Vasárnapi Ujság – 1918
1918-08-11 / 32. szám - Petőfi Istvánné (arczképpel) 467. oldal / Élet- és jellemrajzok - Justh Béla: Egy képhez 467. oldal / Költemények
<29. SZÁM. 1918. 65. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. barátait, akik gyorsan váltakoztak, s gyengéden említette a legújabbat,a szőke Zsehanovszky kapitányt, a ki itt maradt Pesten, nem mert visszatérni hazájába, mert nagybátyja a háború alatt a "hadügyminisztériumban milliókra menő sikkasztást követett el, letartóztatták, kivégezték és az egész Zsehanovszky-családot oroszmódra üldözni kezdték. — Nagyon kedves, csendes fiú, itt maradt, bekerült egy bankba és most minden este a Luxus-színházban őgyeleg, engem vár, engem szeret... Féltékeny vagy rá? — kérdezte gonoszkodva Bíbortól. Én? Hogyne volnék rá féltékeny! Alig vártam már, hogy elküldjed, ekt tudham, hogy el is fogod küldeni. Na, csak ne légy olyan elbizakodott, — fenyegette meg Eszter és csókra nyújtotta kissé hervadó száját . Néhány pillanatig nem szóltak egymáshoz, aztán Eszter unszolni kezelte Bibort, hogy most ő beszéljen. Bibor dadogni kezdett, összefüggéstelenül kavargatta élete elszállott eseményeit, mondott egyet-mást a háborúról, régi fáradt idézgetett, aztán hirtelen eszébe jutott kép. k.t Gömöry százados, Hadaróczy tanár, tüntetés Görgetegi ellen. Forgószél hadnagy, Halál Péter, az Arkay-család és Parlaghy . . . — Forgószél hadnagy, — kiáltott fel lelkesen Eszter. Milyen kedves, milyen endeti! Na, és tényleg ért valamit a stratégiához? — Ért, ért, hát hiszen valamennyien értünk hozzá valamit. Csakhogy ki jó stratéga, ki meg rossz. Forgószél hadnagy huszonhárom éves, ő újra kezdheti . . . A szakadozott beszédből egyszerre föltárult a felületes és olcsó szenzációkban elernyedt színésznő előtt a kisváros s a kisvárosban az egész ország, a dologkerülő Halál Péter, a múltban kotorászó Forgószél hadnagy, az élelmes Árkay •Talán és a kalandokra vadászó Parlaghy . . . És mondd, hogy éltek is a kis városban, hogy tudtok ott élni? kérdezte leplezetlen részvéttel. — Élünk, sínylődünk, — mondta szomorúan Bíbor, s ahogy ezt mondta, reszketni kezdett , megcsapta a tegnapi pisztiket sorvasztó, nehéz levegőjével. ...Mit keres ő itt, miért van ő itt, hogy került ide? — gondolta magában hirtelen Bibor. . .. Milyen ocsmány, milyen undorító és aljas dolog, hogy ő itt van, itt, egy lélektelen, érzéstelen, ostoba színésznő oldalán, holott másutt kellene lennie, otthon, ahol holtan hagyott egy asszonyt, ott volna a helye, ott kellene kisírnia mind a két szemét ! A tegnapi éjszaka . . . Parlaghy ... A felesége . . . Halál Péter vaslába . . . Szibéria . . Orlovszky kapitány ... És a nyugtalanság otthon. Az emberek idegei szétpattantak . . . Kik ezek az emberek és miért nem lehet rájuk ismerni?... És miért van ennyi dráma, ennyi tragédia?. . . Miért kellett neki is ilyen tragikusan? ... És az ő idegei? Hol vesztette el kemény, aczélos idegeit?... Mert elvesztette. Ernyedt, puha, tehetetlen ember lett belőle... nem, valami erős, tiltakozó érzés sajdult Nem, fel benne, mégis legjobb volna, ha öklével betörné az autó ablakát és szó nélkül kiugranék belőle . .. (Folytatása következik.) PETŐFI ISTVÁNNÉ. — Simonyi fényképe a 70-es évekből. EGY KÉPHEZ. Vigan mosolyg a napsugár az égen, Mégis hideg van , a táj hófedett. El-elmerengve sétálok veled . . . Már látlak elmenőben, útra készen. Most is, meleg prémekbe bújva mélyen. Fázol talán, hogy reszket a kezed? És így a táj bármily derült lehet. A kétely árnya rám borul egészen. Mert sejtem, arra nem kapok jogot : Veled lehetni folyton, árny gyanánt, Vészben, derült időben egyaránt. S miről szivem már annyit álmodott, — Rejtély s örökre tört remény marad: Jól eltakart hókebled és nyakad. Justh Bein. EICHHORN VEZÉRTÁBORNAGY (l) K HAUSS ALFRÉD OSZTRÁK-MAGYAR TÁBORNOKKAL (ä) ODESSZÁBAN, KEVÉSBEL MEGGYILKOLTATÁSA F.LOTT. 467 PETŐFI ISTVÁNNÉ, GAYLHOFFER ANTONIA, s 1918. Mult héten húnyt el Abonyban Petőfi