 12 órakor történt meg Erzsébet főherczegnő lemondása dinasztikus jogairól. A renuncziáczió a király, a nagykorú főherczegek, a legfőbb udvari méltóságok, a titkos tanácsosok, Groseha bibornok-érsek, a közös miniszterek és Széll Kálmán miniszterelnök, Fejérváry, Wlassics, Plósz, Hegedűs és Cseh magyar miniszterek jelenlétében ment végbe. Ott voltak továbbá Csáky Albin gróf, a magyar főrendiház elnöke, Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke, Apponyi Lajos gróf, magyarországi udvarnagy, Orczy Béla báró országbíró és Csekonics Endre gróf főasztalnokmester. Pontban 12 órakor jelent meg a király, Erzsébet főherczegnő s a főherczegek. A terem közepén drága baldachin alatt karosszék volt a király részére, jobbra egy asztal két viaszgyertya között feszülettel és evangéliummal. A király beszédet intézett a megjelent méltóságokhoz s fölszólította őket, hogy legyenek tanuk. Azután gróf Goluchowsky külügyminiszter fölolvasta a lemondó okiratot, mire Gruscha bíbornok odanyújtotta a főherczegnőnek az evangéliumot. A főherczegnő jobb kezének két ujját rátette az evangéliumra, elolvasta az esküformát, letette az esküt, és aláirta a lemondó okiratot. Schultes udvari és miniszteri tanácsos pedig, a ki mint államjegyző szerepelt, rányomta ez okiratra a főherczegnő pecsétjét. Windisch-Graetz Alfréd herczeg, mint a vőlegény tanuja, szintén aláirta az okiratot s rányomta pecsétjét. Ezzel véget ért a szertartás. Délután a magyar miniszterek visszautaztak Budapestre. Este Mária Valéria főherczegnő adott estélyt a Burg Ferencz Károly termeiben. Az estély a legszűkebb körre szorítkozott. Felsége, az uralkodóház tagjai, Lipót bajor herczeg nejével és fiaival, a Lónyay grófi pár, Fülöp és Lipót szászkoburgi herczegek, Pál Frigyes mecklenburg-schwerini herczeg, a legfőbb udvari méltóságok, gróf Apponyi Lajos magyarországi udvarnagy, a fejedelmi személyek kísérete, a Windisch-Graetz herczegi család tagjai, a legközelebbi főrangú rokonság és gróf Goluchowsky közös külügyminiszter. A vendégeket Ferencz Szalvátor és Mária Valéria fogadták. A király kilencz óra után távozott s őt követték a többiek is. A menyegző. Január 23-án délelőtt 10 órakor a a Burg József-kápolnájában tartották az esküvőt, régi szokás szerint egész családiasan. Az aránylag kis kápolnát a legnagyobb pompával díszítették, s valóságos virágos kertté alakították. Az oltártól jobbra és balra helyezték el a bársonyszékeket a király s az uralkodócsalád tagjai számára. A jobb oldalon karosszék volt a menyasszony anyja, Lónyayné grófné és a vőlegény atyja, Windisch-Graetz Ernő herczeg számára. Az oltár elé imazsámolyt tettek az ifjú párnak. Az oltárkép magyarországi szent Erzsébetet ábrázolja, s Canon Hans műve. Kilencz óra után gyülekeztek az uralkodócsalád tagjai s a meghívott vendégek. A hölgyek reggeli öltözetet viseltek kalappal, a katonák pedig díszben jelentek meg. A tábornokok egy része szolgálati ruhában volt, másik része pedig ezredtulajdonosi egyenruhát öltött magára. Mialatt a vendégek a kápolnában gyülekeztek, azalatt a Ferencz Károly termekben a nászmenetet rendezték, amelyben részt vettek : Erzsébet főherczegnő, Windisch-Graetz Ottó herczeg, Lónyayné grófné, a menyasszony anyja, Windisch-Graetz Ernő herczeg, a vőlegény atyja és Erzsébet főherczegnő főudvarmestere. A nászmenet tíz órakor indult a kápolnába. Elül ment a vőlegény az atyjával, utána a menyasszony az anyjával. A mátkapár az oltár elé lépett és leült a részükre odatett karosszékre. Az örömszülők a királlyal szemben foglaltak helyet. Mihelyt elhelyezkedett a násznép, Mayer Lőrincz püspök, udvari plébános rövid beszéddel üdvözölte a jegyeseket, azután nagyszámú papi segédlettel végezte az esketést. A mátkapár hangos