Vasárnapi Ujság – 1913

1913-11-30 / 48. szám - Rabindranáth Tagore verseiből. Fordította Babits Mihály 949. oldal / Regények; elbeszélések; genreképek

48. SZÁM. 1913. fiO. ÉVFOLYAM. jellemzőbb vonása. Két nagy tulajdon juttatta birtokukba fél Ázsiát — és hagyományaikhoz hűen, e két hasznos tulajdonnal felfegyver­kezve haladnak a jövőben is előre. Tiflis, 1913. Gróf Vay Péter­ kedve, fejedelmeik fényes szerepet töltöttek be a történelemben. David és utánna Tamara királyné alatt volt nagy a nemzet hatalma. Valóságos mondakör keletkezett ez utóbbi, részben eszményített személyisége körül. Tiflis, az egykori főváros, mai napig a Ke­let egyik legtipikusabb városa. A fekvése a Kura szakadékainak partján felette festői. A fo­lyam mentén mint fecskefészkek tapadnak egy­más mellé a rozoga épületek. A szűk bazár­szerű sikátorokban pedig a lehető legellen­tétesebb lakosság tolong. Sok a persa és még több ma már az orosz. De vannak nagy szám­mal örmények, tatárok, osszeták és ezenkívül egy felette virágzó német telep is. Az új városrész ellenkezőleg, teljesen orosz jelleggel bír. A széles Gold­venski-prospect ha­sonló Pétervár egyenes utczáihoz. Ezen tolong az egész hivatalos világ, pedig hogy egy-egy muszka kormányzósági központban mennyi a csinovnik, azt elsorolni nehéz volna. A fél lakosság erős neme hivatalnoki sapkát visel és az államon élősködik. Vannak nagyon sze­rény állásúak és vannak busás fizetést húzó sinecurák. A főkormányzó pedig valóságos kis­király és fényes udvart tart. A Kaukázus kormányzása nem könnyű fel­adat. A nép tulajdonképen sohasem tekintette magát meghódítottnak, a mint hogy tényleg a fejedelmek maga kérte II. Katalin c­árnő protekczióját, így reményelve függetlenségét biztosítani a törökök ellen. Hogy ezután mi következett, a történelemből tudjuk. A párat­lanul gazdag terület ma a hatalmas Orosz birodalomba van elválaszthatatlanul bekebe­lezve. A Kaukázus gazdagságáról mi sem adhat jobb fogalmat, mint a híres petroleum-forrá­sok. Baku e tekintetben egyedüli a maga ne­mében. A város határában egymás mellett terülnek a kimeríthetetlen források. Százával és ezrével meredeznek a pöfékelő kürtök. A becses folyadékot megszámlálhatlan gép éjjel-nappal szivattyúzza. A Kaspi-tengertől az­után csöveken át vezetik az így nyert kőolajat egész Batumi-ig, honnét hajók szállítják a világ minden részébe. Ki merte volna még csak pár évtized előtt elképzelni, hogy hegyen­völgyön át, tengertől-tengerig csöveken veze­tik a becses világító anyagot és hogy az egy­kor hozzáférhetlen Kaukázuson túlról eljut messze-messze a földkerekség legkülönbözőbb pontjaira. Baku méltán vetekedhet bármelyik amerikai iparteleppel. Ép olyan zajos, csak olyan fekete és egyszóval förtelmes. A hajdani khánok vá­rosa nagyon megváltozott. A régi épületek egy­más után dőlnek romba. Magából az egykori fejedelmi palotából mindössze egy szárny ma­radt meg a páratlanul szép mecsettel, mint­­ homályos emlékei az egykori nagyságnak és fénynek. Derbent, Dogestan egykori fővárosa többet őrzött meg eredeti jellegéből. A hajdani falak, melyek a nomád hordák betörései ellen épül­tek, még nagyrészben fennállanak. És áll a hajdani c­itadella is. A­mi pedig a régi város­részt illeti, az épen olyan eredeti, mint a­mennyire festői. Ez különben érthető is, mert nincsen maradibb vagy daczosabb nép az egész Kaukázusban, mint épen a dagestán. Ők állot­tak ellent legtovább az orosz foglalásnak is és a nagy nemzeti hős, Samyl neve még él az emlékezetben. Mind e vad hegyi törzsek máig nem vallják magukat oroszoknak. Mentül mélyebben hato­lunk be az ország belsejébe, annál jobban ragaszkodik a nép eredeti nemzetiségéhez. Legyenek e fajok bármi jelentéktelenek és ma már önálló kormányzásra képtelenek, azért önérzetök változatlan. És ha egy napon a túl­nag­gyá nőtt Orosz birodalom felbomlana, a Kaukázus népei az elsők lennének elszakadni. Ez épen a fő ok, hogy a pétervári kormány olyan erős kézzel kormányozza épen e népe­ket. Mindenfelé várak és