Vasárnapi Ujság – 1904

1904-11-13 / 46. szám - Petőfi lakása Székesfejérvárott 790. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

790 VASÁRNAPI UJSÁG. ezt azon, az akadémia egész fejlődését élénk színekkel ecsetelő emlékirat kiemeli, melyet az intézet százötven éves fennállásának jubileuma és az új épület felavatásának kettős ünnepélye alkalmából a közös hadügyminisztérium ki­adott. Höck igazgatósága alatt több mint száz nö­vendék nyerte kiképeztetését az akadémiában, köztük több magyar. Volt növendékei közt nem egy van, a­kik a tudomány vagy a politika vala­mely terén jelentős szerepre jutottak, így Ham­mer-Purgstall József báró, ki mint a Keletnek, a keleti népek nyelveinek és irodalmának ismer­tetője és történésze, e tudományokban a leg­jelesebb kutatók egyike volt. A politika és diplomáczia terén Höck igaz­gatósága alatt az intézetnek egy más növen­déke vált ki: Thugut Paulai Ferencz báró. Nagy hírét a sikeres diplomácziai tárgyalások egész sora alapította meg; az ő műve volt egyebek közt a bukovinai fejedelemség meg­szerzése. Kaunitz herczeg halála után ő lett a külügyminiszter. Höck igazgatóságának egyik legfontosabb intézkedése az akadémia új tantervének kidol­gozása és életbeléptetése volt. Az intézet, mely eleinte főképen azért létesült, hogy a kons­tantinápolyi követségnél és a török birodalom határállomásain szükséges tolmácsok kikép­zésére szolgáljon, mind szélesebb alapra fektette tanrendszerét. A Höck által kidolgozott tantervben a keleti, franczia és olasz nyelveken, valamint azon tár­gyakon kívül, melyek az általános műveltség megszerzésére irányultak, az összes jogi tár­gyak mellett kereskedelmi szakmák is szerepel­nek. Az akadémia feladatát ekkor már úgy je­lölték meg, hogy hivatalnokokat neveljen, kik Konstantinápolyban és egyáltalán a Levanté­ban «az állam szükségleteinek tökéletesen meg­felelő módon alkalmazhatók legyenek.» Ebben az időben tehát az intézet működésében csak­nem kizárólag a Keletre fordította gondját. Az idők folytával azután ez a működési kör mind­inkább kitágult, úgy hogy az egykori keleti akadémia most már mint újjászervezett konzuli akadémia arra van hivatva, hogy konzulokat neveljen, a­kik a világ bármely táján sikerrel képviselhetik kereskedelmi érdekeinket. A november 3-ikán lefolyt ünnepélyen tar­talmas beszédben ismertette südenhorsti Zwie­dinek Gyula báró az intézetnek történetét, az Akadémia átalakulását és mostani feladatát. Zwiedinek báró ifjú korának nagy részét a Keleten töltötte, később a nyugateurópai álla­mok udvarainál fontos missziókat teljesített és jelenleg a közös külügyminisztérium első poli­tikai előadója. Már 1854-ben, az akadémia százéves fennállásának ünnepén is ő mondta a megnyitó beszédet. 1892 óta van, mint a közös külügyminisztérium kiküldöttje az akadémia felügyeletével és gondozásával megbízva s lé­nyeges szerepe volt az intézet átalakításában is. Zwiedinek báró után quintenbachi Pidoll Mi­hály báró, az akadémia eddigi igazgatója mondott beszédet, melyben rámutatott arra, hogy Golu­chowski gróf, közös külügyminiszter szabott irányt az intézet modern konzuli akadémiává való átalakulásának. Az akadémia tanrendszere ugyancsak Golu­chowski gróf irányítása folytán teljesen átido­mult, a paritás azon követelményei szerint, hogy mint közös intézmény, államjogi jellegé­nek és a magyar nemzet jogos igényeinek meg­feleljen. Pidoll beszédje végén kiemelte, hogy az aka­démia új fényes otthonát a király kegyének köszöni, ki a felejthetetlen Rudolf trónörökös védnöksége alatt szerkesztett «Az osztrák-ma­gyar monarchia írásban és képben» czimű nagy mű jövedelmét az akadémia új épülete emelésére szentelte. A felavatási ünnepélyen a magyar kormány részéről I­ieronymi és Berzeviczy miniszterek vettek részt. Az új palota Bécs IX. kerületében, az úgy­nevezett Waisenhaus­gasseban magas, egészsé­ges talajon levő telken épült fel. Az építést Baumann Lajos építészeti főtanácsos a Mária­ Terézia-korszak barokk stílusában végezte és az épület így egyszersmind az intézet megala­pítójának idejére is emlékeztet. Az új épület áll egy főépületből, melynek négy emeletét egy széles főlépcső és egy mel­léklépcső köti össze, két szárnya pedig a kertbe nyúl. A főépület minden oldalról szabadon áll, az utcza felől azonban kétoldalt egyemeletes pavillonok emelkednek, melyeket oszlopcsarno­kok kapcsolnak össze a főépülettel. A főhom­lokzat előtt terjedelmes kert terül el. A főépület első emeletén vannak a tanter­mek, szertárak, gyűlési és vizsgálati termek, irodai és könyvtárhelyiségek stb.; a második és harmadik emeleten a növendékek lakosz­tályai, a­melyek mindegyike egy kicsiny, a folyosóra nyíló előszobából, tágas, kétablakos szobából és egy hálófülkéből áll; továbbá szol­gálati helyiségek a prefektusoknak stb. A magas­ HÖCK FERENCZ APÁT, A KONZULI AKADÉMIA EGYKORI IGAZGATÓJA. BÁRÓ THUGUT FERENCZ KÜLÜGYMINISZTER, A KONZULI AKADÉMIA EGYKORI NÖVE­NDÉKE. BÁRÓ HAMMER-PURGSTALL JÓZSEF, A KONZULI AKADÉMIA EGYKORI NÖVENDÉKE. 