szóval felelt a hozzá intézett kérdésekre. A püspök megáldván a frigyet, rövid imát mondott. A szertartás kismisével végződött. A király a Sándor-termekbe ment s az új párt audienczián fogadta. Windisch-Graetz herczeg és neje már délben nászútra keltek; egyelőre néhány napot Veldenben töltenek. A király két leányával és vejével, a Lónyay grófi pár és a Windisch-Graetzcsalád megjelent a pályaudvaron, amelynek udvari várótermében búcsúzott az új pártól. A király megcsókolta unokáját, aki többször megcsókolta a király kezét. Windisch-Graetz herczegné azután anyjától búcsúzott el, aki többször megölelte és megcsókolta leányát. A herczegi pár búcsúzás után a királytól és a rokonoktól kisérve beszállt az udvari szalonkocsiba, a melynek ablakánál újra megjelent. A király mosolyogva állott a kocsi előtt és búcsúüdvözlést intett a herczegi párnak, a mely szívesen viszonozta az üdvözlést. seHWAB KÁROLY, A NAGY AMERIKAI ACZEL-TRUST FŐIGAZGATÓJA. 4. SZÁM. 1902. 49. KVFOÍ,YA:I. aranynyal áttört széles szegélyű fodor adja. A bolerót is rózsafüzérek és mousseline de solé-val átfűzött csipkebetétek adják. Ez egyike a Monaszteriy és Kuzmik utódai szalonjában látható legszebb ruháknak. S. Bella: FARSANGI DIVAT. Január 20. Szép, sőt káprázatos az idei báli divat ! Ezt akkor látjuk, ha Monaszterly és Kuzmik utódainak szalonjában szemlét tartunk a Párisból naponként érkező ruharemekek fölött, melyek Pagnin, Worth világhírű divatművészek alkotásai. A szövetek selyemfényén s a reájuk szórt tengersok pille meg aranyhímzés szinte vakító ragyogásán keresztül a múlt korszakok rég elporlott világszép asszonyainak emléke hat át. Marie Antoinette, Pompadour asszony és Delonn Marion espritje egyesül XIII., XIV. és XV. Lajos korának minden fényűzésével, hogy megteremtse azt a valamit, ami raffinált keretét adja a nők szépségének s amit köznyelven divatnak nevezünk. Szavaink illusztrálásául két XV. Lajos korabeli öltözéket mutatunk be, melyen megtaláljuk a mai divat minden nélkülözhetlen részletét. Csak egy pillantást kell vetnünk a selymekre és azonnal felismerjük a pompadour-taffetas-t, melynek koszorúmintája a festést utánozza. Az alul kiszélesedő aljak, — melyek a nagymintájú, arannyal hímzett guipure-csipkék mindig növekedő kedveltségét eredményezik — Delonn Marion hagyományai. A most szinte nélkülözhetlen fodordísz ellenben, mely hátrafelé tunika alakban emelkedve köríti a csípőt, a második császárság idejéből való. Legújabban erősen hez nem álló köntösei hódítanak az Empire test-Mint báli ruhák, ezen puha és az alak karcsúságát inkább csak sejtető ruhák rendkívül hatásosak. Többnyire sűrű, posztóhoz hasonló fénnyel szőtt Crépe de Chineből készülnek. E sűrű szálú, de mindamellett tapadó szövet különösen alkalmas a kecses redőzet alakítására. Az empire ruhákon is ott libeg a fodorszegély, míg a selyembélés fölé simán omlik a felbő felső ruha. Az ujjak a kivágott ruháknál is többnyire könyökig érők, alul dús, többszörös fodrokkal. A leányok báli ruhájának szövete a habkönnyű fleur de Iis, volc de l'Inde és crépe de Chine, valamint az ezüstcsillámokkal és arany-, ezüstpillékkel tele szórt tüll d'argont és a chenilliapettyes tüll d'esprit. Az asszonyoknál drága pillés csipkeszövetekkel, fényes selymek, pannebársonyok és ezek selyemutánzatának gyönyörű sokaságával gondoskodott az idei báli divat. A második képen még egy legfrissebb Pagnintoilettet mutatok be, mely művészi elegancziával képviseli az Empire-stílust. Szövetje a már említett sűrű szövésű Crépe de Chine fehér színben, ugyanilyen taffetásan dolgozva. Az egymásba fonódó rózsafüzérek festett bársonyból vannak és arannyal hímezve, míg közöttük rózsaszínnel alátett vieux Venise betétek fűződnek egymásba. Az alj