Vasárnapi Ujság – 1908
1908-11-22 / 47. szám - Balázs Béla: Találkozás 942. oldal / Költemények - Zempléni Árpád: Makdumkuli 942. oldal / Költemények
934 VASÁRNAPI UJSÁG. 40. h?AMim 55. évfolyam alig érdeklik ezt a faluról jött embert, csak a városok számára van szeme, a kulturát keresi mindenütt. Útjára is a kultura után való heves vágy vitte, a mely ma soha nem látott erővel feszíti a tehetséges fiatal emberek idegeit. Őt is megillette a kicsiségnek az a fájdalmasan nyomasztó érzése, amelyet érzékenységünk szerinti mértékben, többé-kevésbbé mindnyájan érzünk a Nyugat nagy kulturszékhelyein s ebből a könyvben komor, daczos mondatok lettek. Ami nagy és szép van Párisban, azt megjárta, sokat látott és tanult, de annyira lírai temperamentum, hogy még az is lírává lesz benne, amit könyvből, múzeumban tanul. Mindennel szemben határozottan, szinte erőszakosan jelzi álláspontját s és ezért mindenben önmagát adja, akár a párisi július 14-iki nemzeti ünnepről szól, akár a milói Vénuszról, akár egy monmartrei mulatságról. Emberekről is hr, uti társairól, véletlenül útjába botlott alakokról, de tréfás, gúnyolódó silhouette-képeiben nem az illetők tükröződnek, hanem ő maga. Néha lappálcákkal bajlódik, sokszor frappáns gondolatai vannak, máskor meg szinte versbe kívánkoznak hangulatai. Bizarr tarka-barkaságban suhannak el az olvasó előtt a dolgok, de minden olyan őszinte, annyira spontán, hogy folyton a legnagyobb érdeklődéssel megyünk vele. Ez a fiatalember nem nagyképűsködik, nem rejtőzik tapintatoskodó tartózkodás mögé : szabadon, merészen tárja ki az emberek elé egész belsejét, szinte azt mondja: ilyen vagyok ; ha tetszem nektek, annál jobb, de ha nem tetszem, az se baj, azért én én maradok. Nekünk tetszik, érdekesnek találjuk, megragad fiatalos tüze, erős temperamentuma, őszinte bátorsága. Könyve nem annyira irodalom, mint inkább hiteles dokumentuma egy gazdag lelki életet élő, igen intelligens fiatalember belső hullámzásának. Aki az ilyet szereti, annak Oláh Gábor füzete egy élvezetes órát jelent. A renegát, Farkas Pál nagyon művelt, okos és jószándékú író, törekvéseinek megvan a jóhiszeműsége, ambícziójának jogosultságát nem lehet elvitatni. Erősen keresi azt a teret, amely érvényesülésre törő egyéniségének megfelel, regényben, színpadon, szocziológiában, tudományos publiczisztikában egyforma buzgalommal próbálgatja erejét. Szereti összeolvasztani a publiczisztikát a szépirodalommal, regényeiben mindig van aktuális politikai tartalom. ítélete nyugodt, józan, nem nagyon mély A FELSŐ-HEGY-UTCZA KÖRNYÉKE. A TABÁN A GELLÉRTHEGYRŐL NÉZVE. RÉGI HÁZAK A GELLÉRTHEGY TÁJÉKÁN, MELYEKET LEGKÖZELEBB LEBONTANAK. Balogh Rudolf fölvételei. A FELSŐ-HEGY