Vasárnapi Ujság – 1911
1911-04-02 / 14. szám - La Saxe Galante. Junius 269. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
15. SZÁM. 1911. 58. ÉVFOLYAM. szűkkeblüségére, mintha minden költeményén éreznők «Debreczen kedves füstjét.» A kényes, finnyás ízlésű Kazinczy meg is rója (elég jogosulatlanul) a milienből kiütő realisztikus, dévaj hangot, a Debreciner Togaten-Ton-t, a mendikáns tónust. — Az új költői iskolának is van valami helyi színezete: Nagyvárad és Debreczen. És Csokonai is «a Hortobágy poétája». Ezek azok a rokonvonások, egyúttal pszichológiai okok, melyek a mai új költők rejtett ősévé avatják Csokonai Vitéz Mihályt. Dr. Romics Géza: VASÁRNAPI ÚJSÁG. 269 LA SAXE GALANTE. Az udvaroncz és kalandor Pölnitz Lajos Károly báróról, a ki XIV. Lajos uralkodásának a végén, a régensség alatt s XV. Lajos uralkodásának első éveiben többször keresztülkasul bejárta Francziaországot, több izben lakott Párisban, olykor igen prekárius űzve, közelebbről monográfiát irt Savine életet Albert. Savine természetesen Pölnitz francziaországi, kivált párisi élményeire veti a fősúlyt. Pölnitz jó szemű, eléggé művelt és olvasott ember volt s bár hajszolta a gyönyör mindenféle nemét, valóságos passzióval irt. Emlékiratai, amelyek megtöltenek néhány nem nagyon vastag, de annál sűrűbben nyomott elzevir kötetet, formájukban levelek nem valóságos, de költött személyekhez. Írásai Belgiumban és Hollandiában jelentek meg franczia nyelven, bár Pölnitz porosz volt s az első porosz király (I. Frigyes) udvarában nőtt föl. Nagyapja katona és politikus, apja csak katona volt. Ereibe került egy kis hollandus vér is, amennyiben nagyanyja törvénytelen leánya volt Orániai Vilmosnak, Hollandia helytartójának. Őt nem hevítette sem a katona, sem a diplomata koszorúja. Az udvarnál élt otthon és az udvarhoz dörgölőzött mindenütt, ahol csak megfordult, pedig bejárta egész Európát Orosz- és Törökországon kívül. Nagy Frigyes apja, aki nem annyira szigorú erkölcsű ember, mint inkább a fukarságig takarékos gazda s aki fiához sem lágyszivű és kiméletes, nyilván tékozlásáért és léhaságaiért kitiltotta udvarából. Ekkor vette nyakába Európát, éveken át úton volt, olykor maga sem tudta megmondani, hogy miből élt, mert örökségét, bár többször örökölt, mindannyiszor igen hirtelen elverte. Hogy gazdagon házasodhassak, katolizált s meg is irta, hogy mifajta meggyőződés hagyatta el vele a lutheránus tévelygést. Világos, hogy ebben az okadatolásban egy árva szó sincs arról a már nem fiatal, de igen gazdag hölgyről, akit oltárhoz akart vezetni. Ez a terve azonban dugába dőlt, mert a kiszemelt áldozat, miután informáltatta magát kérőjéről, lemondott arról a szerencséről, hogy Pölnitz báróné legyen. Frigyes Vilmos halála után vissza került a porosz udvarhoz s Nagy Frigyes mellett maradt haláláig. Nagy Frigyes ép oly keveset tartott talentumára, mint jellemére, de megtűrte. Hivatala nem volt nehéz s nem járt semmi felelősséggel. Részt vett királya mulatozásaiban s jámborul tűrte a nagy katona és nagy politikus nem mindig finom és a legtöbbször épen nem ízléses tréfáit. Mind a mellett, hogy Pölnitznek mind szellemében, mind pedig karakterében kevés volt a férfias komolyságból, hogy az életet mindenestől tarka-barka karneválnak vette: érdekes ember és érdekes író. Szó sincs róla, hogy minden a csöppentett igazság és valóság volna, a mű emlékirataiban s kivált névtelenül megjelent leghíresebb munkájában, a La Saxe Galante-hem megirt. Megirt biz ő sok mendemondát, szándékosan koholt pletykát is; de minden, amit megírt, beleillik korába ; markánsan jellemzi a rokokot, amely akkortájt indult világhódító útra. Ezért írásai, ahogy ma mondjuk, igen becses dokumentumok, a história s az ember szempontjából egyaránt. Pölnitz korában, a midőn ő először fordult meg Párisban, XIV. Lajos már öreg ember, megcsömörlött a galanteriától, Maintenon asszonnyal már a pietizmusra adta magát , de E. Illés Aladár : Bomlás. Kacziány Ödön: Piéta. Markup Béla : Lábbadozó. A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁRÓL.