Vasárnapi Ujság – 1908
1908-01-12 / 2. szám - Petőfi ismeretlen kéziratai 30. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
30 PETŐFI ISMERETLEN KÉZIRATAI. A Petőfi-irodalom az idők folyamán annyira feldagadt, hogy szinte már azt hittük, újat, jellemzőt, fontosat nem lehet többé a költőre vonatkozólag feltárni. Annál meglepőbb volt az a hír, amely szóbeszéd formájában irodalmi körökben már rég keringett s most, a Petőfi-társaság nagygyűlésén vált valósággá, hogy a Petőfi-múzeum létesítésével kapcsolatos kutatások során eddig ismeretlen Petőfi-kéziratok nagyobb tömege került napvilágra. A szerencsés kutató, akinek ez irodalmi eseményt köszönhetjük, Kéry Gyula, a Petőfi-ereklyék leglelkesebb és legsikeresebb kutatója, akinek fáradozásai nélkül ma alig is lehetne Petőfimúzeumról beszélni. A napvilágra került kéziratok, melyekről Kéri Gyula, mint a Petőfi-társaság újonnan választott tagja és titkára székfoglalójában beszámolt, részben Petőfi saját kéziratai. Ilyen nevezetesen a Tirjris és hiéna czímű négy felvonásos dráma, melynek czímlapját, a személyek névsorát, s a szöveget egész a hetedik jelenetig maga a költő írta le. A többi idegen kéz írása. Másik része a gyűjteménynek idegen kéz — Petőfiéhez sok tekintetben hasonló — irása s negyenkilencz költeményt meg egy előszót tartalmaz, melyeket a költő 1847-ben megjelent kötetébe szánt s melyeket a czenzor számára íratott le. A kéziratcsomó el is van látva fíeset a czenzornak a kinyomatást megengedő záradékával. Ennek a kézirat-csomónak nevezetessége abban áll, hogy VASÁRNAPI ÚJSÁG. •2. SZÁM. 1908. 55. ÉVFOLYAM. kivételes megbecsülést követelnek maguknak, a mi azonban nem jelenti azt, mintha most már még több okuk ne lenne arra, hogy erre a diszre ezentúl fokozottabb erővel és sikeresebben ne törekedjenek. Kevesebbet kell dicsekedni a Tugenddel és igazabban kell tisztelni. Ez a föladatuk, az előszó és a költemények közül kettő eddigelé teljesen ismeretlen volt. S ez adja meg a különben is nagybecsű leletnek fő fontosságát. Az eddig ismeretlen két költeményt, mint több más művet is, a költő nyilván azért hagyta ki 1847-iki gyűjteményéből, mert nem volt velük megelégedve. S valóban nem is adnak új vonást Petőfi eddig ismert költői arczképéhez, bár a «Láttál-e a róna felett» czímű vers fölfedezésének azért is örülhetünk, mert igazi költői szépségek vannak benne. Ereklyéknek pedig e versek elsőrendűek; minden kedves és becses kegyeletünknek, amit a költő keze érintett s szellemének még kevésbbé szerencsés óráiban tett alkotásaira is gyöngédséggel és meghatva nézünk. Az előszó ellenben már tartalmilag is fontosabb : igazi dokumentuma Petőfi irodalmi felfogásának, melyet műveiből és leveleiből ismerünk, velős, határozott állásfoglalás gáncsoló kritikusaival szemben. Érdekes az ereklyék napfényre kerülésének módja is. Garay János özvegye őrizte meg őket. Egy részüket Petőfi özvegye adta át megőrzés végett Garaynénak az abszolutizmus első idején, kevéssel másodszori férjhez menetele előtt, amikor okkal kellett tartania a rendőrség üldözésétől. így menekült meg az elkallódástól a Tigris és hiéna kézirata. A versek gyűjteményét Peseta czenzor unokahuga adta, nagybátyja halála után, Garayéknak. Peseta czenzor volt ugyan, de derék jóravaló magyar ember, Petőfinek nagy tisztelője, Garaynak barátja. Garayné kegyelettel őrizte a kedves ereklyéket haláláig s e réven maradtak meg máig. A két kiadatlan költeményt lapunk más helyén, az előszót pedig az alábbiakban közöljük s megtalálja az olvasó e lapon a Tigris és hiéna Petőfi kezétől származó kéziratának facsimile mását is. ELŐSZÓ: A mai nap reám nézve ünnepélyes nap. Ma — január 1. 1847 •A multam huszonnégy éves s lettem e szerint nagykorúvá. Szokásom volt eddig minden új évben (annyival inkább, minthogy az egyszersmind születésem napja is) az elmúlt esztendőt még egyszer átélni emlékezetemben ; ma azonban nemcsak a legközelebbi évet gondoltam vissza, hanem egész életemet s különösen írói pályámat. Talán nem lesz épen helyén kívül, ha előbeszédül összes költeményeimhez, melyeket most bocsátok sajtó alá, leírom elmélkedésemet azon életszakomról, melyben a tisztelt közönséggel összeköttetésben lenni van szerencsém; leírom pedig azon őszinteséggel, mely a hypokrita világban annyinak visszatetsző, amivel én azonban nem igen törődöm. Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget. Oh, előttem nagybecsű az őszinteség, mert ez jó angyalom ajándéka; bölcsőmbe tette pólyának, s én elviszem koporsómba szemfedőnek ... Irodalmunkban a kritika s a közönség véleménye egymástól annyira különböző tán még egy íróról sem volt, mint rólam. A közönség nagy része határozottan mellettem, a kritikusok nagy része határozottan ellenem van. Máskor is, ma is hosszan fontolgattam: melyiknek van már igaza? s máskor is, ma is abban állapodtam meg, hogy a közönségnek. A közönség — az olvasót értem, nem a színházit, a nézőt, mely kettő közt nagy a különbség — mondom : az olvasóközönség félreismerhet, mellőzhet valakit egy és más oknak következtében, de a kit figyelemre méltat, akit megkedvel, az azt, ha nem egyenlő mértékben is, de mindig megérdemli ... ha csak az egész kor nem egészen ferde izlésü ; mit a mostaniról kétség kívül nem tehetni föl. Ezelőtt csak egy évvel is, megvallom, nagyon nehezemre estek az (önmagok által úgy nevezett) kritikusok anathemái. Sok keserű órát szereztek nekem. De most már, hála istennek, ki vagyok e gyöngeségből gyógyulva, s jóízűen A TIGRIS ES HIÉNA » CZIMLAPJA ES SZEMELYEINEK NÉVSORA PETŐFI KÉZÍRÁSÁBAN." RESETA CZENZOR JOVAHAGYÓ ZARADÉKA PETŐFI KÖLTEMÉNYEINEK KÉZIRATÁN. A «TIGRIS ÉS HIÉNA» KEZDETE PETŐFI KÉZÍRÁSÁBAN