411. SZÁM. 1904. 51. ÉVFOLYAM. földszinten van a nagy étterem, billiárdterem, olvasószoba, továbbá az akadémia igazgatójá­nak és egy prefektusnak lakása, társalgó­szoba, valamint az intézet gazdasági hivatala. A mély­földszinten vannak a konyhahelyiségek, szolgaszemélyzet lakosztályai, valamint a szük­­­séges mellékhelyiségek. Az egyik pavillonban betegosztály van, a másikban lakások egy hiva­talnok és szolgák számára. A kert szintjén, a főépület hátsó homlokzatának hos­szában van földszintes épület, a­mely a torna- és vívóter­met, valamint a fürdőhelyiséget foglalja ma­gában. Az építés 1902 augusztusában kezdődött s 1904 szeptember végén fejeződött be. PETŐFI LAKÁSA SZÉKES­FEJÉRVÁROTT. Emléktáblával jelölték meg november 6-ikán Székes-Fejérvárott a házat, a­hol Petőfi az 1842 iki télen lakott, mikor először lépett szín­padra, Szabó József színtársulatánál. Mint a költő életrajzából ismeretes, gyalog ment Pá­páról Fejérvárra, s ott Magyar György csizma­dia-mesternél együtt lakott egy öreg szűcsle­gén­nyel. 1843 január 10-ikéig, mikor Szabó színtársulatával Kecskemétre vitte sorsa. Az emléktáblával megjelölt földszintes ház Szent-István- és Petőfi-utcza sarkán áll. A költő a szegényes szobája már nincs meg, mert a ház többféle átalakításon ment keresztül. Az emléktábla leleplezésének ünnepélyére a fő­városból is sokan elmentek. A Magyar Tud. Aka­démiát Badics Ferencz és Zolnai Gyula, a Kisfa­ludy-Társaságot Ferenczi Zoltán, a Petőfi-Társasá­got Szarai Tamás és Prém József képviselték, kik koszorúkat is vittek. Az ünnepély első része a szín­házban folyt le. Jelen voltak gróf Zichy Jenő, báró Fiáth­ Pál főispán, Ruhr Ferencz tábornok és több törzstiszt. Kiskőrös, a költő szülővárosa is képvisel­tette magát. Ünnepi beszédet mondtak : Havranek József polgármester, Ferenczi Zoltán és Zalay Mihály főgimnáziumi igazgató. A színházból a közönség a Petőfi-házhoz vonult, hol ifjabb Fiáth­ Imre szavalta Fillipp István főgimnáziumi tanár alkalmi költeményét. A közeli házakon lobogók Jengtek. A kis házat is földíszítették. Hogy elég magasan legyen a márványtábla, az eresz alá kel­lett illeszteni. Épen delet harangoztak, mikor Havranek József polgármester beszéde alatt levet­ték a takarót a faragott kőből való keretbe illesz­tett fekete márványtábláról, mely aranyos betűkkel figyelmeztet egy nagy költő itteni nyomaira. Az emléktáblát Havranek Antal szobrász készítette. A keret alsó részén lant és kard látható, a fel­irat pedig ez: Itt lakott vándorszínész korában Petőfi 1842. november 9. — 1843. január 10. Az ünnepélyt követő lakomán dr. Badics Ferenca felolvasta a betegeskedő költőnek, Endrődi Sándor­nak egy hozzá küldött kis alkalmi költeményét, mely így hangzik : A székesfejérvári Petőfi-házra. A költők királya: Petőfi lakott itt, E szerény kis házban néhány hónapig. — Ma immár állandóbb s nagyobb a lakása: Petőfi nemzete szivében lakik. Ahol csak járt, a­hol egy dala zengett: Boritsa hála s hódolat jele ! Márványnyal kell jelölni minden léptét. Ha tes­szük, nem is az ő dicsőségét: A magunkét építjük fel vele! IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. «Lobogó szerelmek.» Kemechey Jenő, az ismert iró és hírlapíró e czim alatt tizenegy elbeszélését gyűjtötte össze egy kötetbe. A falusi magyar urak életét, mulatságait, virtuskodásait, szerelmeit irja le sok melegséggel. Érezni minden elbeszélésén, hogy nemcsak ismeri embereit, hanem szereti is azt a fajt s azt a társadalmi kört, a­melyből valók s a magyar föld szépségeit ép oly élénk érdeklődéssel figyeli, mint a magyar lélek változatait. Egyik-má­sik elbeszélésében a léleknek meglepő finomságait hozza felszínre, másokban pedig a humor iránti érzéke kelt figyelmet. S valamennyi tiszta, fordu­latos, kifejező magyar nyelven van írva. A kötet csinos kiállításban, a «Budapesti Hírlap» kiadásá­ban jelent meg ; ára 2 korona. «Végzetes tévedés», Brniczkyné Bajza Lenke két kötetes regénye most jelent meg a Lampel- Wodia-

Next