Vasárnapi Ujság – 1906
1906-05-20 / 20. szám - Puccini új operája. K. I. 323. oldal / Tárczacikkek; napi érdekű közlemények - Petőfi Sándor díszkardja (képekkel) 323. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
20 SZÁM. 1906. 53. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. kívül nagyigényű, finomságokkal teli mű fáradságos betanításában az utolsó héten tevékeny részt vett. A mester 48 éves, vonásain a valóságban már némi keménység lett úrrá : a munka és a viszontagságok idő előtt megviselték szervezetét (néhány évvel ezelőtt kerékpárról leesett és sokáig élet és halál közt lebegett). Puccininak nemcsak művészetéért tartozunk köszönettel, hanem azért is, mert ő volt az aki évekkel ezelőtt kieszközölte, hogy Milanóban elhunyt költőnk, Hugó Károly, a «Báró és bankár» «Brutus és Lucretia», «Egy magyar király» stb. szomorújátékok írója a régi temető bezárásakor az új, díszes sírkertben találjon gondozott nyugvóhelyet. Puccini első operai kísérletei nem lettek ismertekké olasz hazáján kivül. Tizenkét éve, hogy a «Manon Lescaut» bejárta Európát s mindenütt azt a meggyőződést érlelte meg, hogy Mascagni «Parasztbecsület»-e óta ennek az operának a dallamkincse a legértékesebb, művészi öntudatossága a legteljesebb. Egészen más az utána jött «Bohémélet» ; legtöbb helyen nagyobb sikert ért el, mint Leoncavallo «Bohémek» cz. azonos tárgyú operája. A Sardou rémdrámájából írt «Tosca» 2—3 év alatt nálunk nem kevesebb, mint 30 előadást ért meg, Puccini szívhezszóló és az idegeket felzaklató zenéjével. Ennek stíljából is van valami a mostani újdonságban. Meglátszik rajta is Mascagni hatása: az olvadóan, édesen zengő melódiákat hirtelen derékon töri valami erős indulatot tolmácsoló, szakgatott, más hangrendszerbe tartozó hangfigura, a sokszor költészet és zenei szépség nélküli szavalóének; az u. n. a kíséret» pedig, a zenekar sokfelé ágazó ereje, már a dallamot is gyakran erőszakolt összhangokkal együtt szólaltatja meg, a szavalóének (recitativo) alatt meg épen igen nagy szabadságokat enged magának. Használja a vezető dallamok Wagner Rikárdtól tanult elvét, azonfelül pedig a virtuozitásig viszi azt a bűvészetet, hogy a különféle hangszerek együttes megszólaltatásából új és meglepően szép hangszínezetet támaszt. Az exotikus japáni légkör utasította meg Puccinit, mikor a «Pillangó kisasszony» zenéjét írta. Pierre Loti híres franczia regényíró «Madame Chrysantheme» cz. kötetéből angol írók: John Long és David Belasco megható kis drámát írtak; ezt Puccini egy felvonással megtoldatta jeles olasz szövegíróival, Luigi Uricával és Giuseppe Giacosával. Az opera cselekménye tehát azzal indul, hogy egy északamerikai tengerésztiszt, Pinkerton, Nagasakiban nőül vesz egy egészen fiatal japán leányt, Cso-cso-szánt (ez a név jelenti a «Pillangó kisasszonyt».) A színtér virágos dombon álló villa, a tengeröböl és világítótorony képével, amint a menyasszony barátnői s rokonai seregével felvonul Japánból hozatott ruhák eleven színű pompájában. Az egybekelés szertartása után előtörtet egy boncz (Buddha-vallású pap), aki a kereszténnyé lett Cso-cso szánt megátkozza, majd a fiatal pár boldog kettőse következik a holdas éjben, csupa élénk, érdekes látványosság, mindig fülcsiklandó vagy meleg érzést sugárzó zene hangjai közt. A II. felvonás négy évvel később játszik a villa belsejében : a szép Pillangó három év