Vasárnapi Ujság – 1911
1911-02-05 / 6. szám - Az örökifjú Csokonai. Szini Gyula 107. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
5. SZÁM. 1911. 58. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 107 AZ ÖRÖKIFJÚ CSOKONAI Ki hisz ma már tündérmesében ? És mégis: Csipkerózsika alvó várának kapujáról lepattan a hallgatás zárja. Száz évvel Csokonai Vitéz Mihály halála után modern mai színészek bebújnak «A' Özvegy Karnyóné» magyar ineroyable jelmezeibe és eljátsszák nekünk, huszadik századbeli magyaroknak, ezt a furcsa komédiát, a melynek ránczaiba belepenészedett az idő ... és mégis, mint valami Csipkerózsika királykisasszony bontakozik ki előttünk évszázados álmából. Még érdekesebb, hogy fiatal magyar írók, akik formákat és eszméket akarnak robbantani, lelkes tüzet gyújtanak a «Lilla» költőjének bús emléke előtt és benne látják egyik ősüket, a vergődő magyart, aki több mint száz évvel ezelőtt már megírta, hogy «szegény hazában méltó jutalmadat nem veheted». Mit szólna ehhez Kölcsey, aki Himfy, Dayka és Virág mellett csak másodrendű költőnek taksálta Csokonait ? Mit szólnának ehhez mindazok, akik a magyar Villonnak, az országban szertekóborló, kalandos bohémnek sohasem tudták megbocsátani azt a nyugtalanságát, féktelenségét, amely ép egyéni bélyegét teszi Csokonai költészetének és a mely mintegy modernségének, örökifjúságának a titkos talizmánja? Aktuálissá vált egy jóslat, a melyet most nyilván sokszor fognak idézni és a melyet Csokonai a «Földi sírhalma felett» irt ódájában mondott: És hogy a költők jövendőbe látása még megdöbbentőbb legyen, Csokonai ezt is írja: «Ha irok is, a minthogy én már a nélkül nem tarthatom fel tételemet, irok a boldogabb maradéknak, irok a XX. vagy XXI. századnak, irok annak a kornak, a melyben a magyar vagy igazán lesz, vagy igazán semmi sem ... i Kinek ne jutna eszébe Stendhal, a ki ép úgy a Napoleon korában élt, mint Csokonai és a kit a kora ép úgy nem értett meg, mint a «Lilla dalok» íróját és a ki ép úgy a mi napjainkra jövendölte meg elérkezését, mint a debreczeni bohém? Mennél behatóbban vizsgáljuk Csokonainak ezt a jóslatát, annál különösebb, szinte babonás érzéseink támadnak. Csokonai írásaiban minduntalan felbukkan az az elkeseredett, reményvesztett hang, amelytől legmodernebb lilánk hangos. Csokonai azonban még rezignáltabb vagy élesenlátóbb mint a maiak, mert érzi, hogy a költő azzal a nyelvvel van megátkozva vagy megáldva, amelyen ir. Csokonai valószínűleg egy szellemileg szegényebb, a mainál kezdetlegesebb magyar kultúrában élt, de a mainál talán mégis gazdagabb országban «ebben a kis eldugott Kánahánban», amely jelző a mai gazdasági viszonyokra nem nagyon illik. De az is lehet, hogy megfordítva áll a dolog : ma az írók gazdasági helyzete könnyebb és függetlenebb, viszont Csokonai korában az ország szellemi állapota Európához képest előnyösebb volt, mint ma. Nehéz a szembeállítás, mert a mi korunkat ismerhetjük, de a Csokonai korára nézve csak a történelem oknyomozására, vagyis csak kombináczióra vagyunk utalva. Szerencsére maga Csokonai jár a kezünkre. Ez a kalandos életű bohém nemcsak korának egyik legképzettebb embere volt (eredetiből ismerte, fordította is korának német, franczia és olasz irodalmát), hanem kóborlásaiban úgy megismerte ezt az országot, mint utána csak Petőfi, a maiak közül pedig senki. Igazán bejárta «Tolnát, Baranyát», közvetetten tapasztalásból ismerte ennek az országnak minden zegét-zugát és lelke, a mely teli volt európai eszmékkel, Ízléssel, tanultsággal föl-fölsajgott a magyar vidék kulturátlanságán ! «Mert a te templomodba is A magyar nemeseknél Alig lehet kapni ma is Egyebet egereknél. Még a szent Múzsáknak lakott Egy-két templomban se lakott S lakik egyéb egérnél, Csokonai a következő jegyzetet fűzi: «Amit itt Jupiter szájából hallunk, azon a jámbor magyar olvasó meg ne ütközzék. Azt mondhatja ő a maga egében, amit akar. Az ilyeneket, kétségkívül a nagyobb asseoiblékban hallja külföldön ; nincs ennek egyéb oka, hanem hogy mi annak, ami ebben a kis eldugott Kanahánban történik, mindjárt dobot üttetni "nem szeretünk." FRANKINT Karnyóné (Haraszthy Hermin) Tipptopphoz (Tanay Frigyes). Tehát visszavárom az urat, alázza meg magát egy kis ebédecskére. Az asztalnál Boris (Pallai Rózsi) és Kuruzs (Vendrei). Kuruzs olvas : Szomorúság, háborúság! Tőlem távol állnak. Lesz még az a kor, melybe felettem is Egy hív magyarnak lantja zokogni fog. S ezt mondja népünk : «Oh, miért nem Éltek ez emberi századunkban?!» Lázár kalmárlegény (Szerémy): Istenem, uram, csak hordani, soha pénzt nem látni.. . * A «Békaegérharcz» hires strófájához: Labori felvétele. Medgyaszay Vilma mult század elei jelmezben, ahogy Csokonaidalokat énekelt. Lipitlotty (Csortos) Karnyónéhoz (Haraszthy Hermin) : Mi háborította úgy meg az asszonyt ? CSOKONAI «ÖZVEGY KARNYÓNÉ»- JA A «NYUGAT» MATINÉJÁN A VÍGSZÍNHÁZBAN. Balogh Rudolf fölvételei,