Vasárnapi Ujság – 1916
1916-10-15 / 42. szám - Kiázsiában a legtávolabbi harczterek felé Anatolián át (képekkel). Gróf Vay Péter 666. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
666 VASARNAPI UJSAG. 42. SZÁM. 1916. 63. ÉVFOLYAM. KISÁZSIÁBAN A LEGTÁVOLABBI HARCZTEREK FELÉ ANATOLIAN ÁT. Háború soha még ilyen óriási területen nem dúlt, se ennyiféle nemzet fia nem forgott egymás ellen fegyvert. Itt vagyok ime Anatolia közepett és körültem török mellett táboroz örmény, kurd és görög. Ázsia egyéb törzseit nem is számítva. A németek persze itten is a vezető szerepet foglalják el. Kitűnő képzettségük, nagy áldozatkészségük valamennyi harcztéren hervadhatlan borostyán-koszorút biztosított számukra. Maga a török hadsereg lelkes ujjáteremtője Von Der Golz basa alig értesült az általános mozgósításról és oda sietett a harcztérre, elfogadva Mezopotámia főparancsnokságát. A hetvenötéves aggastyán fiatal hévvel jelent meg Bagdadban, hogy felelős, terhes állását elfoglalja. Mint tudjuk, ellenség golyózápora könyörületesebb valamint a rettenetes ragály. A vitéz hadvezér, alig kétheti szenvedés után örökre lezárta szemeit. De emléke élni fog e hatalmas hadseregben. Von Der Golz műve legnagyobbrészt a mai ottomán császári hadsereg. A nagy tábornagy érdeme annak sok tekintetben mintaszerű kiképzése. Ki az egykori elhanyagolt kinézésű, elmaradt rendszerű török katonaságot ismerte, alig tudja hihetőnek vélni a gyökeres változást. A jelen hadsereg kivált nevesebb, ezredei méltán érdemelnek dicséretet. A jól képzett tisztek, az edzett legénység, kifogástalan felszerelés egyaránt mintaszerű. Anatóliában bőven van alkalmam megfigyeléseket tenni. Erre vezet a nagy stratégiai út a távoli keleti és déli harcztér felé. Haidar basa-ból nap-nap után érkeznek a vonatok. Mozgósítások, transzportokról persze nem írhatok. Ma mindez nagyon helyesen tiltva van, de beszélhetek a földről és népéről, melyet különben még előző alkalmakkor ismertem meg. Anatólia tulajdonképen a legutolsó időkig a török birodalom egyik legritkábban felkeresett, legkevésbbé ismert részei közé tartozott. A gyér figyelmet elsősorban nehéz közlekedési módoknak és felette kezdetleges szállásviszonyoknak kell tulajdonítanunk. A sokat emlegetett anatóliai vasút még ma sincs befejezve. Két hosszadalmas és bonyolult átszállás nélkül nem lehet mind ekkoráig tovább jutni. Úgy a Taurus mint az Amanuson át az alagutak nem lesznek egy év előtt a forgalomnak átadva, így a két nagy hegységen át kanyargó utakat lóháton, szekéren vagy esetleg motorkocsival vagyunk kénytelenek megtenni. A fáradságért egyedül a vidék szépsége kárpótol. Kivált ilyenkor, ősszel és tavasszal, midőn még a rétek zöldek és minden üde, a természet ritka szép. A hegyek lejtőin hárs-, olaj-és eperfaligetek váltakoznak. Az egyes falvak is olyan árnyasok, hogy messziről tekintve a házak nem is látszanak. Legyen egy-egy török tanya bármi elhagyatott és árva, barátságos kinézést kölcsönöz azoknak a buja növényzet. Ha pedig eljő a kikelet és minden fa és cserje kivirít, elfeledjük a nyomort, ínséget egyaránt. A városok között is akadunk nem egy érdekesre. Elsősorban Konia, a seldsukok egykori fővárosa érdemel megtekintést. Az egykori vár romjai és a határ archeológiai emlékei a tudományos kutatást bőven jutalmazzák. Brassa a keresett selymek és bársony szövetek otthona a vasútvonaltól délre esik. Angorába mellékág vezet. Bazantinál szakad meg első ízben, Mamuránál másodszor a vasúti közlekedés. Végre egy hét, jobban mondva tíz nap után elérjük Aleppót, a hasonnevű kormányzóság, vilajet székhelyét. Tekintve, hogy ugyanilyen gyorsan a legnagyobb kényelemmel juthatunk Koreába, Ázsia legkeletibb országába avagy Japánba is, az utazás a jelen körülmények közt nem ajánlható. A hatóságok nem is adnak, csak egészen kivételes esetekben engedményt a közlekedésre. Az egész vasútrendszer ma kizárólag katonai czélokra van fenntartva. Aleppo ilyen körülmények között természetszerűleg lett az egyik nagy központtá. Táborok veszik körül minden irányban. Nyilvános épületei vagy kaszárnyák vagy kórházakká vannak átalakítva. A veres félhold mellett a veres keresztnek is sok a teendője. Német lelkészek se hiányzanak, sőt már egészen beleszoktak a nehéz viszonyokba, új hivatásokba, itten a sivatag határán. Minderről egy napon talán bővebben fogok írni, amidőn a posták ismét szabadon fognak közlekedni, és tapasztalatainkat fenntartás nélkül közölhetjük. Igaz, hogy akkor, béke idejében a kíváncsiság nem lesz olyan élénk. De ha a mai harcztereken el is némul az ágyú és megszűnik az élet-halálért folyó küzdelem, azért mind ezen nagy múltú föld korszakokat alkotó kultúrájával mindég meg fogja érdemelni az általános és komoly érdeklődést. Gróf Vay Péter. TEMETŐ HAJDARBASA MELLETT, AHOL AZ ALAGUTAK NEM KÉSZÜLTEK EL, MOTORKOCSIK KÖZLEKEDNEK.