óta, remény és kétség közt várja haza szőke fiacskájának atyját, noha japáni törvények szerint az elhagyott nő , elvált asszony. Kérőben jár nála — ismételten — egy japáni herczeg, de a menyecske hallani sem akar róla. Az angol konzul levelet hoz Pinkertontól, melyben ez kijelenti, hogy nem jön többé vissza. Csocso szán nem engedi a levelet végig olvasni, hanem messzelátóján angol hajót látva, lázas örömmel készülődik férje fogadására. Az ablaknál hosszas, kínos várakozásban tölti az éjszakát; az aggodalom, balsejtelem, mély szomorúság egész árja hömpölyög a halk zenében, mikor a függöny lassan leereszkedik. Viharos közzene után föllebben a függöny: Csocso-szán mereven áll az ablaknál a pirkadó hajnalfényben, hűséges komornája, Suzuki és a kisfiú rég elaludtak oldalán. Felébreszti a leányt s aludni viszi fiacskáját. Kopognak, Pinkerton jön a konzullal, a gyermeket szeretnék, mert Pinkerton azóta otthon megnősült és nincs gyermeke. A kétszeres férjet annyira meggyötri elhagyott kis felesége hűségének, rendíthetetlen bizalmának ezernyi jele, hogy nincs maradása. Új felesége jön a gyermekért, Csocso-szán kétségbeesve feleli: jöjjön maga az apa. S játszadozó fiacskáját szenvedélyesen összecsókolja, kis szemeit bekötözi, — neki magának már nincs mit keresni a világon, megöli magát. Az érkező Pinkerton már csak vonagló tetemére borulhat. A szerelem, a boldogító remény és a kétségbeesés egyaránt hű kifejezésre talál Puccini mindenható zenéjében. De művészetét a maga teljességében tolmácsolták is. A bámulatos finom hatásokat követelő zenekart Máder operaigazgató vezette ; a czímszerep a törékeny, de szerelmében erős kis gésa, S. Szamosi Elzánál külömb személyesítőre alig találhatott volna. Suzuki eléggé nehéz és szép szerepében Váradi Margit aratott sikert; a könnyelmű szerelmes Pinkerton Arányinál jó kézben volt, Beck (konzul), Déri (kitűnő ügynök), Hegedűs (egy részeges nagybácsi), Ney Bernát (a nagyhangú boncz), Várady Sándor, (mint a szöveg fordítója különösen) feladatuk színvonalán álltak. A nézőteret megtöltő díszes közönség természetesen nemcsak a szereplők iránt volt hálás : a jelenlevő zenekötőt az első előadáson mintegy harminczszor, a másodikon is sokszor tüntetőleg üdvözölte a lámpasor előtt. K. I. PUCCINI GIACOMO. PETŐFI SÁNDOR DÍSZKARDJA. Petőfi Sándornak az 1848-as időkben viselt díszkardját mutatjuk be lapunk mai számának képei között. A «Vasárnapi Újság» annak idején már hírt adott az érdekes ereklye létezéséről s Szana Tamás tollából közöltük hiteles történetét is. Most a Petőfi-társaság május 13-iki ülésén Szávay Gyula kiváló költőnk bemutatta a kardot s a hitelességét bizonyító okmányt. A kard Riehl Géza debreczeni nagykereskedő, földbirtokos tulajdona, a ki édesapjától, az elhúnyt Eikl Józseftől örökölte. Eickl József a szabadságharczot mint főhadnagy küzdötte végig s Debreczenben találkozott Petőfi Sándorral, mint honvéd-századossal Kiss Sándor, Bem hadsegéde, — a későbbi debreczeni szinházi intendáns házánál. Tiszti vacsora alkalmával nagyon megtetszett Petőfinek tiszttársa , Eickl József könnyű tiszti kardja, s tetszését élénk, dicsérő szavakban fejezte ki. Rickl József, aki nagy tisztelője volt a költőnek, cserét ajánlott. A két ifjú kardot cserélt s így jutott Petőfi kardja a Rickl család birtokába. A szabadságharcz leveretése utáni szomorú időkben az elrendelt fegyverelkobzások