Vasárnapi Ujság – 1918

1918-08-11 / 32. szám - Petőfi Istvánné (arczképpel) 467. oldal / Élet- és jellemrajzok - Justh Béla: Egy képhez 467. oldal / Költemények

<29. SZÁM. 1918. 65. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. barátait, a­kik gyorsan váltakoztak, s gyengé­den említet­te a legújabbat,a szőke Zsehanovszky kapitányt, a ki itt maradt Pesten, nem mert visszatérni hazájába, mert nagybátyja a háború alatt a "hadügyminisztériumban milliókra me­nő sikkasztást követett el, letartóztatták, kivégez­ték és az egész Zsehano­vszky-családot orosz­módra üldözni kezdték. — Nagyon kedves, csendes fiú, itt maradt, bekerült egy bankba és most minden e­ste a Luxus-színházban őgyeleg, engem vár, enge­m­ szeret... Féltékeny vagy rá? — kérdezte go­noszkodva Bíbortól. Én? Hogyne volnék rá féltékeny! Alig vártam már, hogy elküldjed, ekt tudham, hogy el is fogod küldeni. Na, csak ne légy olyan elbizakodott, — fenyegette meg Eszter és csókra nyújtotta kissé hervadó száját . Néhány pillanatig nem szóltak egymáshoz, aztán Eszter unszolni kezelte Bibort, hogy most ő beszéljen. Bibor dadogni kezdett, összefüggéstelenül ka­vargatta élete elszállott eseményeit, mondott egyet-mást a háborúról, régi fáradt idézgetett, aztán hirtelen eszébe jutott kép. k.­t Gömöry százados, Hadaróczy tanár, tüntetés Görgetegi ellen. Forgószél hadnagy, Halál Péter, az Arkay-csa­lád és Parlaghy . . . — Forgószél hadnagy, — kiáltott fel lelkese­n Eszter.­­ Milyen kedves, milyen endeti! Na, és tényleg ért valamit a stratégiához? — Ért, ért, hát hiszen valamennyien értünk hozzá valamit. Csakhogy ki jó stratéga, ki meg rossz. Forgószél hadnagy huszonhárom éves, ő újra kezdheti . . . A szakadozott beszédből egyszerre föltárult a­­ felületes és olcsó szenzációkban elernyedt szí­nésznő előtt a kisváros s a kisvárosban az egész ország, a dologkerülő Halál Péter, a múltban kotorászó Forgószél hadnagy, az élelmes Árkay •Talán és a kalandokra vadászó Parlaghy . . . És mondd, hogy éltek is a kis városban, hogy tudtok ott élni? kérdezte leplezetlen részvéttel. — Élünk, sínylődünk, — mondta szomorúan Bíbor, s a­hogy ezt mondta, reszketni kezdett , megcsa­pt­a a tegna­pi piszti­ket sorvasztó, nehéz levegőjével. ...Mit keres ő itt, miért van ő itt, hogy került ide? — gondolta magában hirtelen Bibor. . .. Milyen ocsmány, milyen undorító és aljas d­olog, hogy ő itt van, itt, egy lélektelen, érzés­telen, ostoba színésznő oldalán, holott másutt kellene lennie, otthon, a­hol holtan hagyott egy asszonyt, ott volna a helye, ott kellene ki­sírnia mind a két szemét ! A tegnapi éjszaka . . . Parlaghy ... A fele­sége . . . Halál Péter vaslába . . . Szibéria . . Orlovszky kapitány ... És a nyugtalanság ott­hon. Az emberek idegei szétpattantak . . . Kik ezek az emberek és miért nem lehet rájuk ismerni?... É­s miért van ennyi dráma, ennyi tragédia?. . . Miért kellett neki is ilyen tragiku­san? ... És az ő idegei? Hol vesztette el kemény, aczélos idegeit?... Mert elvesztette. Ernyedt, puha, tehetetlen ember lett belőle... nem, valami erős, tiltakozó érzés sajdult Nem, fel benne, mégis legjobb volna, ha öklével betörné az autó ablakát és szó nélkül kiugranék belőle . .. (Folytatása következik.) PETŐFI ISTVÁNNÉ. — Simonyi fényképe a 70-es évekből. EGY KÉPHEZ. Vigan mosolyg a­ napsugár az égen, Mégis hideg van , a táj hófedett. El-elmerengve sétálok veled . . . Már látlak elmenőben, útra készen. Most is, meleg prémekbe bújva mélyen. Fázol talán, hogy reszket a kezed? És így a táj bármily derült lehet. A kétely árnya rám borul egészen. Mert sejtem, arra nem kapok­­ jogot : Veled­ lehetni folyton, árny gyanánt, Vészben, derült időben egyaránt. S miről szivem már annyit álmodott, — Rejtély s örökre tört remény marad: Jól eltakart hókebled és nyakad. Justh Bein. EICHHORN VEZÉRTÁBORNAGY (l) K HAU­SS ALFRÉD OSZTRÁK-MAGYAR TÁBORNOKKAL (ä) ODESSZÁBAN, KEVÉ­SBEL MEGGYILKOLTATÁSA F.LOTT. 467 PETŐFI ISTVÁNNÉ, GAYLHOFFER ANTONIA, s 1918. Mult héten húnyt el Abonyban Petőfi Ist­vánné, Gaylhoffer