Vasárnapi Ujság – 1905
1905-07-02 / 27. szám - Jókai Mór édes anyjának első látogatása fia svábhegyi nyaralójában 1854-ben. Irta Peti Józsefné Váli Mari 427. oldal / Elbeszélések; genreképek
428 semmi áron sem akarta se tömni, se megölni, sőt még a felbontásánál is sírva fakadt, mikor a majorosné már lekoppasztva a kezére adta. Nekem kellett megkönyörülnöm rajta, meg magunkon is, hogy délre pecsenye nélkül ne maradjunk. Ha nem reszelik, jöjjenek ide anyámék is, az eperfa alá, míg kénytelen munkámat elvégzem. Mindjárt készen leszek már. Nagyanyám kedvteléssel nézte e munkáját, jól kezébe állt a dolog! Két deszkapad volt az eperfa alatti malomkő asztal mellett, azokra a padokra telepedtünk le mindnyájan — természetesen Móricz bátyám is — míg Róza néni átadhatta a feltisztított libát szakácsnőjének. A konyha ajtaja a nyári lak nyugati részén volt, így az eperfa alól csak azt az emelkedett helyet láthattuk, melyen a «hét ház» állt s ez igen korlátolt kilátás volt. Mikor azonban Eóza néni munkájának végeztével a házacska előrészén levő kis verandához vezettek bennünket, mint egy varázslatra előttünk feküdt, lent a völgyben egész Pest város, a Dunának éjszakán és délen a láthatárba olvadó ezüst tükrével. Olyan csodaszép panoráma volt ez, hogy az enyémek ajkán elhalt a szó nagy meglepetésükben. Jobbról a Gellérthegy guggolt a Duna partján, melynek citadellájába egészen bele lehetett látni madártávlatból, a veranda előtt elterülő széles földterraszról. A várhegy még épen lábaink előtt feküdt. A királyi palota udvarában puszta szemmel is meg lehetett számlálni az ott járó embereket. Balra — a távol ködében — mintha tornyok halvány alakjait láttuk volna. — Az ott Vácz — magyarázta Móricz bátyám. — Itt közel előttünk pedig a Margitszigetet látod, meg az óbudai hajógyár szigetét. Talán csak emlékezel rá, mikor egyszer kis gyerek korodban megnéztük együtt azt a nagyszerű hajógyárat? (Hogyne emlékeztem volna ! Akkor még ott volt velünk Petőfi is.) — Az a sziget jobb felől a Csepel-sziget. Mindnyájunkat egészen elbűvölt az elénk táruló gyönyörű látkép, amelyhez fogható nem sok lehet az egész világon. — No, azt ugyan jól tettétek, hogy ezt a tündéri szép fekvésű helyet szereztétek meg magatoknak, — mondta megelégedéssel nagyanyám. — Micsoda pompás levegőt élvezhettek itt! Ez maga megfizethetetlen kincs. Elmutogatta azután Móricz bátyám, — míg Róza néni érzékeny szakácsnője után nézett, hová ültette el a komáromi szülői ház kertjéből hozott bokrokat. A jázminok és centifoliák a veranda előtti terrasz két oldalán találtak pompás új otthont. Ez a hét-nyolcz öl szélességű, sima terület, az egész épület előtt elhúzódott s egy meredek partoldal szabott neki határt, melyen alul a fundus még néhány öles szélességben hozzá tartozott a villa három holdnyi földterületéhez. Egy homokkőből rakott lépcső vezetett le az aljba, hol már néhány sor szőlőtőke dicsekedett vele, hogy őket milyen szép rendben tartja a gazdájuk. Odább gondosan karókhoz kötözött paradicsom-telep ragyogott, fénylő vörös, érett gyümölcsei tömegétől.— Róza nagyon szereti a paradicsomot — mondta jóságosan mosolygó arczával Móricz bátyám. — Annyit befőz évenként, hogy meg lehetne benne fürdeni. A paradicsom-tábla után, a többféle babbal beültetett ágyakat mutatta be; azután az ekeli ropogós fekete cseresznyefákat, melyek szép A DÉLI HOMLOKZAT. (A képviselőház lapuja.) É^if1 «••IH ••-I-H f B ^"^••f'-i A KÖNYVTÁR NAGY TERME. KÉPEK AZ ORSZÁGHÁZBÓL. — Divald Károly fényképei.