elől Rickl József elásatta a drága ereklyét, mely csak a későbbi boldogabb időkben került elő a föld mélyéből. A kard pléh hüvelyét elpusztította a rozsda, de a széles, erősen görbített pengéjű kard művészi ékítésekkel díszített pengéje s vasmarkolata teljes épségében megmaradt. Kiss Sándor, akinek házánál a kardcsere történt, 1895-ben a következő irattal igazolta Petőfi kardjának hitelességét: Bizonyítvány. Eickl Géza úr felszólítására ezennel bizonyítom, hogy a birtokában levő kard pengéje valósággal a Petőfi Sándor kardja volt, melyet az 1848-iki márcziusi napokban hordott. Ilyen kardja volt még abban az időben Jókai Mórnak és Vasvárynak. Ezen kardok mind Kirner fegyvergyárostól vásároltattak, ha még valaki a Kirner-üzletben azon időkből él, emlékezhetik rá. A kard jelenlegi hüvelye nem eredeti, mert a kard hosszabb ideig elásva lévén, végképen tönkre ment. Petőfi Sándor 1848 téli hónapjaiban Debreczenben időzvén, mármint honvéd-kapitány, ezen díszkardot nem használhatta mint szolgálati kardot és 323 egy nálam töltött barátságos vacsoránál meglátta Rickl József nemzetőri lovas főhadnagy csinos szolgálati kardját s felszólította, hogy nem volna-e hajlandó ezen kardját az ő díszkardjáért elcserélni, mire Rickl József úr készséggel reá állott s így megtörtént a csere. Igy jutott a kard Rickl József úr birtokába. Ezen ténynél többen voltak jelen, mint Jelics József württembergi huszár-százados, Gulácsi Imre vadász-őrnagy, Brenner Eduard, kik már jelenleg életben nincsenek. Rickl József úr halála után egyetlen egy fia, Rickl Géza örököse tulajdonába jutott, melyet jelenleg is bír. Kelt Debreczenben deczember 30-ikán, 1895. Kiss Sándor. A bizonyítványt mint tanult Rickl Antal és Komlóssy Artúr írták alá. Sz. Z. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Eötvös Károly munkáiból újabb négy kötetes sorozat hagyta el a sajtót s a gyűjtemény most már húsz kötetből áll. Becsénél és írója egyéniségénél fogva egyaránt szokatlan jelentőségű könyvek ezek. Igaz magyar levegő árad belőlük, a mult és jelen magyar élet oly gazdag, színes és vonzó képei tárulnak elénk, mint nagyon kevés más magyar könyvből. A nyelvükről pedig talán már nem is szükséges szólani. Eötvös annyira elismert művésze a magyar stílusnak, a magyar nyelv gazdagsága oly pazar bőséggel ömlik ajkán, hogy már ez az egy tulajdonsága is méltóvá teszi könyveit arra, hogy napjaink legjobb magyar könyvei közé sorozzuk. Egyik új kötete a közelmúlt két alakját, Szilágyi Dezsőt és Káldy Gyulát eleveníti fel, széles korrajz keretében. Szépirodalmi jellegű munka mind a kettő, de a tények oly ismeretével s az itélet oly eredetiségével, a mely becsessé teszi őket a kortörténettel foglalkozók előtt is. A legújabbkori magyar történet harmincz esztendeje idéződik fel emlékezetünkbe a Szilágyi Dezsőről szóló jellemrajzban s benne Szilágyinak élete, nyilvános pályája, jelleme, szónoki és politikus tehetsége, az életből ellesett eleven, plasztikus vonásokban. Sváldyról írva Eötvös nemcsak a kuruczköltészet emlékeinek felkutatóját mutatja be, hanem egyúttal a maga érdekes egyéni felfogásában a magyar zenei élet szatirikus képét, minden félszegségével, idegenszerűségével. Talán sehol sem melegszik fel jobban Eötvös hangja, mint mikor a magyar zenéről szól, lelkesedése ilyenkor magával ragadja az olvasót. — A másik új kötet a PETŐFI DÍSZKARDJA.