erődítvények emel­kednek. Stratégiai útvonalak kötik össze a leg­távolabb eső helyőrségeket és a katonaság nagy számmal van elhelyezve minden jelen­tékenyebb ponton, úgy hogy a legrövidebb idő alatt nyomhatják el az időközönként még­megújuló felkeléseket. Az orosz hódító politika azonban koránt­sincs kielégítve a Transkaukázussal. Ma a színleges béke idejében is növekedik feltartóz­tatlanul. Mint olajcsepp a vizén, terjed min­den irányban, így az egész éjszaki Perzsia tu­lajdonképen ma orosz provinczia benyomását teszi. Orosz katonákat találunk mindenfelé. Zsandárok vannak az országutak mentén fel­állítva. Kozákok tanyáznak minden jelentéke­nyebb városban. Teheránban magában a ha­talmat többé nem a sah portája, de az orosz bank jelképezi. Perzsia után kétségkívül a másik szomszéd, Armenia meghódítása fog következni. A hódí­tás máris megkezdődött, habár ma még nem a harczmezőn, de gazdasági téren folyik is az, így volt Perzsiával is. A­mire a muszkák­nak szüksége van, az elsősorban ez országok gazdag termékei, kiaknázhatlan kincsei. Hogy aztán meddig marad a nemzeti zászló kitűzve és esetleg a fejedelem trónusán, az rájuk nézve nem bír fontossággal, így volt az a Krím fél­szigetén és így a Kaukázusban is. A türelem ÓB szívósság az orosz hódító politika két leg­ RABINÜRANATH TAGORE VERSEIBŐL* Észre sem vettem a pillanatot, midőn először átléptem ez élet küszöbén. Minő hatalom tette, hogy belenyitottam ebbe a nagy rejtélybe, mint a bimbó éjjel az erdőbe ? Midőn először tekintettem a világosságra, egy pillanat alatt éreztem, hogy nem vagyok idegen ebben a világban, hogy a névtelen és formátlan kikutathatatlan saját anyám képében vett a kar­jaira. És így a halálban ugyanaz az ismeretlen úgy fog feltűnni előttem, mintha öröktől fogva ismer­tem volna őt. És mivel szeretem ezt az életet, tudom, hogy én úgy fogom szeretni a halált. A gyermek felsír, midőn anyja leveszi jobb melléről, csak azért, hogy a másik pillanatban a másik emlőn megvigasztalódjon. * Kevélykedtem az emberek között, hogy én is­merlek Téged. Minden művemben a Te arczképed látják. Jönnek és azt kérdezik: «Ki ez?» Nem tudok mit felelni nekik. «Valóban — mondom — «nem tudom megnevezni.» Megfeddenek és meg­vetéssel otthagynak. S Te fenn ülsz mosolyogva. Mesélek Te rólad és maradandó dalokba öntöm meséimet. Csak úgy árad a titok szivemből. Jön­nek és kérdik: «Mondj el nekünk mindent: mit jelentenek a te titkaid?» Nem tudok mit felelni nekik. «Oh ki tudja» — mondom — «mit jelen­tenek?» Kinevetnek erre és a legnagyobb megve­téssel otthagynak. S Te fenn ülsz mosolyogva. * Ha tarka játékokat hozok eléd, gyermekem, megértem, miért van oly színjáték felhőkön, vize­ken és miért vannak a virágok megfestve színek­kel — ha tarka játékokat hozok elibéd, gyermekem. Ha dalolok hogy tánczolj, akkor értem igazán, miért van zenéjük a leveleknek és miért küldik a hullámok hangos kórusaikat a hallgatózó föld­nek a szivéig — ha dalolok, hogy tánczolj. Ha édességeket adok mohó kacsóidba, mindjárt tudom, miért van méz a virág kelyhében, és miért telinek meg titkon édes lével a gyümölcsök — ha édességet adok mohó kacsod közé. Ha megcsókolom arczodat, hogy nevess, ked­vesem, bizony-bizony értem, micsoda öröm árad az égről a reggeli fényben s mily gyönyörűség az, a mit a nyári szellő legyez a testemre, — ha megcsókollak, hogy nevess. Babits Mihály. * Rabindranath Tagure hindu költő az idei Nobel­díj nyertese. Kitüntetése nagy feltűnést keltett, mert ő az első nem európai ember, ki e nagy díjat meg­nyerte s mert neve az európai kontinensen jóformán ismeretlen volt. Most azonban, hogy a figyelem ráte­relődött, mindenki meglepetéssel veszi észre, hogy a Nobel-bizottság csakugyan elsőrendű s nem mulandó értékű költőt fedezett fel az európai olvasók számára. A hindu költő bengáli nyelven írja műveit s maga fordítja ritmikus prózában angolra. Babits Mihály szép fordításai a költő Ghitanjali czímű könyvének angol kiadásából készültek. AZ ABARÁT-HEGY, A MLESZKI-HÁGÓ.

Next