Istvánné, Gaylhoffer Antónia, a nagy költő öcscsének özvegye, s benne Petőfi Sándor szűkebb családjának utolsó tagja kihalt. De ezt a sógornőjét a költő már nem is ismerte ; pár évvel az ő halála után ismerkedett meg vele öccse, még később vette el feleségül, hogy aztán igen rövid együttlét után tragikusan végződjék kölcsönös szerelemre alapított házaséletük. Petőfi Istvánné egy pestmegyei jómódú földbirtokosnak volt a leánya. Atyja Gaylhoffer János, gróf Beleznay Jánosnak volt eredetileg a gazdatisztje Pilisen. Mikor a gróf megházasodott, az asszony magához vette egyik unokahúgát, egy teljesen szegény árva leányt. A gazdatiszt megtetszett a leánynak, aki kezét nyújtotta neki; a gróf pedig egy kisebb birtokot ajándékozott az új házaspárnak. Gaylhoffer kitűnően jövedelmeztette ezt a birtokot. Mikor a Pest-czeglédi vasutat építették, tégla kerni nczet állított föl a földjén, s ő szállította az épületekhez szükséges összes téglát. Az üzlet kitűnően sikerült, s a nyereségből egy szép értékes birtokot vett Dánoson. (E birtok egy része ma Wekerle miniszterelnök tulajdona.) Dánoson az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején élénk társadalmi életet folytattak az ottani birtokosok. Minden család a pusztáján lakott, télen-nyáron s gyakori volt a társas összejövetel. Szilassy Istváné a megye alispánjáé volt az egyik ház, s annak ékessége két felnőtt lány. Heribán János házában is két szép leány leány. Hoitsy Sámueléknál három eladó egyszerre. Hoitsy Sándoréknál és Gerenday Ambruséknál egy egy kedves fiatal asszony. De a legvidámabb ház a Garthofferéké volt , öt fiúval és hat leánnyal. Ehhez a házhoz került a forradalom után Petőfi István, mint házi nevelő. A legidősebb fiú, János hozta őt oda, aki vek gyan honvédeskedtek a függetlenségi harczok alatt. A népes család ifjabb gyermekeit oktatta. S megtörtént az, ami oly gyakran megtörténni szokott, mikor fiatal ember és fiatal leány huzamosan tartózkodnak egy fedél alatt : a nevelő, s a felnőtt házi leány beleszerettek egymásba. Petőfi István megkérte Gaylhoffer Antónia kezét. De a leány atyja megtagadta a beleegyezését. Petőfinek nem volt semmi vagyona, semmi állása, semmi a diplomája, melynek alapján megkereshette volna családja számára kenyerét. A Gaylhoffer vagyon pedig napról-napra fogyott, már akkor megemésztette a sok gyerek neveltetése, s a vendéglátás. Petőfi elburfeúzott , s elindult az élet nagy országútján, hogy megélhetést biztosítson magának valahol. Sok hányódás után elérkezett Csákóra, ahol gazdatiszti alkalmazást kapott Geiszt birtokán. Ekkor újra jelentkezett Dánoson mint kérő, s oltárhoz vezette a nem szép, de végtelenül kedves és szellemes Gaylhoffer Antóniát. Hogy mi történt a házasfelek között , azt senki sem tudja, de néhány napi együttélés után az asszony visszajött a szülei házhoz. Sokat beszéltek akkor tettének oka felől, de csak az volt bizonyos, hogy a férj volt a hibás. Mondták, hogy legénykori gazdasszonya uralkodott felette azután is, hogy megházasodott. Azt is beszélték, hogy ez a gazdasszony tudója volt egy véres tragédiának, melyben Petőfi szerepelt s ennek következtében tartotta őt a hatalmában. Bizonyosat azonban nem tudott senki. Petőfiné nem mondta el soha senkinek, se szüleinek, se nővéreinek, se barátnéinak, hogy mi késztette rá ott hagyni férjét. Végül az asszony bátyja, Gaylhoffer János (az apa közben meghalt) leutazott Petőfihez, hogy megtudja tőle a valót. De Petőfi megtagadta a feleletet. Mindössze ana vállalkozott, hogy egy közös bizalmasuknak, Gerenday Ambrusnak fogja elmondani. - Elmondta-e ezt a titkot? Gerendává sírjába vitte. Petőfi életjáradékot ajánlott fel a nejének, de az visszautasította. Pelig nem váltak el törvényesen, s szűkösek voltak az anyagi viszonyai. Mert a clánosi birtokot el kellett adni, s csak Nyáregyházán maradt a családnak egy háza, s néhány hold földje. Petőfi István nem találkozott azután többé a feleségével. De végül ele letében reá hagyta vagyonát.