szegélyét PETŐFI ÁLLÍTÓLAGOS KOPONNYÁJÁRÓL. Lauka Gusztáv, most már nyolczvanharmadik évében levő veterán írónk a következőket írja lapunknak Nagy-Becskerekről: Petőfit, midőn hírneve és dicsősége fán állott, nálam jobban alig ismerhette tetőpontvalaki. Mikor még Szendrey Juliskának csak udvarlója volt, valahányszor Erdődön megjelent, mindig nálam volt szálláson. Koszorús írónk, Jókai Mór a «Vasárnapi Újság» múlt számában úgy nyilatkozik, hogy Petőfinek magas homloka volt. Én szerintem azonban a nagy költő inkább a kisebb és keskenyebb homlokú emberek közé volt sorozható. Amiről a koponya talán megismerhető volna, annak valódiságát bizonyíthatná, csak a baloldali, kissé görbülten kihajló szemfog és a mellette fekvő jelentékenyen kisebb fog igazolhatná, amelyről Petőfi sokszor előttem tréfásan úgy nyilatkozott, hogy ha a természet e két fogat barátságosan kiegyenlítette volna, a legtökéletesebb fogsorral dicsekedhetnék. Észrevehetően nagy ádámcsutkája és ugyancsak észrevehetően alacsonyabban fekvő tekintetben már mit sem bizonyíthatnak. bal válla e Petőfiné, mikor 1850 októberén Erdődre hazajött, elmondta nekem, hogy a segesvári szerencsétlen csata után hosszantartó puhatolózásokat tett Petőfire vonatkozólag és a csata néhány szemtanúja határozottan azt állította, hogy Petőfit a többi elesettekkel együtt hantolták el. Nekem szent hitem, hogy ő ott porlik a többiekkel együtt és csak szellemi kincsei maradtak a haza részére megbecsülhetlen hagyatékul. Lanka Gusztáv: + Az állítólagos Petőfi-koponyát a balázsfalvi görög katholikus gimnázium két tanára, Chetiann Ambrus és Bonfiu Ottokár, a napokban tudományos megvizsgálás czéljából Budapestre hozta, Dr. Török Aurél egyetemi tanár, a budapesti anthropologiai intézet igazgatója, kinek a koponyát megmutatták s ki azt megvizsgálta, szerkesztőségünk kérésére a következőket jelentette ki: A kérdéses koponya vizsgálatánál nagy fontosságot kell a bal szemfog medve jellegének tulajdonítani, minthogy köztudomású, hogy Petőfi felső bal szemfoga kijebb állott a fogsornál. Ezen kérdéses koponyánál a tüzetes vizsgálat és számos más koponyával való összehasonlítás után kiderült, hogy a szemfognak medre semmiféle rendellenességet nem tüntet föl, így tehát az egyedüli bizonyíték, amely kapcsolatba hozná e koponyát Petőfi koponyája typusával, teljesen hiányzik. Maga a koponya egy olyan egyén által áztattatott ki, a ki ahhoz értett, a ki ebben gyakorlott volt, amely gyakorlottságot az 50 év előtti sebészekről nem igen lehet feltételezni. Én e koponyát olyannak tartom, amelyet az illető, Reichenberger tanuló korában vagy később vásárolt vagy kapott, amely asztala díszéül szolgált, mint egy az orvosnak tudományát hirdető bútordarab. A mendemondáknak végére azért sem lehet járni, mivel az illető egyén elhalt. Az egyik újságban megjelent czikk szerint fia tagadja, hogy apja ennek a koponyának valami nagy fontosságot tulajdonított volna. Az unokák az ellenkezőt állítják. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Indal Gyula költeményei. Zilah, Sebes Samu kiadása, 1902. Egy több mint húsz évvel ezelőtt fiatalon elhúnyt költő összegyűjtött költői munkáit foglalja magában e kötet. Both István főgimnáziumi tanár végezte nagy gonddal és szeretettel a sajtó alá rendezésnek nem könnyű munkáját s látta el a kötetet bevezetéssel, melyben megismerteti az olvasót a költő tragikus életével, költészetének pedig érdekes széptani méltatását nyújtja. E gyűjtemény közrebocsátása nemcsak a rokoni és baráti kegyelet nemes kielégítése, hanem irodalmi szempontból is teljes méltánylást érdemlő cselekedet, mert Indali Gyula költészete méltó rá, hogy ne merüljön feledésbe, hanem a magyar irodalom történetében helyet kérjen magának.