Vasárnapi Ujság – 1906
1906-06-24 / 25. szám - Amerikai úti naplómból (képekkel). Gróf Vay Péter 403. oldal / Általános nép- és országisme
404 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 25. SZÁM. 1906.53. ÉVFOLYAM. magyar főleg parasztnép, mely nem szeret városban élni; megvizsgáltatásuk után azonnal felkerekedtek új tevékenységük után a távoli államokba. Nehezünkre esett mégis csak a válás. Megszoktuk volt egymást és dús jutalmat nyertem fáradozásaimnak a belém helyezett bizalomban. A hosszú utazásra visszapillantva, egyetlen kellemetlen vagy sajnálatos incidensre se tudtam emlékezni. Még azok is, kik eleinte a legelzárkózottabbak vagy bizonyos mértékig közömbösek voltak, idővel közlékenyekké váltak. És el nem kerülhették figyelmemet mindazon kiváló tulajdonságok, melyek gyakran durva vagy műveletlen külszín alatt rejtőztek. Búcsúzáskor ezen egyszerű emberek érzelmeiket nagyon megható módon fejezték ki, hozzám küldve vezérférfiaik egy küldöttségét, hogy megköszönjék lélekpásztori szolgálataimat. Néhány keresetlen szóval fejezték ki hálájukat és mondták, hogy amit legtöbbre becsültek, az volt, hogy inkább barátokként bántam velük, semmint alantabb állókként, valamint, hogy meg voltak győződve jólétükért való érdeklődésemnek őszinteségéről s igaz részvétemről jövendő életük iránt. A legalapvetőbb problémák egyike mindenki számára, aki az emberi társadalom helyzetével törődik, abból áll: mikép lehessen elkerülni, hogy a munkásosztályok alá ne merüljenek úgynevezett «Slumn-ökbe és erkölcsileg el ne zülljenek, amidőn is eddigi életük létfeltételeinek és légkörének teljes megváltoztatása áll elő, ha majdnem archaikus egyszerűségű életmódjukból belekerülnek a nagyváros forgatagába. A veszély nyilvánvaló és a kísértés csábító, talán még fokozottabb mértékben, mikor az első szükségletek fokozva vannak és pénzük van, melyet elkölthetnek mulatságokra, játékra, italra. Az újonnan érkezők számára megszűntek a régi gátló befolyások. El ne felejtsük, hogy otthon mindegyikük társadalmi lény volt, saját kötelékeivel és akadályaival, körülvéve rokonoktól, szomszédoktól, kiknek szemeiben még a legszegényebb is kiván a köz tisztességes tagjának látszani és ahol a mindennapi élet árvaságát a szűk kör apró érdekei és szerény becsvágya enyhítik. Új viszonyok közötti betelepedésénél, elveszve az emberek hullámzó tengerében, vajmi könnyen merülhet el önbecsülése mindörökre. Az ilyen emberek számára a hit elvesztése a legnagyobb veszély. Ha vallásos érzésük elvész, nem marad semmi magasabb ideáljuk, mely annak helyét pótolná és aljas ösztöneik martalékaivá válnak. Még azon esetekben is, ha anyagi életük el nem rongálódik és kötelességérzetük tartóztatja őket attól, hogy a törvénnyel összetűzzenek, mindez nem elégséges, ha híjával vannak a nemesebb impulzusoknak és ösztökéléseknek, mint a minek a családi élet, hazafiság, hit az Istenben. Ha oly gyakori Amerikában a panasz az újonnan érkezők ellen, ezek mindenkor ilyen jobb érzelmek híjával sínylődő emberek, kiket minden rész forrásának tekintenek a nemzeti igyekezettel szemben. Néha olyan aggodalom is nyer kifejezést, hogy a bevándorlók nem forrnak egybe elég gyorsan a többi lakossággal. A nyilvános vélemény néha még tovább megy, és feltételezni látszik, hogy külállamok kísérleteket tesznek nemzetiségi érdekeket szítani az Egyesült Államokban. Nincs tudomásom róla, van-e valami vagy nincs a dologban, de tapasztalatomból szólva csak annyit mondhatok, hogy hiábavaló igyekezet volna. Azon nincs mit csodálkozni, hogy felnőtt kivándorlók nem tudnak vajmi gyorsan összeforrni a benszülöttekkel, hisz fennállanak számukra az idegen jellemekhez való simulásnak s a nyelvnek nehézségei. De a gyermekek, melyek Amerika talaján születnek, annyira Amerikaiak, akár ha a Mayflower fedélzetén érkeztek volna szüleik a legelső zarándokokkal. Testestől-lelkestől yankeek ők az amerikai ifjúságnak összes áradozásával. Ugyanazon tevékenység és munkavágy ösztökéli őket és a jövőbe pillantva látják, hogy ugyanazon a FŐÉPÜLET. SZŐLŐ-KÓRHÁZ. A BUDAPESTI SZŐLÉSZETI KISÉRLETI ÁLLOMÁS. LABORATORIUM.