Ant­óni­a, a nagy költő öcscsé­nek özvegye, s benne Petőfi Sándor szűkebb családjának utolsó tagja kihalt. De ezt a sógor­nőjét a költő már nem is ismerte ; pár évvel az ő halála után ismerkedett meg vele öc­cse, még később vette el feleségül, hogy aztán igen rövid együttlét után tragikusan végződjék köl­csönös szerelemre alapított házaséletük. Petőfi Ist­vánné egy pestmegyei jómódú föld­birtokosnak volt a leánya. Atyja Gaylhoffer János, gróf Beleznay Jánosnak volt eredetileg a gazdatisztje Pilisen. Mikor a gróf megháza­sodott, az asszony magához vette egyik unoka­húgát, egy teljesen szegény árva leányt. A gazda­tiszt megtetszett a leánynak, a­ki kezét nyúj­totta neki; a gróf pedig egy kisebb birtokot ajándékozott az új házaspárnak. Gaylhoffer kitűnően jövedelmeztette ezt a birtokot. Mikor a Pest-czeglédi vasutat építették, tégla kerni n­czet állított föl a földjén, s ő szállította az épületekhez szükséges összes téglát. Az üzlet kitűnően siker­ü­lt, s a nyereségből egy szép ér­tékes birtokot vett Dánoson. (E birtok egy része ma Wekerle miniszterelnök tulajdona.) Dánoson az ötvenes évek végén és a hat­vanas évek elején élénk társadalmi életet folytattak az ottani birtokosok. Minden család a pusztáján lakott, télen-nyáron s gyakori volt a társas összejövetel. Szilassy Istváné a megye alis­pánjáé volt az egyik ház, s annak ékessége két felnőtt lány. Heribán János házában is két szép leány leány. Hoitsy Sámueléknál három eladó egyszerre. Hoitsy Sándoréknál és Ge­renday Ambruséknál egy egy kedves fiatal as­­szony. De a legvidámabb ház a Garthofferéké volt , öt fiúval és hat leán­nyal. Ehhez a házhoz került a forradalom után Petőfi István, mint házi nevelő. A legidősebb fiú, János hozta őt oda, a­ki vek gyan honvédes­kedtek a függetlenségi harczok alatt. A népes család ifjabb gyermekeit oktatta. S megtörtént az, a­mi oly gyakran megtörténni szokott, mikor fiatal ember és fiatal leány huzamosan tartóz­kodnak egy fedél alatt : a nevelő, s a felnőtt házi leány beleszerettek egymásba. Petőfi István megkérte Gaylhoffer Antónia kezét. De a leány atyja megtagadta a beleegyezését. Petőfinek nem volt semmi vagyona, semmi állása, semmi a di­­plomája, melynek a­la­pján megkereshette volna családja számára kenyerét. A Gaylhoffer vagyon pe­dig napról-napra fogyott, már akkor megemésztette a sok gyerek neveltetése, s a vendéglátás. Petőfi elburfeúzott , s elindult az élet nagy országútján, hogy megélhetést biztosítson ma­gának valahol. Sok hány­ódás után elérkezett Csákóra, a­hol gazdatiszti alkalmazást kapott Geiszt birtokán. Ekkor újra jelentkezett Dánoson mint kérő, s oltárhoz vezette a nem szép, de végtelenül kedves­ és szellemes Gaylhoffer An­tóniát. Hogy mi történt a házasfelek közöt­t , azt senki sem tudja, d­e néhány napi együttélés után az asszony visszajött a szülei házhoz. Sokat beszél­tek akkor tettének oka felől, d­e csak az volt bizonyos, hogy a férj volt a hibás. Mondták, hogy legénykori gazdasszonya uralkodot­t felette azután is, hogy megházasodott. Azt is beszélték, hogy ez a gazdasszony tudója volt egy véres tragédiának, melyben Petőfi szerepelt s e­nnek következtében tartotta őt a hatalmában. Bizo­nyosat azonban nem tudott senki. Petőfiné nem mondta e­l soha senkinek, se szüleinek, se nővé­reinek, se barátnéinak, hogy mi késztette rá­­ ott hagyni férjét. Végül az asszony bátyja, Gaylhoffer János (az apa közben meghalt) le­utazott Petőfihez, hogy megtudja tőle a valót. De Petőfi megtagadta a felelete­t. Mindössze ana vállalkozott, hogy e­gy közös bizalmasuknak, Gerenday Ambrusnak fogja elmondani. - El­mondta-e ezt a titkot? Gerendává sírjába vitte. Petőfi életjáradékot ajánlott fel a nejének, d­e az visszautasította. P­elig nem váltak el törvényesen, s szűkösek voltak az anyagi viszo­nyai. Mert a clánosi birtokot el kellett adni, s csak Nyáregyházán maradt a családnak egy háza, s néhány hold földje. Petőfi István nem találkozott azután többé a feleségével. De végü­l ele let­ébe­n reá hagyta vagyonát.

Next